Több mindent meg akartunk nézni a nyugati parton és Alghero környékén, ami viszont biztos uticél volt, az Bosa falucska, ráadásul ez Algherotól délre fekszik, ellentétes irányban a következő szállásunktól, így ezzel kezdtük a napot.
Viszonylag elég korán elindultunk, de reggel még borús volt az idő, egész úton, csak Bosában sütött ki a nap. Több úton is el lehet jutni Algheroból Bosába, mi a part menti utat választottuk, ezt ajánlották a neten hogy szép. Az SP105 út tulajdonképpen panorámaút, de az egyszerűbb fajtából. Nem mondom hogy nem szép, de láttam ennél már sokkal szebb tájakat is, és mint említettem az idő se volt még túl jó. Nem is álltunk meg, talán csak egyszer, meg ahol szép kilátás lett volna ott nem volt hol megállni és fordítva, ahol volt leállósáv, ott nem volt kilátás.
Bosa Szardínia egyik legelbűvölőbb falucskája, színes házai teraszosan helyezkednek el a Serravalle domb oldalán, melyeket a Malaspina vár koronáz meg. A 8000-es lakosú falu a Temo folyó partján fekszik, mely az egyetlen hajózható folyó Szardínián. Közvetlenül a tengerparton fekszik a Bosa Marina, a kikötő (ide már sajnos nem jutottunk el), maga a falu pedig kb. 3 kilométerre található a tengertől.
A falu elődjét a föníciaik alapították, majd a 12. században letelepedett itt a toszkán Malaspina család, akik felépítették a várat, és ez körül jött később létre a mai falu. A spanyol uralom alatt Bosa királyi városi státuszt kapott, a mai napig érezhető itt a spanyol hatás. A falu híres aranyékszerek és csipkekészítéséről.
Parkolni legegyszerűbb a part mentén, a régi hídtól visszafelé. Az óvárostól nézve először fizetett parkoló van (kék vonal), ára 0,50 €/óra volt, de ha továbbmegyünk, van 2 pálmafa és azon a környéken már ingyenes, illetve szemben van egy nagy parkoló is (mögötte az iskola épületét találjuk). Mi itt parkoltunk, picit sétálnii kellett a központba, de egyáltalán nem volt messze. Apropó több régebbi fotón az óvárosi oldalon a folyópart tele van ültetve pálmafákkal, viszont ma ott már egy pálma sincs, úgyhogy ne keressétek őket mint én 😁
SAS CONZAS
A Temo folyó bal partján találjuk a régi tímárműhelyeket. Ezek a 17.-18. században épültek, és a 20. század elejéig működésben voltak. Bosában jelentős volt a bőrfeldolgozás és kereskedelem, kiváló minőségű termékeket készítettek. A 20. század második felében hanyatlásnak indult az ipar és bezárták a műhelyeket. A magas 2 szintes épületeket a városközponthoz közel, mégis az itt uralkodó bűz miatt elegendő távolságra építették. Ugyanolyan színesek voltak mint az óváros házai. Az elmúlt években fokozatosan felújították őket, egyben múzeum van, néhányban lakások, éttermek.
PONTE VECCHIO
A tímárműhelyeket és az óváros bejáratát az öreg híd köti össze, bár több híd is átível a folyón. Ezt a háromíves hidat 1871-ben építették egy régebbi fahíd helyén. Érdemes átmenni a másik oldalára, akkor is ha nincs arra utunk, innen és a tímárműlyek elől lehet a legszebb fotókat készíteni az óvárosról és a katedrálisról.
CATTEDRALE DELL´IMMACOLATA CONCEZIONE
Az algheroi katedrálishoz hasonlóan Bosa katedrálisa is elég érdekes építmény, ha több oldalról nézzük. Véletlenül még kapcsolatban is állnak.. mindkettő az Alghero-Bosa egyházmegye társkatedrálisa. Az épület közvetlenül a folyóparton terül el az óváros bejáratánál. A mai katedrális csak a 19. században épült késő barokk-rokokó stílusban egy régebbi román templom helyén. Két kupolája van melyet színes majolika díszít, vörös homokkő tornya pedig befejezetlen. A belseje szép, de sajnos az oltár be volt takarva, ahogy az egyik kupola is, valószínűleg felújítják.


Bosa központját a SA COSTA középkori városnegyed alkotja. A katedrálistól indul a fő utca, a CORSO VITTORIO EMANUELE II, melyet arisztokrata paloták és ékszerkészítő műhelyek szegélyeznek. Bosa fő nevezetességei igazából a színes házak, és a köztük lévő szűk utcák, sikátorok hálózata. Több temlom is van, mi csak egyet láttunk még a katedrálison kívül, a barokk CHISE DELLA MADONNA DEL CARMELO-t és a hozzá tartozó karmelita kolostort, mely az 1700-as években épült.
CASTELLO DI MALASPINA
A városközpontból szinte bárhonnan feljuthatunk a várba.. utcákon, lépcsőkön keresztül.. minden út ami felfelé megy, a várhoz vezet. Ahogy az a nevéből kiderül, a várat a Malaspina család építtette 1112-ben. Másik neve, a Serravalle a dombra utal, amin emelkedik. A várból mára már csak néhány torony és a külső falak maradtak meg, illetve egyetlen épülete, a kápolna. Ezért is sokallottuk az 5 eurós belépőt, gondolom igazából csak a kilátás az érdekes, az meg elég szép a vár körüli útról is. Felsétáltunk azért a bejárathoz, de be nem mentünk.. van egy lenti kapu, a belépő már ott ki volt írva, de a jegypénztár csak a lépcső tetején van.
Ez volt az utolsó megállónk, innen már az autóhoz sétáltunk. Amit még meg szerettem volna nézni Bosában, a CHIESA DI SAN PIETRO EXTRAMUROS román kori templom, mely 2 kilométerre van a központtól, de sajnos elfeledkeztem róla, mert már elég késő volt és siettünk.
Bosa szép, óvárosa, színes házai, részletei igazán elbűvölőek és fotogének, érdemes sétálni itt egyet. Összességében tetszett, főleg hogy többnyire a nap is sütött 😅
Elmúlt 3 óra mire Algheroba értünk, és mivel aznap a szállásunk már Santa Teresa di Gallurában volt, ami 2 és negyed órányira van Algherotól, a check-in pedig csak 20:00-ig volt, így nem maradt sok időnk. Két hely volt a környéken ami a listámon szerepelt - a Capo Caccia és a Neptun-barlang, valamint a La Pelosa strand Stintinonál. Én inkább az utóbbit választottam volna, dé végül az első mellett maradtunk. Írok azért néhány infot a strandról, nektek jól jöhet.
A LA PELOSA Szardínia egyik top strandja.. legismertebb, legszebb, biztos hogy benne van az első 5-3 legszebb strandban, de többször kerül akár a legelső helyre is. Karibi hangulat.. finom fehér homok, sekély türkizkék tenger... A La Pelosa védett terület, ami annyit jelent hogy belépőt kell fizetni (ez Szardínián nem egyedüli), és ezáltal korlátozzák a látogatók számát, napi 1500 főre. Jegyet csak itt a hivatalos oldalon lehet venni. Kétféle foglalás lehetséges.. bármilyen időpontra június 1-étől október 31-éig, vagy pedig 48 órán belül. Ezután kap az ember egy QR kódot, ezzel lehet bemenni reggel 8 és este 6 között. A belépő 3,50 €, ami viszont drága, az a parkolás.. a neten azt olvastam 2 €/óra vagy 20 €/nap, de lehethogy azóta még drágább.
Szóval ezt nagyon sajnálom hogy kihagytuk, bár olvastam olyan véleményt is hogy csalódás volt, de sajnos csak egy óránk volt, és a délután megint nem volt túl napos az idő. Bevállaltam volna, mégha csak egy órára is, és azt is hogy fizetni kell, de így nem érte volna meg, a víz színe nem lett volna az igazi.
CAPO CACCIA
A Capo Cacciát választottuk, de a Neptun-barlang sem fért már bele, mondom legalább nézzük meg a sziklaszirtet. Éhesek is voltunk, de ugye épp sziesztaidő volt. Egyetlen bárt találtam nyitva útközben, a BOMBARDE strandon, de a kaja drága volt. Legalább kihasználtuk hogy volt mosdó, és a strandot is láttuk (ez Alghero egyik városi strandja)... de nem volt semmi extra.
Capo Caccia, vagyis a Caccia fok Algherotól néhány kilométerre északra fekszik egy félsziget végén. Egy tengerbe zuhanó hatalmas mészkő sziklafalról van szó, melynek sziklái 150-300 m magasak. A caccia szó vadászatot jelent, és onnan ered hogy a 19. században népszerűek voltak itt az arisztokraták körében a vadgalamb vadászatok.
A meredek sziklafal igazán impresszív, és szinte az egész Bosába vezető útról látható. A végén van egy 19. századi, 186 m magas világítótorony, és egy meteorológiai állomás is működik a félszigeten. Legnagyob nevezetessége mégis a Neptun-barlang. A nyúlvány elején az út kétfelé ágazik, majd később ismét találkoznak. A felsőre az volt kiírva hogy panoráma, így ezt választottuk. Van ott egy kilátó, de onnan csak a szemben lévő Foradada sziklát lehet látni. A nem hivatalos helyekről, a sziklákról sokkal többet lehet látni, a szirtekre is.. engem is ez érdekelt, de nem mentünk tovább, mert nem volt annyi időnk, csak 1-2 fotót készítettem.
GROTTA DI NETTUNO
Meg akartam nézni legalább a lépcsőket és a világítótornyot is, de igazából egyiket se sikerült 😅 A világítótorony nem látogatható, katonai terület, és a lépcsők ugyan fentről megtekinthetők, lemenni csak akkor lehet rajtuk, ha belépőt fizet az ember. Annak pedig elég borosos az ára - 14 € személyenként.
Csak a lejáratig lehet menni, ott van körben egy parkoló.. ahol mellesleg elég kevés autó fér el, és ott van a jegypénztár, mellette pedig a bejárat. Utána van még egy híd, egy lezárt kapuig, az mögött van a világítótorony, de legalább a hídról láthatók a lépcsők.. így le tudtam őket fotózni. Hááát mit mondjak a látványába is beleszédültem.




A Neptun-cseppkőbarlangot véletlenül fedezte fel egy halász a 18. században, azóta Szardínia egyik legnagyobb attrakciójává vált. A barlang kb. 4 km hosszú, de ebből csak pár 100 m tekinthető meg. A látogatók néhány helyiséget, sztalagmitokat, sztalaktitokat és egy földalatti tavat (Lago La Marmora) láthatnak. A barlang kétféleképpen érhető el.. hajóval/csónakkal.. Alegheroból és Capo Caccia kikötőjéből is szerveznek utakat, vagy az Escala del Cabirol ("kecskelépcső) 654 lépcsőfokán keresztül. A barlang egész évben nyitva tart, reggel 7-től délután 5-ig, de csak akkor látogatható ha nyugodt a tenger, bejárata ugyanis mindössze 1 méterre van a tengerszint felett. Csak idegenvezetéssel látogatható, minden egész órában (a túra időtartama 1 óra).. az viszont nem derült ki a számomra, hogy a lépcsőn bármikor lemehet e az ember amint megveszi a jegyet, vagy már onnan is csak az idegenvezetővel. A Capo Caccia egyébként barlangok egész labirintusa, sok itt például a víz alatti barlang is.
KATTINTS IDE A 3. RÉSZÉRT...
További képek Bosáról és Capo Caccciáról:
https://link.shutterfly.com/5r6KPfKbCEb