CADAQUÉS
Besalú mellett Cadaqués volt az a hely, amit mindenképpen meg akartam nézni a Costa Braván. Mivel nincs túl közel Blaneshez (kb. 1 és háromnegyed óra), és abban az irányban van, amerre hazafelé mentünk, így ezt hagytuk utolsó napra. Szombaton indultunk haza, de elég volt délután elindulni a Costa Braváról, így volt még egy plusz fél napunk. Sajnos viszont elég későn sikerült elindulnunk a szállásunkról, és féltem hogy végül kevés időnk marad arra, amit a legjobban szerettem volna látni.
Cadaqués ma a Costa Brava egyik legnagyobb turistaközpontja, igazából nem is gondoltam volna hogy mennyire! Besalúról írtam, hogy csalódtam benne.. hát Cadaquésben még nagyobbat csalódtam.. ugye pont abban a kettőben, amitől a legtöbbet vártam.
Ami meglepett, az a Cadaquésbe vezető út volt.. nem gondoltam volna hogy ez ennyire hegyes vidék! A többi helyen is volt néhány domb, de nem ennyire.. Itt olyan volt a táj mint a görög szigeteken.. nagyon zöld, tele kacskaringós utakkal és szép kilátásokkal. Most már értem miért volt Cadaqués sokáig elszigetelve a Costa Brava többi részétől. Nagyon tetszett ez a táj, nagyon szép volt. Az első csalódás már akkor ért amikor leértünk a városba, és megláttam a millió embert és autót!!! Erre én egyáltalán nem számítottam.. azt hittem hogy egy kisebb városka.. ami végülis igaz, de nem létezik hogy ennyire felkapott legyen, hogy még október elején is ennyi ember legyen! Ráadásul a többi helyen ahol jártunk, alig voltak emberek... igaz hogy szombat volt, de akkor is.. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek.. Nekem már itt elment a kedvem az egésztől. Nem szeretem az olyan helyeket ahol millió turista van.. A bejárat előtt egy körforgalom volt, azután pedig egy hatalmas parkoló, 2-3 szintes, fizetős, és elég drága - 2,50-2,60 € volt a parkolás egy órára. Ha néhány órát marad az ember, már ott is a minimum 10 euro. És nem nagyon hiszem hogy lett volna ott más parkoló, főleg nem ingyenes. Először nem akartunk odamenni, kerültünk egyet, de aztán rájöttünk hogy nincs más lehetőség, így leparkoltunk. Már csak a legvégén volt szabad hely, lehetett itt kb. 500 autó.
Cadaquésnek nem sok nevezetessége van, az attrakció maga az óváros a fehérre meszelt házaival, és szűk, meredek utcáival. Legmagasabb pontja, a templom egy dombtetőn található, a város pedig innen húzódik egészen a tengerpartig. Az óváros valamikor falakkal volt körülvéve, ebből mára csak egyetlen fehér kapu maradt. Érdekes hogy sok helyen nincs is normális talaj, olyan mintha a házak sziklákra lettek volna építve.
A SANTA MARIA TEMPLOM a 16. század második felében épült gótikus stílusban egy régebbi templom helyén. Érdekes a toronya, az alján négyszögletű, a tetején pedig nyolszögletű. A templom előttről magából a templomból alig látszódott valami, és kilátás se nagyon volt innen. Lentről a tengerpartról lehetett a legjobban lefotózni.
Cadaquésnek VÁRA is volt valamikor. Ennek egyetlen maradványa egy cilindrikus torony és néhány fal, és az erre épült ház a Punta des Baluard kiszögellésben. A 3 szintes épületben ma a városháza működik. A falakra építettek egy kilátót is, innen szép a kilátás, és le is lehet sétálni lépcsőkön a tengerparti sétányra.
Az egész város tulajdonképpen a tengerpart mellett húzódik, és végig sétány van építve, mely tele van bárokkal és éttermekkel. Köztünk van két-három kisebb strand is néhány csónakkal. Végigsétáltunk a sétányon mindenkét oldalra. A parton találjuk Dali szobrát is, amit nem tudtam normálisan lefényképezni, mert mindig ült valaki körülötte.
A 20. század elején Cadaqués lakosságának kb. az egyharmada Kubába emigrált, akik miután ott sikeressé váltak és meggazdagodtak, visszatértek Cadaquésbe, ahol nagy díszes házakat építettek. Ilyen például a Kék ház, a Casa Blava, mely mindenkinek feltűnik aki a parton sétál.
Cadaqués nem lenne teljes Dali nélkül. Múzeumnak kialakított háza Port Lligat-ban tekinthető meg, mely Cadaqués nyugisabb része.
Igazából engem maga a város sem győzött meg... Rengeteg ember is volt, az utcákon ugyan nem is, de a parti éttermek tele voltak. Olyan érzésem volt mintha Barcelonában lenék.. de ott ezt is várja el az ember, egy nyüzsgő nagyvárosban.. egy tengerparti kis városkának azonban festőinek, romantikusnak kellene lennie, a tömegturizmus szerintem nem az ami odavaló. Másrészról maga a városka is.. Nem mondom hogy nem szép, nyilván szép, de igazából nincsenek azok a festői részletek, amikre én számítottam. Az óváros utcáin csak a házak fehér falai voltak, itt-ott egy kék ablak meg ajtókeret, de kb ennyi volt. Hiányoztak a színes, festői részletek, talán a virágok is.. nem is igazán tudtam mit fotózzak. A tengerparti sétány szép, de ott meg tulajdonképpen csak éttermek voltak, semmi más. És drága minden.. éttermek, szuvenírek, mi csak kávét ittunk, de az se volt túl olcsó. Volt még egy ilyen főbb utcája, ott volt néhány bolt, de azok zárva voltak, mert épp a sziesztaidő kezdődött.
Végül ilyen 3 órát voltunk csak, úgy döntöttünk hogy elmegyünk még valahova kajálni útközben. Egyrészt sajnáltam hogy kevés időnk volt, maradtam is volna még, sétáltam volna, fotóztam volna, de másrészről meg annyira nem fogott meg, így végül nem volt bennem csalódottság hogy nem maradhatunk még, meg hogy keveset láttam belőle.. mert igazából annyira nem érdekelt.
SA TUNA (BEGUR)
Az utolsó nap amikor strandolni akartunk még egy keveset, gondolkoztunk hogy hova menjünk.. Calella de Palafrugell strandjai nagyon tetszettek, de mondom nézzünk meg valami mást is. A környéken keresgéltem, hátha azok is ugyanolyanok lesznek. A választásom Begurra esett, mely szintén egy dombon elterülő középkori városka. Ezt is ajánlották többen, hogy nézzük meg, szerettem is volna, mert szépnek tűnt az útról, de sajnos nem maradt rá időnk. Begur maga nem a tengerparton fekszik, de több strand is tartozik hozzá, ezek például a Cala de Illa Roja, Sa Tuna, Aiguablava, Sa Riera, Platja Fonda. Legjobban a Cala de Illa Roja tetszett, de arról azt írták hogy nudista strand, így oda inkább nem mentünk. Második választásom a Cala Sa Tuna volt, képeken egy festői kis öbölnek tűnt.
Sa Tuna Begurtól kb. 5 kilométerre fekszik, kanyargós út vezet le hozzá. Régen halásznegyed volt, ma turistaközpont. Nagyon picike.. igazából falunak sem nevezném, pár ház az egész.. Rögtön az elején van egy nagyobb parkoló, és szemben az út mellett is lehetett állni, mi is itt találtunk egy helyet. Mindkettőnél kék vonal volt, de úgy nézett ki hogy itt sem kellett már fizetni szezon után. Mivel Sa Tuna egy 2 oldalról védett öbölben fekszik, gondoltam hogy itt jó idő lesz, meg kellemes, nyugodt víz... Ehhez képest hatalmas szél volt, hatalmas hullámok, és meg kellett fagyni!! Napos időt jelzett, sütött is a nap, de mikor kiszálltunk az autóból nagyon hideg volt, pedig nem is volt már korán... olyan 11-12 felé lehetett.
Szép volt egyébként ez a kis öböl, a strand kb. 80 m hosszú és 25-50 m széles, nagyobb kavicsos. A strand mellett pedig néhány színes házikó sorakozik. Volt itt 1-2 étterem, kávézó is ami nyitva volt, de nem akartunk ott maradni. A parkoló mellett volt még egy kápolna egy olajfával.
SA RIERA (BEGUR)
Mondom nézzünk azért meg még egy strandot, de igazából gondoltam hogy ott is ugyanez lesz a helyzet. Sa Rierát választottam, mert nincs messze Sa Tunától, és ez is ilyen kisebb öbölnek tűnt.
Sa Riera kb. 3 kilométerre van Begurtól, lent egyirányú út van, a végén van egy körforgalom, ott meg kell fordulni, és másik úton visszajönni. Elég soká tart ha vissza akar menni az ember még egyszer. Velünk is ez volt a helyzet, mert először csak körülnéztünk... nem tudtuk hol parkoljunk, így tettünk egy kört. Először fehér parkoló volt, ez kicsit messzebb, aztán volt kék, azt nem tudtuk, de gondoltuk hogy valószínűleg itt is ingyenes a kék is. Végülis nem maradtunk soká, úgyhogy mindegy volt.
Pont ahogy feltételeztem, itt is hatalmas szél volt, és még nagyobb hullámok. A Sa Riera valamivel nagyobb strand - 350 m hosszú, és széles, és kicsit nyitottabb mint az előző, de ez is sziklák között fekszik. Nevét onnan kapta hogy egy patak választja ketté, ami a strandon keresztül folyik a tengerbe (riera jelentése patak). Ez homokos vagy nagyon apró kavicsos strand. Sa Riera szintén halászfalu volt, ma pedig turistaközpont, kb. 130 állandó lakosa van. Bár nyaranta eléggé kedvelt, megőrizte báját. Csak kisebb hoteleket, apartmanokat, halas éttermeket, és hangulatos kávézókat találunk itt. Szép lett volna ez a strand is ha jobb idő van.. Voltak napágyak, napernyők, meg egy beach bár is, nyitva is volt még... A strand végén meg fel lehetett menni egy sziklára, kilátó volt ott, de ilyen szélben felesleges lett volna. Én nem is akartam amúgy egyáltalán itt maradni, mert kegyetlen szél volt, de aztán sétáltunk egy kicsit... készítettem legalább pár fotót meg videot, aztán visszamentünk Calellába.
