4. NAP - COSTA SMERALDA
Amit mindenképp meg akartam nézni a környéken, az a Costa Smeralda volt, és csak ez a napunk maradt rá, mert a következő nap már utaztunk tovább Cala Gononéba, és bár Costa Smeralda abban az irányban van, annyi időnk nem lett volna már rá.
Costa Smeralda a gazdagok és híresek nyaralóhelye, az egyik legdrágább és legexkluzívabb üdülőközpont nem csak Szardínián, hanem egész Európában. A Cala di Volpe hotel például annyira exkluzív, hogy csak az szállhat meg benne aki "celeb" státusszal rendelkezik.
A Costa Esmeralda, vagyis a "smaragd part" valójában csak egy kb. 20 kilométeres partszakasz Liscia di Vacca (észak) és Cala di Petra Ruja (dél) között. Hibásan sokszor az egész Santa Teresa/Palau és Olbia közti területet is így emlegetik. A VIP turistaközpontot mesterségesen hozták létre az 1960-as években. Előtte csak tehenek legelésztek errefelé. Konkrétan Karim Aga Khan IV. izmaelita herceg volt az, aki megalapította a smaragd partot. A mendemonda szerint az akkor még csak a 20-as éveiben járó gazdag herceg erre hazójott, és megtetszett neki a partszakasz... így elhatározta hogy létrehoz itt egy exkluzív nyaralóhelyet az olyanok számára mint ő. Megalapította a Costa Smeralda konzorciumot, főleg külföldi befektetőkből, föld- és ingatlantulajonosokból, akik felügyelték az építkezéseket.
Mindennek pontos szabályok szerint kellett zajlania... Az épületek mind hagyományos mediterrán stílusban épültek, csakis helyi anyagok felhasznásával - ilyenek a speciális kő, kavics, tégla, csempe... Nem lehettek sem kihívóak, sem magasabbak a környező fáknál, harmonizálniuk kellett a környezetükkel. Ami a növényeket és fákat illeti, kizárólag Szardínián őshonos fajokat ültettek. A villákat, luxushoteleket jachtkikötők (marinák), jachtklubok és különféle sportlehetőségek (golfpálya, teniszpálya) egészítik ki. Főszezonban top sport eseményeket is rendeznek itt.
PORTO CERVO
Costa Smeraldának 2 városkája, központja van.. Porto Cervo és Porto Rotondo. A 420 állandó lakosú Porto Cervo a világ egyik legdrágább rezortja, a milliárdosok játszótere, 2 természetes jachtkikötő körül épült. Marinája ez egyik legjobban felszerelt a Földközi-tengeren. Főterét, a Piazettát és a tengerpartot is drága éttermek, kávézók és designer butikok szegélyezik.
Porto Cervo egyetlen nevezetessége a STELLA MARIS templom, mely leginkább egy Guadi műre emlékeztet. Belsejében állítólag találunk egy El Greco festményt (mivel nem tudtam róla, így nem is fedeztem fel).
Porto Cervo van a legközelebb Santa Teresához, így ez volt az első megállónk. Nem tudtuk hol lehet parkolni, így megálltunk a templom előtt. Innen pont szép kilátás nyílik a marinára. Utána tettünk egy kört a kikötő körül autóval, de le nem parkoltunk mert nem volt ott semmi, csak készítettem néhány fotót. Közvetlenül a kikötőnél fizetős parkolás volt kék vonallal (ha jól emlékszem 2 €/óra volt a díj). Kicsit tovább ingyenesen is lehetett parkolni, de az tele volt. Utólag rájöttem hogy Porto Cervo központja a másik oldalon van, oda mi nem mentünk el... de egyébként ilyenkor október közepén már az egész Costa Smeralda kihalt, ilyenkor már nem lehet semmit látni a luxusból.
SPIAGGIA DEL PRINCIPE (Poltu di Li Cogghj)
Következő állomásként egy strandot akartam megnézni, és a legismertebb és állítólag a legszebb strand Costa Smeraldán a Principe, ami nincs is messze Porto Cervotól. A furcsa "Poltu di Li Cogghj" elnevezés gallurai nyelvjárásban van, jelentése "a bőr kikötője", és arra utal hogy régen bőrt és egyéb árut szállítottak hajókkal innen a strandról. Ismertebb nevét Aga Khan herceg tiszteletére kapta.
A strand nem közelíthető meg autóval, de kb. 10 perces sétával elérhető. A parkoló ingyenes, és elég sok hely is van, bár eléggé rendetlenül nézett ki. Semmiféle jelzés nem volt a strand felé, és szerintem egyáltalán nem egyértelmű merre kell elindulni... Néztem merre mennek a többiek így erre mentünk mi is 😂 Az út nem nehéz, strandpapucsban is megtehető, de azért kényelmesebb normális cipőben. Az út végéről a fák közül van egy kis kilátás a strandra, de nem sok.
Nos maga a strand nem nyűgözött le túlságosan.. Nem voltak csúnya színei így se, de naposabb időben biztos szebb lett volna... A fehér homok olyan finom volt mint a por, a víz sekély.. A strand nem nagy egyébként, 250 m, és a közepén kettéválasztja egy sziklasziget. Volt ott egy bódé.. vagyis egy lakókocsi, ott lehetett italt, szendvicset venni, műanyag székek is voltak kirakva, de mosdó az nem volt. Nem is maradtunk sokáig, körülnéztünk, készítettünk pár fotót és visszamentünk az autóhoz. Szép volt, de a wow effektus elmaradt.
Próbáltam másik strandot keresni, hogy mit nézzünk még meg.. de nem találtam.. Következő tippem LISCIA RUJA volt, arra is azt írták hogy nagyon szép, viszont hiába írtam be a gps-be, kiderült hogy egyik oldalról se vezet oda normális út, csak földút.. na az nem bérelt kocsinak való, főleg nem biztosítás nélkül 😏 tehát ezt kihagytuk.
PORTO ROTONDO
Costa Smeralda másik városkája, Porto Rotondo következett, vagyis következett volna ha sikerült volna megtalálnunk 😂 Elmentünk a kikötő egyik végéhez, de egy idő után az út véget ért, vagy legalábbis le volt zárva rámpával, a kikötő nem is látszott... Megpróbáltuk a másik oldalát, ott ugyanez volt a helyzet. Semmi központot nem láttunk, parkoló meg csak fizetős volt - azt hiszem 2,50 €/óra, de szieszta időben ingyenes, ha jól emlékszem 13:00 és 16:00 között nem kell fizetni. Szerettünk volna kávézni, de a google szerint már semmi nem volt nyitva ebben az időszakban, így pár megtett kör után tovább álltunk. Utólag megnéztem Porto Rotondo központját képeken, és sajnálom hogy nem néztük meg, Porto Cervohoz hasonlóan ennek is van főtere - a Piazetta San Marco, és part menti sétánya butikokkal, kávézókkal, és egy hipermodern temploma, a San Lorenzo. De amint már korábban is írtam, októberben már kihalt volt, így felesleges is lett volna.
A google a legközelebbi nyitva lévő kávézót GOLFO ARANCI-ban találta, és mivel erről is láttam képeket és szépen nézett ki, mondom ok nézzük meg. Viszont teljesen más volt mint amire számítottam... Golfo Aranci egy nagy kompkikötő egy tengerbe nyúló félszigeten, innen járnak kompok Olaszországba és Franciaországba is. Ezenkívül óriási szél volt, a parton egyáltalán nem lehetett sétálni. Találtunk egy nagy parkolót a főutca mellett... erre odajött egy pasas és valami olyat magyarázott hogy nem műkodik a fizető automata, és menjünk tovább az úton, ott ingyenes a parkolás... Nem értettük, de továbbmentünk.. még egyszer összefutottunk vele, és még mindig tovább mutatott... Az út végén a kikötő előtt lehethogy ingyenes volt a parkolás, de nem lehetett behajtani, és messze is volt.. Visszafordulni se volt túl egyszerű, de végül visszajöttünk az eredeti parkolóba, egy házaspár is mondta hogy nem működik az automata és nem kell fizetni.. Mondjuk nem értettük ezt miből szűrték le, és azt se hogy az a pasas miért akart máshova küldeni.. Végül ott maradtunk egy 1 órára és megittunk egy kávét egy közeli kávézóban. Golfo Aranci-tól nem messze is találtam egy szép strandot, a SPIAGGIA DI CALA MORESCA-t, de kiderült hogy az sem közelíthető meg autóval, és kb. 1 km-t kéne gyalogolni.
Útközben még megálltunk 2 kilátóhelyen, ahonnan szép fotókat lehetett készíteni... egyiken a MARINELLA öböl volt látható, a másikon pedig GOLFO ARANCI félszigete háttérben az ISOLA TAVOLARA szigettel.
SPIAGGIA DI CAPRICCIOLI
Kávézás közben nekiálltunk keresgélni melyek a Costa Smeralda legszebb strandjai, hova mehetnénk még el.. de egyik sem győzött meg igazán. A párom találta ki hogy nézzük meg a Capriccioli-t, mert képeken szépnek nézett ki. A vicces az volt, hogy ez a strand pár méterre található a Principe strandtól, tehát visszamentünk ugyanoda ahol már jártunk. A parkoló pár lépésre van a strandtól, de itt már csak fizetős parkolót találunk, a díj pedig 2,50 €/óra. Parkolóautomata volt, de ült ott egy őr is a bejáratnál. Egy órára vettünk csak jegyet, nem feltételeztük hogy többet maradnánk. Van itt egy beach club is (Vesper), de most már zárva volt. A Capriccioli 2 kisebb strandból áll, melyeket sziklák választanak el egymástól (de simán át lehet sétálni). Délután már ugyan sütött a nap, de az öböl már árnyékban volt mire ideértünk.. úgyhogy megint lemaradtunk a fantasztikus színekről 😂 Nem is maradtunk itt, csak pár percig és mentünk is tovább.
SPIAGGIA DEL GRANDE PEVERO
Tettünk még egy kisérletet, és visszafelé megálltunk még egy strandon, a Grande Peveron. Erről is szép képek voltak a neten. Autóval nem megközelíthető, egy keveset gyalogolni kell még, hiába van út, csak az ott lakók hajthatnak be oda. A legtöbb parkoló fizetős volt (ugyanazzal az árral mint az előző strandnál), a legutolsó viszont ingyenes. Leparkoltunk, és elsétáltunk a strandra. Persze ez is sötét volt már, de eddig ez volt a leghoszabb strand amit láttunk, fehér homokkal.. Szépnek tűnt, napközben biztos szép szinei vannak ennek is.. Az emberek már épp szedelődzködtek össze, így szinte üres maradt a strand...
Összességében nekünk a Costa Smeralda nagy csalódás volt... mind a városkák, mind a strandok.. persze sok volt a befolyásoló tényező.. az időjárás, a szezon vége, illetve hogy nem találtuk meg a szebb helyeket.. de nem tudom.. teljesen mást vártam... egyáltalán nem tűnt sem Szardínia legszebb, sem legexkluzívabb helyének... de adnék neki még egy esélyt 😉
5. NAP - SANTA TERESA
Második szállásunk helyéül Santa Teresa di Gallurát választottuk az északkeleti parton... tulajdonképpen ez Szardínia legészakibb pontja, Korzikára is innen indulnak a kompok. Ahogy már korábban írtam Isola Rossa és Santa Teresa között gondolkoztam.. Santa Teresában úgy tűnt több az élet, a párom azt mondta inkább ez legyen és én is ezfelé hajlottam.. elhelyezkedése miatt is. Magát Santa Teresát és környékét akartam megnézni, illetve a La Maddalena szigetcsoportot, és a Costa Smeraldát. És milyen jól választottam... Santa Teresa mindegyikhez tökéletes kiindulópont, de nem csak ez az oka.
Szállást elég sokáig keresgéltem.. aztán találtam kettőt.. egyiket az Airbnb-n, a másikat a Bookingon. Az egyiket le is foglaltam, de elég sok furcsaság volt mindkettőnél.. depozitot kellett fizetni, meg azt hiszem még valamit, és többnél írták hogy pl. nem voltak ingyen a törülközők vagy az ágynemű, és több mindenért fizetni kellett még ami nem volt feltüntetve, és a check-in is csak 2-3 órán keresztül volt lehetséges. Végül választottam egy másikat, az Il Gabbiano-t, amiért 153 eurót fizettünk 3 éjszakára. A házban van egy studio és egy apartman, mi a studiót foglaltuk le, de pár nappal később megkeresett whatsappon a tulajdonos, Cristina, és felajánlott egy "free upgrade"-t az apartmanra. Természetesen elfogadtuk, főleg azért mert a studio a földszinten van, az apartman pedig az emeleten. Pontosabban 2 szintes, az alsó szint a földszinttől feljebb van, a felső pedig az emeleten. Őszintén mondom, az egyik legjobb és legszebb apartman volt, ahol valaha megszálltam.. A berendezése izléses, és szinte új (állítólag 2 éves a lakás), illetve mindennel fel volt szerelve. Mondjuk a sütő hiányzott.. de volt kávégép, vízforraló, toast sütő, mosogatógép, mosógép, wifi (meglepő módon a másik két szálláson nem volt!) stb. és egy kis erkély is. Egyedül a 2 szint közötti csigalépcső volt kicsit macerás. A tulajdonos mindig rögtön válaszolt, személyesen csak az anyukájával találkoztunk, aki bár csak olaszul beszélt szintén nagyon kedves volt. Az apartman Santa Teresa központjában van, az utcában ingyenes a parkolás, nekünk most októberben szerencsénk volt, mindig le tudtunk parkolni közvetlenül a ház előtt. Tényleg szuper hely volt, mindenkinek csak ajánlani tudom (van saját weboldaluk is https://www.ilgabbiano.info/)
SANTA TERESA DI GALLURA
A ma 5000 lakosú Santa Teresa városka Gallura régióban fekszik, mely parafa termeléséről híres, és melynek saját nyelvjárása van (nagyon hasonló a dél-korzikaihoz). A környék már a történelem előtti időktől kezdve lakott volt, a római korban jelentős volt a gránit bányászat, több régi kőfejtőt is találunk Santa Teresa mellett. Az itteni gránitot felhasználták például a római Pantheon és a pisai dóm építésénél is.
Santa Teresa városát 1808-ban, a Savoyai időszakban alapította I. Vittorio Emanuele király, aki saját maga tervezte meg a város alaprajzát, és felesége, Habsburg-Estei Mária Terézia királyné tiszteletére nevezte el. Mai formáját az 1960-as években, a turizmus fejlődésével nyerte el.
Santa Teresa szezonon kívül csendes, nyári időszakban viszont tele van turistával. Központját szabályos alaprajzú utcák és egy kis tér alkotják, ahol bárokat, éttermeket találunk. Egyetlen látnivalója a magas tornyú CHIESA DI SAN VITTORIO templom. Mi még épp a szezon végén voltunk.. nem volt már ugyan nagy élet, de azért voltak még nyitva bárok, éttermek. Nekünk minden tekintetben nagyon tetszett Santa Teresa... szép, takaros házak, rendezett, tiszta utcák.. Viszont úgy vettük észre hogy elég drága környék.
A város legfőbb attrakciója a TORRE DI LONGOSARDO, mely a 16. században épült az aragon uralom idején. A torony előtt láthatjuk Francesco Maria Magnon mellszobrát, akit 1720-ban a Savoyaiak neveztek ki a torony új parancsnokának, és ő látta egy új város alapításának szükségességét, tehát őt is tekinthetjük Santa Teresa alapítójának. A 11 m magas, 19-16 m átmérőjű torony ma látogatható, főleg a kilátás miatt érdemes felmászni a tetejére. A belépő 2,50 €. Körülötte van egy mini park, illetve különféle sziklák, kilátások... A 12 kilométerre lévő Bonifaccio (Korzika) sziklái is látszódnak innen.
Santa Teresa fő strandja a SPIAGGIA RENA BIANCA, szintén fehér homokos, türkizkék vizű, de ezt se nagyon láttuk napsütésben, viszont szépnek tűnt.
Mi csak az utolsó nap délelőtt töltöttünk a városban pár órát, mielőtt tovább mentük délkeletre, addig nem jutott még idő Santa Teresára...
CAPO TESTA
Amit még mindenképpen meg akartam nézni Santa Teresa környékén, az a Capo Testa félsziget volt a világítótoronynal. A félsziget, melyet egy vékony földsáv köt össze a szárazfölddel, kb 5 km-re található Santa Teresától. A sáv 2 oldalán 2 strandot találunk - a Rena di Ponente-t, és a Rena di Levante-t. Nem álltunk meg itt, mert megint nem sütött a nap, és hatalmas szél volt aznap. Az egész Capo Testa nagyon érdekes... a misztrál északi szél különleges sziklaalakzatokat formált a félszigeten... Itt voltak a régi kőfejtők is a római időkben.
Fő attrakciója a gránit szikláin kívül a világítótorony, pontosabban világítótornyok - egy régi és egy új. Az utóbbi fehér, 2 szintes téglalap alaprajzú, 23 m magas épület toronnyal, melyet 1845-ben építettek. Stratégiai elhelyezkedése miatt a Bonifaccio-i szorosban az egyik legfontosabb világítótorony a térségben. Pár méterre tőle találjuk a régi világítótorony épületét, plusz még néhány egyéb épületet, ezek színükkel beleolvadnak a környezetükbe.
A Capo Testán található még a VALLE DELLA LUNA, azaz a "holdvölgy", is mely onnan kapta a nevét hogy egy holdbéli tájra hasonlít (megjegyzem az egész Capo Testa). Ez a hely azért érdekes, mert a középkorban lepratelep volt, a 18.-19. században banditák, csempészek és menekültek tanáyztak itt, az 1960-as évektől pedig a hippik otthona volt. Ezt már nem néztük meg, mert tényleg óriási szél volt, nem volt kellemes sétálni sem.
További képek Costa Smeraldáról és Santa Teresáról:
https://link.shutterfly.com/5r6KPfKbCEb