Természetesen több kilátóteraszt is találunk a városban, amelyekről minden oldalról megcsodálható a kilátás az öbölre és a sziklás tengerparta. A leghíresebb a TERAZZA SANTO STEFANO, itt egy kávézót is találunk (Aquamarea). Én is megpihentem a teraszán.
Ugyanilyen szép a kilátás a másik oldalról is, a Via Conversano sarkáról, a Ristorante il Bastione mellől. Itt le is lehet sétálni a sziklás, földes partra.
Polignano különleges nevezetessége a GROTTA PALAZZESE barlang hotel és étterem, főleg a sziklába vájt étterem, mely a világ legexluzívabb szabadtéri éttermei közé tartozik. Ezt még szerettem volna megnézni, de úgy döntöttem hogy inkább ellátogatok még valahova máshova a nap másik felében. Polignano-ra egyébként elég pár óra is, én csak kb. 3 órát voltam a városban, de nem maradt hiányérzetem.
Miután megnéztem amit akartam, leültem a főtéren egy padra, és gondolkoztam hova mehetnék még. Amit még nagyon szerettem volna megnézni az Ostuni volt, Puglia egyik legszebb fehér városkája. Megnéztem a lehetőségeket, és kb. 15 perc múlva ment vonat, átszállással. Nem voltam túl közel az állomáshoz és jegyem sem volt, de gondoltam megkockáztatom. A jegyet sikerült megvennem online (3,40 €), és maradt nem egész 10 percem hogy elérjem a vonatot, rohanva ez nagy nehezen sikerült is. Viszont útközben meggondoltam magam... Az út majdnem egy óra Ostuniba, a vonatállomásról pedig ajánlatos busszal menni a városba mivel egy dombtetőn fekszik. Lett volna vagy 4 óra mire odaérek, és eléggé el is fáradtam már. Átszállnom Monopoliban kellett, mely csak 5 perc vonatútra van Polignanotól, így végül úgy döntöttem hogy itt maradok, ez is szépnek tűnt képek alapján.
MONOPOLI
Monopoli kb. 50 000-es lakosú kis kikötőváros, nem annyira ismert a turisták körében mint a többi Pugliai városka. Neve görög eredetű ("egyetlen város"-t jelent), nem véletlenül, ugyanis ezt is a görögök alapították. Mivel Monopoli nem szerepelt a listámon, így fogalmam sem volt milyen nevezetességei vannak, mit nézzek meg, csak a fotókon szereplő elbűvölő kis kikötő volt ismerős. Elindultam az állomásról a központba, itt is kb. 10 percig tartott az út. 3 óra előtt értem oda, épp kezdődött a szieszta, fokozatosan zártak mindent be, de legalább az ember is kevesebb volt. Először is szerettem volna megpihenni egy kicsit és enni valamit, elég sokat rohantam és éhes is voltam már. De mint mondtam 3 óra körül értem a központba, így elég nehéz volt valami kajáldát nyitva találni. Nagynehezen sikerült egy gyors pizzázót találnom, ahol le is ülhettem, de elég sokáig tartott mire kihozták a pizzámat. Így a városnézést is későn kezdtem.
Hol máshol is kezdhettem volna mint a kikötőben. Két részből áll - kicsit kijjebb van az új nagyobb kikötő, idáig nem mentem el, érdekesebb a PORTA VECCHIA, vagyis a régi kikötő, mely szinte minden Monopoliról készült fotón megjelenik. A védett öbölben többségében kék (esetleg piros) színű evezős csónakok, gozzo-k (helyi nyelvjárásban "vozz"-ok) ringatóznak. Ezek a tradicionális csónakok 3,5-5 m hosszúak, és halászok vagy szentek nevei vannak rájuk festve. Az evezős csónakokat már csak az idősebb halászok használják a környéken való halászáshoz, nagy részük ma már motoros.
A kikötő domináns eleme a a 18. századi MARTINELLI MEO-EVOLI palota, melynek neogótikus csúcsíves loggiája a velencei palotákra emlékeztet.
A város főtere a PIAZZA GARIBALDI, a régi piactér. Legjelentősebb építménye a 12. századi TORRE CIVICA óratorony, melynek a része egy szégyenoszlop is. A téren ma főleg éttermeket és kávézókat találunk, de itt található a városi könyvtár is.
További nevezetesebb templomok a San Leonardo a harangtornyával, a San Domenico, a San Francesco D´Assisi, a Santa Maria Amalfitana, a tengerparton lévő San Salvatore vagy az állomástól nem messze található Sant´Antonio da Padova. Van választék bőven 😊
Persze itt is a legérdekesebbek a szűk utcák az elbűvölő részletekkel. Monopoli nem annyira fehér, inkább homokkő színű vagy színes.
Monopolinak vára is van, a CASTELLO DI CARLO, méghozzá a tengerparton. 1500 körül építtette V. Károly, a kikötő bejáratát védte. A 19. századtól 1969-ig börtönként szolgált, ma egy művészeti kiállításnak és különböző kulturális eseményeknek ad otthont. Picit távolabb a városfal mentén találjuk a BASTIONE SANTA MARIA félkör alakú bástya romjait.
A város egy részén szépen megmaradtak a 16. századi városfalak, végig lehet sétálni a mellette kialakított tengerparti sétányon. A végén eljutunk a pici CALA PORTA VECCHIA városi strandhoz, még az októberi délután is többen fürödtek itt. Szép színei voltak a tengernek és az égboltnak is.
Ettem még egy igazi jó olasz fagyit és ücsörögtem picit a főtéren mielőtt elindultam volna vissza Bariba. A hazautam is kalandosra sikeredett. A vonatjegyet valahogy nem tudtam sem online, sem az állomáson az automatában megvenni, és csak pár percem volt a vonatig. Aztán az utolsó pillanatban sikerült megvennem a neten (3,40 €), de mikor bejött a vonat rájöttem hogy rossz vágányon állok, és mire megtaláltam az aluljárót a másik oldalra, elment a vonat 😓. Bosszúságomat fokozta hogy még a vizes automata is elnyelte az 1 eurómat, vizet meg nem adott ki. Még jó hogy volt ott egy büfé is, mert különben szomjan is haltam volna hazáig. Szerencsére csak fél órát kellett várnom a következő vonatra, de azt sem tudtam érvényes e a jegyem rá. Mivel nem ellenőrizte senki, nem derült ki később se. Elég későn értem haza, 8 után, fáradtan, és még a boltba is kellett mennem, pont az utolsó fél órában zárás előtt.
Összehasonlítva a két várost... Polignano engem annyira nem bűvölt el. A Lama Monachile öböl nagyon szép, meg kellemes olasz mediterrán hangulatú városka, de az épületei és az utcái nem igazán tetszettek. Monopoli viszont annál inkább. Meglepően lenyűgözött... lehethogy azért mert nem vártam tőle semmit... Lépten-nyomon gyönyörű épületek, szép templomok, és nagyon hangulatos.
További fotók Polignano a Mareból és Monopoliból:
https://link.shutterfly.com/bxqFqCkXmnb