3 napunk maradt, és 3 hely amit még meg akartunk nézni. Csütörtökre és péntekre mondták a legjobb időt, így erre a két napra hagytuk a legfontosabbat - a Grossglockner panorámautat, és a Kitzsteinhorn-i felvonózást. Szerdára maradtak tehát a kapruni víztározók. Erre a napra is viszonylag jó időt jósoltak már, de reggel amikor elindultunk még esett az eső.
KAPRUNI MAGASHEGYI VÍZTÁROZÓK
A két víztározó, a Mooserboden és a Wasserfallboden a kapruni völgy felett található, 2040 m magasságban, a 3000 méteres alpesi csúcsok ölelésében, a Hohe Tauern nemzeti park szélén.
Érdekes a történetük. 1920-ban született meg a Hohe Tauern-i erőmű terve, melynek a részei a kapruni víztározók is. A nagy gazdasági világválságnak köszönhetően az építkezést azonban csak 1938-ban kezdték el, a második világháború alatt. Többségében belga hadifoglyokat, és zsidó és szovjet munkásokat dolgoztattak rajta, embertelen körülmények között. Az osztrák Nobel-díjas író, Elfriede Jelinek Das Werk című művében ír erről. 1942-ben leállt az építkezés, 1947-ben folytatták, a Marshall terv segítségével, és a háború utáni újjáépítés egyik ikonjává vált.
A víztározókat nem lehet saját autóval megközelíteni. Buszok, illetve Európa legnagyobb nyitott felvonója viszik fel a turistákat a víztározókhoz. A Lärchwand felvonó ezenkívül a világ legszélesebb nyomtávú személyszállító járműve is. A vagon 9 x 5,4 m, pályája 8,2 m széles, 820 m hosszú, és 431 m szintkülönbséget tesz meg kb. 8 perc alatt. A liftet 1941-ben építették, építőanyag és munkagépek szállítására használták az erőművek építésekor. Ekkor a pálya még sokkal szűkebb volt, 1952-ben szélesítették ki. Ma már csak turisták szállítására használják, a kocsi egyszerre 185 embert tud szállítani. Pont ezért nem működik az idén sajnos, nem felel meg a covid miatti feltételeknek.
Autóval a Kesselfallstrasse 98 címre kell menni, ez kb. 15 perc Kaprunból. Itt találunk egy hatalmas, 11 emeletes beton parkolóházat. Ha nem tettem volna be a navigációba, lehethogy meg se találjuk. Alig van jelölve, és a ponton ahova megérkeztünk, le kellett térni az útról jobbra, és őszintén az volt az érzésem hogy rossz helyen járunk. A parkolóház úgy néz ki mint egy be nem fejezett épület, vagy egy lerobbant, elhagyatott hajléktalan tanya. De nem, tényleg ez volt a parkolóház 😁. Érdemes minél feljebb parkolni (mi ezt nem tudtuk), mert a jegypénztár a legfelső emeleten van, és lépcsőn kell ide felmenni gyalog. Itt is sétálni kell még egy picit, először van a Kesselfall Alpenhaus étterem, utána mosdók és utána a jegypénztár. Onnan indulnak a buszok is. Ez volt az egyetlen hely (legalábbis azok közül ahova mi mentünk), ahol nem lehetett közvetlenül használni a kaprun kártyát, hanem beszkennelték, és adtak helyette egy másik jegyet. Szerencsére nem kellett kivárnunk a sort, jött egy hölgy és beszkennelte ott aholt álltunk. Utána ketté vált a sor, az egyikben a jegypénztárhoz sorakoztak azok akiknek nem volt jegyük, mi pedig a buszra vártunk a másikban. A buszoknak nincs konkrét menetrendjük, 8:10 és 16:45 között járnak, mindig amikor vannak utasok. Gyakorlatban ez kb. 10 perc várakozást jelentett. Egyszerre 3 busz is indult. Az egyszeri fel- és lemenet ára 24 euro, Kaprun kártyával teljesen ingyenes.
Mindenhol azt írják hogy kb. 45 perc a menetidő, gondolom ez a lifttel együtt van, mi max. fél órát mentünk felfelé és lefelé is. Itt ért a második meglepetés. Azt hittem szerpentineken kanyargunk majd felfelé, de majdnem egész úton alagutakon mentünk keresztül! Méghozzá természetes sziklaalagutakon. Az első és leghosszabb 15 percig tartott, aztán jöttek még újabbak és újabbak. Megközelítőleg 1200 m szintkülönbséget tettünk meg. Az út egysávos, így időnként el kellett engednünk a szemben jövő buszokat. Érdekes élmény volt. A végén pedig már szerpentineken mentünk a víztározók között.
A Wasserfallboden az alacsonyabban fekvő víztározó, ez mellett elmentünk végig, fel a másik tározóhoz, a Mooserbodenhez, ott van a buszmegálló. Itt ért a következő meglepetés - borús volt az idő még mindig, és csak 8 fok volt!!! Természetesen nem így öltöztünk. Magamra vettem mindent amim volt, de még így is fáztam. 😂 Viszont a látvány mindent megért! Elképesztő volt ami ott fogadott. Csodálatosan szép táj. Szerencsénk volt az időjárással is, mert fokozatosan kisütött a nap, és a felhőkkel együtt mindig máshol világította meg a tájat. Először az egyik víztározót, aztán a másikat. A tavak vize gyönyörűszép türkizkék volt, a körülötte lévő táj pedig olyan zöld mint amit Írországban vagy Izlandon lát az ember. Talán sose láttam még ilyen szép zöld színt! Mindezt pedig megkoronázták a tavak fölé magasodó Alpok havas csúcsai és gleccserei. Teljesen elvarázsolt bennünket az egész, el tudtuk volna nézni napokig, én pedig csak fotóztam újra és újra ugyanazt a látványt, egyszerűen annyira hihetetlen és varázslatos volt. Azt hiszem életem legszebb fotóit készítettem itt. 😊
A tavakat körbe lehet sétálni, vannak különböző túraútvonalak, tematikusak is. Mi a Wasserfallbodenhez nem mentünk le, elég messzinek tűnt, maradtunk csak a Mooserboden környékén. Különleges élmény végigsétálni a Moosersperre gáton, mely 107 m magas, és 497 méteren húzódik a sziklák között. Az érdeklődők részt vehetnek egy vezetett sétán is a gát belsejében, ennek ára 6 €, kaprun kártyával 5,50. A gátfalon sziklamászókat is láttunk, már attól rosszul voltam ha rájuk néztem 🙈. A Mooserboden-nek tulajdonképpen 2 gátja van, melyek egy alagúttal vannak összekötve. Közöttük találjuk a Höhenburg dombot, mely egy kilátópont. Fel lehet mászni egészen a tetejére, van ott egy kereszt. Mi nem mentünk fel odáig, csak egy darabig, de onnan is nagyon szép volt a kilátás.
Több étterem és büfé is van a víztározóknál, a Höhenburg mellett lévő büfénél pedig egy kiállítást is találunk. Nem messze a buszmegállótól van egy "templom", mely az itt dolgoztatott munkások emlékére készült. Mi délelőtt jöttünk, és csak a környéken sétálgattunk, mégis nagyon hamar eltelt az idő. Nagy kár hogy csak délután 5-ig vannak nyitva a tározók, én kevesellem ezt az időt, akár pihenni jön ide az ember akár túrázni. Mi meg akartuk nézni még aznap a Krimmli vízesést is, így fél 3 körül úgy döntöttünk hogy visszamegyünk. Utólag nagyon sajnáltuk, lett volna még itt mit csinálni, és ez volt a kirándulásunk egyik fénypontja, maradhattunk volna még legalább az utolsó buszig...
Visszafelé egyébként megállt a busz a Wasserfallbodennél is, így aki elsétál odáig gyalog, itt is felszállhat visszafelé a buszra. Megfordult a fejünkben hogy leszálljunk még itt, de akkor a vízesésre már tényleg nem lett volna időnk. A kapruni víztározók szintén csak májustól októberig látogathatók, télen zárva vannak.
Három órakor értünk le, és megálltunk még ebédelni útközben. Azért hagytuk a vízesést délutánra, mert ez az egyetlen nevezetesség a környéken, ami egész nap nyitva van, de így is túl későn értünk oda.
KRIMMLER WASSERFALLE
A 380 m magas Krimmli vízesés sokak szerint Európa legmagasabb vízesése, de ha Európáé nem is, kétségkívül Ausztria legmagasabb vízesése. Krimml falu mellett található, nem messze az olasz határtól, a Hohe Tauern nemzeti parkban. A vízesést a Krimmler Ache folyó táplálja, mely a Dreiherrenspitze masszív gleccsereiből ered, és a Salzach folyóba ömlik a völgy végén.
Az alsó vízeséshez már 1835-ben kiépítettek egy turistautat, a felső vízesésig pedig 1901-ben, amikor megnyitották a Pinzgaueri vasutat. A krimmli vízesés 3 szintes, a felső vízesés, mely 1470 m magasból hullik alá 140 m, a középső 100 m, az alsó pedig 140 m.
Kapruntól kb. egy órányira található a vízesés. Több parkoló is van a vízesés előtt, mind fizetős. Az interneten azt írják hogy az ára majdnem 5 euro 2 órára. Mi délután 5 óra után értünk oda, akkor már nem volt senki a bódéban, így szerencsére nem kellett fizetnünk. A parkolótól egy rövid sétával érjük el a jegypénztárt. A belépő a vízeséshez 4 euro, kaprun kártyával ingyenes. Csak beszkennelte a hölgy és adott egy 0 euros számlát. Azt hiszem mi voltunk az utolsók akiknek jegyet adott, akik utánunk jöttek azoknak már nem kellett fizetniük. Furcsa volt hogy minden zárt be, és mindenki visszafelé jött már, mi meg akkor mentünk 😂 A pénztárhoz vezető úton vannak éttermek és árusok. Az alsó vízesés kb. 10-15 percnyire van a bejárattól. Amikor ott voltunk nagy szél volt, és nem lehetett közel menni, mert nagyon fújta szerteszét a hatalmas víztömeget. Innen vezet a kb. 4 km hosszú út felfelé a felső vízeséshez. Viszonylag egyszerű útvonal, de végig felfelé kell mászni. Az egész út kb. 1 óra 15 perc. Közben 11 megálló, kilátópont van. Mindenképpen érdemes ide is esőkabáttal készülni, a kilátók egy része közvetlenül a vízesés mellett van, konkrétan "esősnek" is nevezték őket a táblák 😄 Mi már csak a vízesés feléig mentünk fel, késő volt, és elég sötét is volt már az erdőben, a fotók nem sikerültek túl jól. Így is majdnem fél 8 volt, mire lejöttünk. Kicsit sajnáltam hogy így jött ki, és rohannunk kellett, meg nem láthattuk az egész vízesést, este már nem is volt olyan szép.
A vízesés bejáratánál található a WasserWelten, azaz a "vízi világ", ami egy modern látogatóközpont és aquapark, 2013-ban nyitották. A belépő ide 10,20 €, de este már zárva volt. A Krimmli vízesés is csak a nyári szezonban látogatható, az időjárástól függően nagyjából áprilistól októberig. Autón kívül vonattal is el lehet ide látogatni. Zell am Seeből jár a Pinzgauer Lokalbahn keskeny nyomtávú helyiérdekű vasút. Kaprun kártyával a közlekedés is ingyenes a régióban, és beletartozik a Krimmlbe tartó vonat is. Nagy élmény lehet vonattal is elmenni, de mi maradtunk az autónál, főleg hogy már késő délután mentünk. Van még egy vonat, ami csak bizonyos időpontokban jár, ez pedig a nosztalgikus gőzvonat, a jegy ára 38,20 €, erre nem érvényes a kártya, de biztosít rá 30 ％ kedvezményt.
További képek a kapruni magashegyi víztározókról és a Krimmli vízesésről:
