MONTENEGRO - DURMITOR

OSTROG - TARA - DURMITOR

Mindenképpen szerettem volna legalább egy egynapos kirándulást tenni a hegyekbe is, mivel imádom a hegyeket, és Montenegro hegyvidéki ország, csodás természettel. Viszont sajnos elég messze vannak a tengerparttól. El lehet ide jönni egy napra is, de akkor korán kell elindulni, és sok minden így se fér bele, októberben meg pláne. Két nagy hegysége van Montenegrónak, a Durmitor és a Prokletije. Nekem a Prokletije jobban tetszett, varázslatos táj, a hegyek pedig az olasz Dolomitokra emlékeztetnek, de ez sajnos még messzebb van, az albán határon. Van rövidebb út is, de az Albánián keresztül vezet, az meg nem olyan egyszerű bérautóval. Így maradt a Durmitor, bár ez is 3 órányira van Budvától. Kérdezgettem a facebookos csoportokban mit ajánlanak, mit nézzünk meg, hova menjünk.. Legtöbben azt ajánlották hogy autózzunk végig a Durmitor ring alsó szakaszán, ezt pedig még összekötöttük a Tara híd megnézésével. Reggel 8 után sikerült elindulnunk, és mivel még egyszer nem készültünk a hegyekbe, így útközben először megnéztük az Ostrog kolostort, mely kb. 2 óra Budvától.

OSTROG

A szerb ortodox Ostrog kolostor 15 kilométerre található Nikšič városkától, 900 m magasan a hegyoldalba építve. Ez a Balkán legismertebb zarándokhelye. A kolostort a 17. században építtette Bosznia-Hercegovina püspöke, a későbbi Ostrogi Szent Vazul, miután a boszniai tvrdosi kolostort tönkretették az oszmánok. A püspök ezután olyan helyet keresett a kolostornak, ami távol esik mindentől és nehezen közelíthető meg. Így esett a választása az Ostroška Gerda hegyre. Vazul püspök 1671-ben halt meg a kolostorban, és nem sokkal később szentté is avatták. Testét a kolostorban őrzik egy ereklyetartóban. A kolostor nagy része elpusztult egy tűzvészben 1923-ban, de később felújították. Nagy része ebből az időszakból származik, a barlangtemplomok viszont épen maradtak, freskóik eredeti 17. századiak. Szent Vazulhoz több csodatétel is kapcsolódik, a kolostorban pedig a legenda szerint meggyógyulnak az emberek és megoldódnak a problémáik. Így nem csak a pravoszlávok, de keresztények és moszlimok is látogatják.

A kolostorba vezető út utolsó szakasza kanyargós, szerpentines. A google térkép mutatott itt 4-5 éttermet, de szerencsére megálltunk az első kocsmában kávézni és a mosdót használni, mert az összes többi zárva volt. A kis kocsma helyi autentikus volt... egy bácsi volt egy személyben a tulaj és a felszolgáló is. Kávéja csak espresso és török kávé volt, ehhez vizet hozott és azt is felszámolta pedig nem is kértük 😅. És hozott még mézet meg szilvát kóstolni, gondolom várta hogy vegyünk belőle. Mosdó is csak egy volt, zuhanyzóval.. régi kulccsal zárható, kemény szappanos 😊. Az úton több bódét láttunk, ahol helyi termékeket árulnak, főleg mézet, alkoholokat, de ezek közül is több zárva volt már.

A kolostor 2 részből áll - alsó és felső kolostorból. Az alsó kb. 3 km-re van a felső kolostortól, mellette közvetlenül található parkoló. Megnéztem volna ezt is, de sajnos nem volt rá időnk. Továbbmentünk és találtunk egy parkolót a felső kolostor alatt, a másik oldalon sorompó volt. Először leparkoltunk itt, elég elhagyatottnak tűnt, de volt itt mosdó. Rájöttem azonban hogy innen még elég sokat kell gyalogolni felfelé lépcsőkön. Én azt olvastam hogy fel lehet menni autóval egészen a kolostorig, a párom viszont nem értette hogy jutunk oda ha az út le van zárva sorompóval. Össze is vesztünk, hogy én nem vagyok hajlandó gyalogolni, mikor erőm se volt meg időnk se. Így hát megpróbáltuk autóval, a sorompó egyik fele nyitva volt, a másikat meg nem vártuk meg amíg kinyílik, bementünk 😁 Volt ott 2 pasi bódéban, nem szóltak semmit. Jól tettük mert még bizony egy-két utcányi, kanyarnyi út volt felfelé. A parkoló közvetlenül a kolostor bejáratánál van, a parkolás ingyenes. Elég sok üres hely volt még, bár most nem volt túl sok ember a kolostorban sem, csoportot is talán csak egyet láttunk.

A kolostor látogatása is ingyenes, azt olvastam az interneten hogy lehet adományokat vinni a szerzeteseknek, de nem tudom hol vagy hogyan, szerzetesekkel nem is találkoztunk. A felső kolostornak 2 épülete van, az alsó Szűz Mária megjelenésének van szentelve, ez a szerzetesek lakhelye, a kolostor ugyanis a mai napig működik. A felső a hófehér Szent Kereszt templom, ahova lépcsők vezetnek. Ez is több részből áll.. több kisebb barlangból, melyeknek a falát mozaikszerű freskók díszítik. Fotózni tilos bent. Fel lehet menni a templom teraszára is, innen szép a kilátás a környékre. Érdekesség hogy található itt egy szőlőtőke, mely csodával határos módon nő ki a terméketlen sziklából, állítólag pont ott ahol a szent elhunyt. A kolostorban néhány vallási tárgyat is vehetünk - ikonokat, kulcstartókat, gyertyákat (elég olcsón), de az udvaron is van egy nagyobb szuvenírbolt. Azonban semmi mást nem találunk itt, még WC-t se, csak egy kávéautomatát, na meg egy gyógyhatású forrást.

Ostrog különleges hely, leginkább a görögországi Meteorákhoz tudom hasonlítani, mindenképpen érdemes meglátogatni mint műemléket, de vallási értéke szerintem leginkább az ortodox hívők számára van. Kicsit sajnáltam hogy nem tájékozódtam előre a kolostorról, semmit sem tudtam róla mikor ott jártunk, de sajnos utólag se találtam róla túl sok infót a neten. Sokan voltak pl. kiöltözve, meg pici babákkal, egy kislány úgy tűnt hogy a születésnapját ünnepelte... ezekről nem tudtam meg semmit, miért járnak ide.

Visszafelé sajnos eltévedtünk, nem Podgorica felé kellett volna elindulnunk, hanem a másik irányba, így kb. 45 percet veszítettünk, pedig így is kevés időnk volt. Elindultunk a hegyekbe, a következő megállónk a Tara híd volt. Az út elég soká tartott, délután 3 óra előtt értünk a hídhoz. A táj azonban csodálatos volt... hegyek, színes őszi fák, igazi wow kilátások...

DURDEVICA TARA HÍD

Bár mi csak a hídnál voltunk, azért pár szót írok a folyóról és a kanyonról is. A Tara folyó Montenegro leghosszabb folyója, itt is ered, 2000 m magasságban. Hossza összesen 146 km, ebből 141 km Montenegró területén található, illetve határfolyó Bosznia-Hercegovinával. Itt összefolyik a Piva folyóval, és így jön létre a Drina. A Tara folyón népszerű a vadvizi evezés.

A folyó a mészkőhegyekben létrehozza a Tara kanyont, mely közel 80 kilométeres hosszával és 1300 m mélységével Európa legmélyebb kanyonja, és állítólag a világ második legmélyebb kanyonja a Grand Canyon után. A folyón átívelő Tara híd pedig egy igazi technikai remekmű. A boltíves vasbeton hidat 1937 és 1940 között építették, akkor a legnagyobb volt Európában. 365 m hosszú, 5 boltíve van, a leghosszabb 116 m hosszú. Az út 172 m magasan vezet a hídon. Elképesztő látványt nyújt, főleg légi felvételről.

Az útról sajnos a legnagyobb és leginpozánsabb boltív alig látható, és ugyanez igaz a folyóra is. Legnépszerűbb tevékenység a hídnál a Zipline... aki nem tudná mi is ez (nekem pl. fogalmam sem volt).. a zipline egy drótkötélpálya amin át lehet csúszni az egyik oldalról a másikra. Egyébként ahogy láttuk elég népszerű ez az adrenalin sport egész Montenegróban. Én nézni se bírtam 😂.. mondjuk már a hídon átmenni is gondot okozott... Tériszonyos vagyok, és azért nem volt mindegy.. főleg azon a szakaszon ahol a nagy boltív van és kvázi nincs alattam semmi.. iszonyatosan magas! Van a híd mellett egy parkoló, ami valószínűleg a Zipline-hoz tartozik, egyébként 1 eurót kellett fizetni a személygépkocsinak a parkolásért, de fogalmam sincs ez mennyi időre szólt. Van itt WC is, az plusz 50 cent, és elég katasztrofális állapotban van! A híd mellett van 3-4 étterem is, és innen lehet jó fotókat készíteni. Az út másik oldaláról indul a Zipline, itt több bódét találunk szuvenírekkel, helyi termékekkel. A híd túloldalán, ahol a Zipline végződik (onnan autóval hozzák vissza az embereket), nem nagyon volt kilátás, ráadásul pont szembe sütött a nap is. A hídról a kilátások viszont fantasztikusak, főleg ilyenkor ősszel. Éhesek voltunk, de nem akartunk több időt veszíteni, így tovább indultunk a Durmitor nemzeti parkba.

DURMITOR

A Durmitor hegység a Dinári hegység része, az ország északi részén, Bosznia-Hercegovina határán fekszik. Legmagasabb pontja a 2 523 m magas Bobotov kuk, de összesen 48 2000 m feletti csúcsa van. A hegység központi része a 390 km2 területű Durmitor nemzeti park, mely 1980 óta az UNESCO természeti világörökség része. 18 tava van, melyek gleccser eredetű tengerszemek, legismertebb az 1 416 m magasságban található CRNO JEZERO, vagyis a FEKETE TÓ, mely tulajdonképpen egy kisebb és egy nagyobb tóból tevődik össze. A mészkő és karszthegység nagy részét puszta táj és sziklák alkotják, ahol csak boróka, fű és moha nő. A hegyekben csak néhány falu van, ahol főleg pásztorok élnek. A Durmitor központja az 1 700 lakosú ŽABLJAK városka, mely 1 450 m magasságban fekszik, és a télisportok központja. A II. világháború alatt teljesen lerombolták, újjá kellett építeni. Érdekesek a faházai, mindegyiknek zöld magas meredek pléh teteje van, melyek többsége a földig ér, vagy majdnem és csak nagyon kis fala van a háznak. A városka elég nagynak tűnt, volt itt szupermarket és benzinkút is. Az épületek egyébként a semmi közepén vannak, a város körül csak hegyek vannak.

Mi kétszer is keresztülmentünk Žabljakon, először tettünk egy kitérőt a Tara hídhoz, majd ismét vissza kellett jönnünk ide, mert itt kezdődik a Durmitor ring is. Žabljakban volt egy közeli találkozásunk is egy tehénnel 😂. Az út másik oldalán egy széles szalmával megrakott autó jött velünk szembe, amit próbáltunk picit kikerülni, de abban a pillanatban az út szélén megjelent egy óriás tehén.. pár centi hiányzott csak hogy ne súrolja a kocsinkat!!! Nem semmi élmény...

Meg akartuk nézni a Fekete tavat is, Žabljaktól csak kb. 10 perc az út, de ott még gyalogolni kell egy keveset a tóig, és az se csak pár perc amíg megnézzük, úghogy sajnos ki kellett hagynunk, mert már így is nagyon késő volt.

A DURMITOR RING egy 85 km hosszú hegyi szerpentines körút Žabljak és Pružine között, mely kb. 3 óra alatt tehető meg megállás nélkül. Két részre osztható, alsó és felső szakaszra. Mi csak az alsót tettük meg, de biztos szép lehet a felső szakasz is. A google térkép 1,5 órát mutatott erre az útvonalra, nekünk 2 óra alatt sikerült megtenni néhány megállóval. Ha korábban lettünk volna ott biztos több időt szánunk rá, de már 16 óra volt mikor elindultunk. Féltem is hogy már nem lesznek szépek a fotók sötétedés előtt, de szerencsére az út nagy részét még szépen megvilágította a lemenő nap. Jó választás volt végigautózni a Durmitor ringen, nem bántam meg. Kicsit az alpesi Grossglockner hochalpenstrasse-hoz hasonlított, de itt nem nagyon van látnivaló. Viszont a táj gyönyörű... Azt hittem csak csupasz sziklák lesznek, de az egészet befedte valami zöld fűszerűség, így olyan volt mintha Írországban vagy Skóciában járnánk, meseszép! Az utak jó minőségűek, de szűkek, csak egy autó fér el egyszerre. De mindig vannak olyan részek ahova le lehet húzódni amikor szembe jön egy másik autó. Itt az utak nem olyan meredekek mint az Alpokban voltak, viszont sok a kanyar, és sokszor nem lehet őket belátni. Ha lassan vezetünk, nem veszélyes. Mi semmiféle nehéz helyzetbe nem kerültünk, nem volt sok autó. Állítólag itt nyáron sincsenek annyian mint a tengerparton, nem sokan látogatják a hegyeket. Sok helyen meg lehet állni fotózni és gyönyörködni a kilátásban. Érdekes hogy az egész út tele van padokkal, persze ez csak nyáron opció.. amikor mi voltunk ott kb. 10 fok volt. Bármikor jövünk is ide, azért arra számítsunk hogy a hegyekben mindig hidegebb van.

Amit útközben láttunk az csak egy mini tó, két képkeret - az egyik az út legmagasabb pontján, a Sedlo-n, és sok hegycsúcs. Amit viszont hiányoltam azok az állatok, főleg a lovak... sok helyen olvastam és fotókon is láttam hogy szinte mindenki találkozott itt vadon élő lovakkal, amik az út mentén legelésznek... Nos mi egy szálat sem láttunk.. és mást se, csak a végén pár tehenet, kecskét, juhot.. de ez már lakott területen volt. Miután végimentünk a hegyeken, van még egy elég hosszú szakasz ahol már nincsenek nagy hegyek, csak a távolban és elszórt kis falucskák, házak.. és ott ismét színes volt a növényzet.

Az út legvégén egy következő gyöngyszemet találunk, a PIVA KANYONT és a PIVA TAVAT. A Piva folyón lévő tavat mesterségesen hozták létre 1975-ben, a Mratinje víztározó által. A 12,5 km területű tó Montenegro második legnagyobb tava. Ez volt az egyik hely amit látni akartam, és nagyon sajnáltam hogy csak sötétedés előtt értünk oda, napközben ugyanis gyönyörű türkizkék színben pompázik. Meseszép, főleg a kilátások! Fönt van néhány kilátó, és sok sziklába vájt alagúton, vagy inkább kapun kell keresztülmenni.. van vagy 10. Lejjebb már megint nem volt hol megállni. A víztározón egy hídon tudunk keresztülmenni, utána pedig az út egy szakasza közvetlenül a tó mellett vezet. Élmény lehet ezen is végigmenni, de mire ideértünk már teljesen besötétedett, így elindultunk vissza Budvába.

Még egy megjegyzés... mindenhol azt írták hogy belépőt kell fizetni a nemzeti parkba (pár euró), de ezt sehol nem kérték, igazából nem is volt hol. Lehethogy ez is csak nyáron van.. Egyébként csodás nap volt, számomra az egyik top Montenegróban.

Néhány video a nemzeti parkból és a Durmitor ringről: