BAIXA
Az Alsóváros volt Lisszabon azon része, melyet a legnagyobb mértékben sújtott az 1755-ös földrengés. Ezután nem építették újjá a középkori várost, hanem egy teljesen új, modern városrészt hoztak létre. Ebben nagy szerepe volt I. József király főminiszterének, a későbbi Pombal márkinak, aki egy rácsos szerkezetű utcahálózatot tervezett, azonos méretű háztömbökkel.
Az épületek neoklasszicista stílusban épültek, melyet azóta Pombaline stílusnak neveznek, az Alsóvárost pedig Baixa Pombalina-ként is szokás emlegetni. Ez a városrész lett Lisszabon kereskedelmi központja boltokkal, irodákkal és bankokkal.
A Baixa ma nagyrészt a turistákból él.. szuvenírboltok, éttermek, éjszakai élet. De vigyázzunk, mert sok itt a turistacsapda is, azt olvastam hogy az éttermek és a szuvenírboltok túl vannak árazva.
PRAÇA DO COMERCIO
A hatalmas, 35 000 m2-es "Kereskedők tere" Lisszabon talán legismertebb tere, a város 18. századi gazdagságát és nagyságát tükrözi. Ez volt a város szimbolikus bejárata, ugyanis innen indultak a hajók a portugál gyarmatokra, és itt árulták az onnan hozott árut is.
A Praça do Comercio helyén állt 400 éven keresztül a Paço da Ribeira, a királyi palota, amely teljesen megsemmisült a földrengésben. Egyetlen maradványa a tengerben lévő 2 oszlop és márványlépcső, itt szálltak ki a hajóból a királyi család tagjai, és a palota híres látogatói. A teret ma 3 oldalról egyforma sárga Pombaline épületek szegélyezik, melyekben különböző állami intézmények székeltek a múltban, negyedik oldala pedig nyitott a Tajo felé. A tér közepén I. József király lovasszobra áll, tenger felőli oldalán Pombal márki mellszobra látható. Az elefánt a szobor talapzatán a portugál gyarmati birodalmat szimbolizálja. 1908-ban a téren ölték meg merényletben I. Károly utolsó előtti portugál királyt, és fiát Lajos Fülöp herceget. Károly kisebbik fia, Mánuel 2 évig uralkodott ezután, az 1910-es forradalomban véget vetettek a monarchiának, és kikiáltották a Portugál Köztársaságot.
A téren ma különféle rendezvényeket, fesztiválokat tartanak, az árkádok alatt pedig éttermeket, turista információs irodát, és múzeumot is találunk.
A tér közlekedési csomópontként is szolgál... buszok, villamosok, metro (Terreiro do Paço, kék vonal), és kompok is járnak innen a folyó másik oldalára. A téren kezdődik a RIBEIRA DAS NAUS tengerparti sétány. Közvetlenül a tér előtt van egy pici strand is, de fürödni nem ajánlott itt, ugyanis koszos a víz. Amikor itt voltam, volt a parton néhány homokszobor, még sose láttam ilyet élőben.
A Praça do Comercio tér szimbóluma a gyönyörű ARCO DA RUA AUGUSTA diadalív, mely csak 80 évvel később épült, mint maga tér. A tetejére fel lehet menni, 30 m magasból biztos szép a kilátás. A belépő 3,50 €.
A diadalív a bejárata a RUA AUGUSTA sétálóutcának, mely Lisszabon fő bevásárlóutcája, a boltokon kívül tele van kávézókkal, éttermekkel. Készüljünk fel rá, hogy ezek nagyon turistás helyek, turistáknak szóló árakkal, és nyilván rosszabb minőséggel.
Nem messze a Praça do Comercio-tól találunk egy szép templomot, az IGREJA DE NOSSA SENHORA DA CONCEIÇÃO VELHA-t, melynek eredeti, 15. századi formájából csak a díszes mánuel stílusú bejárati kapu maradt meg, a többit átépítették a földrengés után.
ROSSIO A Baixa és Lisszabon második legfontosabb tere a Praça de Dom Pedro IV., melyet mindenki inkább Rossio néven ismer. Ennek a jelentése lakatlan vagy nyilvános terület, és a középkortól kezdve ez volt a város szíve és legfontosabb gyülekezési helye. Forradalmak, fesztiválok, bikaviadalok, kivégzések, katonai parádék zajlottak itt, ma pedig a helyiek és a turisták kedvelt találkozóhelye szuvenírboltokkal, kávézókkal.
A teret IV. Péter portugál királyról nevezték el, aki egyben a független Brazília első császára is volt. Szobra egy oszlopon áll a tér közepén. Egy városi legenda szerint a szobor igazából I. Miksa mexikói császárt ábrázolja, akit nem sokkal azután végeztek ki, hogy a szobor elkészült. A fölöslegessé vált szobrot így eladták Lisszabonnak, azon az alapon hogy állítólag Miksa császár hasonlított IV. Péter portugál királyra. A téren találunk még 2 barokk szökőkutat, melyeket Franciaországban készítettek. Jellegzetes a tér hullámó mozaik kövezete, ami tradicionális volt Portugáliában és gyarmatain, mára sajnos már csak a szobor körüli részen maradt meg. A Rossio fontos metro állomás is a zöld vonalon.
A tér legkiemelkedőbb épülete a TEATRO NACIONAL DONA MARIA II, azaz a nemzeti színház, mely neoklasszicista stílusban épült a korábbi inkvizíciós palota helyén, és melyet IV. Péter lányáról neveztek el.
A tértől északra találjuk az ESTAÇÃO DO ROSSIO-t, a Rossio vonatállomást, ahonnan Sintrába járnak a vonatok. Az állomás épülete a 19. század végén épült neo-mánuel stílusban, homlokzatán kitűnik a két patkó alakú mór stílusú boltív. Érdekesség még, hogy az állomást a külvárossal egy 3 km hosszú alagút köti össze.
IGREJA DE SÃO DOMINGOS
A 13. századi templomnak elég sötét a történelme. Az inkvizíciós palotában elítélteket innen vezették a Rossio térre, ahol máglyán elégették őket. 1506. áprilásban pedig a templomban és a templom előtti téren kezdődött a lisszaboni mészárlás, amiben 4000 zsidót végeztek ki a keresztények. Érdekesség, hogy a São Domingos-t 1959-ben majdnem teljesen tönkretette egy tűz, és a belsejében a mai napig a félig leégett falakat láthatjuk.
PRAÇA DA FIGUEIRA
A Rossio melletti kisebb tér a Praça da Figuiera, ahol a földrengés előtt Lisszabon legjelentősebb kórháza állt. A Pombal-i átépítés után ez lett a város fő piactere, volt itt egy fedett piaccsarnok is, amit később lebontottak. Ma hoteleket, éttermeket, boltokat találunk itt. A tér szimbóluma I. János király bronz lovasszobra, mely csak 1971-ben került ide. Eredetileg a tér közepén állt, a legutolsó, 2000-es átépítés során azonban a tér egyik oldalára került, állítólag azért, hogy látni lehessen a Praça do Comercioról. I. János király volt a leghosszabb ideig uralkodó portugál király (48 év), és az ő idejében kezdődött el a portugál gyarmatosítás.
A közelben találunk még egy teret, a PRAÇA DOS RESTAURADORES-t, amit én sajnos időhiány miatt kihagytam. Amit még érdemes megnézni ha erre jártok, az a CASA DE ALENTEJO étterem, melynek gyönyörű mór stílusú, növényekkel teli belső udvara van.
ELEVADOR DE SANTA JUSTA
A Santa Justa felvonó kétségkívül Lisszabon egyik leghíresebb látványossága. A 19. és 20. század fordulóján építették egy projekt részeként a siklókkal együtt, azért hogy megkönnyítsék a lisszaboniak közlekedését a dombokon. Bár eredetileg a lakosságot szolgálta, ma már csak a turisták használják. A neogótikus kovácsoltvas liftet Gustav Eiffel egyik tanítványa tervezte. 1902-ben nyitották meg, eredetileg gőzgép hajtotta, 1907-től pedig elektromos motrot használnak. A lift a Rua de Santa Justa utcát köti össze a Baixában a Largo do Carmo utcával a Bairro Altoban. 45 m magas, 7 emeletes, 4 oszlopból áll. A belsejében 2 faberakásos kabin jár fel- és lefelé, melyeknek a maximum befogadóképessége kb. 25 ember. A liftet 32 m magasan egy szintén kovácsoltvas folyosó köti össze az utcával, ennek a szintjén van a kilátó. Innen szűk csigalépcsők vezetnek fel a lift tetején lévő kilátóteraszhoz, de ez biztonsági okokból 3 éve zárva van.
A liftet szintén a Carris működteti (54E néven szerepel), így érvényesek rá a tömegközlekedési jegyek. Ha csak a liftre veszünk külön jegyet, az elég drága - 5,30 € az oda-vissza út, a jegypénztár a lift lábánál található. Olcsóbb megoldás a Zapping, úgy sokkal kevesebbe kerül, de a 24 órás jeggyel is használhatjuk. A lift napszaktól, és szezontól függően óránként kb. 4-9-szer jár. Mivel ez a város egyik legnagyobb turistaattrakciója, készüljünk fel rá, hogy mindig hosszú sorok várnak rá, főleg lent. Érdemesebb korán reggel, vagy késő délután kipróbálni. Ha nem feltétlenül akarunk liftezni, csak fel szeretnénk jutni, sétáljunk inkább fel, vannak utcák és lépcsők is felfelé. A fenti rácsos folyosó és a kilátó mindenki számára ingyenesen elérhető a Carmo kolostor mögül (a bejárattól jobbra végig kell menni a kolostor mellett, ott van a bejárat). Van itt egy tőkehalkrokett árus-kávézó is.
Én ki akartam próbálni a liftet, be is álltam a sorba, de kb. fél óra várakozás után fel is adtam, mert alig mozdult előre a sor, és igazán nem volt annyi időm hogy fél napot elpocsékoljak itt, így inkább felsétáltam. Maga a lift látványa, az egész konstrukció is fantasztikus, a kilátás pedig egyszerűen mesés.. szerintem innen van a legszebb kilátás Lisszabonban, semmiképp se hagyjuk ki!
Azt olvastam egy blogban hogy érdemes a H&M bolt mozgólépcsőit használni arra hogy feljussuk magasabbra. Gondoltam kipróbálom, de rá kellett jönnöm hogy ahol én bementem (Rua do Carmo), az a középső szint, és onnan már nem lehet feljebb menni.. a boltban igen, de nincs kijárat. A Baixából, az alsó szintről a középső szintre lehethogy megéri, de nekem ez sajnos nem segített, kénytelen voltam tovább gyalogolni 😂
PRAÇA MARTIM MONIZ
A Martim Moniz tér egy következő tér a Baixában, de senki se adja hozzá a látnivalóinak a listájához, mert nincs itt abszolút semmi látnivaló. Ha valaki ismeri Athént, és az Omoniát, na a Martim Moniz tér az Omonia2. Mit is jelent ez... azt hogy nem csak hogy nincs itt semmi, de csúnya is, és tele van kétes alakokkal... Az egyetlen, amiért érdekes lehet, hogy ez a kezdő- vagy végállomása a 28-as villamosnak. Én szerencsére csak felsétáltam a metró állomásról, de ahogy megláttam már fordultam is vissza 😅
BAIRRO ALTO
A Bairro Alto a Baixa ellentétje, azaz a Felsőváros, mely egy dombtetőn fekszik, és Lisszabon egyik legfestőibb városrésze. A 16. század második felében jött létre, amikor a gazdag polgárok ideköltöztek a rossz hírű Alfamából. A 19. századra azonban ez a negyed is lepusztult, többek között a prostituáltak lakhelye lett. Ma a Bairro Alto leginkább az éjszakai élet központja, főleg kisebb éttermeket, bárokat és fado klubokat találunk itt.
IGREJA DO CARMO
A karmelita templom gótikus romjai az egyik legérdekesebb látnivalónak számítanak Lisszabonban. A templomot és a hozzá tartozó kolostort Nuno Álvares Pereira parancsnok alapította, aki később minden vagyonát a kolostorra hagyta, és maga is belépett a karmelita rendbe, és a kolostorban élt élete végéig. Az 1755-ös földrengés előtt ez volt Lisszabon legnagyobb temploma. A földrengéskor beomlott a kolostor teteje, maga alá temetve több száz hívőt, akik a mindenszenteki misén vettek részt. A földrengést még tűz is kisérte, ami az égő gyertyákból keletkezett. A kolostor épületét felújították, a templomot viszont úgy döntöttek hogy a földrengés emlékeztetőjéül meghagyják romoknak. Az épen maradt kápolnában és sekrestyében ma régészeti múzeum van, a legelső Portugáliában, és a templom belsejét sajnos csak úgy nézhetjük meg ha megvesszük a jegyet (7 €)
Én nagyon szeretem az ilyen romtemplomokat, úgyhogy mindenképpen meg akartam nézni, de kicsit sokalltam a 7 eurót pár fotóért... főleg hogy a múzeum nem érdekelt. Na mindegy.. ezek ilyen drága fotók lettek 😂 Érdemes bekukkantani a múzeumba is, ha másért nem, azért hogy megnézzük a templom belsejét és az azulejokat a falakon. Van az épületben mosdó is, a jegyet a bejáratban kell megvenni. A templom a Rossio térről is látszik, de a legszebb fotókat a Santa Justa lift folyosójáról készíthetjük róla.
A templom melletti kolostor épülete a katonai rendőrség bázisaként szolgál, van benne egy kis múzeum is (és áll egy díszruhás őr a bejáratban).
Az Igreja do Carmo a LARGO DO CARMO téren található, melynek közepén áll a CHAFARIZ DO CARMO szökőkút. Ez a 18. századi barokk kút össze volt kötve egy akvadukttal, és vízzel látta el a várost. Van itt egy kioszk-kávézó és pár jacaranda fa. Elvileg hangulatos, de nekem nem tetszett... elég rossz szag is volt itt...
IGREJA DE SÃO ROQUE
A Largo do Carmo tértől nem messze találjuk a barokk São Roque (Szent Rókus) templomot, melyet a jezsuiták építettek a 16. század végén. A templom egyike azon kevés épületeknek, melyeket alig rongált meg a földrengés. Az egyszerű homlokzat gazdagon díszített belsőt takar, ha erre járunk, nézzük meg, főleg hogy ingyenesen látogatható.
MIRADOURO DE SÃO PEDRO DE ALCANTARA
A Miradouro de São Pedro de Alcântara egy következő kilátó, ezúttal a Bairro Altoban. Érdekessége hogy két szintből áll, a felső szint egy tér szökőkutakkal, padokkal, és egy kioszk-kávézóval, az elsó terasz pedig egy francia kert.. virágokkal, padokkal, szobrokkal és egy kisebb vízeséssel. A kilátóban van egy csempékből kirakott Lisszabon-térkép, én ezt sajnos nem láttam. A kilátás elég jó, maga a hely pedig hangulatos, tetszett, bár most még kopárak voltak a fák.
ELEVADOR DA GLÓRIA
Lisszabonban 3 siklóvasutat találunk (illetve most már négyet az új Graça-ival együtt) - ezek az Elevador da Glória, Elevador da Bica és Elevador da Lavra, melyek a Santa Justa lifttel együtt azért épültek, hogy a lisszaboniaknak könnyebb legyen felmászniuk a dombokra. A siklóvasutak a 28-as villamossal együtt ma népszerű turistalátványosságok, legfőképp azért mert a mai napig a 20. század elejéről származó sárga kocsikat használják.
Az Elevador da Glória a Baixában lévő Praça dos Restauradores teret köti össze a Bairro Alto-i Jardim de São Pedro de Alcântarával. 1885-ben építették második lisszaboni siklóvasútként. A mindössze 270 m távot 3 perc alatt teszi meg, és 12 percenként jár, reggeltől késő estig. A kocsikat sajnos graffiti fedi, míg az utca falain művészi graffitivel találkozunk. Ez utóbbit azért találták ki hogy megakadályozzák a kocsik befirkálását, de sajnos nem sikerült.
ELEVADOR DA BICA
A másik siklóvasút az Elevador da Bica, ez a legfiatalabb a 3 közül (1892-ben nyitották) és talán a legnépszerűbb. A Cais do Sodrét (Rua de São Paulo) köti össze a Bairro Altoval (Largo Calhariz), a Bica negyeden keresztül, melyről a nevét kapta. Mindkét siklót ugyanaz az úriember tervezte, aki a Santa Justa liftet is. A két sikló sok mindenben hasonlít egymásra, a Bica útja pár méterrel hosszabb, amit nem egész 5 perc alatt tesz meg. Ugyanúgy 12 percenként jár, reggeltől estig, de csak kb. 9-ig. A kocsik 23 férőhelyesek - 9 ülő-, és 14 állóhely van bennük. A különbség annyi a kettőben, hogy a Glóriánál 2 sín van egymás mellett, az egyiken lefelé, a másikon felfelé jár a kocsi, a Bicánál pedig csak egy sín van, ezen megy a 2 kocsi egyidejűleg - az egyik felfelé, a másik lefelé, és az út közepén találkoznak. A Bica lenti állomása egy épületben van, innen indul, míg a Glóriánál csak egy kinti megálló van.
Jöjjön akkor néhány hasznos tanács is a siklókkal kapcsolatban. Az oda-vissza jegy 3,80 euróba kerül, itt is sokkal jobban megéri a Zappingot használni, vagy 24 órás jegyet venni. És hogy egyáltalán kipróbáljuk e őket? Mivel nagyon népszerűek, mindig sok ember utazik velük és hosszúk a sorok, sokat kell várni, míg maga az út csak 3-4 perc. Részemről bőven elég csak megnézni és lefotózni, én nem próbáltam ki egyiket se. Mindenhol azt írják hogy lefelé simán lesétálunk, de egy kicsit fittebb embernek felfelé sem okoz gondot. Néhány tipp hogyha mégis ki szeretnénk őket próbálni... Korán reggel, és késő délután állítólag kevesebben vannak, illetve próbálkozzunk inkább a fenti állomáson. Jó alternatíva lehet a harmadik sikló, az ELEVADOR DA LAVRA (Largo da Anunciada - Rua Camara Prestana), melyet kevesen ismernek. Tervben volt, de amikor én ott voltam a Gloria és a Bica felső állomásánál is alig volt ember. A Bica sokkal jobban tetszett, szebb kocsik, sárgák, nincsenek befirkálva, és az útvonal is sokkal festőibb. Sajnos nem mentem végig egyik útvonalon se, csak készítettem pár fotót a végállomáson. Fotózáshoz válasszuk mindig a felső állomást.
MIRADOURO DE SANTA CATARINA
Ha továbbmegyünk a Largo Calhariz utcán, ahol az Elevador da Bica felső állomása található, eljutunk még egy kilátóhoz, a Santa Catarinához. Adamastor kilátóként is emlegetik, ezt a nevet az itt található szoborról kapta. Adamastor egy mitikus tengeri szörny, amit Luis de Camões portugál költő alkotott meg, és ami a Jóreménység fokánál süllyesztette el a hajókat.
Ez a kilátó nekem egyáltalán nem tetszett, sem maga a kilátó, sem a kilátás.. szinte csak a kikötőt látni innen. Van itt is egy kávézó-kioszk, illetve kőpadok, ahova le lehet ülni. Volt ott még egy fotókiállítás is. Nekem kicsit elhagyatottnak tűnt az egész. Állítólag naplementekor népszerű a hely.
CHIADO
A Chiado negyed szorosan összefügg a Bairro Altoval, viszont teljesen más jellegű. Ez egy elegáns és divatos kereskedelmi és művésznegyed. A 19. században az értelmiségiek és művészek kedvelt találkozóhelye volt. Nevét állítólag Antonio Ribeiro szatirikus költőről és színészről kapta, akinek éles, rikácsoló hangja volt (ezt jelenti a chiado magyarul).
A változatosság kedvéért Chiadoban 1988. augusztus 25-én nagy tűz volt, mely a Rua do Carmo egyik boltjában ütött ki, és tönkretette a negyed nagy részét, mert a tűzoltóautók nehezen tudtak hozzáférni a sétálóutcán. Sok bolt, iroda és egyéb 18. századi épület égett le. Szerencsére mára már sikerült a Chiadot helyreállítani.
