2019.11.17. - 2019.11.18.
November végén hazamentem szabadságra Teneriféről Szlovákiába 2 hétre. Gondolkoztam rajta hogy egyenesen repüljek e haza, vagy beiktassak egy kis kirándulást is út közben... Azt mondtam inkább hazamegyek egyenesen, úgyis kevés az az idő amit a szeretteimmel tölthetek. Vártam hogy olcsóbb legyen a jegy az egyenes Tenerife - Bécs járatra, viszont olyan sokáig vártam hogy végül már nagyon drága lett. Kanári rezidensként egyébként is sokkal jobban megéri mindenhova átszállással utazni, ugyanis 75 százalék kedvezményünk van minden belföldi járatra, a szárazföldi járatok pedig sosem olyan drágák mint amik a Kanári-szigetekről repülnek Európa többi országába. Sokáig nézegettem, kombináltam melyik spanyol városba megy járat Teneriféről és Bécsből is, hol van 1-2 nap idő az átszállás között, illetve mi az ahol még nem voltam és szivesen megnézném 😊 Végül Valenciára esett a választás.
Valenciát akkor ismertem meg amikor tavaly úgy volt hogy a nyáron a Costa Blancán fogok dolgozni, akkor kerestem róla elég sok infót és képet. Aztán Mallorcára kerültem, Valencia pedig felkerült a bakancslistámra... mostanáig 😉
Vasárnap kora reggel indult a gépem a tenerifei déli reptérről, Valenciából Bécsbe pedig másnap, hétfőn este. Így volt 2 nem egész napom és egy éjszakám Valencia felfedezésére. Ismét a Ryanairral repültem, kedvezménnyel 16,27 euróba került a jegyem (+10 euro priority, + 7 euro ülőhely), úgy hogy még október elején vettem meg.
1. NAP
A kezdés nem volt túl egyszerű... Reggel 6:45-kor indult a gépem. Mivel ilyenkor még nincs tömegközlekedés, rendeltem transzfert attól a cégtől akivel mi is szoktunk dolgozni (Canary Shuttle). Ez fél 4-kor vett fel a legközelebbi szállodánál, ami kb. 10-15 perces séta volt. Éjjel 2-kor keltem, kellett az az idő hogy elkészüljek, és kisétáljak a csomagommal a hotelig. A reptéren aztán volt kb. 3 órám indulásig... Az út Valenciába nem egész 2,5 órát tartott... a napkelte felőli oldalon ültem, ami szép volt, de utána végig a szemembe sütött a nap, így nem sokat láttam a kilátásból... Valenciába fél 11 körül érkeztünk meg.
A repülőtérről kétféleképpen lehet bejutni a központba - busszal és metróval. A busz olcsóbb, de balszerencsémre vasárnap nem közlekedik. Így maradt a másik megoldás, a metró. Az 5-ös és a 3-as vonal is bevisz a központba. Nem elég azonban jegyet venni a tömegközlekedésre, egy kártya kell, arra töltik a jegyet. Egy út ára így 4,20 € volt. Én retúr jegyet vettem, megmondtam hogy másnap megyek vissza. Vannak különböző bérletek is, de nekem erre nem volt szükségem, nem akartam többet tömegközlekedni. A központhoz legközelebbi megálló a Xátiva, de a Colón-on is ki lehet még szállni.
A szállásom teljesen a központban volt, a Calle Barcelonina-n, pár méterre a Plaza del Ayuntamientotól. Természetesen megint az airbnb-n foglaltam, és csak szobát. Igazából majdnem mindegy volt hol leszek arra az egy éjszakára, a lényeg az volt hogy a központban legyen közel a metro állomáshoz, és ne legyen túl drága. Nézegettem már egy ideje a szállásokat, de még egy héttel előtte is volt bőven választék, valószínűleg azért mert november nem főszezon. Ezúttal az olcsóbb és a szebb közül a szebbet választottam, mert nagyon tetszett a szoba a képek alapján.
A szállás egy történelmi épületben volt, a szobám stílusosan volt berendezve, régi bútorral, a mennyezeten pedig stukko díszítés volt. A többi helyiség közös volt, ha jól számoltam az enyémen kívül még 2 másik vendégszoba volt, és a tulajdonos, David is ott lakott. Maga a lakás elég rideg és üres volt. Ami előny hogy volt reggeli is, lehetett toastot és kávét, teát készíteni. A neten az volt hogy délután 2-től lehet becsekkolni, de jöhettem bármikor, és ott hagyhattam a bőröndömet a nappaliban. Ez ugyan kicsit aggasztott, mert a laptopom is ott volt, és elég sokan hozzáférhettek. A szobám szerencsére hamar elkészült, fél 1 körül már be is költözhettem. Az egyetlen amivel bajom volt, az az hogy nagyon hideg volt a lakásban... Köztudott hogy Spanyolországban nem nagyon használnak télen sem fűtést, az idő viszont majdnem ugyanolyan volt mint itthon, ahol már majdnem egy hónapja fűtünk. Volt ugyan a szobában egy pici elektromos radiátor, de semmit nem lehetett érezni belőle akkor se ha a maximumra tettem. Éjjel felöltözve aludtam, és magamra raktam mindent amit találtam (lepedő, ágytakaró, pokróc) 😂 Na persze az is benne volt a pakliban hogy a Kanári-szigetekről jöttem, és nem voltam hozzászokva a hirtelen jött hideghez 😉
Rögtön ahogy megérkeztem el is indultam felfedezni a várost. Először csak a környéket, mivel úgyis várnom kellett a szobára, nem akartam messzire menni. Az első nap inkább csak úgy sétálgattam, céltalanul, nem kerestem tudatosan a nevezetességeket, ismerkedtem a várossal.
Valencia 800 000 lakosával Madrid és Barcelona után Spanyolország harmadik legnagyobb városa. Kikötője pedig a Földközi-tenger legnagyobb, és Európa 5. legnagyobb teherkikötője. A várost a rómaiak alapították Kr. e. 138-ban, ma pedig az azonos nevű autonóm közösség fővárosa.
Az első dolgom az volt hogy egyek valamit, és mi mással is kezdtem volna mint Valencia tipikus ételével, a paellával. Az eredeti valenciai paella azonban nem tenger gyümölcseivel készült, hanem csirkehússal, nyúlhússal és különféle zöldségekkel. Nem volt rossz, de én inkább maradok a tenger gyümölcseinél 😉. Valencia másik specialitása a horchata (valenciaiul "orxata"), a földimandulából (chufa) készült tejszerű hűs ital. A város legnépszerűbb és legrégibb horchatería-ja a csempékkel díszített Santa Catalina a Plaza de la Reina mellett. Soha nem ittam még korábban horchatát, ezért mindenképpen meg akartam kóstolni, még akkor is ha majd meg fagytam, viszont nekem borzalmas volt az íze! Ez volt az első és az utolsó alkalom hogy horchatát ittam... 😆
Utána megnéztem néhány nevezetességet is a központban.
LA CATEDRAL DE VALENCIA (BASILICA DE LA ASUNCION DE NUESTRA SEÑORA)A Miasszonyunk mennybemenetelének szentelt katedrális Valencia központjának a fő látnivalója. A Plaza de la Reina és a Plaza de la Virgen terek között fekszik. A katedrális a 13.-15. században épült egy régebbi mecset helyén. Építészeti stílusában a gótika van túlsúlyban, de találunk benne román és barokk elemeket is. A templom legértékesebb kincse a Szent Grál másolata, mely egyik kápolnájában van kiállítva. Állítólag az eredeti Szent Grált 500 évig Valencia katedrálisában őrizték. A belépő a katedrálisba 7 €, nyolcszögletű harangtornyába, a Miguelete-be pedig 2 €. A kilátáshoz 207 lépcsőfokot kell megmásznunk. Én most sajnos időhiány miatt mindkettőt kihagytam, a bazilikát így utólag sajnálom is, de majd legközelebb 😉
PLAZA DE LA VIRGENA tér oda épült ahol régen a római fórum állt. A szomszédságában találjuk a régészeti múzeumot is. A tér domináns eleme a katedrális mellett a 17. századi barokk BASILICA DE LA VIRGEN DE LOS DESAMPARADOS, ahova a belépés állítólag ingyenes, de amikor ott jártam zárva volt.
A tér közepén áll a Turia-szökőkút, mely a Turia folyó allegorikus ábrázolása. Nem messze találjuk még a PALACIO DE LA GENERALIDAD épületét, mely Valencia tartomány kormányának a székhelye.
IGLESIA DE SANTA CATALINAA Szent Katalin templom egyike Valencia számos templomának. Szintén egy régi mecset helyén épült a 13. században. Karcsú harangtornya, mely a 17. századból származik, ma is inkább hasonlít egy mecset minaretjéhez. Látogatása ingyenes.
MUSEO NACIONAL DE CERAMICA Y ARTES SUNTUARIAS GONZÁLEZ MARTÍA 18. századi barokk Palacio del Marqués de dos auguas épületet érdemes legalább kívülről megnézni... érdekes, bár kicsit már túldíszített. A múzeumban Manuel Gonzalez Martí valenciai születésű grafikus kerámiái tekinthetők meg.
És hogy milyen benyomásaim voltak a városról? Nos először is, a központban sétálgatva egyáltalán nem keltette egy nagyváros érzését, inkább úgy tűnt mintha egy kis városban lennék... sok kis terecske, szűk utcácska... egyáltalán nem tűnt nagyvárosnak, és tömeg se volt. Első nap az volt az érzésem hogy Valenciának nincs túl sok nevezetessége.. vannak ugyan szép épületek, de akár egy nap alatt is meg lehet őket nézni, és elég ódonnak, elhanyagoltnak is tűnt a központ. Ami még különösen zavart, az az volt hogy a városban mindenhol hajléktalanok, koldusok százaival találkozik az ember... Szó szerint minden lépésben kéreget valaki... utcán, téren, templomok, boltok bejáratánál, étteremben... borzalmas!!! Elsőre tehát nem nyűgözött le Valencia. Azt is hozzá kell ugyan tennem, hogy az időjárás sem volt túl jó... melegebbre számítottam, ehhez képest hűvös, borongós idő volt, így nem nagyon tudtam élvezni a sétát... Fél 5 körül pedig már kezdett sötétedni, és akkor már szinte elviselhetetlen volt a hideg is. Készítettem még pár esti képet a városháza téren, utána pedig mentem a szállásra. Megvacsoráztam és mentem is aludni.. nagyon fáradt voltam és rám fért a pihenés.
KATTINTS IDE A 2. RÉSZÉRT...
További képek Valenciáról:
https://link.shutterfly.com/yw3Phm0821
