3. NAP - COSTA PARADISO
Mivel a következő nap már Santa Teresában volt a szállásunk, elindultunk visszafelé hogy megnézzük az északi partszakaszt, konkrétan Castelsardo és Costa Paradiso volt tervben. Costa Paradiso van közelebb, kb. fél óra Santa Teresától, így ide mentünk először.
A Costa Paradiso egy nagyjából 30 km hosszú partszakasz Isola Rossa és Vignola Mare települések között. Az egész részt rózsaszín gránitsziklák alkotják, melyek nem összefúggő sziklák, hanem sok apró szikla alkotja őket... nagyon érdekes látvány! Néhány települést találunk itt, melyeket a 60-as évek végén hoztak létre főleg külföldi befektetők, nyaralófalvakként. Egyik közülük az azonos nevű Costa Paradiso falu, mi csak itt voltunk. Az épületek - nyaralók, villák mind egy stílusban épültek, és ugyanolyan színűek mint a sziklák, így beleolvadnak a környezetükbe. A néhány bolt, étterem is ezekben az épületekben található. Tényleg érdekes látvány... mind a sziklák, mind a házak a hegyoldalon. Ami még érdekes volt, hogy a falu bejáratánál rámpa van, még egy őr is ült ott bódéban, de a rámpa nyitva volt.
Néztem egyébként szállásokat ezen a környéken is... főleg Isola Rossában, de Costa Paradiso környékén is, most már értem hogy miért nem találtam sokat. Santa Teresa és Isola Rossa között gondolkoztam, és végül jó hogy nem ezt választottam, mert itt nincs semmi, csak néhány mesterségesen létrehozott település.
Costa Paradison két strandot akartam megnézni, a 2 legszebbett - a Li Cossit és a Li Tinnarit. Li Cossi van közelebb, vagyis rövidebb sétányira a parkolótól, ezért ezzel kezdtük. A Google a parkolót Costa Paradiso falu végén mutatta, ezért jöttünk ide, de a faluban nem néztünk körül, csak egy kávét ittunk a falu elején egy kávézóban. A parkolót itt találjuk a pici kikötő mellett, ingyenes, és van itt egy bár is (mosdó nélkül).
A LI TINNARI strand a Li Cossi-ról közelíthető meg, az interneten azt olvastam hogy 30 perces könnyű túra.. A terv az volt hogy továbbmegyünk oda is... Kerestem azonban az utat, a strand felett láttam hogy megy tovább.. csak azt nem tudtam hogy jut oda az ember. Aztán megláttam a strand másik oldalán ahogy kötélen húzzák fel magukat az emberek... Na mondom akkor ennek lőttek... Megnéztem a neten nincs e másik út, de azt írták hogy a másik oldalról csak nehezebb túrával közelíthető meg. Ez elvileg könnyű - leszámítva az első pár métert, de a google 45 percet mutatott egy irányban, így kénytelenek voltunk lemondani róla.
ROCCIA DELL´ELEFANTE
Következő állomásunk Castelsardo volt, de előtte még megálltunk az Elefánt-sziklánál. Teljesen véletlenül került az utunkba.. rajta volt a listámon, de nem az szerint haladtunk, és el is feledkeztem róla.. Csak amikor megláttam a táblán, akkor mondom hoppá forduljunk vissza.. ezt meg akarom nézni. Az Elefánt-szikla egy felemelt ormányú elefántot formázó, sötét trachit szikla, melyet az évek során a szél formált ilyen alakzatúvá (a trachit egyébként egy vulkáni kőzet). És tényleg olyan mint egy elefánt, legalábbis az egyik oldalról nézve, és főle messzebbről. Castelsardótól 4 km-re található az út mentén. Jól ki van táblázva, úgyhogy könnyű megtalálni. Érdekesség hogy a szikla alá az ősi időkben sírokat vájtak.
CASTELSADO
Castelsardo Bosa mellett a másik legszebb szardíniai városka, nekem személy szerint talán jobban is tetszett Bosánál. Festői az elhelyezkedése.. a vár és az alatta lévő óváros egy tengerbe nyúló vulkanikus sziklán fekszik. Castelsardot, vagyis konkrétabban a várat 1102-ben alapította a genovai Doria arisztokrata család, ezért a neve egy ideig Castelgenovese, majd később Castelaragonese volt, attól függően épp milyen uralom alatt áltt. Mai neve 1776-ból származik. A középkorban a várost falak és 17 torony védte, egy része a mai napig megmaradt. A városkának ma kb. 6000 lakosa van.
Castelsardo-n előző nap végigmentünk, amikor Santa Teresába mentünk, és sikerült épp naplemente előtt ideérni. A lemenő nap szépen megvilágította a domboldalon fekvő városkát. Volt hol parkolni az út mentén (link), így megálltunk pár fotót készíteni. Mindenképpen vissza akartam jönni másnap, de sajnos megint elég késő volt mire ideértünk... féltem is hogy már sötét lesz az óvárosban, ráadásul ismét felhős volt az idő. A főút egy szakasza le volt zárva, felszedték az aszfaltot, így lefelé kanyarodtunk, és itt sikerült ingyenes parkolót találnunk. Kicsit kell sétálni, de nincs messze az óváros bejárata. Castelsardo volt az egyedüli hely ahol láttuk kitéve ezeket a "behajtani tilos" zónákat, de csak a főúttól az óváros irányába, úghogy legyetek óvatosak ha itt jártok (bővebben az első részben írok erről).
Először enni akartunk valamit, de megint ugyanaz az időpont volt amikor minden zárva van, Nagy nehezen sikerült találnunk egy kebabost, mosdó nélkül.. Ez utóbbit meg egy szuvenírboltban találtunk 😁 (ilyet se láttam még!).. volt a főúton egy hatalmas, 3 szintes szuvenírbolt.. de csupa bóvlit árultak...😕
Castelsardo nagyon tetszett, olyasmi amiket szeretek... Bár az óvárosa nem nagy, így is keveset láttam belőle... Sajnáltam hogy ilyen későn voltunk itt, szivem szerint visszamentem volna még egyszer napközben, napsütésben... de nem volt rá idő. Talán majd legközelebb 😉
További képek Costa Paradisoról és Castelsardoról:
https://link.shutterfly.com/5r6KPfKbCEb