A BRASILEIRA
Chiado fő bevásárlóutcája a RUA GARRETT, itt találjuk az A Brasileirát, mely Lisszabon egyik legrégibb és legismertebb kávézója. 1905-ben alapították, azzal a céllal hogy Brazíliából behozott kávét árusítsanak. A 20. század elején a város kulturális központja volt, értelmiségiek és művészek látogatták. Erre utal a kávézó előtt ülő szobor is, amely Portugália legismertebb 20. századi költőjét, Fernando Pessoát ábrázolja. Paradoxon hogy ő nem sokat, és nem szívesen járt ide. A kávézó ma már főleg a turistáknak szolgál, de mégiscsak Lisszabon történelmének és kultúrájának a része. Én is megittam itt egy kávét. A belseje szép art deco stílusú.
Ugyanezen az utcán találjuk a LIVRARIA BERTRAND-ot, mely a világ legrégibb folyamatosan működő könyvesboltja, 1732-ben alapították. Megnéztem, de szerintem semmi extra, szebb belsőre számítottam... több helyiség volt, csak a legelső volt faberakásos, de az is csak olyan egyszerű.
A Rua Garett utca végén van egy bevásárlóközpont, az ARMAZÉNS DO CHIADO, ahol állítólag megéri kajálni is, olcsóbb ételeket találunk mint az éttermekben.
CAIS DO SODRE
Megemlíteném még a Cais do Sodré negyedet a tengerparton, ahol régen dokkok és raktárak voltak, ma pedig divatos városnegyed bárokkal és klubokkal. Van vasútállomása, metroállomása és kompikötője.
Elsétáltam idáig, pontosabban a Praça Duque da Terceira térig, az uticélom pedig a Mercado da Ribeira volt. Elég sok minden van ott a tengerparton, néhány épület, de ezeket már nem néztem meg. Útközben találkoztam egy ilyen kis vásárral, ami úgy nézett ki mint nálunk a karácsonyi vásár... ételeket, italokat árultak, középen meg padok és asztalok voltak.
PINK STREET
Pár utcányira a Praça Duque da Terceira tér mögött találjuk a rózsaszín utcát. Erre csak teljesen véletlenül akadtam rá valamelyik blogon, hogy létezik ilyen Lisszabonban, de nem szerepelt a bakancslistámon, írták is hogy semmi extra, de ha már erre jártam és volt egy kis időm gondoltam megnézem. Eredeti nevén a Rua Nova do Carvalho utca aszfaltját 2013-ban festették rózsaszínre egy művészprojekt keretén belül, és felakasztott esernyőkkel díszítették. Az utca korábban elég rossz hírű volt, piros lámpás negyed volt itt. Ma az éjszakai élet központja, rengeteg bárt találunk itt. S hogy megéri e megnézni.. nos max 1-2 fotót, selfiet készíteni róla, de nem lesz egyszerű vállalkozás, mert mindig rengetegen vannak.
MERCADO DA RIBEIRA
A Mercado da Ribeira Lisszabon fedett vásárcsarnoka, melyet a 19. század végén nyitottak, azóta folyamatosan működik. Az évek során többször átalakították, modernizálták. Az épület felső szintje kulturális eseményeknek ad otthont, 2014-ben pedig a Time Out magazin megnyitotta a TIME OUT MARKET ételpiacot (food court).
A népszerű piac egy nagy csarnokban van, ahol körben ételes és italos standok vannak, a közepén pedig asztalok székekkel és padokkal, de itt is van néhány italárus. Én csak ezt néztem meg, erre voltam kiváncsi és enni akartam valamit. Volt mindenféle bódé... szendvicses, burgeres, sütemények, steak, tengeri herkentyűk, legtöbb stand azonban kevert volt... Mindenhol volt kb. ilyen tízféle választék, de inkább látványkonyha... az ételek szépen néztek ki a tányéron, de kis adagok voltak és drágák.. Sok helyen ki is voltak rakva a kész ételek tányérokra, hogy tudja az ember mit rendelhet.. Annak ellenére hogy túlárazott, mindig tele van, főleg turistákkal, a Time Out market kedvelt szórakozási helynek számít. Én végül egy dupla szendvicset ettem és barna sört ittam, utána pedig hazamentem metróval a Cais do Sodré metróállomásról.
További képek Lisszabonról:
