BERCHTESGADEN
Berchtesgaden nem egész 8000 lakosú kisváros, járási székhely, az egész Berchtesgadener Land központja. A várost 1102-ben említik először, amikor megalapították az Ágoston rendi kolostort. Berchtesgadent és egész környékét a kolostor herceg-prépostjai uralták.
Már a középkortól működtek itt sóbányák, melynek köszönhetően Berchtesgaden mindig is fontos szerepet töltött be. 1805-ben a pozsonyi béke következményeként a terület Ausztria része lett, pár évvel később pedig
Franciaországhoz tartozott. 1810-től Bajorország része, fokozatosan a bajor királyi család üdülőhelyévé vált, illetve művészek kedvelt helye lett a környék. Hitler idejében épült ki Berchtesgaden vasúthálózata, ekkoriban neves politikusok látogatták a környéket. Adolf Hitler is többször megszállt Berchtesgadenben, majd 1928-tól házat bérelt Obersalzberg városrészben, amit 1933-ban meg is vett, és Berghof-nak nevezett.
Berchtesgaden ma egy tipikus alpesi kisváros, téli sportok központja, de fürdőhely is.
Berchtesgaden Ramsautól olyan 10 percnyire van, többször bementünk, mivel ez a legközelebbi nagyobb település, itt vannak a szupermarketek. Rögtön a város elején a vasútállomás után van egy nagy körforgalom, annak az egyik oldalán volt Lidl, Rewe és Dm is. Van még a városban több Edeka, illetve egy Penny is. Egyébként a Lidl és a Penny a legolcsóbbak, a Rewe és az Edeka drágábbak.
A központba kétszer mentünk be, de először fogalmunk sem volt hol találjuk a központot. Berchtesgaden több szinten helyezekedik el, és az utak is összevissza vannak. Fent voltak a templomok a domb tetején, így gondoltam az a központ. Lent volt egy főút ami keresztülvezetett a városon, ott volt több parkoló is, de azt hittem az messze van. Később rájöttünk hogy voltak lépcsők felfelé, meg egy helyen lift is. Valamilyen út le volt zárva, mert ki volt írva hogy kerülőút.. de igazából csak követtük a fő utcát, mely felkanyargott a Nonntal utcáig. Elmentünk a végéig, ott volt a bejárat a központba és a karácsonyi vásárba is, onnan már nem lehetett tovább menni autóval... Előtte volt egy kis parkoló, de az volt kiírva hogy aplikáción keresztül kell jegyet venni, és tele is volt. Visszafordultunk és nem messze találtunk egy szuper
parkolót.. Ilyen mélygarázsszerű, de csak egy szintet kellett lejjebb menni, ott volt kinti parkoló, és volt még egy föld alatti rész is.. Először bent az első szinten parkoltunk, másodszor pedig kint. Fizetős volt, az automata kint volt, de hétvégén ingyenes volt a parkolás. Másodszor szilveszterkor voltunk, azt hiszem akkor 35 cent volt fél óra, de maximum csak 3 órát lehet ott parkolni. Rövidebb városnézésre szuper parkoló, mert nagyon jó helyen van, közel az óváros bejáratához.
A Nonntal utca onnan kapta a nevét, hogy itt volt régen az Ágoston-rendi zárda. A parkolótól kicsit tovább találjuk a városháza (RATHAUS) épületét, mely a 19. század második felében épült egy régebbi piaccsarnok helyén; illetve az eredetileg 13. századi ST. ANDREAS plébániatemplomot. Az utcáról egyébként elérhető lépcsőn a SOLELEITUNGSWEG, a sóvezeték útja, amiről már korábban írtam. Berchtesgadenen keresztül a sziklafalakra épített fapallós, fa korlátos ösvény vezet, ahonnan szép a kilátás a városközpontra.
BERCHTESGADENER SCHLOSS & STIFTSKIRCHEA Nonntalról egy kapun keresztül rögtön a Schlossplatz-ra jutunk. Itt találjuk a berchtesgadeni kastélyt és a valamikori kolostortemplomot. A kastély eredetileg az Ágoston-rendi kanonokok kolostora volt, 1818-tól pedig a bajor királyok székhelye. A legenda szerint a kolostort Irmgard von Rott grőfnő alapította 1102-ben hálából, azért hogy a férje felépült egy súlyos vadászbaleset után. A 14. századtól a prépost állt a kolostor élén, aki a környéket irányította. A kolostor 2 reneszánsz, és egy barokk szárnyból áll. 1803-ban megszüntették a kolostorokat, 1810-ben lett a Bajor Királyság része, 1818-tól pedig a bajor királyok vadászkastélyává alakították. Az utolsó koronaherceg, Rupprecht a rezidenciájává tette, és száműzetéséig itt lakott a családjával (1922 és 1933 között). A kastély ma is a Wittelsbach ház fejének, Ferenc bajor hercegnek a nyári rezidenciája. 214 szobája van, ebből 30 látogatható, köztük Ruprecht herceg apartmanjai is, illetve bútor, fegyver és porcelán kiállítás is megtekinthető az épületben.
A Szent Péter és Szent János háromhajós kolostortemplomot a 12. század elején kezdték építeni román stílusban, majd 1400 körül átépítették gótikus stílusban. A mai templom nagy része gótikus, egy része pedig a 19. századi átalakításból származik. Ilyenek például a neoromán tornyok, melyeket egy villámcsapás után kellett felújítani. A templom belsejében a herceg-prépostok monumentális sírkövei láthatók. Nekem a belseje elég újnak tűnt, viszont szépen ki volt díszítve. A Schlossplatzon a kastély előtt találjuk Ruprecht herceg szőkőkútját, ami meglepő módon télen is működött.
Figyelemre méltó még a téren a kastéllyal szembeni árkádos épület, melynek falfestményei a két világháborúban elesett bajor katonáknak állítanak emléket. Az árkádok alatt egy bronz emléktáblát is láthatunk, mely Obersalzberg 1945. április 25.-ei bombázására emlékeztet.
MARKTPLATZ
Bár Berchtesgaden mindig is gazdag volt a sókereskedelmének köszönhetően, az óváros csak az 1500-as években épült ki, miután a város a herceg-prépost székhelye lett. A Marktplatz (piactér) igazából nem is tér, hanem egy utca, mely a végén kiszélesedik. Itt találjuk a MARKTPLATZ BRUNNEN szökőkutat, mely 1558-ban épült, és a Wittelsbach család címerállatát, egy oroszlánt ábrázol. A tér legkiemelkedőbb épülete a 2 utca sarkán lévő tornyos HIRSCHENHAUS, azaz "szarvas ház", mely falfestményeiről híres. Ezeket egyébként Lüftlmalerei-nak nevezik, mely a háromdimenziós falfestészet egy fajtája, Dél-Németország és Ausztria falvaira, kisvárosaira jellemző, és többnyire vidéki jeleneteket örökít meg. Még érdekesebb a Hirschenhaus hátoldalán lévő falfestménysorozat, melyet "majom homlokzatnak" (Affenfassade) is neveznek. A 17. század elejéről származik, és ez a legrégibb nem vallásos témájú Lüftlmalerei Bajorországban. A monda szerint amikor a megrendelő család nem akarta kifizetni a művésznek a jussát, az bosszúból a falon lévő emberfejeket majomfejekké változatta.
A ház előtt található a Frau-Kind-Fisch-Brunnen szokőkút, mely egy anyát ábrázol, aki gyermekével vizet önt ki egy kannából, a másik oldalon pedig egy vízköpő hal látható.
A Marktplatz utca és a Szarvas-ház másik oldalán lévő Metzgerstrasse utca tele van kis helyi autentikus boltokkal és kávézókkal, éttermekkel. A Marktplatz utca másik végén is találunk egy érdekes kutat... ez a DUKATENESEL, vagyis az aranyszóró szamár, melyből elöl is és hátul is arany potyog ki.. Nem találtam róla semmi infot, de talán a Grimm-mesékből származhat, és olyasmi mint nálunk az aranytojó tyúk.
