PUNTA DEL HIDALGO - BAJAMAR - TEGUESTE
Maradunk még mindig az Anaga félszigeten, az Anaga hegység és vidéki park peremén, itt szeretnék most néhány helyet és nevezetességet bemutatni. Itt mindenhol busszal jártam, de persze nem egyszerre, hanem három különböző alkalommal. Amint már többször írtam, busszal elég nehéz eljutni ide a sziget másik felébe, sok időt vesz igénybe, és nem túl jók az összeköttetések. A nagyobb településekre el lehet jutni busszal is, de ha autóval jártam volna arra sokkal több mindent megnéztem volna, útközben is... kilátókat, strandokat... Busszal több kilométert kéne gyalogolni az egyes helyekre, és elmenne vele fél nap.. Az első alkalommal Punta de Hidalgoban és Bajamar-ban voltam tavaly februárban, ezek egy útvonalon fekszenek. Santa Cruzból jár ide egyenesen a 105-ös busz, de sajnos csak hétköznap. S mivel én szombaton voltam, így át kellett szállnom, és 3 busszal jutottam el ide (Los Cristianos - Santa Cruz, Santa Cruz - La Laguna, La Laguna - Punta del Hidalgo). La Lagunából az 50-es busz jár ide, és kb. 35 percig tart az út a végállomásig. Elmúlt dél mire odaértem.
PUNTA DEL HIDALGO
A 2500 lakosú Punta de Hidalgo halászatból és mezőgazdaságból élt, illetve él a mai napig. Vannak itt banánültetvények, valamint kecskét és juhot is tenyésztenek. A hidalgo szó spanyolul kisnemest jelent, ez a név a guancs időkre utal amikor egy nemesi származású férfié volt ez a földdarab. A települést a 16. század elején portugál és gomerai telepesek népesítették be. Punta de Hidalgo közvetlenül az Anaga hegység mellett terül el.
A végállomáson szálltam ki, ez volt a legközelebb a hegyekhez, és szép kilátásokat láttam a fotókon. Az út is véget ér itt, nem csak a busz útja, egy érdekes kétszintes hurokszerű körforgalom található itt. Hát.. pont úgy éreztem magam mint a világ végén! 😀 A térkép írt itt egy miradort (kilátó), valószínűleg ez a hurok akart lenni, mert voltak ott padok, de nem sok látszódott az útról. Gondoltam lejjebb megyek a part felé, megnézem mit találok arra... Jobbra volt egy kis út lefelé.. törött aszfalt és föld keveréke.. innen szép kilátás volt a hegyekre, főleg a Dos Hermanos (két testvér) nevű ikersziklára. Volt ott egy kis kilátó is pihenőrésszel. A kis természetes Playa de los Torches strandot találjuk itt, ahova nem tudom hogy lehet lejutni, mert egy idő után ki volt téve a magánterület tábla. Viszont elég nagyok voltak a hullámok, ezen a részen veszélyes időnként a fürdés. A másik oldalon, a hegyekbe befelé pedig egy ösvény vezetett, ami meg le volt zárva (ahogy elnéztem elég rossz állapotban volt, gondolom szintén azért mert veszélyes). Kár hogy nem lehetett többet látni, mert nagyon szép volt ez a hely, még úgyis hogy szokás szerint megint beborult, és nem volt túl jó idő. