BARCELONA 2.rész

3. NAP

PARC GÜELL

Második napunkat a Güell park megtekintésével kezdtük. A park nagy része ingyenesen is látogatható, de a legérdekesebb részbe, ahol Gaudi művei találhatók belépőt kell venni (8,50 €). Reggel a nyitás előtt azonban ingyenes az egész. Ezt egy kedves hölgy mondta az interneten, aki nemrég ott járt. Illetve olvastam már én is az interneten, ő viszont még hozzátette hogy ha nyitás előtt is megyünk, utána is bármeddig maradhatunk amíg ki nem lépünk a fizetős részről (visszamenni már nem lehet jegy nélkül). Korán reggel indultunk el a szálláshelyünkről, kb. 7 órakor, mi az L3-as metróval mentünk a Lesseps megállóra, onnan pedig a 116-os minibusszal tovább (a busz megy a Joanic L4-es állomásról is). Azt olvastam hogy a 116-os busz a kapunál tesz ki, viszont ez nem olyan egyszerű, mert ugyanannak a busznak 2 útvonala van, a térképen ami a megállón van egyáltalán nem lehetett kiigazodni, egy helyi nénitől kérdeztem, ő mondta hogy arról a megállóról ahol mi vártunk a busz messzebb áll meg és gyalogolnunk kell majd egy keveset. A buszsofőrnek mondtam, és megállt nekünk a legközelebbi helyen (szerintem buszmegálló sem volt ott), lépcsőkön kellett felsétálni, és a terasz felett jöttünk ki.

8:30-kor nyitják a parkot, valahol azt olvastam hogy ne túl korán menjünk, mert akkor még nincs nyitva. Mi olyan háromnegyed 8 körül értünk oda, akkor már voltak bent emberek. Valóban nyitva volt, fentről is a terasz, és a lenti fő bejárati kapu is. Takarítottak még a munkások. Egyébként ez az időpont fantasztikus volt, nemcsak azért mert megspóroltunk 8,50 eurot, hanem azért is mert közvetlenül napkelte után értünk oda, és fantasztikus színekben világította meg a nap a parkot, ráadásul sokkal kevesebb ember volt még (amíg meg nem érkezett egy japán turistacsoport!)

A 17 hektáros Güell park kicsit távolabb esik a központtól, egy gazdagabb, villákkal teli dimbes-dombos lakónegyedben. Gaudi ezt is Eusebi Güell megbízásából építette 1900 és 1914 között, és egy modern lakóparknak szánta, de kicsi volt iránta az érdeklődés, így az eredetileg tervezett 50 házból csak kettő készült el. Az egyikben Gaudi lakott, ma ebben van a Gaudi múzeum. A park 1926 óta nyilvános, és mint minden Gaudi mű, ez is szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. A fizetős részen vannak a mézeskalács házikók, a hatalmas terasz a kígyózó mozaik padokkal, valamint a hozzá vezető kettős lépcsősor a szökőkutakkal és a színes mozaik gyíkkal. 8:30-kor ezeket körbekerítették egy szalaggal, és minden bejáratnál jegyellenőrök állatak. De aranyosak voltak, mert amikor valaki ki akart menni a fizetős részről, megkérdezték hogy végzett e, mivelhogy többet már nem mehet vissza. A terasz nagy részét sajnos restaurálják, csak egy darab látható belőle. A fizetős részen kívül sok különleges barlangszerű építményt és viaduktot találunk. Itt található a Casa Museu Gaudi is, ahova külön belépőt kell fizetni (5,50 €). A park érdekességei a pálmafákon élő kis zöld papagájok, melyekkel egyébként több helyen is találkoztunk Barcelonában. A kilátás is szép a városra a magasabban fekvő részekről.

Visszafelé ismét a 116-os minibusszal mentünk, ezúttal nem messze a bejárattól szálltunk fel rá. Ahogy korábban terveztük visszamentünk még egyszer a Sagrada Familiához, de megint nem volt jó az időpont, mert a nap a bazilika felől sütött már. Így is készítettünk azért pár képet.

LA BOQUERÍA

Következő állomásunk a Rambla, és elsősorban a Boquería piac volt (Liceu metrómegálló). A piac eredeti neve Mercat de Sant Josep, de mindenki csak Boquería néven ismeri. Ez Barcelona leghíresebb piaca, mind a turisták mind a helyi lakosok körében nagyon kedvelt. Találunk itt mindent - friss gyümölcsöt (egzotikusat is), zöldséget, halat, húst, sonkát, tenger gyümölcseit, fűszereket, nyers és kész ételeket is. A piac a mai épületben 1840 óta működik. Hétfőtől szombatig minden nap nyitva van reggel 8:00-tól este 20:30-ig, vasárnap zárva. Mi csak benéztünk egy pillanatra, készítettünk pár fotót és vettünk valami ebédet amit aztán kint a Ramblán fogyasztottunk el.

LA RAMBLA

A Rambla Barcelona (és talán egész Spanyolország) leghíresebb utcája, 1,2 km hosszú sétálóutca, melyet platánfák szegélyeznek. A Placa Catalunya-tól indul és egészen a tengerpartig, a Kolumbusz-oszlopig húzódik. A Rambla több részből áll, ezért is nevezik sokszor többes számban Ramblas-nak, de a környező utcákat is rambláknak hívják. Leghíresebb épületei az operaház, a GRAN TEATRE DEL LICEU és a TEATRE PRINCIPAL színház. A Rambla tele van virágárusokkal, állatkereskedőkkel, újságosbódékkal, utcai művészekkel, és sajnos zsebtolvajokkal is. De mindez főleg a nyári időszakban... most se állatkereskedőket, se művészeket nem láttunk, és szerencsére zsebtolvajokat sem. Ilyenkor még a fák is csupaszok, semmi zöld nincs az utcán, viszont így legalább szépen látszódtak az épületek. Hétköznap nem volt olyan sok ember, hétvégén azért jóval több. Mi a Boqueríától sétáltunk végig a Placa Catalunya-ig.

A PLACA CATALUNYA egy közlekedési csomópont, 2 szökőkúttal, néhány hotellel, és sok-sok galambbal 😂

PALAU DE LA MUSICA CATALANA

Innen nem messze van a Katalán zene palotája, Barcelona egyik legszebb szecessziós épülete, Lluís Doménech i Montaner alkotása. Ezt mindenképp meg akartam nézni legalább kívülről, bár az igazi gyöngyszem a koncertterem üvegkupolájával, csempéivel és festett üvegeivel. 1905 és 1908 között épült, és szintén az UNESCO Világörökség része. A belépő 20 €, és jelenleg csak idegenvezetéssel tekinthető meg. Kívülről elég sötét volt, és az előtte lévő tér is kicsi, így nem lehetett szép képet készíteni róla. Viszont a földszinten van egy kávézó, mely a múlt századi monarchia beli kávézókat idézte nekem, és meglepő módon át lehetett sétálni a bejárati csarnokba, így készíthettünk pár fotót a lépcsőházban (még a wc-t is használhattuk).

PASSEIG DE GRACIA

Innen a Passeig de Gracia felé vettük az irányt, ugyanis délutáni programunk a Casa Milá volt. A Gracián található a legtöbb szecessziós épület, köztük Gaudí két fő háza a CASA BATLLÓ és a CASA MILÁ, valamint a CASA AMATLLER és a CASA LLEO MORERA is. Itt ért bennünket a legnagyobb csalódás, ugyanis a Casa Batlló felújítás alatt áll, és az egész be van takarva! Egyetlen centimétert sem láttunk a házból, csak a rajta lévő papírt 😢. Pedig a két ház közül a Casa Batllónak van szebb homlokzata. Gondolkoztam is hogy melyiket nézzük meg belülről, még jó hogy nem ezt választottam... mert sem a kilátás az ablakokon, sem a háztető nem lett volna túl szép az állványokkal 😟. A belépő ide egyébként 25 euro, online és a helyszínen is. Amit viccesnek találtam, hogy a ház előtt állt egy öltönyös fickó egy táblával, amin ez állt "Ask me" vagyis kérdezz meg 😀.. érdekes munkája lehet...

CASA MILÁ - LA PEDRERA

A Casa Milá, ismertebb nevén La Pedrera, vagyis a "Kőbánya", Gaudi utolsó lakóháza, 1905 és 1910 között épült, Pere Milá textilgyáros megrendelésére. Gaudi életét ezután már csak a Sagrada Familia építésének szentelte. Rragadványnevét a ház a barlangszerű hullámző kő homlokzatáról kapta. Egyetlen díszítése a kovácsoltvas erkélyek. 5 emeletes bérháznak épült, első emeletén lakott a Milá család. A lakások két belső udvar köré épültek, az egyik kör, a másik ovális alakú, így biztosítva a több fényt és a jobb szellőzést. A belső tér nem olyan lenyűgöző, az épület legérdekesebb része a tetőterasz, melynek kéményei és ventilátorai sci-fi figurákhoz hasonló sisakos harcosokat és óriásokat ábrázolnak. Az UNESCO listáján szerepelő épület ma is lakóházként működik, a tetőteraszán kívül látogatható a tetőtér a Gaudi kiállítással, és a felső emeleti lakás 20. század elejei berendezéssel.

A Casa Milába is 25 € a belépő, de ha online vesszük meg akkor csak 22. Korábban már írtam hogy dilemmában voltam én is, ahogy gondolom mindenki más is hogy ha csak az egyik házat látogatjuk meg, melyik legyen - a Casa Batlló vagy a Casa Milá. Nos amit előre tudtam, az az hogy a Casa Batllónak szebb a belseje, viszont nincs berendezve. Én a Casa Milát választottam, mert nagyon tetszett a tetőterasza, azt szerettem volna látni. Ebben nem is csalódtam. Itt már szándékos volt az időpontválasztás, előző nap megfigyeltem mikor megy le a nap, és aszerint foglaltam 17:30-ra a jegyet (előző este). Egész délután borús volt az idő, így azt hittem mégse lesz semmi a naplementéből, de pozitív voltam, és ki is sütött a nap egy kicsit hogy szépen megvilágítsa nekünk a tetőt és a kéményeket. Érdekes mesevilág, és a kilátás is szép. A látogatás a tetőn kezdődik, vagyis először lent a belső udvaron, onnan megyünk fel lifttel. Siettünk a tetőre, így az udvaron nem sok képet készítettünk sajnos, visszafelé meg már sötét volt 😟 A tetőről aztán lépcsőn kell lesétálni, előbb a tetőtérbe majd az apartmanba. Megmondom őszintén, a ház egyáltalán nem nyűgözött le... a belső térben semmi "Gaudis" nincs, többet vártunk tőle! Hogy 22 eurót nem ér meg az biztos! Sőt még az elem is kifogyott a fényképezőgépemből, úgyhogy bent már csak telefonnal fotóztam, mondjuk nem is nagyon volt mit...

Aznap este még meg akartuk nézni a zenélő szökőkutat, de előbb hazamentünk hogy jobban felöltözzünk és feltöltsem kicsit az elemeket (L3 metro Diagonal megállóról).

FONT MÁGICA

Kb. 1,2 kilométernyire laktunk a szökőkúttól, így gyalog mentünk otthonról, de csak olyan fél 9 körül értünk oda. A mágikus vagy zenélő szökőkút kétségkívül Barcelona egyik legfantasztikusabb látnivalója! Az 1929-es világkiállításra épült a Placa d´Espanya tér végében. Nekünk szerencsénk volt, mert január-februárban egyáltalán nem működik, március elsején kapcsolták be elsőször, és mi pont akkor voltunk ott. Tavaszi-őszi időszakban hetente 3-szor - csütörtökön, pénteken és szombaton, nyári időszakban 4-szer csütörtöktől vasárnapig tekinthető meg. A show minden alkalommal egy órás - most 20:00-tól 21:00-ig tartott (nyáron később van). Ez idő alatt különböző víz és színes fényjátékokat tekinthetünk meg, különböző zenékre (klasszikus, pop, latin). Nemcsak maga a szökőkút gyönyörű, hanem az egész környezete... a mögötte lévő PALAU NACIONAL, mely mögött kék lézersugarak világítanak, és az előtte lévő lépcsőzetes szökőkutak, valamint a másik oldalon lévő hosszú sugárút szintén több kisebb szökőkúttal, a végén pedig a velencei tornyokkal. A szökőkút látványa fantasztikus élmény, nem szabad kihagyni annak aki Barcelonában jár!!! Én még nem láttam ehhez foghatót... Minden oldalról szép, de talán a legszebb fentről a múzeum alatti teraszról nézve. Pénteken csak a felét láttuk, így szombaton ismét visszamentünk, akkor már az elejére. Ami viszont meglepett hogy szombaton akkora tömeg volt, hogy alig lehetett megközelíteni a szökőkutat! A másik oldalán illetve később aztán már kevesebben voltak. És érdekes módon nem ugyanazokat a zenéket játszották mindkét nap.. pénteken szebb dalokat adtak... Illetve még az is szokatlan volt hogy 9-kor a show végezetével az összes szökőkutat kikapcsolták, nemcsak azt az egyet.