LISSZABON 1.rész

LISSZABON - PALACIO DA PENA - CABO DA ROCA

2024.03.17. - 2024.03.22.

Lisszabonhoz régóta különleges kapcsolat fűz... az okát igazából nem tudom, csak azt hogy régóta készültem már ide. A nevezetességek listáját még a covid alatt dolgoztam ki, amikor a tenerifei teraszomon ültem a lockdown idején, és nem mehettem sehova... Azóta mindig amikor menni akartam valahova, Lisszabon elsőnek merült fel a listán, de mindig lemaradtam a jó árú repjegyekről. Mivel régóta készülök, figyelemmel kisértem a repjegyek árát, és tudom hogy Lisszabonba nem könnyű olcsó repülőjegyet találni. Egyedül a kora tavaszi, esetleg késő őszi időpontok jöhetnek számításba, de csak akkor ha hónapokkal előtte veszi meg az ember. Az idén ráálltam már januárban... Március másik felét néztem ki ideális időpontnak, és találtam is elég kedvező áron jegyeket. Elsőként a visszafelé irányú jegyet vettem meg Lisszabonból Bécsbe, 48 euróba került, plusz 19 € volt a 10 kilós bőrönd, ez nagyon jó ár Lisszabonra! Az odafelé jegy viszont nem volt ennyire olcsó, így vártam, gondoltam hogy lejjebb megy. Aztán csak vártam és vártam... naponta többször is néztem, de csak nem ment lejjebb, sőt! egyre feljebb és feljebb... Az utolsó pillanatig vártam, míg a repjegy ára már 200 € felett volt!! Igen, tanultam belőle, soha többet nem veszek egyirányú repjegyet, főleg nem a visszaútra 😅. Minden légitársaságot, és lehetséges kombinációt megnéztem, Portugáliába, Spanyolországba, átszállással bárhova... de sehogy nem jött ki olcsóbban. Egy héttel az út előtt már majdnem teljesen biztos voltam benne hogy nem utazok. Olvastam több helyen utazási hackeknél hogy úgy jutottak el valahova, hogy máshova vettek repjegyet, az átszállás pedig abban a városban volt ahova menni akartak, és így olcsóbb volt, és csak simán ott maradtak félúton, nem mentek tovább. Így sikerült találnom nekem is egy jegyet a TAP Portugal légitársasággal... A jegyem Portóba szólt, Lisszaboni átszállással. 120 euróba került, ami nem volt kevés, és normális körülmények között nem adnék ennyit egy európai repjegyért... de két választásom volt csak.... bukom a 67 eurós repjegyet, és nem megyek sehova, vagy megveszem ezt kicsit drágábban. És mivel már nagyon menni akartam, és most már olyan közel jártam a célhoz, és ez viszonylag jó ár volt (ebben már benne volt a 10 kilós csomag), ráadásul nem is lowcost társasággal, hogy megvettem. Kicsit a barátom is rásegített.. igazából ő győzött meg, hogy mennem kéne.. hisz olyan régóta szeretnék már elmenni 😊 

TAP PORTUGAL

Vasárnap indultam, 12:25-kor ment a gépem Bécsből, de már reggel el kellett indulnom, hogy odaérjek. Eddig csak Ryanairrel és Wizzairrel, illetve egyszer Smartwingsszel utaztam, de mind fapados légitársaságok. Most először utaztam "normális" légitársasággal, így szólnék néhány szót a TAP Portugal-ról is. Nekem nagyon pozitív véleményem volt róla, legalábbis összehasonlítva a fapados légitársaságokkal 😁máshoz nem tudom viszonyítani. Elegáns gép, kényelmes székek, és ami a legjobban tetszett az a digitális kijelző.. szórakozási lehetőségek (filmek, zene, portugál leckék, stb.), ezeket én nem használtam, de ami nekem szuper volt hogy végig lehetett követni a repülő útját. Minden technikai információ ki volt írva, mutatta mikor érkezünk, hány óra és perc van még leszállásig, stb. Ezenkívül az információk amiket a hangosbemondón jelentettek, szintén ki voltak írva, még az is amikor turbulencia volt. A fedélzeten volt wifi, ami ugyan nem működött tökéletesen, de azért működött (mindig 1 órára lehetett beregisztrálni), és volt jobb, fizetős verziója is. Ezenkívül a telefonomat is tudtam tölteni az USB csatlakozón keresztül. A gépen volt Business class is, ez a repülő elejében lévő pár sor volt, és majdnem teljesen el volt választva a repülő többi részétől. Nem tudom ennek van e köze a légitársasághoz, de a felszállás és a leszállás is nagyon simán ment, észre se lehetett venni pl. amikor a pilóta letette a gépet.

A check-in csak 1 nappal az indulás előtt működött, ülőhelyet nem lehetett választani, már amikor rákattintottam a check-in-re, rögtön kiírta az ülőhelyet. Egy ami nem tetszett, hogy a TAP Portugal applikáció nem igazán akart működni, a reptéren háromszor kellett újraindítanom a telefonom, hogy fel tudjam mutatni a beszállókártyámat. A boardingot kb. háromnegyed órával indulás előtt kezdték. Beszállásnál a speciális asszisztenciával rendelkezőket, a kisgyerekeseket és az időseket helyezték előnybe, utána  jött a fast track (olyasmi mint a priority), aztán pedig mindenki más. A gurulós bőröndöket sajnos fel kellett adni, mert tele volt a gép. Ettől én féltem, ugyanis a jegyem Portóba szólt, én meg csak Lisszabonig mentem, nem akartam hogy a csomagom Portoban kössön ki 😂. Ezért szóltam a hölgynek a pultnál, még a boarding megkezdése előtt, aki nyomtatott ki nekem egy címkét a bőröndömre, hogy tudják hogy Lisszabonba megy. Egyébként fel voltam háborodva, mert egy csomó ember figyelmen kívül hagyta a bejelentést, hogy fel kell adni a bőröndöt, és sokan felvitték a gépre, mert senki nem ellenőrizte.. ezt nem tartottam igazságosnak. Többen írták, hogy a TAP sokszor késik, és ugyan kb. 20-25 perccel később indultunk el, behoztuk a lemaradást, és időben odaértünk.

Maga a repülés egyébként szuper élmény volt! Ablak melletti ülést kaptam, ami igazán jól jött a több mint 3 órás útnál. Bár voltak felhők is, de csodálatos volt a kilátás az elején a havas Alpokra, a végén pedig a portugál partvidékre és magára Lisszabonra is a leszállásnál. Igazán élveztem.  

SZÁLLÁS
Ami a szállást illeti, Lisszabonban ezt se könnyű találni. Már évekkel ezelőtt amikor nézegettem szállásokat, rájöttem hogy Lisszabonban majdnem minden szálláson közös fürdőszoba van!!! Ilyenre nem voltam hajlandó menni, úgyhogy ezt már mindig alapból beállítottam a keresőben hogy saját fürdőszoba legyen. A másik meg, amire csak később jöttem rá, hogy a Lisszabon óvárosában található szállások 80 százalékának borzalmas értékeléseik vannak! Bookingon 7 pont felett alig lehet valamit találni (máshol az átlag 7-8 pont), itt meg minden 5-6 körül volt. Az emberek többsége a bűzre (doh, kanalizáció, szellőzés hiánya, nedvesség, penész), illetve a csótányokra panaszkodott. Ez valószínűleg azért van, mert nagyon régiek az épületek, és nem is feltételnül a szállásadó tehet róla. Erre figyeljetek oda, 7 pont alatti szállást ne válasszatok, és olvassátok el az értékeléseket is. 

Én apartmant kerestem, szeretem ha van konyhám, akkor tudok reggelizni, és időnként vacsorát is készíteni, így lehet valamennyit spórolni a kaján. Fontos szempont volt még, hogy a központban legyen.. na már most mi számít Lisszabonban központnak... az Alfama, Graca, Baixa, Chiado és Bairro Alto negyedek. Az értékelések alapján rájöttem hogy nagyon olcsó nem lesz a szállás, rengeteget végignéztem újra és újra, és tényleg jobbnak láttam inkább picit többet költeni rá. Le is foglaltam egyet, a Casa do Pereira-t az Alfama negyedben, 335 euróért (értékelés 7,7), amiből 10 százalékot még vissza is kaptam volna booking kóddal. De sajnos le kellett mondanom az utolsó nap (amíg ingyenes volt a lemondás), mivel nem volt repjegyem, és nem akartam kockáztatni hogy elveszítsek 335 eurót, ha mégsem utaznék. Persze kerestem rögtön másikat, kettőt is, amiket még későbbig le lehet ingyen mondani, de ilyenkor már alig volt választék. Amelyik a favoritom volt (mert volt saját konyhája), az sajnos túl messze volt a központtól, a másik közelebb volt, de közös a konyhája. Ezt is lemondtam egyszer, akkor volt 353 €, amikor másodszor foglaltam, lement 307 euróra. 

A választásom tehát az Indy House-ra esett (értékelés 7,8), legalábbis azok közül amik maradtak. Nincs a központban, de olyan 15-20 perc alatt be lehet sétálni. 5 percnyire van az Intendente metro megálló (zöld vonal), és a híres 28-as villamos is áll a környéken. A ház ilyen panzióféle lehet, 4 emelettel, emeletenként kb. 10 szobával. A szobáknak saját fürdőszobájuk van, és minden emeleten van két közös konyha hűtővel, sütővel, mikrohullámú sütővel. A földszinten van ilyen közös nappali, innen nyílik egy kis kert is. A másik oldalon van egy kávézó, egy nagyobb kerttel, de ezt sose találtam nyitva... A berendezés kicsit ilyen etno-retro stílusú.. színes, régi bútorokkal... ami még nem volna baj, de ezeknek elég rossz szaguk volt. A szobámban a spaletták, a tükör és a szekrény voltak vagy 100 évesek, ez utóbbi használhatatlan volt a szag miatt, de az egész szobában érezni lehetett a dohos szagot. Az ágy és a fürdőszoba szerencsére új kinézetűek voltak, ez volt a fontos, és úgyis csak aludni jártam oda. A másik negatívum még az, amit sokan írtak is értékelésekben hogy nagyon hallatszik minden zaj.. a fapadlók a folyosókon is 100 évesek, és minden lépést hallani lehet... de a falak is vékonyak, és az ajtók is hangosak, Szerencsére nem nagyon hallottam a szomszédokat. A konyha jól jött, főleg a hűtő, a vízforraló, és a sütőt is használtam esténként. Amúgy pár percnyire a panziótól van egy Lidl, mögötte Auchan, a Lidl körül pedig ilyen piacszerű kisebb boltok reggelente. A környező utcákban is találni mindent, éttermek, bárok, boltok.. Jobban belegondolva, még jobb is volt az elhelyezkedése, mint az elsőnek, az Alfamaban ugyanis csak gyalog, max a 28-as villamossal lehet közlekedni, de metro nincs a közelben.

Ezen a szálláson is self check-in volt, már érkezés előtt ki kellett tölteni egy adatlapot és átutalni a 10 € helyi adót. A kommunikáció egyébként simán ment, ezt a szállást is valami közvetítő iroda kezeli, de mindig válaszoltak, és elküldtek minden szükséges információt, már jóval a check-in előtt. Bejelentkezni 15:00-tól lehetett a szállásra, a bejárati ajtón be kellett ütni egy számkódot, akkor nyílt ki. Megadták a szobaszámot, az enyém 204 volt, így a második emeleten található. A folyosó is zárva volt, az ajtó mellett dobozkák voltak, ki kellett választanom a szobám dobozát. Ez is kódra nyílt, ezen ilyen tekerős számok voltak, és benne kellett volna lennie egy kártyának, amivel a folyosó és a szobám ajtaja is nyílik, de az én dobozom üres volt. Hívtam őket, a csaj akivel beszéltem az irodától volt, ő meg közben a szállás tulajdonosával kommunikált. Volt egy neutrális doboz, kinyitottuk azt, majd a szobám mellett is volt egy másik doboz egy sos kártyával. Elég nehézkes volt a bejutás, mert a csaj vagy 5-ször rossz kódot mondott! Egyébként meg nagyon nehéz azokat a számkódos dobozokat kinyitni, azt hittem letörik az összes körmöm 😂 de végül csak sikerült. 

REPÜLŐTÉR
15:10 körül szálltunk le Lisszabonban. A Lisszaboni repülőtér (Aeroporto Humberto Delgado) hatalmas, végig kellett sétálni az egész épületen, és mire a poggyászkiadóhoz értem, már jött is a csomagom. A repülőtérnek 2 terminálja van, a fő terminál az 1-es; a 2-es terminált csak 2007-ben építették hozzá, és innen indul az összes fapados légitársaság. Figyelem - csak indul, minden járat az 1-es terminálra érkezik. A két terminál messze van egymástól, gyalog nem lehet átmenni az egyikből a másikba, csakis ingyenes shuttle busszal. Közvetlenül a repülőtérről közlekedik a metro (piros vonal), bejárata a főépület előtt van (1-es terminál). Ha a 2-es terminálból repül valaki haza, és metroval érkezik a reptérre, be kell menni az épületbe (arrivals), bal oldalon felmenni az emeletre a mozgólépcsőn, és kimenni az épületből. Közvetlenül az épület előtt van a buszmegálló, innen megy az ingyenes busz. Ki volt írva hogy a maximum várakozási idő 12 perc, a menetidő pedig kb. 4 perc. Amikor én odaértem, már tele volt a busz, de még beletömtek minimum 15 embert utánam is. A terminál épülete kicsi, de találunk ott mindent ami szükséges - kint is bent is. A csomagfeladás (vicces volt, mert azt hittem priority-m van, de rájöttem hogy 10 kilós feladandó bőröndért fizettem) a Ryanairnél teljesen automatikus volt. Voltak kis mérlegek, melyre rá kellett tenni a bőröndöt megmérni, beszkennelni a telefonnal a készüléken lévő QR kódot, kinyomtatni a címkét, és feltenni a bőröndöt a szalagra, közben mindig követni az utasításokat a telefonon (volt ott azért egy bácsi aki segített).

KÖZLEKEDÉS
- Lisszabonról tudni kell, hogy az egész város dombokra épült.. nincs kb. egyetlen egyenes utcája sem! A történelmi városközpont bejárható gyalog, de fel kell készülnünk rá hogy jó sokat fogunk gyalogolni! Ha tömegközlekedést is szeretnénk használni, választhatunk metrót, villamost vagy autóbuszt. A metrónak 4 vonala van (zöld, kék, piros, sárga), ezt főleg akkor vesszük igénybe ha messzebre is szeretnénk menni, vagy nem a városközpontban lakunk. A metro egyébként reggel 6:30 és éjjel 1:00 között közlekedik, napközben 3-6 percenként. A történelmi városrészekben leginkább villamosok járnak (6 vonal - 12, 15, 18, 24, 25, 28), az Alfamában pl. más lehetőség nincs is. Buszokból kevesebb van, és ezek is inkább a külsőbb városrészekre közlekednek.

- És hogy milyen jegyet vegyünk? Ajánlott kártyát vásárolni (Viva viagem, vagy mostani nevén Navegante occasional), és ezt feltölteni. Ez egy sárga papírkártya, amit automátaban vehetünk metró állomásokon 50 centért. Ha metrózni szeretnénk, azt hiszem mindenképp kötelező a kártya, buszon, villamoson a sofőrtől is lehet jegyet venni, de így a legdrágább (buszon 2,10 €-t fizettem), és csak készpénzben lehet fizetni. A kártyára aztán feltölthetünk konkrét számú jegyet, egy jegy 1,80 €, ez érvényes metróra, buszra és villamosra is. 

- A következő lehetőség az ún. Zapping, ami annyit jelent hogy pénzt töltünk a kártyára, és minden egyes utazásnál levesz belőle, így olcsóbbra jönnek ki a jegyek (állítólag a metro 1,47 €, villamos/busz 1,35 €), és a klasszikus közlekedési eszközök mellett vonaton, kompon és a lifteken, siklóvasutakon is lehet használni, és nem csak Lisszabonban, hanem a környékén is (Sintra, Cabo da Roca). A minimum 3, a maximum pedig 40 €, amit egyszerre a kártyára tölthetünk.

- Aztán vehetünk még 24 órás jegyet is, ennek az ára 6,80 €, de ez csak a lisszaboni közlekedésre (metro, villamos, busz) és a siklókra/liftekre érvényes (vonatokra, kompra nem)! 

- Megemlíteném még a Lisboa Card-ot is, melyet korlátlan utazásra használhatunk, illetve ingyenes belépést biztosít néhány nevezetességbe, sok másra pedig kedvezményt kínál. Ennek az ára 22 € 24 órára, 37 € 48 órára, vagy 46 € 72 órára. 

- És akkor jöjjön a személyes véleményem, tapasztalatom.. melyik opciót is válasszuk... Lisboa card-ot szerintem egyáltalán nem éri meg venni, egy nap alatt az ember nem tud annyi mindent megnézni, és annyi helyre eljutni hogy megérje. Marad a Zapping vagy a 24 h jegy.. nehéz megmondani melyik a jobb... ha naponta csak 1-2-szer használjuk a tömegközlekedést, akkor elég a Zapping, illetve ha Sintrába is szeretnénk utazni, esetleg kompozni a Tajo másik oldalára, akkor is jó választás a Zapping. Viszont ha napi többször szállnánk járműre, akár egy-egy megállót is, akkor már jobban megéri a 24 h jegy, vagy akár a kettő kombinációja. Én Zappinggal kezdtem, az utolsó nap pedig vettem 24 órás jegyet, mert 2 nap után már annyi kilométert sétáltam, hogy amikor csak tehettem közlekedési eszközre szálltam, hogy kíméljem a lábaimat, ráadásul messzebb is laktam a központtól. 

- A metróban belépőkapuk vannak, tehát kétszer kell használnunk a jegyet - belépéskor, és kilépéskor, csak hozzá kell érinteni a leolvasóhoz, és kinyílik a kapu. Ne lepődjünk meg, a kártyán nincs sem vonalkód, sem QR kód. Átszállásnál nem kell 2 jegyet használnunk, ugyanis a váltás az egyik vonalról a másikra mindig a belépőkapukon belül történik. Villamosokon, buszokon felszállásnál kell érvényesíteni a jegyet, hozzáérintve a készülékhez. 

- Vigyázat! nem lehet ugyanazt a kártyát használni Zappingra és egyirányú vagy 24 órás jegy feltöltésére, ilyenkor 2 külön kártyát kell vennünk!!

- A jegyautomata használata elég egyszerű - portugál és angol nyelv közül választhatunk, csak figyeljünk oda az elején melyik opciót szeretnénk választani. Mindenhol van egyébként készpénzes automata, és olyan is ahol csak kártyával lehet fizetni. Azt is az automatákban tudjuk ellenőrizni, mennyi pénz maradt a kártyánkon (csak beszúrjuk a kártyát a gépbe). 

- A lisszaboni tömegközlekedést a Carris társaság üzemelteti, a menetrendeket a weboldalukon találjuk, kivéve a metrót, annak külön weboldala van.

A reptéri metro állomáson egy csomó ember várt a jegyautomatáknál, még szalagok is ki voltak feszítve, mint a reptéri check-innél, de gyorsan ment, mert volt kb. 15-20 automata. Le kellett menni vagy 3 szintet mozgólépcsőn a metróig, és vicces mert semmi sem volt kiírva.. de végülis másfelé nem lehetett menni, csak lefelé... Kb. 15 perc volt az út az Alameda állomásig, itt átszálltam a zöld vonalra, és 2 állomás után kiszálltam nem messze a szállásomtól. Elég késő volt már, délután 5 körül, aznap csak besétáltam a központba, hogy belekóstoljak egy picit a lisszaboni hangulatba.   

LISSZABON

Lisszabon Portugália fővárosa és központja, 550 000 lakosa van, vonzáskörzetének pedig 2,9 millió. Az Atlanti-óceán partján terül el, ott ahol a Tajo (portugálul Tejo) folyó beletorkollik az óceánba. A kontinentális Európa legnyugatibb fővárosa, az egyik legrégibb város a világon, és Athén után a második legrégebbi európai főváros, már 1255-től Lisszabon Portugália fővárosa. A monda szerint 7 dombra épült, csakúgy mint Róma. 

Sajnálatos módon Lisszabonban volt a világtörténelem egyik legnagyobb földrengése, 1755. november 1-én, mely az azt követő tsunamival és tűzvésszel a város kb. 80 százalékát elpusztította, és 60-90 ezer emberéletet követelt. 

Lisszabon ma az egyik legszebb, leghangulatosabb főváros... Kilátók, tetőteraszok, felvonók, liftek, régi villamosok, fado klubok, csempékkel díszített házak és templomok, jellegzetes ételek és italok, és megannyi történelmi épület... hogy csak néhányat említsek a város vonzerejéből (interaktív térkép itt).

GRAÇA

Városnézésünket a Graça negyedben kezdjük, ez van a legészakabbra a történelmi városnegyedek közül, és hozzám ez volt a legközelebb. A Graça eredetileg munkásnegyed volt, mely a 19. században jött létre. Autentikusabb és nem olyan zsúfolt mint pl. az Alfama és a többi turistás negyed. A lakóházak mellett éttermeket, bárokat találunk itt, és jellemző rá az utcai művészet is (falfestmények több helyen).

MIRADOURO DA SENHORA DO MONTE

Mivel Lisszabon dombokra épült, így nem csoda hogy egyik legnagyobb attrakciója a megannyi kilátópont, portugálul "miradouro". A Miradouro da Senhora do Monte a város legmagasabban fekvő kilátója, Lisszabon legmagasabb dombján található. Régen a fiatal szerelmesek jártak ide, hogy elrejtőzzenek a szüleik elől. A kilátópont a kis CAPELA DE NOSSA SENHORA DA MONTE templom mellett található, melynek mai formája 18. századi barokk stílusú. A templom előtt áll Szűz Mária szobra.
Bár nem olyan ismert kilátó, időnként ez is zsúfolt, főleg mert tele van tuk-tukokkal. Nekem nem igazán tetszett, sem a hely, sem a kilátó. Igaz reggel voltam, és elég ködös volt még a kilátás, de szerintem semmi extra. Az se javított a báján, hogy tele volt erőszakos karkötőt áruló nénikkel. Egyébként mivel a város legmagasabb pontján fekszik, készüljünk fel rá, hogy elég megerőltető a feljutás. Én lépcsőt találtam, de az olyan hosszú és meredek volt, hogy azt hittem sose érek fel! Itt nincs bár, csak egy kis felállított autóból lehetett italt venni. 

MIRADOURO DA GRAÇA
Nem messze találjuk a következő kilátót, a Miradouro da Graça-t. Na ez már jobban tetszett! Szép a kilátás, és hangulatos maga a kilátó is.. Van ott egy kioszk-bár is székekkel. A kilátóterasz mögött találhatók a CONVENTO E IGREJA DA GRAÇA, vagyis a Graça kolostor és tempom. A kolostort az Ágoston-rendi szerzetesek alapították 1271-ben. A 16. században majdnem teljesen átépítették, a nagy földrengés után pedig ismét újjá kellett építeni. 1934-ben feloszlatták Portugáliában a szerzetesrendeket, azóta katonai kaszárnyákként használták a kolostort. Csak 2017-ben nyitották meg a turisták számára. A kolostor és a templom is barokk stílusú. A templom, és a kolostor egy terme a kerengővel együtt ingyenesen látogatható, csak a kilátóteraszra kell 5 eurót fizetni. Ezt a tippet egy blogban olvastam, hogy itt láthatunk ingyen azulejokat, vagyis festett csempéket. Ezek a 18. századból származnak, és érdekesség hogy többségében keresztény mártírok kivégzését ábrázolják, a kivégzők fejeit pedig lekaparaták. Én erről nem tudtam, de utólag megnéztem a képeimet, és tényleg 😳 Érdemes meglátogatni, szép a kolostor és a templom is. 

A graça-i kilátóba az új Graça felvonóval is feljuthatunk, melyet kb. 2 hete nyitottak és 2 hónapig mindenki ingyenesen használhatja. Én lementem vele, pár másodperc az egész út. 

MIRADOURO DAS PORTAS DO SOL

A Miradouro das Portas do Sol az Alfama két leghíresebb kilátójának az egyike, és az én személyes kedvencem. A Portas do Sol, vagyis a "napkapu" Lisszabon egyik bejárati kapuja és a mór erődítmény része volt, melyet tönkretett a nagy földrengés. Szerintem innen van a legszebb kilátás a városra, főleg az Alfamára, és a kilátó hangulata is szuper. Bár mindig tele volt emberrel, több teraszt is találunk itt, ezért eloszlanak az emberek. Maga a kilátó egy nagy nyílt téren fekszik, ahol találunk éttermeket, bárokat és szuvenírboltokat is. A kilátóterasz alatt pedig a SOL étterem teraszai találhatók. A kilátóban van egy kioszk kávézó-bár, illetve napközben néhány utcai árus is kínálta itt a portékáit. Első délután innen akartam naplementét nézni, de sajnos eltűnt a nap még mielőtt lement volna. 

A Portas do Sol nevezetességei közé tartoznak Szent Vincent, Lisszabon védőszentjének a szobra, illetve szemben vele a PALACIO AZURARA, melyben ma Díszítőművészeti múzeum működik. 

Egy kis érdekesség... az egyik terasz melletti lépcsőkön le lehet sétálni az Alfamába, van ott egy nyilvános WC, a wc előtti boltívre pedig Lisszabon történelmét rajzolták képregényszerű képekre.  

MIRADOURO DE SANTA LUZIA

A Miradouro das Portas do Sol-t a Santa Luzia templom választja el a következő kilátótól, a Miradouro de Santa Luziától. Ez talán Lisszabon leghíresebb kilátója, és ettől vártam a legtöbbet, de csalódnom kellett. Egy balkonszerű építményről van szó, melyet azulejos csempék díszítenek, pergolaszerű tetejét pedig bouganvilleák futják be. Romantikusan hangzik... de nem igazán az. 2 részből áll... az első a templom mögött található, itt nem voltak virágok.. nem tudom hogy kiszáradt e a fa, vagy még nem virágzott, és tele volt emberrel... oda se lehetett jutni a falhoz, és a csempék is elhanyagoltnak tűntek... A másik egy szinttel lejjebb van, ez valamivel szebb volt, kevesebb emberrel és egy kevés nyíló bouganvilleával. De a kilátás szerintem abszolút nem jó a Santa Luzia kilátóból, a Portas do Sol-ról sokkal többet lehet látni. 

Az IGREJA DE SANTA LUZIA templomot a máltai lovagrend építette, és a mai napig itt van a székhelyük Lisszabonban. Az eredeti templomot a 18. században átépítették, legfőbb jellegzetességei a külső falán található azulejo képek. Nemcsak a templom oldalán, de a kilátó több falán is találunk csempéket. A templom és a kilátó közti kis kert elég helyes.

ALFAMA

Az Alfama a régi mór negyed, Lisszabon legrégibb városrésze, és az egyetlen mely majdnem teljesen érintetlen maradt a földrengésben. Neve az arab al-hamma - "fürdő, forrás" szóból származik. A várhegy lejtőire épült, és egészen a Tajo folyó partjáig húzódik. Az Alfamának a múltban nem volt túl jó híre, ugyanis a szegények negyede volt, később pedig halászok telepedtek le itt. Ma az Alfama Lisszabon legautentikusabb, leghagyományosabb negyede, a művészetek és a fado központja, szűk macskaköves utcák labirintusa. Régi házak, apró terek, sikátorok, lépcsők, fado klubok (éttermek zenés esttel)... ez mind az Alfama. Az útikönyvek szerint el kell veszni az utcáin... Nos éppen ezt tettem én is... A Santa Luzia kilátónál van egy lift (ingyenes) amivel le lehet menni néhány szintet... és éppen az Alfama közepén találja magát az ember. Tetszett egyébként, szeretem az ilyen régi városrészeket. 

IGREJA DE SÃO MIGUEL 

Az Alfama fő temploma a kéttornyú 12. századi Igreja de São Miguel, melyet a 17. században teljesen átépítettek barokk és manierista stílusban. Külseje egyszerű, belseje azonban gazdagon díszített. Sajnos ritkán van nyitva, így igazán szerencsés az aki belülről is láthatja. A templom előtt egy kis terecske található, egy hatalmas pálmafával a közepén. 

A LARGO DO CHAFARIZ DE DENTRO egy kisebb tér, melynek a jelentése "belső kút", ugyanis Alfama lakosságát látta el ivóvízzel. Nem messze található a CHAFARIZ D´EL REI, a városfalakon kívüli kút, ahonnan a kikötőben horgonyzó hajók vízellátását biztosították. A kút mögött lévő neomór stílusú épületben ma elegáns boutique hotel működik. 

A Largo do Chafariz de Dentro téren találjuk a MUSEU DO FADO-t, azaz a fado múzeumot, melyben a portugál nemzeti zenével kapcsolatos műalkotásokat, illetve tárgyakat, kellékeket állítanak ki. Többször szerveznek itt fado zenei eseményeket is. A múzeumot 1998-ban nyitották, a belépő 5 €.

CASA DOS BICOS

Pár méterrel tovább egy érdekes homlokzatú házra lehetünk figyelmesek, ez a Casa dos Bicos, vagyis a "tüskék háza". Azért hívják így, mert az egész házat gyémánt vagy piramisszerű kiszögellések, vagy tüskék borítják, melyeket az olasz reneszánsz inspirált. A házat a Portugál India első kormányzója építtette. Ma múzeum található benne, melynek állandó kiállítása José Saramago Nobel-díjas portugál író munkásságát mutatja be. 

IGREJA SANTO ESTÊVÃO

Van az Alfamában még egy említésre méltó templom, ez pedig a Santo Estêvão. A templot a 12. században építették, majd nem sokkal a földrengés előtt átépítették barokk stílusban, a földrengés után pedig természetesen ismét újra kellett építeni. A hatalmas templom sok helyről látható, ez az amit a Portas do Sol kilátóból látunk magunk előtt, viszont vicces hogy ha felmászunk a templomhoz és előtte állunk még a tornya sem látható, csak a homlokzat. A templomhoz tartozik egy kilátó is - a Miradouro de Santo Estêvão, ami egyetlen kis korlátból áll, így a kilátás sem túl extra.

SÉ DE LISBOA

Más néven CATEDRAL DE SANTA MARIA MAIOR Lisszabon katedrálisa és fő temploma. A 12. században építették első keresztény templomként egy régi mór mecset helyén, így ez a város legrégibb temploma. Román és gótikus stílusban épült, külseje egyszerű, erődszerű masszív falak és a két hatalmas óratorony jellemzik. A Sé egyébként a Sedes Episcopalis, azaz "püspöki székhely" rövidítése, így nevezik a portugál katedrálisokat. Ha a belsejét is meg akarjuk nézni, 5 eurót kell fizetnünk, ez magába foglalja a múzeumot és a kincstárat is. Én kihagytam, szerintem vannak ennél sokkal szebb és érdekesebb helyek is, ahol el tudjuk a pénzünket költeni Lisszabonban. Csináltam róla 1-2 fotót a bejárat melletti résen keresztül, nekem ennyi elég volt.

A katedrális előtt lőhetjük egyik legszuperebb fotónkat, ha elcsípjük a 28-as villamost amint épp az épület előtt kanyarodik. Nagyon tetszett egyébként a templom előtti tér hangulata... kis kioszk-kávézó, parafa termékeket árusító nénik... Itt is láttam egy liftet, ami fogalmam sincs hogy hova vezet, nem próbáltam ki...

IGREJA DE SANTO ANTONIO 

A katedrálistól pár lépésnyire találjuk a Szent Antal templomot. Szerintem sokan nem tudják, ahogy mostanáig én sem tudtam 😄hogy Páduai Szent Antal igazából portugál volt, és Lisszabonban született 1195-ben. Születésének helyén épült a templom, mely tönkrement a földrengésben. A mai templom 18. századi barokk és rokokó stílusú. A templom kriptája az egyetlen, ami megmaradt az eredeti templomból, ezt 1982-ben II. János Pál pápa is meglátogatta (én sajnos nem tudtam a kriptáról, így ezt nem néztem meg). A templom bejárata előtt találjuk Szent Antal szobrát. 

Két további templomot találunk még kicsit messzebb a központtól, melyek kötelező látnivalók. Az Alfamához sorolják őket, de nem igazán tartoznak már oda. Az egyik a São Vicente de Fora, a másik a mögötte lévő Santa Engracia. Elsétálhatunk ide gyalog, vagy a 28-as villamossal (Voz Operário megálló). 

IGREJA DE SÃO VICENTE DE FORA

Zaragozai Szent Vince Lisszabon védőszentje. Eredetileg spanyol szent aki úgy került kapcsolatba Portugáliával, hogy miután mártírhalált halt Valenciában, földi maradványait elküldték onnan egy csónakkal, mely az algarvei Szent Vince foknál ért partot. A legenda szerint a csónakot hollók őrizték, megakadályozva hogy a testet keselyűk falják fel. A bárka és a hollók a mai napig szerepelnek Lisszabon címerében. Szent Vince 1173-ban lett Portugália védőszentje, amikor a földi maradványait idehozták Algarveból ebbe a templomba, ami a városfalakon kívül feküdt (fora jelentése kívül). 

A ma kéttornyú templom a 17. században épült olasz reneszánsz stílusban, ehhez csatlakozik a valamikori Ágoston-rendi kolostor. A kolostor épülete főleg a 18. századi azulejoiról híres, de itt van eltemetve a Braganca házból származó portugál királyok és királynők többsége is. Ma múzeum, a belépő 8 €. Utólag sajnálom hogy kihagytam, de tényleg nem akartam mindenhova belépőt fizetni, próbáltam kicsit spórolni. 

IGREJA DE SANTA ENGRACIA/PANTEÃO NACIONAL

Én a kettő közül inkább a Santa Engracia templomot választottam, ugyanis ezt portugál nemzeti pantheonná alakították át, és nem bántam meg. A templomnak érdekes története van... az eredeti épület 1681-ben összeomlott egy viharban. 1682-ben elkezdték egy új barokk templom építését, amit csak 284 évvel később, 1966-ban fejeztek be. Azóta nemzeti pantheonként szolgál, ami annyit jelent hogy Portugália nagyjainak állít emléket. Hat szimbolikus síremléket találunk benne - ezek például Vasco da Gama és Tengerész Henrik felfedezőknek, vagy Luis de Camões költőnek állítanak emléket, és néhány valódi szarkofágot.. itt van eltemetve többek között a híres fado énekesnő Amalia Rodrigues, Humberto Delgado marsall (róla nevezték el a lisszaboni repteret), vagy a labdarúgó Eusebio. Az épület hatalmas kupolája a lisszaboni sziluett domináns eleme. Belsejét színes márvány borítja. A belépő ide is 8 €, megnézhetjük a pantheon belsejét, felsétálhatunk a második, harmadik és negyedik emeletekre, és a galériákból megcsodálhatjuk az épület belsejét. Innen még felmászhatunk a kupola teraszára is, ami egy hatalmas nyílt tér. Én itt kicsit féltem, tériszonyos vagyok, és hatalmas szél volt, így inkább nem mentem a terasz széleihez, de szerintem nincs innen semmi extra kilátás, ugyanis messzebb van a központtól, a közelben nincs semmi érdekes. Vicces volt a WC egy ilyen történelmi épületben, szűk lépcsőkön, alacsony ajtókon keresztül kellett felmenni hozzá. 

Ha kedden vagy szombaton járunk itt, érdemes megnézni a Pantheon mögötti bolhapiacot (FEIRA DE LADRA) is. 

28-AS VILLAMOS
Az Alfama leírása nem lenne teljes a 28-as villamos nélkül, mely Lisszabon szimbólumának számít. Az 1930-as évekből származó régi kocsik nem csak turistaattrakcióként szolgálnak, nagyon is hasznos funkciójuk van.. ugyanis a kanyarokkal teli, dimbes-dombos szűk utcák nem lennének megfelelőek az új, modern villamosok számára. A kocsikat "Remodelado"-nak hívják, ami annyit jelent hogy átalakított, rekonstruált, mert az 1990-es években modernizálták őket, a külső és belső kinézetük azonban ugyanolyan mint a múlt század elején. A 28-as villamos a Martim Moniz teret köti össze a Campo Orique-vel (Prazeres temető), menetideje nagyjából 1 óra, forgalomtól függően, és Lisszabon sok nevezetessége mellett elhalad. Mindössze 20 ülőhely, és 38 állóhely van benne, és mivel nagyon népszerű, mindig tömve van. Nagy élmény utazni vele, de csak akkor ha sikerül ülőhelyet találnunk. 

Jöjjön akkor néhány tipp és tanács, mit érdemes tudni róla. Ha a villamoson veszünk jegyet, egy jegy ára 2,10 €, itt is érvényes hogy jobban megéri a Zappingot, vagy a 24 órás jegyet használni. Korán reggel, és késő este mindig kevesebben vannak (reggel 6 és este fél 11 között közlekedik), és több esélyünk van ülőhelyet találni ha a végállomásokon szállunk fel, vagy azok közelében, olyan megállón, ahol nincs semmi nevezetesség. Az ablakok nyitottak, ami szuper, mert bámészkodhatunk kifelé, vigyázzunk azonban a kihajolással, mert sok helyen a villamos oldala szinte súrolja az épületek falát! Amire még vigyázzunk a zsúfolt villamosokon, azok a zsebtolvajok!!! És végezetül, ha nem ragaszkodunk a 28-as villamoshoz, jó alternatívának számít a 12-es villamos, ahol ugyanúgy régi kocsik járnak, és melynek majdnem ugyanaz az útvonala, mint a 28-asnak.  

Én kétszer utaztam a 28-as villamossal, egyszer azért hogy eljussak a Praça de Comerciotól a São Vicente de Fora templomhoz, mert nem volt kedvem gyalogolni, ezen a szakaszon természetesen tömve volt a villamos. Sokat is kellett rá várni, és nem is szállt fel mindenki, ráadásul a sofőrnek mindig ki kellett szállnia, és rászólni az emberekre, hogy menjenek hátrébb. Másodszor az utolsó estémen mentem vele hazáig a Chiadoból, ez hosszabb szakasz volt. Az elején még egy ideig tele volt, aztán sikerült ülőhelyet szereznem, így kicsit tudtam még élvezni az utazást és a látványt. Ha sikerül kicsit elkerülnünk a tömegeket, akkor mindenképp nagy élmény utazni egy ilyen régi villamossal, akár valamelyik másik vonalon is. 

Extra Tipp: Az Estação Santo Amaro állomáson van a villamosok kocsiszíne, illetve a Carris múzeum, ahol sok régi kocsi megtekinthető. A belépő a múzeumba 4,50 €, de a hangárban lévő villamosok az útról is látszódnak (én buszból láttam). Szóval ez is egy jó alternatíva lehet, ha üresen, utasok nélkül  szeretnénk megnézni őket. 

KATTINTS IDE A 2. RÉSZÉRT...

További képek Lisszabonról:

https://link.shutterfly.com/qILLxNduSIb