ALGHERO - BOSA - CAPO CACCIA - COSTA PARADISO - CASTELSARDO - COSTA SMERALDA - SANTA TERESA DI GALLURA - CALA GONONE - DORGALI - BAUNEI - GOLFO DI OROSEI
2023.10.15. - 2023.10.22.
El akartunk még utazni valahova a barátommal "nyaralni", mert az egész nyarat Görögországban töltöttem és nem sokat láttuk egymást, illetve sajnos a végén már nem tudott meglátogatni mert nem kapott arra a hétre szabadságot. Elég nehéz volt összehozni sajnos.. hogy ő is kapjon szabadságot, én is újra elkezdtem dolgozni, így csak október harmadik hete maradt. Ilyenkor már nem egyszerű találni valamit Európában ahol még jó idő van, és igazából most az egész nyári stressz után inkább pihenni, strandolni szerettem volna mint csak várost látogatni.
A másik probléma az volt, hogy az utolsó pillanatban találjunk jó áron repülőjegyet. A választásunk - jobban mondva az enyém 😁 végül Szardíniára esett. Megmondom őszintén valamiért Szardínia sosem szerepelt a bakancslistámon, csak annyit tudtam róla hogy szép strandjai vannak és hogy drága. A fő ok, amiért ezt választottam, az volt hogy alacsony áron voltak ide repjegyek, ráadásul Pozsonyból, ami nekem előny. Utánanéztem kicsit, és egészen kezdett tetszeni a képek alapján, főleg a strandok, plusz néhány városka, hegyek.. a célnak tökéletesen most megfelelt.
A repülőjegyeket (Bratislava - Alghero) olyan 2 héttel indulás előtt vettem meg, odafelé csak 43,50 € volt 20 kilós bőrönddel együtt, visszafelé 80,58 €. A gép 20:05-kor indult a pozsonyi reptérről.
Szardíniáról tudni kell, hogy a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, ami annyit jelent hogy hatalmas, és még a felét se lehet bejárni egyszerre. Általában 2 részre osztják - északra és délre, de oszthatjuk akár 4 részre is - északra, délre, nyugatra és keletre, olyan nagy. Három repülőtere van, délen a főváros Cagliari, északon Alghero és keleten Olbia, ez utóbbi kevésbé ismert. Pozsonyból a Ryanairnek Algheroba van járata, Bécsből Cagliariba. A leggyakoribb kérdés ha valaki Szardíniára készül hogy észak vagy dél, melyik a szebb... nos nincs rá egyértelmű válasz... elég sok cikket elolvastam ezzel kapcsolatban, van aki azt írja észak, van aki azt hogy dél, vagy mindkettő... Sőt, nyugatot és keletet is beleszámolhatjuk, de elsősorban azt kell eldönteni hogy melyik reptérre repül valaki, és onnan mehet mindenfelé. Mi elég nagy területet bejártunk... Algherotól Cala Gonone-ig, mely egyenesen a sziget közepén keresztül 2,5 óra (180 km), az északi part mentén viszont kb. 4,5 óra (330 km). Nekem talán észak érdekesebbnek tűnt, több minden ott van amit látni akartam, de őszintén szólva déllel egyáltalán nem foglalkoztam, úgyhogy számomra az fehér folt marad. A pozsonyi indulás miatt meg egyértelmű volt melyik részre megyünk. Interaktív térkép a helyekről, amiket bejártunk
itt.
Sok helyen olvastam hogy Szardínián alig használható a tömegközlekedés, úgyhogy alap az autóbérlés. Mi amúgy is mindig bérlünk autót és bejárunk mindent. Ezt most nem nekem kellett intéznem, a páromnak ugyanis voltak pontjai az Enterprise-nál (sokat jár üzleti útra), és elvileg 8 napra bérelhetett autót ingyen. Azért csak elvileg, mert így is kellett 97 eurót fizetnünk a B kategóriás autóra, és senki se tudta megmondani hogy miért. Ráadásul csak alap biztosítás volt benne, 850 eurós önrésszel. Teljeskörű biztosítás kb. 200 € lett volna 7 napra (az alapján hogy sokat akartunk utazni és nem volt privát parkolónk a szálláson). A barátom azt mondta inkább kockáztat, de van elég tapasztalata autóbérlésben és vezetésben. Egy fekete automat Peugeot 208-at kaptunk, 2100 km volt benne ingyen, és egy második sofőr is. Az Enterprise szerintem egyébként elég drága, magamtól nem bérelnék tőlük, és biztos hogy nem teljes körű biztosítás nélkül. A reptéren vettük át az autót, a kölcsönzőirodák bent vannak az épületben, az autót pedig kint kapjuk meg az épület előtt, a mienk a legutolsó bódé volt. Tüzetesen átvizsgáltuk az autót, és rengeteg fotót készítettünk róla, ez különösen fontos ha nincs teljeskörű biztosításunk.
Ami a szállást illeti, az egyértelmű volt hogy nem aludhatunk egyetlen szálláshelyen ha az egész északi részt be akartuk járni. Első állomásunk Alghero volt, itt 2 éjszakát töltöttünk. Második választásunk Santa Teresa di Gallurára esett az északi részen (3 éjszaka), az utolsó 2 éjszakát pedig Cala Gononéban töltöttük. Algheroban nem sok normális és olcsó szállást találtam, végül az airbnb-n keresztül foglaltam egy
apartmant, 93,55 eurót fizettünk 2 éjszakára 2 személynek. A külvárosban volt, kb. 20-25 perc sétára az óvárostól. Az apartman nagy volt, volt benne minden, de kicsit öreg a berendezése, és a tisztasága is hagyott kivánnivalót maga után. De egyébként olcsó volt, és tudtunk főzni is, erkélyünk is volt, ami meg különösen jó volt, hogy saját magunk tudtunk becsekkolni, mivel este 11 körül értünk a szállásra.
Amint írtam, csak késő este értünk Algheroba, ráadásul vasárnap este, ilyenkor már minden zárva volt. Szerettem volna legalább vizet venni meg tejet a reggeli kávémba, de hiába autóztuk körbe Algherot vagy 5-ször, semmit sem találtunk. Végül automatában vettünk legalább vizet meg sört.
Az egész heti programunk az volt hogy bejárjuk észak-Szardínia nevezetességeit, nyugattól kezdve kelet felé - a legszebb strandokat, illetve néhány elbűvölő városkát, falucskát. Sajnos az időjárás nem kedvezett, épp ezen a héten jött a változás, előző héten egész héten 30 fok volt és napsütés. Nem mondom hogy olyan rossz időnk volt.. melegnek viszonylag meleg volt, és csak kétszer volt egy rövid zápor, de többségében borús volt az idő, néha-néha egy kis napsütéssel. Mivel szeretek fotózni, számomra fontosak a jó minőségű képek, és ilyeneket csak napsütésben tudok készíteni. Ez nagy mértékben hozzájárul a kedvemhez is, napsütés nélkül nem tudom magam jól érezni egy utazáson. Szardínára meg ez különösen igaz, mert a sziget főleg a hihetetlen színű strandjairól híres, ehhez a látványhoz viszont szükséges a szikrázó napsütés. Így sajnos elmaradt a wow effektus, és Szardínia nem lopta be magát a szívembe. Fürödni egyáltalán nem fürödtünk, és sok helyet, főleg strandot ki is hagytunk. Legjobb idő az utolsó nap volt, ekkor végre láttunk egy gyönyörű színű strandot is.
Az első napot Algheroval kezdtük, de sajnos esős, borús időt jósoltak aznapra, és nem is nagyon volt más egész nap. Végigsétáltunk azért a városban, de nem nagyon volt hozzá kedvem, ráadásul fáradtak is voltunk az utazás után.
Alghero 45 000 lakosával Szardínia 5. legnagyobb városa, a sziget észak-nyugati részén fekszik. A várost a 11. században alapította a genovai Doria család. Szardínia a 14. századtól kezdve 4 évszázadon keresztül az Aragóniai Királyság része volt, melynek hivatalos nyelve a katalán volt. Alghero érdekessége hogy a mai napig nagyon sok katalán jegyet visel magán.. az algheroi katalán a város második hivatalos nyelve, a feliratok, nevek vagy katalánul vagy két nyelven vannak feltüntetve. Sőt mi több, Algherot kis Barcelonának is nevezik, ugyanis szoros kapcsolatot ápol Katalóniával, még a város zászlaja is hasonlít s katalán zászlóhoz. Alghero a nevét állítólag az itt nagy számban előforduló tengeri algákról kapta (Alquerum).
Alghero legfőbb nevezetességei a majdnem teljes épségben fennmaradt városfalak és bástyák, melyek 3 oldalról veszik körbe az óvárost. Az erődrendszer mai formája a 16. századból származik. Érdemes végigsétálni rajtuk, szép kilátás nyílik róluk, és maguk a falak, bástyák is fotogének.
Mi az óvárostól északra laktunk, így innen közelítettük meg a pálmafás LA PASSEGIATA DI BARCELONA sétányon keresztül. Este szépnek látszott a sétány, de nappal kicsit elhagyatottnak és piszkosnak tűnt. Itt található Alghero városi strandja is, ahova ki volt írva hogy átmenetileg tilos a fürdőzés.
Az óváros bejáratánál találjuk a kikötőt, a MARINA DI SAN´T ELMO-t. A városfalak, erődök egyes részeinek külön neveik vannak. A kikötő melletti rész a FORTE DELLA MADDALENA a TORRE DELLA MADDALENA toronnyal, melyet TORRE GARIBALDI-nak is neveznek, Giuseppe Garibaldi 1855-ös látogatásának emlékére. Ez az erődrendszer legrégebbi, és egyben az egyetlen fennmaradt része is. Itt találjuk az óváros egyik eredeti bejáratát a PORTA A MARE-t, a tengeri kaput, a másik bejárat volt a szárazföldi PORTA A TERRA.
A kikötő feletti rész domináns eleme a TORRE DI SANT´ ELMO, Szűz Mária szobrával. Egy nagyobb tér következik közepén a TORRE DELLA POLVERIERA-val, melynek neve arra utal hogy puskapor tárolására használták. Itt találjuk a Sassari egyetem egyik karát, az udvarán egy régi falmaradvány is megtekinthető. A városfalakon több helyen vannak ágyúk és katapultok.
Érdekesség, hogy a városfalak alatt, a kikötő mellett találunk egy cicakolóniát... Fából készült, háromszög alakú házikókban laknak, etetik is őket. Ki volt téve egy szabályzat is, miszerint meg lehet őket nézni és lefotózni, de etetni például tilos a macskákat. Ki tudja mennyi cica élhet ott, elég sokat láttam belőlük...
Következő bástya a nyolcszögletű TORRE DI SAN GIACOMO, melyben ma a Capo Caccia tengeri park egyik információs és kiállító központja működik (belépő 5 €). A legutolsó torony a TORRE DELL´ ESPERO REAL (másik nevén TORRE DI SULIS), mely a PIAZZA SULIS tér mellett található. Ez a legnagyobb torony - három emeletes, falai pedig 6 m vastagok. A torony és a tér Sulis forradalmárról kapta a nevét, aki 22 évig raboskodott a toronyban.
Természetesen Algheronak van néhány temploma is, legjelentősebb a katedrális, a CATTEDRALE DI SANTA MARIA. A 14. században kezdték építeni, majd az évszázadok során mindig hozzáadtak vagy átépítettek rajta valamit. Legújabb része a neoklasszicista homlokzata, ami szerintem csak elcsúfítsa a szép régi történelmi épületet. Tény viszont hogy elég furcsa látvány a stílusok ezen keveréke. Domináns eleme a magas tornya, mely kiemelkedik a város látképéből is.
A katedrálison kívül jelentős a 14. századi katalán gótikus ferences templom, a CHIESA DI SAN FRANCESCO és a hozzá tartozó kolostor (zárva volt mikor ott jártunk), valamint a jezsuita CHIESA DI SAN MICHELE, melynek kitűnik a mozaikkal borított kupolája. A templomot épp felújítják, úgyhogy sajnos nem láttunk belőle semmit.
Az óváros főterének a PIAZZA CIVICA számít. Kiemelkedő épülete a gótikus PALAZZO D´ALBIS, itt szállt meg V. Károly spanyol király 1541-ben. Földszintjén a Caffé Constantino működik (véletlenül épp itt kávéztunk 😊). Belseje a monarchia beli bécsi kávézókra emlékeztetett. A VIA CARLO ALBERTO Alghero fő bevásárló utcája, itt találjuk a legtöbb boltot. Miután körbesétáltunk a városban, elmentünk még a Lidlbe, és utána hazamentünk pihenni.
Összefoglalva Alghero nem igazán tetszett sem nekem, sem a páromnak. Egyszerű városka.. a városfalak mondjuk szépek a kilátással együtt, a régi sikátorok, én szeretem az ilyen helyeket.. de amúgy sem a nevezetességek, sem maga város semmi extra. Ráadásul rendetlen és koszos is. Még ha sütött volna a nap, talán kicsit jobban tetszett volna... A városközpont egyébként elég kicsi, hamar bejárható.
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK SZARDÍNIÁRÓL
- Szardínia Olaszország egyik régiója, területe 24 090 km2, lakosainak száma 1 650 000. A sziget partjainak a hossza 1897 km, területének 80 százalékát dombok és hegyek alkotják.
- Szardínia nevének eredetére több teória is létezik, a legismertebb szerint a szardanák ("tengeri emberek") népének nevéből ered. A mükénéiek i.e. 1500 körül a szigetet Hyknusának nevezték, ennek latin változata az Ichnusa (így hívják Szardínia sörét is).
- Sok nemzet megfordult a szigeten - nuraghi civilizáció, föníciaiak, volt a Római Birodalom majd az Aragóniai Királyság része, késéobb a Savoy-ház uralma alá tartozott, 1861-től pedig az Olasz Királyság része.
- Szardínia Olaszország különleges autonómiával rendelkező része. Fontos leszögezni, hogy ahogy például Mallorca sem spanyol, úgy Szardínia sem olasz. Szardíniát többségében a szárd népcsoport lakja. A szárd nyelv egy viszonylag régi újlatin nyelv, nem az olasz nyelv egyik nyelvjárása, hanem önálló nyelv. 1999 óta ugyanolyan hivatalos a szigeten mint az olasz. A szárd nem egységes nyelv, sok nyelvjárása van. Az olaszon és a szárdon kívül hivatalos még Szardínián az algheroi katalán is.
- Ahogy az a szigeteknél megszokott, Szardínia is elszigetelődött a múltban a világ többi részétől. Ez főként a lakosság jellemében, hagyományaiban, kultúrájában mutatkozik meg. A szárdok régimódi, büszke, erős és független emberek. Mivel az évszázadok során állandóan el akarta valaki foglalni a szigetüket, ezért zárkózottabbak, és bizalmatlanok az idegenekkel. Bizarr tradícióikhoz tartoznak például a Mamoiada-i karneváli kosztümök és ijesztő maszkok, a "Mamuthones" (hasonlók az osztrák krampuszokhoz vagy a magyar busókhoz), illetve náluk is él még a vérbosszú. Érdekesség hogy a szardíniaiak sokáig élnek, sok a szigeten a 100 éves, főleg néhány közép-szardíniai faluban.
- Szardínia különlegességei a "nuraghi", magyarul nurágok, melyek falakkal körülvett, kör alakú kőépítmények voltak i.e. 1800-500 között. A mai napig nem sokat tudunk a nurági civilizációról, csak annyit hogy lakóhelyként és erődként is szolgáltak. Eleinte egyetlen torony volt, később több tornyot is hozzáadtak, amik össze voltak kötve egymással, a tornyok köré pedig falut is építettek. Több mint 7000 nurágot találunk Szardínia szigetén, plusz néhány gigantikus sírt is. Legismertebb és legnagyobb nurág a Su Nuraxi di Barumini, mely az UNESCO listáján is szerepel. Nekünk sajnos ezek most kimaradtak.
- Szardínia zászlaja elég furcsa.. 4 fehér kendőt viselő mór fejet ábrázol, a zászlót pedig Szent György piros keresztje osztja négy részre. Senki nem tudja pontosan honnan ered, a legelterjedtebb elmélet szerint az Aragóniai Királyság mórok felett aratott győzelmét jelképezi. Kicsit már az agyunkra ment, hogy mindenhol ezt láttuk. Egyébként Korzika zászlaja is ugyanez, mivel a múltban egy közös királyságot alkottak.
- Több különleges állatfajt is találunk Szardínán... Ilyenek a flamingók, melyek már egész évben előfordulnak a szigeten, főleg a Cagliari környéki mocsárvidékeken; az egyedi fehér szamarak Asinara szigetén, a vadon élő pónilovak, vagy a strandokon előforduló vaddisznók (főleg La Maddalena szigetén). A Szardínia körüli vizekben él még néhány példánya a veszélyeztetett barátfókáknak, és a Caretta teknősöknek, melyek leginkább a Piscina-i homokdűnékben fészkelnek.
PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK ÉS MEGJEGYZÉSEK
- Szardínián, de szerintem egész Olaszországban (Bariban is ugyanez volt a benyomásom) szigorúan betartják a sziesztát. Görögországban sem szerettem, de itt szerintem még rosszabb. Napközben még az éttermeket is becsukják, ami azért turistahelyeken elég furcsa... Bár nyáron sose voltam, nem tudom főszezonban hogy működik. Ok ebédidőben nyitva vannak, de azt gondolná az ember hogy a déli népek későn ebédelnek.. ehhez képest 3-kor, maximum, de tényleg maximum fél 4-kor mindent bezárnak. Érdekes hogy néhány bár, kávézó nyitva volt, de a konyha akkor se működött... Mondjuk nem értettem a különbséget.. italt miért szolgálhatnak fel, ételt meg miért nem..
- Másik katasztrófa a benzinkutak! Egész Szardínián csak mini benzinkutak vannak.. nem azok amik nálunk megszokottak.. bolttal, kávézóval.. ezekben semmi nincs, max autóalkatrészeket árulnak, esetleg vizet, cigarettát, de tényleg semmi mást... Pici épület, se bolt, se kávé, se toalett.. Egyetlen egyel találkoztunk Dorgaliban, ahol volt önkiszolgáló kávézó és mosdó is. És a benzinkutak is ugyanúgy zárva vannak a szieszta alatt, és késő este is.
- Olaszországban az üzemanyag elég drága, bár most picit lejjebb ment, a benzin átlag ára 1,91-től 1,98-ig terjed, egyetlen helyen, az algheroi reptér közelében volt 1,86, Costa Smeralda környékén 2 euro felett is volt. A legtöbb benzinkúton kétféle tankolási mód létezik - önkiszolgáló, és általában egy kút van ahol a személyzet tankol, ez drágább, de nem kell megijedni, mindenhova ki van írva, és nyilván odajön valaki. Csak egyet kell megjegyezni, hogy saját magunk tankoljunk. Egyébként a fizetés úgy működött (3-ból kétszer) hogy tankoltunk, és ott volt a benzinkút dolgozója, ha kártyával akartunk fizetni nyújotta rögtön a terminált, tehát nem kellett bemennük az épületbe. Utolsó tankolásunk késő este volt... itt volt egy automata, be kellett tenni a kártyát, kiírta hogy max 99 euróért tankolhatunk, kiválasztottuk a kút számát, és feloldódott az adott kút, ami addig blokkolva volt. Ezután annyit vettek le a kártyáról amennyit tankoltunk (viszont nem kaptunk semmilyen számlát). Leggyakoribb benzinkutak talán az Eni Station, a Q8 és az Esso voltak.
- Szardínián nincs autópálya, csak ingyenes úgynevezett "szupersztrádák". Ezeken a maximális sebesség 110 km/h. Ami a parkolást illeti, ahogy majdnem mindehol máshol - a fehér vonal ingyenes, a kék vonal fizetős parkolót jelöl, sárga vonalon pedig tilos parkolni. A parkolási díj 0,50 - 2,50 - 3 €/óra, mi a legtöbb helyen találtunk ingyenes parkolót is. Feltételezem hogy főszezonban azért ez is teljesen máshogy néz ki. Szardínián vigyázni kell az ún. ZTL zónákra (Zona a traffico limitato). Ezek olyan területek ahova a helyi lakosságon kívül másnak behajtani tilos, megszegéséért büntetés jár. Elvileg minden nagyobb városban van, mi csak Castelsardoban találkoztunk vele.
- SZUPERMARKETEK - több helyen találunk Szardínián Lidl-t, szerintem ez a legjobb és legolcsóbb választás. A második legjobb a Conad olasz szupermarketlánc, mi legtöbbször ide jártunk, ebből van a legtöbb a szigeten. Nagy kínálattal rendelkezik, viszonylag jó árakon, és mindig vannak akciók is. Van Spar (Eurospar, Despar) is, de az elég drága, olcsóbbak még az Eurospin és MD. Vasárnap a boltok Szardínián is zárva tartanak.
- A nagyobb városokban sok helyen vannak ital és étel automaták, általában ilyen kis folyosószerű mélyedések vannak az épületekben az út/járda mellett, és 2-3, de akár több automatát találunk itt. Főként italok kaphatók bennük, de vannak snackek, esetleg szendvicsek is.
- SZUVENÍREK - 2 tipikus terméke van Szardíniának, a vörös korall és a parafa. Az ezekből készült ékszerek és tárgyak számítanak a sziget fő szuvenírjeinek is. A vörös korallt főleg Alghero környékén nyerik, a partvidéket Korall riviérának is hívják. Nyakláncok, karkötők, fülbevalók minden mennyiségben.. nemcsak Alghero van tele korall ékszerboltokkal, de voltak Santa Teresában és Cala Gononéban is. Szardínia másik jellegzetessége a parafa, sok helyen nőnek parafatölgyek, és parafa termékek (táskák, pénztárcák, egyéb apróságok) is szinte minden szuvenírüzletben kaphatók.
- STRANDOK - Szardínia legnagyobb vonzereje a gyönyörű strandjai, és ami nekem abszolút pozitív, hogy megpróbálják védeni és megőrizni őket az utókornak is. Több strandra is belépőt kell fizetni, illetve előre kell foglalni, amivel korlátozzák a napi látogatók számát. Vannak olyan strandok is, amelyek egyáltalán nem látogathatók, ilyen a Spiaggia rosa Budelli szigetén (La Maddalena), és a Cala Goloritzé az Orosei öbölben. Pontosabban ez utóbbi látogatható, de csak szervezett túra keretén belül, a hajók nem köthetnek ki a strandon. Másik dolog, szintén pozitív, hogy elég sok szabályzat vonatkozik a strandok használatára... több helyen láttuk kiírva hogy például tilosak a labdajátékok, tilos kutyát bevinni, dohányozni, természetesen szemetelni. A dohányzás a Spiagga del Principe strandon érdekes volt, több helyen voltak táblák, és dohányozni csak a tábla körüli 200 méteres távolságban lehetett. Amit még fontos megjegyezni, hogy Szardíniáról tilos homokot vagy kavicsot kivinni, ha felfedezik a reptéren, szigorú büntetés jár érte.
- SZEMÉT - Szardínián szigorúan osztályozzák a hulladékot. Algheroban is láttuk, de nem tudtuk mit kezdjünk vele, aztán Santa Teresában elmagyarázta a tulajdonos néni. Mindenre külön kosár van, vagy inkább kannácska - műanyag, üveg, papír, biológiai hulladék és nem újrahasznosítható. A szekrény ajtajára ki volt ragasztva egy harmonogram, melyik nap mit visznek el, és minden este ki kellett tenni az adott kosarat a ház elé az utcára. Ha nem sikerült megszabadulnunk tőle, akkor pedig el kellett vinni valamelyik konténerbe a városban. Santa Teresában 4-5 helyen voltak ilyen konténerek. Igen ám.. de a konténerhez kellett egy kártya QR kóddal (volt a szállásunkon). Vicces volt, sose láttam még automata szemétkukát... Úgy tűnt kétféle kártya van.. egy vonalkódos és egy QR kódos... Be kellett szúrni, vagy hozzáérinteni és kinyíltak a konténer ablakai... Szerencsénkre volt ott egy fiatalember aki kinyitotta nekünk, mert mi csak lefényképeztük a kártyát, de így nem fogadta el a QR kódot... Nem rossz megoldás, de csak a helyieknek való, idegenek nem használhatják kártya nélkül...
- Szardínián L típusú konnektorok vannak, ezeken 3 egy vonalban elhelyezkedő lyuk van.
- ÁRAK - többen mondták/írták hogy Szardínia drága, főszezonban megfizethetetlen, szezonon kívül viszont nem mondanám kifejezetten drágának... Étteremben csak kétszer ettünk, és csak pizzát, egyrészt azért mert Olaszországban minden étteremben kötelezően ún. "coperto"-t, azaz felszolgálási díjat kell fizetni. Ez sok mindent magába foglal.. kiszolgálás, asztalterítő, étkészlet, pohár, tányér használata, kenyér, ételízesítők stb. Mindkét helyen 2,50 € volt fejenként, ez 2 személyre már plusz 5 euro. Felesleges pénzkidobásnak tartom, de sajnos elkerülhetetlen. Főételek éttermekben nem olcsók, tenger gyümölcsei duplán, de pizzát már 7 eurótól kapni (átlagár 9-12 €, a drágábbak 15 €). Nagy csapolt sör éttermekben általában 5 €, kávé kávézókban nem drága - cappuccino max. 3 €, espresso 1,50-től kezdődött. Szupermarketekben az élelmiszer, drogéria ára nagyjából annyi mint nálunk Szlovákiában, van ami még olcsóbb is. Ami a szuveníreket illeti, a mágneseket most nem nagyon néztem, a képeslapok ára 30 és 80 cent között mozgott. Korall ékszerek drágák, parafa termékek sem túl olcsók.
- Szardínia híres a sajtjairól, borkészítéséről (Malvasia borok), a helyi készítésű sör pedig az Ichnusa.
- EMBEREK - van aki azt írta hogy kedvesek a szardíniaiak, van aki azt hogy nem... Nos Algheroban semmi jót nem tapasztaltunk. Pizzériában 2 sör helyett hármat számoltak fel, a kávézóban pedig ott ültünk 15 percet és ránk se hederítettek.. Erre mikor jött egy olasz társaság a pincér rögtön ott termett, és miután kiszolgálta őket, le is akart lépni!!! A többi helyen kedvesebbek voltak, bár nem sok emberrel kerültünk kapcsolatba. Leginkább csak a szállásadóinkat tudom dicsérni.
VÉLEMÉNY
Nos akkor még egyszer összefoglalva.. ahogy azt már írtam korábban is, Szardínia nem igazán nyűgözött le.. Ennek a legfőbb oka, hogy nem volt szép időnk, így nem láthattuk a strandokat olyannak amilyeneknek elvileg lenniük kéne. Bár ha összehasonlítom a görögországi Jón-tengerrel, ahol sok időt töltöttem, Szardínia megint csak alul marad. A strandokon kívül meg nem volt semmi extra látnivaló.. a tájak, hegyek, falvacskák szépek, egyszer meg lehet őket nézni, de ennyi. Mindenesetre adnék még egy esélyt Szardíniának... észak-Szardíniát is megnézném még egyszer napsütésben, de dél-Szardíniát is. Szeptember szerintem jó időszak lehet, nyáron biztos hogy minden tömve van, és nagyon drága is.
Nekem egyébként kétségkívül kelet-Szardínia tetszett a legjobban.. mind a partvidék és strandok - az Orosei-öböl, mind a táj - ez a leghegyesebb része a szigetnek.
És hogy akkor melyek is észak- Szardínia legszebb strandjai? Jöjjön egy kis lista - Orosei-öböl (Cala Luna, Cala Mariolu, Cala Goloritzé, Cala Biriola, Cala Sisine, Cala Fuili), La Maddalena szigetek (Spiaggia Rosa, Cala Coticcio, Cala Corsara), La Pelosa (Stintino), Costa Smeralda (Spiagga del Principe, Liscia Ruja, Cala Capriccioli, Rena Bianca, Cala di Volpe) - engem ugyan egyáltalán nem győzött meg, Cala Brandinchi, Oasi Bidderosa, Is Arutas, stb...
