CALELLA DE PALAFRUGELL
Calella fénykora a 19. század elején volt, amikor Palafrugell kikötőjeként működött, és sok árut exportáltak innen Spanyolország többi részére, de akár Olaszországba és Franciaországba is. Ilyenek voltak a mezőgazdasági termékek (búza, liszt, bab), bor, vörös korall és a parafa (Katalóniában jelentős a parafa termelés, Palafrugellben több gyár is volt). Aztán ahogy növekedett a forgalom, és a hajók is nagyobbak lettek, nagyobb kikötőkbe helyeződött át a kereskedelem. Calellában a 19. század végén jelent meg a turizmus, a burzsoázia tagjai jártak ide fürödni.
A falucskának ma kevesebb mint 700 lakosa van, főleg idősebbek, halászcsaládok sarjai. Magyaroknak talán nem sokat mond, de én ismerem és szeretem a Mediterraneo című dalt, melyet Joan Manuel Serrat spanyol énekes itt írt, a ma már nem létező Hotel Batlle-ben.
Calella de Palafrugell picike, de igazán festői. Fehérre meszelt házak, sziklás tengerpartok védett kis öblökkel és kristálytiszta vizű strandokkal.
A PORT BO/PORTBÓ tengerparti rész Calella történelmi központja. Eredetileg halászkunyhók álltak itt, csak a 18. század végén kezdték benépesíteni. Tradicionális fehér házakat találunk itt, melyek közül kitűnik a 4 árkádos házból álló LES VOLTES komplexum. Árkádjaik alatt halászhálókat szőttek, és halat árultak, ma pedig éttermeknek adnak otthont. Az épületek előtt a strandon néhány hagyományos csónak is hever a homokban.
A tengerpart több kisebb strandból áll... ezek a Port Pelegrí (itt egy éttermet is találunk), a Cosme/La Platgeta, a Calau, a Portbó és a Canadell. Ezek durva homokos, nagyon apró kavicsos strandok, a víz pedig mindenhol gyönyörű, kristályszta, zöldes színű volt. Néhány strandon csónakházak különböző színű ajtói is láthatók.
A strandok közötti sziklákon kilátókat találunk, ilyen például a PUNTA DEL BURRICAIRES. Annyit lehetett ott egyébként nézelődni és fotózni, minden oldalról csodás a kilátás.
A strandokat a sziklákon kívül néhol épületek választják el egymástól. Legszembetűnőbb a CAN VERDAGUER nagy teraszos kőház, eredeti nevén BANYS D´EN CAIXA, melyben 1899-ben Palafrugell volt polgármestere tengeri fürdőt hozott létre. Halála után lakóházzá alakították, ekkor kapta a második nevét.
A strandok feletti úton is végig lehet sétálni, innen is szépek a kilátások. Ezek a sétányok a CAMÍ DE RONDA gyalogösvény részét képezik, melyet azért építettek a 19. században, hogy a spanyol polgárőrség ellenőrizni tudja a partvidéket, és megakadályozza így a csempészetet. Maradványai ma a turistáknak szolgálnak.
Alig volt ember a faluban, a strandokon is.. igaz október eleje volt, de annyira nyugodt és kellemes volt, tömegeknek nyoma sem volt. Az idő is szép volt, a víz meg egyenesen hívogatott hogy megmártózzon benne az ember.. Sajnos első nap mikor ott voltunk, a szállásunkon felejtettük a fürdőruhánkat. Ezért visszamentünk még egyszer, és utolsó napunkon strandoltunk még egy kicsit. Én belementem a vízbe is, de csak megmártóztam, elég hideg volt már, és a nap se mindig sütött. Inkább csak feküdtünk a strandon picit. A vége felé mikor már alig voltak rajtunk kívül a strandon, odajött egy sirály és ott sündörgött körülöttünk... féltünk hogy ellop valamit a holmijaink közül😂
Calella de Palafrugell is egyébként ilyen elég exkluzív üdülőhelynek nézett ki, szépen felújított házakkal.. Pár butik volt csak a faluban, amik drágáknak tűntek, és gondolom az éttermek, főleg a tengerparti haléttermek sem olcsók. Egyébként nagyon szép rendezett és tiszta volt minden. Nekem abszolút favorit lett.. bármennyi időt el tudtam volna itt tölteni, és bármikor visszamennék.
A tengerparton kívül az egyetlen látnivaló a faluban a SANT PERE TEMPLOM. Ez az egyszerű stílusú, egyhajós templom a 19.század végén épült.
Calella határában találjuk a CAP ROIG fokot a CASTELL DE CAP ROIG várral és botanikus kertekkel. Én erről sajnos nem tudtam, pedig szívesen megnéztem volna. Ezért írok pár szót erről is, hogy más ne járjon így mint mi.
A Cap Roig komplexumot az orosz ezredes Nicolai Woevodski, és angol arisztokrata felesége, Dorothy Webster alapították. Nicolai a rajzolás és az építészet szerelmese volt, Dorothy pedig a lakberendezésé és a kertészeté. Woevodski az 1917-es orosz forradalom után emmigrált Angliába, ahol megismerte feleségét, és később, 1927-ben a Costa Braván telepedtek le. Telket vásároltak itt, felépítették a középkori várakat mintázó kastélyukat, körülötte pedig botanikus kertet hoztak létre. Haláluk után a komplexum a Caixa alapítvány tulajdona lett. A belépő a botanikus kertekbe 12 €.A Cap Roig nyaranta a nagyszabású Cap Roig zenei fesztiválnak ad otthont, ahol már sok világhírű zenész fellépett.
PALS
Pals egy pici falucska, melynek kőből épült történelmi központja egy dombon található, így már az útról is jól látható (sajnos nem álltunk meg hogy lefotózzam). Neve a latin Palus szóból ered, mely mocsaras területet jelent, régen ugyanis mocsarak voltak itt. A falut 889-ben említik először írásos emlékek. A spanyol polgárháborúban Franco csapatai sajnos teljesen lebombázták. Az 1950-es években elkezdték felújítani, és ennek köszönhetően ma teljes középkori formájában látható. A falu környékén mezőket és termőföldeket, többek között rizsföldeket találunk, híres ugyanis a Pals-i rizs.
Pals történelmi központja a BARRI DEL PEDRÓ román-gótikus negyed, melynek összes épülete barackszínű homokkőből épült.
A középkori Pals egy várból és a körülötte lévő városból állt, melyet városfalak vettek körül. A VÁRAT a 9. században építették a falu legmagasabb pontján, a 14. századi katalán polgárháborúban azonban lerombolták, köveit pedig a templom és a városfalak felújítására használták. A vár egyetlen maradványa a hatalmas román kori TORRE DE LES HORES. Nevét, melynek jelentése "óratorony", a tetején lévő harangokról kapta, amik az időt jelezték. A kör alakú torony a 11.-13. század között épült, 15 m magas és 7 m átmérőjű. Legjobban a távolból látható, ugyanis magasan Pals házai fölé emelkedik. Elvileg látogatható, de most zárva volt.
Jó állapotban megmaradtak a VÁROSFALAK is, melyek a 12.-14. századból származnak. Bár megmondom őszintén nekem fel se tűntek a sok kőépület között 😂. A falak eredeti 6 tornyából 4 négyszögletű bástya a mai napig áll. Legismertebb közülük a templom mellett lévő 8 m magas RAMONET TORONY, melynek a belseje nyitott, és védelmi célokat szolgált.
Kiemelkedik még az egyhajós SANT PERE TEMPLOM, mely szintén a 10. századból származik, de a mai templom román és gótikus elemek keveréke, sőt még a barokk stílusjegyei is megtalálhatók rajta.
A házak közül pedig érdemes megemlíteni a CA LA PRUNA-t, mely a 16. századból származik. Erődszerű kinézetét a középkori falak maradványai, a tornyok, és a sarkain lévő kis tornyocskák adják. A ház a gazdag Illa családé volt, akik mezőgazdasággal - rizs és egyéb gabonafajták termesztésével fogllakoztak. Ma kultúrházként, valamint régészeti múzeumként működik.
Van a faluban még egy kilátó is, ez a MIRADOR JOSEP PLA, mely egy íróról kapta a nevét, akinek a kedvenc helye volt a kilátó. Mi idáig már nem mentünk el.
Egy-két szuvenírbolt egyébként volt a faluban, egy kávézó a főtéren, egy fagyizó-kávézó a falu elején, és talán egy étterem. Nem kell hozzá sok idő hogy végignézzük, de én még sétáltam volna itt többet is, tényleg nagyon tetszett.
További képek Calella de Palafrugellről és Palsról:
https://link.shutterfly.com/WtGQEob78Nb