TENERIFE - KELET

SAN MIGUEL DE TAJAO - ABADES - GÜIMAR - CANDELARIA

Ezúttal négy helyet szeretnék bemutatni Kelet-Tenerifén.

SAN MIGUEL DE TAJAO

Az első, San Miguel de Tajao tulajdonképpen jelentéktelen kis halászfalucska. Láttam róla az interneten képeket, és azért figyeltem fel rá, mert érdekes homokkő képződmények vannak a környéken. Épp nálam volt a barátom, és volt bérautónk, így gondoltuk megnézzük.

A falu történelme a 19. század végére nyúlik vissza, amikor még csak néhány barlang volt lakott a környéken. A 20. század közepéig Tabaibarril néven volt ismert, egy a szurdokban található háznak köszönhetően, és csak néhány halászcsalád lakta. A szomszédságában kőfejtők voltak, a köveket a kikötőben hajóra rakták és a többi szigetre, sőt messzebbre is szállították (Kubába, Fülöp-szigetekre, Puerto Ricoba). Érdekesség hogy az 1980-as évekig nem volt víz, elektromosság sem telefon a faluban. San Miguel ma is egy pici halászfalu, leginkább haléttermeiről híres. Van egy kis marinája, és két kis strandja.

Mi a falu szélén, a Tajao strandnál parkoltunk le, ez a nagyobb, fekete homok és kavicsok borítják. A homokkövek már itt kezdődnek, és egész a szomszédos Las Arenas falucskáig húzódnak. Végigjártuk az egészet, különlegesek. Sajnos a homokkő sziklákról nem találtam az interneten semmilyen információt. Ami biztos hogy hatalmas hullámok vannak az egész környéken. Volt egy szakasz az úton ahol nem mertem átsétálni, mert féltem hogy csuron víz leszek, egész az útig felcsaptak a hullámok. Amikor ott voltunk gyönyörű türkizkék színe volt az óceánnak, Tenerifén sehol máshol nem láttam ilyet! A görögországi Ión-tengerre emlékeztetett. A táj nem túl szép, teljesen kopár, de a homokkő sziklák érdekesek. Las Arenast igazából csak pár színes ház alkotja. Tajaoban van egy kis templom, és egy kis kikötő, ahol színes halászcsónakok horgonyoztak. Ezek pedig Máltát idézték nekem 😊 Végigsétáltunk a kikötőt körülölelő mólón, szép innen a kilátás. A falu talán leghíresebb halétterme a Sol y Agua (itt volt a legtöbb vendég is), ahol a pultból kell választani a friss halak és tenger gyümölcsei közül, ezeket készítik el nekünk. Igazából nekünk fogalmunk se volt mi micsoda, próbáltunk inkább az étalpról választani. Az árat pedig a súly alapján határozzák meg. Olcsó ugyan nem volt de legalább finom.

Tajaonak van még egy érdekessége, az ARCO DE TAJAO, egy 30 m hosszú sziklaív, mely a San Miguelbe vezető út mellett található, nem messze az autópályától. Erről akkor még nem tudtunk, később találtam egy oldalon, ahol Tenerife kevésbé ismert nevezetességeiről írtak. Egy délután a tenerifei tartózkodásom vége felé úgy döntöttem hogy megnézem. Az autópálya szélén van a 111-es busznak megállója, mely Cristianosból megy Santa Cruzba. Leszálltam és elindultam a semmi közepén az ív felé. Fél órát keresgéltem ott ahol a google szerint az ívnek lennie kellett, mire megláttam. Csakhogy az ív nem az út mellett volt, hanem jóval lejjebb ahova le kellett volna másznom. Ráadásul kellemetlen, nagyon erős szél fújt így hagytam az egészet. Visszaszálltam ismét a 111-es buszra, ugyanabba az irányba, és mentem vele pár megállónyit, ugyanis még egy helyet meg akartam látogatni, amit szintén a kevésbé ismert látnivalók oldalán találtam.

SANATORIO DE ABADES

Abades egy kis turistafalu, amit az 1980-as években építettek turistaközpontként, kb. 800 háza mind hasonló kinézetű - fehérre meszelt, sötétzöld ajtókkal és ablakokkal. Rajtuk kívül találunk itt egy pici templomot és egy teret is néhány kávézóval, étteremmel. Viszont nem a falu a lényeg, hanem a felette lévő dombon magasodó régi lepratelep.

A lepratelepet 1942-ben kezdték építeni Franco tábornok diktatúrája idején. Az 1930-as években, a spanyol polgárháború idején ugyanis elterjedt a lepra, Tenerifén 200 esetet regisztráltak. A sziget erre nem volt felkészülve, a halottakat először a tengerbe dobálták, majd krematóriumot létesítettek a sziget északi részén. Ezért döntöttek úgy hogy felépítenek egy szanatóriumot a leprások kezelésére, távol a lakott területektől. Egy egész várost terveztek itt kórházzal, templommal, krematóriummal, lakásokkal, iskolával és irodákkal. Ez azonban sosem készült el, mivel időközben feltalálták a lepra gyógymódját. Így a szanatórium építését félbehagyták, és soha nem kezeltek itt egyetlen leprást sem. A 60-as években a területet egy ideig katonai táborként használták, azóta szellemváros.

Az autópálya melletti buszmegállótól kb. 1 kilométerre található a falu, a vége pedig még további fél kilométer, ugyanis csak innen lehet felsétálni a szanatóriumhoz. Azt hittem bárhol fel lehet menni a dombra korábban is, de szinte végig fal van az utcák végén. A strandot megkerülve találtam egy utacskát felfelé. Igazából kicsit féltem odamenni... egyedül késő délután... mégiscsak egy elhagyatott helyről van szó, bárki megbújhat az épületekben... hallottam is pár (lehethogy részeg) fiatalt... De szerencsére nem én voltam az egyetlen turista... volt aki fotózkodott, volt aki tornázott, mások kutyát sétáltattak... Az egész város központi eleme a templom egy hatalmas kőkereszttel a tetején, de vannak más nagyobb épületek is mint a kórház, adminisztratív épületek... Hatalmas területen fekszik az egész. Be nem akartam menni sehova, a templomba végül bemerészkedtem, de csak azért mert volt ott egy turistapár is rajtam kívül. 😁

Eredetileg meg akartam nézni még a Faro de Abona világítótornyot is, mely nem messze innen helyezkedik el. Azt hittem átsétálok a szanatóriumtól, de az kb. 4 kilométer, és alig a felében voltam csak és már este fél 8 volt... a buszok pedig össze-vissza jártak, így inkább elindultam visszafelé. Sajnos később meg már nem jutottam vissza. Abades érdekes hely, szépnek ugyan nem mondható, de érdekes élmény ott lenni... örülök hogy megnéztem.

GÜIMARI PIRAMISOK

A Güimari piramisokról igazából azt hallottam hogy nem nagy szám, illetve hogy csak a norvégoknak érdekes Thor Heyerdahl munkássága miatt. Nem is szerepelt azok között a látnivalók között amiket elsőként szerettem volna megnézni, de azért kiváncsi voltam rá ha már Tenerifén voltam. Így egy januári szabadnapomon ellátogattam Güimarba. Itt is áll a 111-es busz, az autópálya mellett, gondoltam gyorsabb lesz mint átszállással. Nem volt túl jó ötlet, ugyanis a piramisok kb. 4 kilométerre vannak a buszmegállótól. Sajnos nem néztem utána előre. Bár van innen busz, de kb. óránként jár. Két helyet akartam megnézni - a piramisokat és a kis kikötőt, Puertito de Güimart, mely szépnek tűnt a buszból. A 120-as busz ment a kikötőbe, de nem volt szerencsém, elmehetett már korábban a busz, és amíg ezen az oldalon vártam, addig a másik irányba is elment. Így nem maradt más választásom, nekivágtam gyalog a piramisoknak. És mégha csak 4 kilométert kellett volna sétálni (a tűző napon), de végig felfelé ment az út! Az elején csak enyhén, bent a faluban már kezdett nagyon meredek lenni.

Güimar városka a Güimari völgyben fekszik. A spanyol hódítás előtt az egyik guancs királyság székhelye volt. Nincs túl sok nevezetessége, csak a városháza és néhány templom, melyek érdekes módon mind Szent Péternek vannak szentelve. A piramisok a város végén vannak.

Güimarban 6 négyszögletű vagy téglalap alakú lépcsőzetes piramisszerű kőtömböt találunk. A mai napig nem tisztázódott egyértelműen hogy kik és mikor építették. A helyiek meg voltak róla győződve hogy csak összehordott kőhalmokról van szó, amik a teraszos földművelés során keletkeztek a 19. században. Tenerifén ugyanis több helyen voltak hasonló piramisok vagy kőtömbök. Aztán 1991-ben jött Thor Heyerdahl norvég tudós és utazó, aki megvizsgálta az egy évvel korábban felfedezett "kőhalmokat", és azt állította hogy ezek valódi piramisok. Erre abból következtetett hogy meg vannak munkálva és csillagászatilag tájolták őket. De semmi többet nem sikerült róluk kiderítenie. Feltételezése szerint Tenerife őslakói, a guancsók építették őket. Heyerdahl élete nagy részét a régi civilizációk kutatásának szentelte, és kereste köztük a kapcsolatokat. Meg volt győződve arról hogy az őslakosok primitív hajóikkal is el tudtak hajózni egyik kontinensről a másikra, így telepítve be azokat. Hogy ezt bebizonyítsa saját maga is többször útra kelt ilyen primitív nád és fatutajokon, és expedíciói többnyire sikeresek is voltak. Elhajózott többek között Dél-Amerikából Polinéziára, illetve Marokkóból Barbadosra.

Heyerdahl hozta létre 1998-ban a néprajzi parkot a Tenerifén élő norvég hajótulajdonos, Fred Olsen segítségével. Nos igen a park leginkább Thor Heyerdahl életét és munkásságát mutatja be. Több részre van osztva - szabadtéri útvonalak a piramisok között, múzeum és kiállítások, melyek többek közt Thor Heyerdahl életét, a világ piramisait, Polinéziát és a Húsvét-szigeteket mutatják be, a mérgező növények kertje és a Tropicarium orchideákkal. Ez utóbbi nekem valahogy kimaradt. Nos, a piramisoktól sokat ne várjunk, tényleg inkább kőhalmokra hasonlítanak, és közel se lehet menni hozzájuk. A kiállítások és a kert se nyűgöztek le, ami viszont nagyon tetszett hogy az egész park tele van információs táblákkal, melyek bemutatják a Kanári-szigetek történelmét, élővilágát, kultúráját, mezőgazdaságát (spanyolul, angolul és németül), én rengeteg hasznos információt találtam bennük. A komplexumhoz tartozik egy kávézó és egy szuvenírbolt is. A belépő az egész parkba 18 euro!!!, vannak külön belépők is az egyes részekre, csak a piramisokhoz pl. 12,50. A 18 euro szerintem nagyon sok, annyit egyáltalán nem ér.

CANDELARIA

Candeláriában a Történelmi városok nevű fakultatív kirándulásunkon jártam először, rögtön azután hogy Tenerifére költöztem. De akkor csak kb. fél órát voltunk, én pedig meg akartam nézni az egész várost, így visszamentem még egyszer a vége felé (szintén a 111-es busszal, az autópálya közel van a központhoz). Sajnos nem fogtam ki túl jó időt, vihar előtti volt, és végig szürke vagy fehér volt az égbolt.

Candelaria Tenerife egyik leghíresebb városa, ugyanis itt találjuk a Kanári-szigetek védőszentjének, a Candelariai Miasszonyunknak a szobrát és a tiszteletére épített bazilikát. A városka történelme 1392-ig nyúlik vissza, amikoris a legenda szerint két guancso pásztor talált egy Szűz Mária szobrocskát a mai El Socorro strandon. A sötét fából faragott szűz bal kezében egy gyertya volt (innen a szobor és a város elnevezése, a candelaria gyertyatartót jelent), jobb kezében pedig a kis Jézust tartotta. A guancsok azt hitték egyik istennőjük, és elhelyezték az Achbinico barlangban (mai San Blas szentély). Amikor idejöttek a spanyol hódítók, felfedezték a szobrot és 1526-ban szentélyt építettek neki. 1789-ben leégett a templom és a mellette álló dominikánus kolostor, de a szobor megmenekült. Ekkor visszahelyezték a barlangba és kápolnát építettek hozzá. 1826-ban egy vihar megrongálta a kolostort és az árvíz elmost a az eredeti szobrot. Három évvel később új szobrot készítettek cédrusfából, ez egy kicsit más mint az eredeti volt, ruhákba van öltöztetve.

A város központja a PLAZA DE LA PATRONA DE CANARIAS tér, mely 1960-ban készült. Itt találjuk a MIASSZONYUNK-BAZILIKÁT, melyet 1959-ben fejeztek be. Eklektikus vagy neo-kanári stílusban épült, ami annyit jelent hogy minden stílusnak a keveréke ami előfordul a szigeteken. A csodatévő Szűz szobra az oltáron található. Az épület domináns eleme az 50 m magas tornya. A templom 2011-ben Basilica Minor titulust kapott.

A bazilika mögött a tenger felőli oldalon áll a DOMINIKÁNUS KOLOSTOR, melyet 1803-ban építettek újjá a tűz után, és a SAN BLAS szentély az eredeti Achbinico barlanggal, mely kívülről sajnos nem látszik és ottjártamkor zárva volt. A barlangban ma a szobor bronz másolata látható.

A tér másik oldalán találjuk Candelaria másik legismertebb nevezetességét, a part mentén sorakozó Mencey királyok szobrait. A 9 darab bronzból készült szobor 1993-ban készült, és azt a 9 Mencey uralkodót mutatják be akik 1496-ban, a spanyol hódításkor uralkodtak Tenerifén.

Érdemes megemlíteni még a bazilika másik oldalán lévő CASA DE CABILDO-t, azaz a régi városházát, és az alatta lévő FUENTE DE LOS PEREGRINOS-t, vagyik a zarándokok kútját, akik szenteltvízért jöttek ide. A falfestmény a Szűz-Máriát ábrázolja.

A bazilikával szembeni oldalon indul a térről a város fő bevásárlóutcája, itt találjuk a legtöbb boltot, és a kávézók, éttermek többsége is ezen a környéken van.

Amikor először jártam Candeláriában, csak ezt láttam a városból és azt hittem nincs is más látnivaló. Érdemes azonban megtekinti a város magasabban fekvő részét is a tér felett. Tele van hagyományos házakkal és szűk kis utcácskákkal. Legjelentősebb épülete a SANTA ANA templom, illetve találunk itt egy fazekas múzeumot is, ugyanis Candelaria híres volt a fazekasságáról.