Kicsit nyakatekertre sikeredett az útvonal, mert Teguestéből először mentem a messzebbi helyre, majd ismét vissza a közelebbire, de valahogy így jött ki. Tacoronte lett volna a közelebbi, de Teguestéből csak egy busz megy oda (57-es), az meg pont nem jött, így vissza kellett mennem La Lagunába, onnan meg mindegy volt hova megyek tovább. Santa Ursula a Puerto de la Cruz-ba vezető autópálya mellett van (a 102-es busz jár Santa Cruzból, La Lagunából, Puerto de la Cruzból). Santa Ursula azért volt célpont, mert itt is találtam egy titkos, kevésbé ismert helyet, és szenvedélyes utazóként és blogíróként nekem ezeket meg kell néznem és le kell fotóznom 😀. Ez pedig egy hatalmas ülő, növényekkel benőtt nőszobor volt, mely a Jardín Social La Quinta-ban található.
A La Quinta nevű buszmegálló az egyetlen ahol ez a távolsági busz megáll, az autópálya mellett. Ez jó központi fekvésű, mert egyik oldalán van a La Quinta városrész ahol a szobor is található, a másik oldalon pedig Santa Ursula. Gondoltam megnézem először a várost egy kicsit. Van egy híd az autópálya felett, igazából ez is autóút és nincs járda, de sokan szálltunk le a buszról és mindenki erre ment, szépen libasorban az út szélén. Pár perc séta csak (épp szét volt szedve az út az autópálya mellett), a másik oldalon van egy lépcső felfelé, ezen pillanatok alatt a központban vagyunk (követtem a helyieket 😊).
Santa Ursula valamivel nagyobb város mint Tegueste, 15 000 lakosú. A 17. század elején kezdett kialakulni a Santa Ursula szentély körül, melyet a 16. században építettek. Fő nevezetessége az IGLESIA SANTA URSULA templom, melyből a 17. században lett plébánia. Vele szemben találjuk a városháza épületét. Santa Ursula is mezőgazdasági vidéken fekszik, ráadásul a Tacoronte-Acentejo borvidéken, így fő terménye a szőlő. Nem sokat időztem itt, csak készítettem pár fotót és ettem egy szendvicset a fő utca egyik bárjában. Utána elindultam ugyanarra visszafelé, és átmentem a másik oldalra La Quintába.
JARDIN SOCIAL LA QUINTA
A buszmegállótól kb. 1 kilométerre van a La Quinta "szociális kert". A kertről abszolút semmi infot nem találtam a neten, de a szoborról se sokat. Több helyen szerepel tenerifei érdekességként, de nem írnak róla semmi használhatót. Egy 4 m magas félig meztelen ülő nőalakról van szó, akit úgy is hívnak hogy "Giganta" (az óriás). Kőből és cementből készült, egy sziklából nő ki, és övények fedik a testét. Vagyis beleolvad a kertbe. Állítólag 2013-ban készítettík egy kulturális fesztiválra. Először azt se hittem hogy megtalálom.. a google alapján nem volt egyértelmű, amikor odaértem első ránézésre meg még annyira se volt bizalomgerjesztő... az az érzésem volt hogy "milyen isten háta mögötti helyre jöttem"... egy lélek nem volt az egész faluban sem! De közelről nem is nézett ki olyan rosszul, sőt elég szép volt a park, csak pár része volt elhanyagolva... A szobrot szépnek ugyan nem mondhatnám, mindenesetre érdekes. Viszont csalódtam benne, mert szinte egyáltalán nem volt rajta növény, pedig láttam olyan fotókat ahol tele volt virággal.
Volt még két kilátó is a városban amit meg akartam nézni - a Mirador de la Quinta és a Plaza del Mirador, de egyik se ért sokat. Elég ködös is volt a levegő, nem sokat lehetett látni, de amúgy se jelentős kilátók. Csak feleslegesen gyalogoltam összesen kb. 5-6 kilométert. Visszamentem a buszmegállóba, és ismét felszálltam a 102-es buszra, abba az irányba ahonnan jöttem.
TACORONTE
A következő és egyben utolsó megállóm Tacoronte volt. Leszálltam a buszról, szintén az autópálya mellett, és annak ellenére hogy már jó sokat gyalogoltam a nap folyamán, itt is várt rám egy jó egy kilométeres séta a városközpontig. A buszmegállótól nem messze van egy aluljáró, az autópálya alatt, majd egy darabig az út mellett kell haladni (szintén elég veszélyes autóút, ráadásul az aluljáró után át kellett menni az út másik felére). A legelső utcánál befordultam jobbra, és elindultam a főút felé, de elég sokat kellett gyalogolni még a történelmi városközpontig. Lehethogy lett volna rövidebb út is, de a centrum táblákat követtem, és szerintem kicsit elbolyogtam.
Tacoronte neve guancs eredetű, a tagoror szóból származik, ami az idősek tanácsának találkozóhelyét jelentette. A várost a spanyol hódítás után, 1496-ban alapította a portugál Sebastiao Machiado, a már létező Santa Catalina szentély körül. 1911-ben emelték városi rangra. A 24 000 lakosú Tacoronte főleg mezőgazdasággal, azon belül is szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozik, ugyanis a Tacoronte-Acentejo borvidék központja.
LA PLAZA DEL CRISTO
A város főtere, melynek fő épületei a városháza, vele szemben pedig a SANTUARIO DEL CRISTO DE LOS DOLORES templom és a hozzá tartozó CONVENTO DE SAN AGUSTÍN, vagyis az Ágoston rendiek volt kolostora. Mindkét épület a 17. században épült. A barokk stílusú templom fő nevezetessége az oltáron lévő Krisztus szobor, mely az egyik legjobban tisztelt a szigeten. A kolostor ma kultúrházként működik. Szerencsémre mindkét épület nyitva volt. A kolostorban valami képek voltak kiállítva, nem volt benne semmi érdekes, de legalább megnéztem a belső udvart.
IGLESIA DE SANTA CATALINA
Tacoronte plébániatemploma az Alexandriai Szent Katalin templom, mely a 16. és 18. század között épült gyarmati kanári stílusban, a régi szentély helyén, melyet az első lakosok építettek. A templom domináns eleme a tornya. Sajnos már egy ideje nem látogatható, mert épp restaurálják. Nem is sok látszódott belőle, az egyik oldala teljesen be volt takarva. Szép a 2 templomot összekötő utca is (Calle de Teobaldo Power), egy részét mindkét oldalról fasor szegélyezi.
Érdemes tenni egy kört, és a másik oldalon visszajönni, a Kálvária utcán, melynek a végén több érdekességet is találunk.
Az első az ALHÓNDIGA, vagyis a gabonatőzsde épülete, mely a 17. századig magtárként működött. A gabonát az emeleten tárolták, a földszinten pedig pékség, vágóhíd, de még börtön is működött. Ma az épületet különböző kulturális eseményekre használják, például a bor hetében borkóstolókat tartanak benne. Szemben, a körforgalom közepén találjuk a kálvária 17. századi épületét, melyet kanári fenyők vesznek körül.
A kálvária másik oldalán van a bejárata a Hamilton parknak. Ezt a zöld oázist 2003-ban nyitották, több exotikus fát és szőlőt is találunk itt. A belépés ingyenes. Hát érdekes volt.. az egyik fele egy szőlőskert a másik pedig inkább egy erdőre hasonlít, semmiképp sem egy kialakított díszkert. Sétáltam benne egy kicsit, talán ha 2 emberrel találkozhattam ott, de nem tudtam hogy nyitva van e a bejárat a másik oldalon, így inkább visszafordultam. Később jöttem rá hogy a másik vége a Plaza del Cristo mellett van. Közvetlenül a park kerítése mellett van egy fákkal övezett szűk utacska, ami szintén a térre vezet.
Megittam még egy kávét és 5 óra körül elindultam haza. De a hazaút se volt egyszerű. Mindenképpen olyan busszal akartam menni ami a városból indul. Közvetlenül a tér mögött van egy buszmegálló, ahonnan megy az 51-es busz La Lagunába. Na persze, épp elment a busz, így nem volt kedvem ott álldogálni a következőig, gondoltam továbbmegyek a következő buszmegállóra, nincs messze... Na következő buszmegálló nem volt, legalábbis nem ott ahol a google mutatta, csak a másik oldalon volt egy... Akkor gondoltam biztos onnan megy a busz... átfutottam, és jött is egy busz, de kiderült hogy onnan nem jár La Lagunába... de aranyos volt a sofőr azt mondta elvisz a következő buszmegállóra ingyen, szálljak fel, és mondta is hogy mindjárt jön a busz. Nem igazán értettem ezt a rendszert... össze-vissza voltak itt a buszmegállók. De a lényeg hogy végül hazajutottam 😂
EL SAUZAL
A harmadik kirándulásom El Sauzal-ba vezetett, tavaly március elején. Ez már nem sokkal a corona előtt volt, mert akkor jött volna a barátom, és ide as autóval akartunk elmenni, hogy megnézzünk pár kilátós helyet a tengerpart fölött. El Sauzalra (és a hasonló kinézetű El Prixre) igazából képekről és képeslapokról figyeltem fel, hogy milyen tagolt teraszos partvidéke van. Korábban azt hittem hogy az északi part sík, nem is gondoltam volna hogy az egész part végig tele van viszonylag magas sziklaszirtekkel. El Sauzalnak több nevezetessége is van, ezért ezt mindenképp meg akartam nézni, és ide elég könnyű eljutni is. A 11-es és 12-es busz jár ide La Lagunából.
MIRADOR DE LAS BREÑAS
A település végén a Primavera megállón szálltam ki, innen kb. 10 percnyi sétára van a Las Breñas kilátó. Eléggé eldugott helyen van, tábla se jelzi. Igazából egy platformról van szó, ahonnan elég szép a kilátás a környező sziklaszirtekre. Vezet innen egy ösvény is le a partra, egy darabon el is indultam hogy készítsek pár fotót, de aztán visszafordultam, annyi időm nem volt, és nem is volt tervbe véve. Visszafelé sokkal nehezebb volt az út a buszmegállóhoz, ugyanis eléggé meredekek az utcák, és visszafelé végig felfelé kellett haladni.
Elindultam a főúton visszafelé a városba, van ott járda és nagyon szépek innen a kilátások a Sauzal-i partvidékre, ami egyébként a Costa de Acentejo természetvédelmi terület részét képezi. Sajnálatomra azonban párás volt a levegő, így nemhogy a Teidét nem lehetett a háttérben látni, de még a közelebbi részeket is alig.
PARQUE LOS LAVADEROS
Nagy reményeket fűztem a Los Lavaderos parkhoz, mert a fotók alapján nagyon szépnek nézett ki. Egy teraszos díszkert egzotikus növényekkel, vízesésekkel, kis építményekkel és kilátókkal... A park a nevét onnan kapta hogy régen találtak itt egy forrást, és körülötte városi mosodát alakítottak ki, ide jártak a város asszonyai a ruháikat mosni. 1987-ben a városi tanács 8000 m2 nagyságú területet adott arra a célra hogy egy rekreációs központot alakítsanak itt ki. Nos eléggé csalódtam benne... a nagy vízesés már rég kiszáradt, és a többi részén sincs semmi extra. Szép de többet vártam volna tőle... pici amúgy az egész, csak jó sok lépcsőn kell le, majd felmászni. Egyedül a kilátások nyűgöztek le a teraszos partvidékre, amit tulajdonképpen már kintről is láttam. Van itt egy kávézó-étterem a felső részen, innen is szép a kilátás. Megittam egy kávét és elindultam be a városba.
A Parque Los Lavaderos után pár méterrel a másik oldalon van egy szűk kis utcácska felfelé, ezen is bejuthatunk a központba, illetve az utcácska végén találjuk Sor María de Jesús nővér szobrát, aki El Sauzalban született. La Lagunánál már írtam a csodatévő "la siervita" (kis szolga) nővérről, mivel épen maradt teste a La Laguna-i Szent Katalin kolostorban van kiállítva. A szobor mellett van a nővér szülőháza, a Casa Museo de la Sierva de Dios, melyet az életének szentelt múzeummá alakítottak át.
Nem messze innen, a másik oldalon van a Terrazas del Sauzal luxus hotel és étterem, szintén gyönyörű kilátással a partvidékre. Magas fallal van körülvéve, de nyitva volt a kapu, így bementem. Elsétáltam a teraszig és készítettem néhány fotót.. nem szólt rám senki 😊.
IGLESIA DE SAN PEDRO APOSTOL
El Sauzal fő temploma, a negyedik templom volt amit a szigeten építettek. Véleményem szerint a legszebbek közé tartozik Tenerifén. Kívülről legalábbis nagyon mutatós, a belsejét sajnos nem sikerült megnéznem. A 16. és 18. század között építették. Jellegzetes eleme a szokatlan kupolája és a 4 emeletes tornya.
A templom mellett találjuk a városházát, az AYUNTAMIENTO-t, ahonnan egy szép teraszos kert vezet le a PLAZA DE LOS PRINCIPES DE ESPAÑA térre, ami sajnos most épp rekonstrukció alatt volt, így nem sok látszódott belől.
MIRADOR DE LA GARAÑONA
A következő amit meg akartam nézni El Sauzalban, az a Garañona kilátó volt. Pár perces sétányira van a központtól, egy szép lakótelepen keresztül jutottam el ide, hasonló volt mint amit Orotavában láttam. A Garañona kilátó szintén kihalt volt (lassan az volt az érzésem hogy bárhova megyek Tenerifén a turistaközpontokon kívül, sehol nincs egy lélek se), de legalább szép volt. Egy parkosított 2-3 szintes kilátó, sok egzotikus fával és növénnyel, padokkal. A kilátó egy 300 m magas sziklaszirten van az El Arenal strand felett. Érdekessége a Garañonai emelő, melyet 1956-ban építettek azért, hogy homokot juttassanak fel vele a strandról, de mindössze egy hétig használták. A mai napig ugyanott áll. A kilátás szép az egyik oldalra a sziklaszirtekre, viszont én azt hittem hogy a teraszok is látszódnak innen, de a másik oldalon abszolút semmit se látszik. Lejjebb volt egy kis kávézó, a pincér bácsi ott aludt az egyik széken mert nem volt egy vendég se (először azt hittem valami hajléktalan, aztán rájöttem hogy a pincér😂).
CASA DEL VINO LA BARANDA
Mivel volt még időm, gondoltam megnézem a város szélén lévő bormúzeumot is. Busz a 2 hely között sajnos nem közlekedik, így kénytelen voltam gyalogolni (kb. 2 km, 30 perc alatt értem oda).
A bormúzeum egy 17. századi kanári villában illetve farmon van kialakítva, melynek a célja a minőségi kanári borok reklámozása. Az épületben van egy kis kiállítás, borkóstolási lehetőség, egy ajándékbolt, illetve egy étterem, valamint rendezvényeket is tartanak itt. Az épülethez tartozik egy másik múzeum is, a Casa del Miel ("méz háza"), de ez sajnos zárva volt amikor ott jártam. Készítettem néhány fotót az épületről majd elsétáltam a legközelebbi buszmegállóhoz és hazamentem.
További képek Teneriféről:
