RAMBLA DE CASTRO
A pandémia első hulláma után rákaptam a túrázásra... na jó nevezzünk inkább hosszú sétáknak a természetben. Olyan helyeket kerestem ahol biztonságos egy nőnek egyedül sétálni és szép helyeket is láthatok útközben. Amikor hosszabb ideig élek valahol, szeretem részletesen megismerni az adott helyet, felfedezni minden érdekességet, a kevésbé ismerteket is. A legjobban azokat az oldalakat szerettem Tenerifén is böngészni, amik kevésbé ismert, titkos helyeket is bemutattak. Egy ilyen oldalon találtam rá a Rambla de Castro ösvényre is. A képek alapján csodás helynek tűnt... nevezetességek, szép kilátások, és egyáltalán nem egy felkapott hely, korábban nem is tudtam róla hogy létezik ilyen a szigeten. Épp ez volt a gond, mert elég későn fedeztem fel, amikor az időm már a vége felé járt Tenerifén, és mivel északon van, egyfolytában vártam a jó időt... Mivel azonban már csak pár napom maradt, így sajnos nem volt választásom, mindenképpen meg akartam nézni. Pedig aznapra nem is jósoltak rossz időt, kellett volna sütnie a napnak, de sajnos borús idő volt végül egész nap. Sajnáltam hogy nem lettek olyan szépek a fotóim, de így is megérte.
A Rambla de Castro egy 4,5 km hosszú túraútvonal Puerto de la Cruz és Los Realejos között. Mindkét irányban megtehető, azt olvastam hogy érdemesebb Puerto de la Cruz felől indulni, így ezt az irányt választottam én is. Az ösvény a Hotel Maritim szálloda mögött keződik, nem messze a Punta Brava városrésztől és a Loro Parktól. Ez kb. 2 kilométerre van a buszállomástól, így nem akartam idáig is gyalogolni, ezért gondoltam hogy inkább megyek busszal. Elég kalandosan kezdődött a napom 😂. Először is rossz buszra szálltam, mikor rájöttem hogy más irányba megy, rögtön leszálltam a legközelebbi megállón, és szerencsémre ment onnan a megfelelő járat (352 Los Realejos felé). A másik meglepetés ott ért amikor az El Casino megálló előtt megnyomtam a gombot hogy le akarok szállni, és nem állt meg a sofőr! De olyan gyorsan továbbszáguldott hogy mire észbekaptam már a következő megállón volt. Szerencsére itt azért elég sűrűn vannak a megállók, de így is gyalogolhattam kicsit vissza. A 354-es busznak egyébként közvetlenül a hotel előtt is van megállója, a 352-es legközelebb az El Casino megállón áll, innen kb. 10 perc a séta a hotelig.
A hotel előtt van egy utca, azon kell végigmenni a Residencia Maritim mellett végig az Acapulco apartmanházig, itt véget ér az út. Az épület előtt van egy kis parkoló, és itt kezdődik a Rambla de Castro ösvény, vagyis pontosabban a Playa de los Roques.
A szerencsétlen események sorozata folytatódott... nem volt elég hogy nem sütött a nap, pedig már régen kellett volna az előrejelzés szerint, de az ösvény kezdetén ki volt téve a táblára hogy omlásveszély miatt a belépés tilos, és hogy az ösvénynek nincs kijárata... Csak álltam ott és bámultam a táblát, és nem értettem... Több helyen olvastam a neten az ösvényről, a Playa de los Roques strandról is, egy csomóan raktak fel képeket, és senki nem írt ilyesmiről 😕. Leültem egy padra és vártam.. egyrészt arra hogy jobb legyen az idő, másrészt meg arra hogy kitaláljam most mi legyen... Jött pár ember aki a figyelmeztetés ellenére elindult az ösvényen, de maximum csak 5-en voltak... Emlékszem elég mély ponton voltam... nagyon vártam ezt az utat, elhatároztam hogy megnézem, erre most itt állt hogy veszélyes... Eléggé megijedtem, és az sem javított rajta amikor ránéztem hogy milyen is az út, nem űnt túl bizalomgerjesztőnek... De végül összeszedtem a bátorságom, és meggyőztem magam róla hogyha mások is mennek, akkor mehetek én is... De egész úton be voltam rezelve hogy mi vár rám... végül azonban szerencsére nem volt semmi veszélyes.
PLAYA DE LOS ROQUES - LOS ROQUES
Amikor megláttam az első fotót a Los Roques strandról és az ott lévő sziklákról, nem akartam elhinni hogy ez Tenerifén van. Sok helyen a világon vannak a tengerpartokon "lyukas sziklák" vagy "sziklaablakok", a legismertebb talán a ma már nem létező máltai Azure Window volt, de eddig a pillanatig nem tudtam hogy Tenerifén is létezik ilyen, ráadásul rögtön kettő... egy kisebb és egy nagyobb. Ráadásul nem értettem hogy a strand miért nem ismert egyáltalán, pedig nagyon szép látványt nyújt. Az ok valószínűleg az hogy a strand elég vadregényes, időnként veszélyes is. Erős a hullámzás, ezenkívül fenn áll a sziklaomlás veszélye is. A strandon a fekete homok váltakozik a kisebb-nagyobb kavicsokkal, kövekkel, ez leginkább az apálytól és dagálytól függ. A két vulkanikus szikla, a nagyobb Roque Grande és kisebb Roque Chico az erózió által emelkedtek ki az óceánból, mindkettőnek lyukas a belseje.
Eredetileg szerettem volna lesétálni a strandra, de megint ki volt téve a tábla hogy csak saját felelősségre, veszélyes stb., s ha jól emlékszem le is volt zárva a lépcső (persze nyilván meg lehet kerülni), de ide már tényleg nem mertem lemenni egyedül, ráadásul rossz volt az idő és tényleg nagy a hullámzás. Maga az ösvény szépen körbejárja a strandot, jó fotókat lehet innen készíteni. Itt ért azonban a következő meglepetés... kb. félúton az ösvény le volt zárva drótkerítéses kapuval (erre utalhatott a táblán hogy nincs kijárata). Álltam ott egy darabig és nem tudtam mi legyen.. Szerencsémre utánam jött egy fiatal pár... először ők is csak álltak tanácstalanul, de feltalálták magukat... a kapu bal oldalán át lehet mászni a fák és bokrok között. Így hát én is ezt a megoldást választottam 😂. Az ösvény másik oldalán van egy nagy szikla, körbe lehet járni - elvileg, de ez se tűnt túl bizalomgerjesztőnek, ezért inkább kihagytam. Készítettem így is elég fotót a strandról. A Playa de los Roques ösvénynek nincs folytatása, fel kell menni a végén a teraszok között a főútra. Fent van a Mirador de los Roques kilátó, de innen is kb. ugyanaz látható mint az ösvényről.
A Playa de los Roques és a Rambla de Castro között terül el az URBANIZACIÓN LA ROMANTICA városrész, melyet a 70-es években építettek. Nem túl szerencsés helyen van, eléggé rontja a természet összhatását. De keresztül kell mennünk rajta ha folytatni akarjuk az utunkat a Rambla de Castro-ra. Végig a Mirador de San Pedro irányt kell követni. Van innen egy vicces storym is 😊 Gondoltam a sok stressz után jól fog jönni egy kis pihenés egy kávéval. Ősznintén szólva nem sok kávézót vagy éttermet találtam, azt hiszem csak egyetlen egyet ami nyitva volt, ez is inkább kisbolt volt egy pici kinti kávózóval. Nem volt viszont készpénzem, csak kártyám, gondoltam a mai világban mindenhol lehet kártyával fizetni... hát nem! De ez csak akkor derült ki miután megittam a kávét... Persze bankautomata sincs a környéken.. Erre a csaj azt mondta hogy ok akkor jöjjek vissza legközelebb és kifizetem.. Nos én tudtam hogy nem lesz legközelebb, mert pár nap múlva elhagyom a szigetet... De ki tudja, mindenesetre ha egyszer visszamennék ide, mindenképpen rendezni fogom a tartozásom 😀
A RAMBLA DE CASTRO vagy más néven Sendero Las Aguas (vagyis a vizek ösvénye) egy 46 hektáros védett területen fekszik. Nevét régi tulajdonosáról, Don Hernando de Castro portugál kereskedőről kapta, aki segítkezett Tenerife meghódításában, és a hódítás után a földek szétosztásakor ezt a területet kapta jutalomként. A föld gazdag volt forrásokban, később főleg cukornádat és szőlőt termesztettek itt. Az útvonal könnyű, bárkinek ajánlott. Többnyire a tenger melletti magas sziklákon, dombokon vezet keresztül, pálmák, sárkányfák és egyéb egzotikus növények között. A természet és a szép kilátások mellett azonban néhány érdekes épületet is útba ejtünk sétánk alkalmával.
LA GORDEJUELA
Puerto de la Cruz irányából elsőként egy romos épületet láthatunk az óceán feletti sziklaszirten. Az érdekes épület több helyen megjelenik Tenerife rejtett vagy kevésbé ismert látnivalóinak a listáján. A La Gordejuela egy vízemelő szerkezet volt, és arról nevezetes hogy Tenerifén itt használtak először gőzgépet. Az épületet 1903-ban építtette az angol Hamilton & Co. társaság egy régi gofio malom helyén, azzal a céllal hogy a part mentén lévő Gordejuela édesvízű forrásból eljuttassák a vizet a közeli banánültetvényekre. A befolyásos brit Hamilton család egyébként a 19. században költözött Tenerifére, ahol banán, paradicsom és burgonyatermesztéssel, valamint hajózással foglalkoztak. Az építmény eredetileg 3 épületből és egy raktárból állt, valamint tartozott hozzá egy kémény is. A ma is látható főépület 5 szintes és kb. 27 m magas volt, a maga idejében Tenerife legnagyobb épületei közé tartozott. A szénnel hajtott gőzgép egy 2000 m hosszú csövön keresztül pumpálta fel a vizet a szikla tetejére, egy kb. 200 tengerszint feletti magasságban fekvő 12 000 köbméteres víztározóba. Innen a víz egy 12 km hosszú vízvezetéken jutott el az Orotava-völgybe. A víz kitermelése lehetővé tette Los Realejos és az Orotava-völgy fejlődését. A szerkezet a nevét Juan de Gordejueláról, Los Realejos tulajdonosáról és kolostorának alapítójáról kapta. Az épület ma már csak rom, tető, ablakok és ajtók nélkül. Állítólag 211 kacskaringós lépcsőfokon keresztül juthatunk le hozzá, de az utóbbi években omlásveszély miatt sajnos le van zárva és már nem látogatható.
Közvetlenül a Gordejuela után az út egy fahídon vezet keresztül, mely a BARRANCO DE GODINEZ szurdok felett ível átt. Egyik oldalról nézve kicsit félelmetes, elég nagy ugyanis a mélység alatta. Tériszonyosként egy kis gondot okozott átmenni rajta 😂
Két strandot is találunk itt, az első a kisebb PLAYA DE GORDEJUELA, a másik pedig a hosszabb PLAYA DE FAJANA. Mindkettő vad, érintetlen, fekete homokos vagy kavicsos strand. Egyébként szinte minden vad strandra érvényes Tenerifén hogy van amikor homokos, van amikor kisebb vagy akár nagyobb köves, a hullámzástól függően. A lejutás is általában nehézkes ezekre a strandokra, ezért embert alig találunk itt. A Fajana-ra kb. 30 perc alatt lehet lesétálni, ösvényen, lépcsőkön keresztül.
FORTÍN DE SAN FERNANDO
A következő állomás az úton a kis San Fernando erőd, melyet a 18. század végén építettek, abból a célból hogy az észak-tenerifei partokat védje a kalóztámadásokkal szemben. Elég nagy forgalmú volt ez a régió, a kedvelt helyi borok kereskedelme miatt. A monda szerint a hírhedt tenerifei kalóz, "Cabeza de Perro" (jelentése kutyafej) is intézett itt támadásokat. A 19. században 5 ágyút adtak az erődhöz, ebből mára már csak 3 maradt. Állítólag forgattak itt néhány jelenetet a Moby Dick első verziójából, de valamelyik James Bond filmből is. Ha meg akarjuk nézni kell egy kis kitérőt tennünk a fő útvonalról. Megmondom őszintén csak egy "kis doboz" ágyúkkal, inkább hasonlít egy buszmegállóra, mint erődre, és amikor ott volam épp egy család piknikezett benne 😀. De az oda vezető ösvény szép, érdekesek az utacskát átívelő faágak.
A következő strand a kb. 200 m hosszú PLAYA DE CASTRO, mely a San Fernando erőd másik oldalán terül el. Hasonlóan a Fajana strandhoz ez is fekete, vulkanikus eredetű, kavicsos és homokos. Amikor itt jártam a rossz idő és a hullámzás miatt inkább köves volt, sőt szinte el is tűnt a strand. Egyébként elég széles. A szomszédos Fajana stranddal állítólag egy 100 m hosszú alagút köti össze. A Playa de Castro legfőbb nevezetessége hogy egy édesvizű vízesés található a strandon. Szerintem nem nagy eresztés, alig csordogált benne a víz, legalábbis amikor én láttam, nem tudom van e valamikor több vize. Érdekesség még hogy a strand és a Fortín de San Fernandoval szemben található a Roque de Camello, vagyis a "teve szikla". Nevét onnan kapta hogy alakja állítólag hasonlít egy tevéhez. Erről sajnos korábban nem tudtam így nem néztem meg és fotóztam le a megfelelő szögből.
CASONA DE CASTRO = LA CASONA
A Rambla de Castro utolsó és talán legfőbb épülete, a sárga, fa ajtós és ablakos Casona de Castro, a Castro család rezidenciája. Az épületet a 16. század elején építtette a földek tulajdonosa, Hernando de Castro. Az épület mai formája a 17.-18. századól származik. Jelenleg zárva van, állítólag látogatóközponttá akarják alakítani. Jelentős a körülötte elterülő hatalmas pálmafa ültetvény, amely már messziről látható. A 18.-19. században sok híres látogató járt mind a házban, mind a körülötte lévő kertben, mely tele volt tavakkal, hidakkal, lépcsőkkel, utacskákkal és kilátókkal. Egy kis kitérővel elérhető a Madre del Agua nevű tavacska, mely tele van tavirózsákkal. Ezt én kihagytam, nem volt már kedvem többet sétálni.
MIRADOR DE SAN PEDRO
Az ösvény utolsó megállója a 200 m magasan fekvő Mirador de San Pedro kilátó, ami tulajdonképpen a San Pedro étterem és kávézó terasza. Mellette találjuk a kis Ermita de San Pedro kápolnát, mely a 16. századból származik, és eredetileg a Hacienda de Castro része volt. Szerintem itt már olyan fáradt voltam, hogy már fotót se készítettem róla 😅. Szerettem volna megpihenni, inni egy kávét, de az étterem terasza tele volt. Tartozik hozzá egy kisebb parkoló is, ahol kéne lennie egy autobárnak is, de amikor ott voltam nem működött. A kilátás egyébként szép - visszafelé a Rambla de Castrora, a másik oldalon pedig a banánültetvényekre.
A Mirador de San Pedrohoz a legközelebbi buszmegálló a San Agustin, elvileg a 363-as busznak kéne innen járnia Puerto de la Cruzba. Elvileg! Sőt korábban azt hiszem volt még egy járat, de most nem találtam mást. Nos amikor én a buszra vártam, nem jött semmi egy jó ideig. Akkor gondoltam megpróbálom a következő megállóból, onnan se jött semmi. Végül el kellett sétálnom 2 kilométert hullafáradtan Los Realejos központjába. 4 óra körül fejeztem be a sétát a Rambla de Castro-n, és meg akartam még valamit nézni Los Realejosban, de késő volt mire odajutottam, és annyi gyaloglás után már igazán nem volt kedvem semmihez, örültem hogy valahogy hazajutok.
A Rambla de Castro tetszett, örültem hogy felfedeztem hogy létezik és hogy megnéztem, csak kár hogy nem volt szebb az idő, még jobban élvezhettem volna a természetet.
További képek Teneriféről:
https://link.shutterfly.com/9hil9bZF24