Mi csak az óvárosban sétáltunk, ami egyébként kicsi, csak pár utcából áll, de tovább sajnos nem jutottunk. Egyéb látnivalók a központon kívül még például az ALPEN CONGRESS kongresszusi ház, ahol tuirsta információs irodát, mozit, kávézót és nyilvános WC-t is találunk, a HAUS DER BERGE információs központ, mely a Berchtesgaden Nemzeti Parkot mutatja be, a SALZBERGWERK sóbánya, vagy a WATZMANN THERME termálfürdő és wellness központ.
KARÁCSONYI VÁSÁR
Írnék néhány szót a karácsonyi vásárról is. Szerencsénkre a karácsonyi vásár Berchtesgadenben január 3.-áig tartott, aminek nagyon örültem, mert nem láttam egyetlen adventi vásárt sem az idén. A kb. 50 stand elszórtan helyezkedik el az egész óvárosban. Nagyon hangulatos, a Wolfgangsee-i falvak karácsonyi vásáraira emlékeztetett. A legtöbb bódé italos volt, főleg forralt bort árultak (Glühwein), mely meglepő módon a pohárral együtt került 6,50 euróba, tehát a pohár kvázi ingyen volt. Volt gyerekpuncs is 5,50-ért, és más alkoholok is. Berchtesgaden-ben működik egyébként a Grassl encián-likőrgyár, likőrjeik szuvenírnek is alkalmasak.
Az ételek közül tipikus ételük a Bosna, mely hotdog-szerű sültkolbász, és elvileg Salzburgból származik. De volt még Käsekrainer kolbász, Steak Semmel (ez húsos káposztás szendvics volt és nagyon finom), lángos, Bretzel, sőt meglepetésemre kebabos stand is. A kaják többségének az ára 5,50-7,90 € között mozgott. A többi stand karácsonyi díszeket, kézműves termékeket, vagy szuveníreket árult. A karácsonyi díszítést nem is nagyon vettem észre milyen volt... voltak mindenhol ilyen bejárati kapuk a vásárra, és sok helyen voltak fából készült figurák. Este egyébként csak rövid ideig voltunk, úgyhogy a világítást nem is nagyon néztük meg.
A berchtesgadeni karácsonnyal kapcsolatban fontos megemlíteni még a karácsonyi lövészeket. Ezt a hagyományt 1666-ban említették először, de valószínüleg a gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza. A népviseletbe öltözött lövészek több helyről jelzéseket lőnek ki egy kézi puskából (ún. Handböller), mégpedig Szentestén és Szilveszterkor, éjjel fél 11-től kezdve éjfélig. Érdekes lehet, bár nekem kicsit ijesztő.
Nagyon tetszett egyébként a karácsonyi vásár, és maga Berchtesgaden is, nagyon hangulatos kis alpesi városka.
Két helyet ajánlanék még, leginkább a kilátás miatt. Az egyik a LOCKSTEINSTRASSE út, mely a Nonntalról indul felfelé Maria Gern irányába. Pont azért mivel a dombra felfelé megy, fantasztikus kilátást nyújt a városközpontra és a mögötte lévő Watzmann csúcsaira. A szélén van egy fakorlátos járda, tehát végig is lehet sétálni az úton (bár nem tudom meddig), és van az út szélén 1-2 parkolóhely is. A baj csak az volt hogy télen már valamikor délelőttől egészen naplementéig a Watzmann mögött süt a nap, így lehetetlen jó képeket csinálni. Mi délután jöttünk ide, de nagyon erős volt a nap. Meg akartuk várni amíg lemegy, de elég sok idő volt még, így inkább visszajöttünk még egyszer. Ha megfelelőek a fényviszonyok, szerintem innen készül az egyik legszebb panorámafotó Berchtesgadenről.
KIRCHLEITNKAPELLE
A másik hely pedig a Kirchleitnkapelle, hivatalos nevén a "dicsőségek/boldogságok" kápolnája, mely a Ponnzenzenbichl dombon található, és az ún. meditációs ösvény része. A Kirchleitn név onnan ered hogy a "leitn" lejtőt jelent, a "kirche" pedig templomot, és arra utal hogy egy lejtőn fekszik ahonnan 4 templomra van kilátás. A kápolnát csak 2009-ben építették, de azóta Berchtesgaden szimbólumává, és egyik legtöbbet fényképezett motívumává vált. A kápolna mellett egy emlékművet találunk egy arcképpel, mely Kaspar Stangassinger berchtesgadeni papot ábrázolja, akit halála után boldoggá avattak.
A Kirchleitnkapelle-hez feljuthatunk gyalog is a Soleleitungssteg lépcsőkön, de autóval is. Egészen a kápolnáig el lehet menni autóval, de ott kevés parkolóhely van. Mi a Weinfeldhof szabadidőközpont előtt parkoltunk, aminek az összes épülete ízléstelenül agyondíszített volt. Innen egy picit még fel kellett sétálni a dombra. A kápolna nagyon szép helyen van, de sajnos nem volt már túl sok hó. Még így is kihasználták az emberek... a havas lejtőkön szánkóztak. Szilveszter délutánján voltunk, és rengetegen voltak.. Volt ott egy nyugdíjascsoport, ott piknikeztek meg pezsgőt iszogattak, és elfoglalták az egész kilátást a templomra!!! 😡 A Watzmann mögött meg sütött a nap, úgyhogy nehéz volt jó képeket csinálni. De egyébként nagyon hangulatos hely.
MARIA GERN
Volt még egy hely amit látni szerettem volna, ez a látvány is elég híres, és sok képen szerepel.. ez pedig a Maria Gern zarándoktemplom, egy kis dombon lévő rózsaszín templomocska hegyekkel a háttérben.
Maria Gern Berchtesgaden része, pár kilométerre található a városközponttól felfelé. 1971-ig önálló település volt. A hely már 1600 körül is zarándoklatok célpontja volt, a mai barokk templom a 18. század elejéről származik. Fő eleme a csodatévő Mária szobor a kis Jézussal 1669 körül került ide, és az oltáron található. A figurákat különféle alkalmakkor különböző színes ruhákba öltöztetik. Bemenni nem lehetett a templomba, csak bekukkantani a rácson keresztül. A belseje tipikus barokk díszítésű.
A tipikus fotó a templom hátsó részéről a Watzmann heggyel a háttérben pedig valahonnan az útról készül. Parkolni nem túl egyszerű.. közvetlenül a templom alatt van egy kis parkoló, de ki van írva hogy ez a másik oldalon lévő panzióhoz tartozik. Az út mellett több helyen lehet parkolni, de ahhoz képest hogy embert alig láttunk az út széle tele volt autókkal.. elég messze tudtunk csak megállni. A számítógépemben voltak téli fotók, és gyönyörűen nézett ki a havas táj.. de ahogy mentünk felfelé, már sejtettem, hogy alig lesz hó.. egy kevés volt, de nem sok. A másik probléma pedig az volt, hogy dél körül voltunk itt, amikor épp a templom mögött sütött a nap... így a fotóim sajnos nem sikerültek túl jól. Utolsó nap visszamentünk még egyszer délután, de akkor meg már túl sötét volt 😂
ROSSFELD PANORAMASTRASSE
Többen ajánlották hogy nézzük meg a Rossfeld panáramstrassét, én meg hát szeretem a panorámautakat.. és mivel itt volt a közelben, és volt időnk, ezért mondom nézzük meg. Még egy ok az volt, hogy biztos voltam benne hogy itt több havat találunk mint máshol. A kiindulási pont OBERAU falu, amit szintén meg akartam nézni, mert amikor a webkamerákat néztem, és sehol máshol nem volt hó, Oberauban akkor is volt. De igazából amikor odaértünk nem láttam különbséget közte és pl. Ramsau között. Látnivaló nem volt semmi, kávézni szerettünk volna, de azt se volt hol.. így továbbmentünk. Visszafelé lefotóztam a templomát, a Zur Heiligen Familie-t, mely a falun kívül található. Oberau egyébként szintén Berchtesgaden része 1972 óta.
A Rossfeld Panoramastrasse Németország legmagasabban fekvő panorámaútja. Nem hosszú, mindössze 15,4 km, és igazából egy körút. tehát el lehet indulni egyik irányba, és vissza lehet ugyanide érni, bár hivatalosan nem az egész tartozik a panorámaúthoz. A Rossfeld utat 1938-ban kezdték építeni a német alpesi út befejezéseként. Ez egy kb. 450 kilométeres út, a bajor Alpokon keresztül, mely összeköti a Bodensee-t a Königsee-vel. Végül csak a második világháború után fejezték be, 1955-ben nyitották meg a nagyközönség számára.
Fizetős útról van szó, 2 bejárata van, 2 fizetőkapu, északi és déli. Jelenleg 9 euro a jegy a személygépkocsi számára, ez egész napra érvényes. Érthető egyébként hogy fizetős az út, mert a karbantartása elég költséges, és egész évben nyitva van és járható. A parkolás ingyenes az egész úton, és rengeteg lehetőség van megállni, leparkolni.. vagy konkrét parkolókban, de sokszor az út szélén is. Az út maga is elég széles. Sok túraútvonal indul a panorámaútról, télen pedig síközpontként is üzemel. Berchtesgadenben ez a legbiztosabb pont, itt van a legtöbb természetes hó. Az út mellett van 1-2 étterem is, illetve volt egy kioszkszerűség mosdóval, kinti kávézóval, szuvenírbolttal. Mi nem akartunk kint kávézni, szerettem volna beülni valahova, erre viszont sajnos nem volt lehetőség... Az éttermekben csak kajázni lehetett, így is minden asztal tele volt.
Engem annyira nem nyűgözött le, voltam már több panorámaúton... túl sok látnivaló nincs. Igazából csak a legmagasabb pontja érdekes, ez 1570 méteren van, innen szép a kilátás a Berchtesgadeni-Alpokra, valamint Ausztriában a Salzach völgyre és a Dachsteinre. A Rossfeld panorámaút egy szakasza az osztrák határon halad végig, sőt néhány kilométer Ausztriába is átmegy. Ezen a részen egy fa korlátos járda van, innen lehet gyönyörködni a kilátásban. Az út végig tiszta volt, pedig néhány helyen akár fél méteres hó is lehetett az út mellett, vagy a környéken. Rengeteg ember volt egyébként.. vasárnap volt, ünnepek között, az időjárás is tökéletes volt.. nem csoda tehát.
Még egy érdekesség.. több filmből forgattak jeleneteket a Rossfeld panorámaúton, leghíresebb az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag Harrison Forddal.
KEHLSTEINHAUS
Fontos megemlíteni még a környék egyik legfontosabb látnivalóját, a Kehlsteinhaus-t, ismertebb nevén a "Sasfészket", Hitler híres-hírhedt üdülőhelyét is, ami télen ugyan zárva van, ezért nem néztük most meg. Berchtesgaden történelmének sajnos van egy sötét foltja is, ami Hitlerhez és a nácikhoz kapcsolódik. Említettem már hogy Hitler is megkedvelte a környéket, és többször megszállt Berchtesgadenben, majd házat vett Obersalzbergben. Obersalzbergnek is érdekes története van egyébként... Hitler után rengeteg náci vett itt házat, és ezáltal elűzték az eredeti lakosságot. A falut végül a háború végén lebombázták, ezért is nevezik ma eltűnt falunak. A Kehlsteinhaus-t 1938-ban építették, Hitler 50. születésnapjára, mely ezután kedvenc nyári rezidenciájává, és náci találkozók színhelyévé vált. A Sasfészek ma turistalátványosság, és egy étterem működik benne. A Kehlstein hegyen található 1834 m magasan, mely csak busszal és gyalog közelíthető meg, személygépkocsik számára le van zárva. Érdemes akár összekötni az Obersalzbergi dokumentációs központtal is, mely a környék náci múltját mutatja be.
További képek Berchtesgadenről és a Rossfeld panorámaútról:
