ELLMAU

ELLMAU - GOING AM WILDEN K AISER 2025 .08.28. Hegyi doktor rajongók figyelem! Ez a poszt most leginkább erről a témáról fog szólni... 😊Anyukámmal nagy Hegyi doktor rajongók vagyunk, a sorozat eddigi összes részét megnéztük. A filmet is szeretjük, de leginkább a tájak miatt néztük meg akár többször is, imádjuk a hegyeket! Gondolkoztam rajta hogy szívesen meglátogatnám a forgatási helyszíneket, akár önálló kirándulásként is.

ELZÁSZ - KAYSERSBERG

5. NAP - KAYSERSBERG

Az utolsó település amit meglátogattam, Kaysersberg volt, szintén nagyon elbűvölőnek tűnt a képekről, és kicsit másnak mint a többi elzászi falu. Reggel felkeltem, megreggeliztem, összecsomagoltam, otthagytam a csomagomat a hotelben a megőrzőben, és elindultam megkeresni a buszmegállót. 



Kaysersberg-be a 145-ös busz jár, a Théatre megállóról. A recepciós hölgy megmutatta a térképen honnan indul, és meg is találtam a színházat. A gond csak az volt, hogy mögötte van 6-7 bódé, minden oldalon, és fogalmam sem volt melyiktől megy a busz. Előző nap direkt megnéztem, de nem láttam sehol kitéve, ezért most elindultam olyan 20 perccel hamarabb. Próbáltam megkeresni, végignéztem az összeset de kiírva semmi se volt... megnéztem hol mutatja a menetrend a térképen, de azon se nagyon lehetett kiigazodni, egymás mellett volt a sok bódé. Végül megkérdeztem egy középkorú hölgyet, angolul nem tudott, de nagyon aranyos volt, körülnézett és ő is rájött hogy nincs kiírva.. Aztán odament egyhez (Quai G), volt ott egy srác, megkérdezte tőle hogy onnan megy e, mondta hogy igen. Én is megkérdeztem tőle még egyszer, hogy biztos legyek benne, és szerencsémre ő is arra a buszra várt. Abszolút semmi nem volt kiírva, se a vonal, se a busz száma, se a végállomás (mellékelek egy fotót a megállóról).



A jegyet megint oda-vissza vettem, ez is 6,60 € volt, a sofőr szintén kedves volt, beszélt valamennyire angolul. Megkérdeztem tőle melyik megálló van a legközelebb a központhoz, hol kéne kiszállnom, és mondta hogy megmutatja (Rocade Verde megálló). Nagyon aranyos volt ő is, azt is megmutatta hogy visszafelé a másik oldalon van a megálló, illetve elmagyarázta merre jutok be a városközpontba - egy kis hidacskán keresztül... tényleg le a kalappal! 😊

A busz 8:30-kor indult, és az út kb. 20 perc volt Kaysersberg-ig. Nagyon korán ott voltam.. 9 körül... Bejártam az egész központot már reggel, de még elég sötétek voltak az épületek, sok helyen árnyék volt, így leültem kávézni, mondom inkább várok egy picit... Aztán mikor már kezdett jobban sütni a nap, bejártam még egyszer, próbáltam megnézni az összes nevezetességet a térkép szerint. Az információs iroda a város elején van a városházában, itt lehet ingyenes térképet szerezni (interaktív térkép itt).



A 2450 lakosú Kaysersberg ("császárhegy") neve arra utal, hogy várát II. Frigyes császár alapította 1227-ben a falu feletti dombon. Ekkor említik először a falu nevét az írásos emlékek. Kaysersberg és környéke az egyik legfontosabb elzászi bortermelő vidék, szőlője pedig nem máshonnan származik, mint Magyarországról! Lazarus von Schwendi (Schwendi Lázár) német hadvezér és tábornok Magyarországon harcolt a törökök ellen, és elfoglalta többek között Tokajt is. Hozott innen néhány szőlőtőkét, melyet Kaysersberg városának adományozott. 2017-ben Kaysersberget is Franciaország kedvenc falujának választották. 

Nagyságra talán akkora mint Riquewihr, de teljesen más az elrendeződése mint Riquewihr-nek és Eguisheim-nak - mindkettőnek ovális alakú a városközpontja, míg Kaysersberg sokkal szétszórtabb. A közepén folyik a mindössze 24 kilométer hosszú Weiss patak, mely kettéválasztja a várost. 

Ugyanúgy mint a többi településnek, Kaysersbergnek sincs túl sok nevezetessége. Fő attrakciója maga a patakpart, ami viszont csalódást okozott, mert nem az a szép látvány fogadott ami a fotókon szerepel 😂 Nyáron ugyanis nagyon bozótos, a part tele volt óriási vizinövényekkel, mind belelógtak a képbe.. Egy helyről lehetett fotózni - a Pont Fortifié utáni kis gyalogos hídról (a térképen Alte Holzbrücke néven szerepel), de ott meg épp szembe sütött a nap. A főhídról, a Pont Fortifié-ről nem lehetett látni semmit. 





A városka elején található a 16. századi reneszánsz VÁROSHÁZA belső udvarával. Amint már említettem itt található ma a turista információs iroda, és nyilvános mosdók is vannak az épületben. 



Közvetlenül a városháza mellett találjuk Kaysersberg plébániatemplomát, az ÉGLISE SAINTE-CROIX-t, mely a 13. századból származik, de a 15., majd a 19. században is átalakították. Vörös homokkőből építették 3 hajós bazilikaként. Az eredeti templomból nem sok maradt meg, legfeltűnőbb a díszített bejárati kapu. Belsejében pedig a gótikus szárnyas oltár tűnik ki.





A templom mögött a régi temető mellett áll a 15. századi SZENT MIHÁLY-KÁPOLNA, melyet a régi városfalak közelében építettek. Temetőkápolnaként és csontházként használták. 



A Főtéren a templom előtt álló SZÖKŐKÚT Nagy Konstantin római császárt ábrázolja, aki betiltotta a keresztényüldözést. A rózsaszín és sárga homokkőből készült szökőkút a 16. századból származik, de többször felújították. 




A város egyik fő nevezetessége a PONT FORTIFIÉ, a lőrésekkel ellátott erődített híd, mely 1514-ben épült egy régebbi fahíd helyén. Az óvárost kötötte össze a felső várossal, fő feladata viszont a város védelmezése volt. A közepén egy kis kápolnát találunk, benne Szűz Mária és a kis Jézus szobrával. Mielőtt azonban a szobrot elhelyezték itt, azokat a lakosokat zárták be a fülkébe megszégyenítésképpen, akik valami kisebb vétket követtek el. 




A hídtól nem messze a patak partján áll a 14. századi OBERHOF KÁPOLNA (Notre-Dame du Scapulaire néven is ismert).



A házak többségének is saját neve és története van. Néhány jelentősebb a Faller Brief Haus, a Maison Herzer, a régi hentes háza, vagy a BADHUS, melyben korábban fogadó volt és itt zajlott a borkereskedelem, később pedig városi fürdőként funkcionált. Érdemes még megemlíteni a városi múzeumot is. 






Kaysersbergnek van egy híres szülötte is - ALBERT SCHWEITZER Nobel-békedíjas orvos, teológus, filozófus. Schweitzer a Rue du Général de Gaulle 124-es száma alatt született 1875-ben, és élete nagy részét az afrikai Gabonban töltötte, ahol kórházat épített. Háza ma múzeum, mely épp felújítás alatt áll.




Néhány helyen megmaradt a városfalak egy része és pár torony is. Leghíresebb a KESSLERTURM, mely 22 méteres magasságával a legmagasabb őrtorony volt. Eredeti bejárata a torony felső részén volt, ahova csak létrán keresztül lehetett eljutni, és ezt veszély esetén el tudták távolítani. Börtönként is használták, ma a torny tetején gólyák fészkelnek 😊.





















CHATEAU DE KAYSERSBERG / SCHLOSSBERG

Kayserberg legjelentősebb nevezetessége a falu felett emelkedő várrom, melyet azért építtetett II. Frigyes császár a 13. században hogy védje a Felső Elzász és Lotaringia közötti utat. A várból jól belátható volt az akkor még üres völgy. A vár a 17. században a 30 éves háború idején leégett, a lakói elhagyták. A többségében gránitból épült várból mára csak a robusztus körtorony és néhány külső fal maradt meg.





































Két oldalról lehet felmenni a várba, hátulról, ha végigmegyünk a patak melletti úton jobb oldalt, ott vannak lépcsők - mutatja a nyíl, illetve a városháza előtt lehet hátramenni egy aluljárón, ott is van lépcső, de lehet menni utacskákon is a szőlőültetvények között. Én a másik oldalon mentem fel, hátulról a lépcsőkön... max 10 perc alatt fel lehet érni, aki jó kondiban van annak talán 5 perc is elég, abszolút nincs messze... Én rögtön reggel mentem fel, és jó ötletnek bizonyult ilyenkor megnézni.. A látogatás ingyenes, nagyon megéri szerintem, nagyon tetszett a kilátás a tájra.. engem Toszkánára emlékeztetett.. szőlőültetvények, dimbes-dombos táj, falvacskákkal a háttérben, illetve a kilátás magára a falura.. A várudvarból nem sok látható, viszont fel lehet menni a torony tetejére.. kb. 100 csigalépcsőn. Én először csak a közepén láttam egy rácsos ablakot, ott láttam hogy vannak emberek... A belsejében teljes sötétség van, kell egy villanylámpa.. nekem meg olyan szerencsém volt hogy véletlenül megnyomtam egy aktualizációt a telefonomon, kikapcsolt és bő 10-15 percet kellett várnom a torony közepén amíg visszakapcsolt mert semmit se láttam.. 😂😂 Rájöttem hogy fel lehet menni a tetejére is, lentről nem vettem észre, nem tudtam hogy néz ki a teteje de felmásztam mikor már működött a villanylámpám vagy amikor jött valaki és világított 😅 Csodás kilátások vannak fentről, nagy szél volt ugyan, de megérte, aki teheti másszon fel ide.  








Reggel még nagyon nyugis volt a városka, alig volt valami nyitva, nagyon kevés ember, kellemes légkör.. későbbre viszont elég sokan lettek.. Ahhoz képest hogy többen azt mondták hogy ezekben a falvakban még nyáron főszezonban sem lesz sehol túl sok ember, én ezt azért megcáfolnám... szerintem bőven volt turista, mindhárom faluban. Amikor visszajöttem a várból már komplett minden nyitva volt és itt is nagyon sok a szuvenírbolt, kávézó, étterem..  

Kaysersberg is nagyon tetszett, jobban mint Riquewihr, nálam a második helyen áll Eguisheim után, főleg a vár és a kilátások tetszettek. Csak sajnos nem volt sok időm, délután 1-kor ment vissza a buszom. A városközpontra, boltokra elég lett volna, de azzal hogy felmásztam a várba meg a toronyba sok időt vesztettem, és aztán az utolsó 1,5 órában nagyon kellett rohannom hogy mindent megnézzek, meg bemenjek még pár boltba. Fájt is a szivem, azt hiszem ez volt az első hely az összes közül ahol azt éreztem hogy nagyon szívesen maradtam volna még. De muszáj volt visszamennem az 1-es busszal, hogy maradjon még időm Colmarra is. Visszafelé kb. 10 percet késett a busz, egyvalaki állt még ott rajtam kívül, de szerencsére jött végül, olyan jó fél óra volt az út Colmarba, mert több helyen is megállt. 








HAZAÚT

Miután már mindent megnéztem Colmarban, és fáradt is voltam, így elhatároztam hogy lassan elindulok hazafelé. Beugrottam a hotelbe, átpakoltam, átöltöztem a mosdóban (ami katasztrofális volt), beugrottam még kaját venni a szupermarketbe, és utána elvonszoltam magam az állomásra 😅 A jegyen lévő térkép és a google is mutatta hol van pontosan a flixbus megállója - rögtön az első bódé. Nem volt ott semmi információ, de rá volt ragasztva hogy flixbus és onnan is ment a busz. Jött pontosan 20:16-kor, sőt talán már hamarabb elindultunk. A sofőrök abszolút bunkók voltak, arra nem voltak képesek hogy berakják a bőröndöt a buszba, nekünk magunknak kellett! A busz tele volt, nem volt szabad kettes hely, de azt az egy órát valahogy kibírtam valaki mellett. 21:10-kor értünk Strasbourgba. Kerestem mosdót, de semmi nincs ott, a Parc de l´Étoile csak egy park, ahol ugyan van nyilvános mosdó, de 9 után már zárva volt, a környéken viszont semmi nincs, ahol mosdót lehetett volna találni.. Így végül visszasétáltam, és már bent is állt a busz, úgyhogy keresnem se kellett.. fél órával hamarabb bejött. 21:50-kor volt az indulás, Nürnbergig egyedül ültem, onnantól tele volt a busz. Reggel fél órával korábban megérkeztünk Prágába, ott szálltam át a másik buszra Pozsonyig. A prágai Florenc buszmegállón találni mindent.. mosdót, büfét, szupermarketet, információt...

***MEGJEGYZÉSEK

NYELV - az elzászi nyelv tulajdonképpen egy német dialektus, melyet ma már csak a lakosok kb. 40 százaléka beszél, illetve jelentős német kisebbség is él a régióban. Angolul nem nagyon beszélnek, hotelban recepción igen, boltokban általában el tudták mondani mennyit kell fizetnem, de azt se mindenhol, fiatalok se, ha tudnak csak alapdolgokat, hibákkal beszélnek, ha angolul szóltam franciául válaszoltak.. Ami a vallást illeti, Elzászban a többség katolikus, de jelentős a protestáns kisebbség.

- Én azt tapasztaltam hogy nagyon kedvesek és segítőkészek az elzászi emberek... Az autósok figyelnek a biciklisekre, megálltak mindenhol.. mindenki előzékeny, a buszsofőrök is kedvesek voltak. Illetve első nap Strasbourgban a villamosmegállóban rögtön szólt egy pasi hogy érvényesíteni kell a jegyet, nem elég megvenni, és segített is hogy kell. A másik esetaz volt amikor biciklivel mentem vissza Colmarba a határi úton, és jött velem szembe egy traktor.. el akartam engedni, erre a sofőr már jó messze lehúzódott a mezőre, és várta hogy átmenjek... 

- Elzászban nagy hagyománya van a karácsonynak.. karácsonyi vásárai messze földön híresek, ezenkívül minden faluban, városban találunk legalább egy karácsonyi boltot, melyek egész évben nyitva vannak.




- Többször említettem már hogy Elzász híres borkészítő vidék, ezért nem is meglepő hogy mindenhol borozók vannak, és az emberek simán borozgatnak bárhol akár napközben is. Ami viszont meglepett, hogy kávézó alig van, szinte nem is létezik.. legalábbis a kisebb városokban, falvakban.

- leggyakoribb szupermarketek az Auchan, Carefour és a Monoprix, de mindegyik drága. 



- mosdók több helyen ingyenesek voltak, de a többségük elég katasztrofális
- a legtöbb turista spanyol volt, legtöbbször spanyol nyelvet hallottam, de németet, sőt görögöt is
- Elzász szimbólumai a gólyák és a mézeskalács ember, ezek köszönnek vissza a legtöbb sziveníren is.




ÉTELEK
Az elzászi konyhában is, ahogy minden másban a német és francia hatás keveredik. Csak néhány ételt mutatok be, ami tipikus vagy amit én is kóstoltam.
- Tarte flambée (német megfelelője a Flammkuchen) - ez egy pizzához hasonló tortilla, de sokkal vékonyabb, sajttal és különféle töltelékkel, de leggayakoribb a hagymás, szalonnás kombináció. Nekem annyira nem ízlett, talán mert sem a szalonnát, sem a hagymát nem szeretem pizzán se. 



- Rösti - a svájci eredetű "krumplipalacsinta" nálunk is ismert étel, bár Magyarországon inkább tócsni néven terjedt el   
- Kougelhop - a magyar kuglóf megfelelője, abban különbözik tőle, hogy az elzászi rumos mazsolával, mandulával vagy dióval van töltve



- Brezel / pretzel - a német nyelvű országokból ismert sós perec mindenféle fajtája kapható Elzászban - puszta, töltött, édes, sós.. leggyakoribb a sajttal bevont perec




ÁRAK 
A bretzel 3,50 € körül volt, a kougelhop, a legkisebb 5-7 € körül, a piacon valamivel olcsóbb árak voltak; egy panini szendvics 4,85 €, kebab zsemlyében 6,50 €, a tarte flambée szintén 6,50 €; az éttermekben a főételek 13-15 eurónál kezdődtek. A kínai (thai, vietnami) ételek is 12-13 euróba kerültek, ráadásul amit én ettem teljesen ízetlen volt, össze sem lehetett hasonlítani azzal ami nálunk kapható. A kávé (cappuccino, egyéb kávék) 3-3,50-4 € volt, Colmarban volt olyan hely is ahol plusz 50 centet kellett fizetni a tejért. Ami a szuveníreket illeti, a képeslapok 0,40-0,50 €-ba kerültek (kis méretűek, és nem szépek), a mágnesek 2,50-3-3,50-4 €-ba, a kulcstartók pedig 5,50-5,90 euróba. Colmarban a Petit Venise környékén drágábban voltak a szuvenírek. 

További képek Kaysersbergről:
https://link.shutterfly.com/9aZsBTYNTxb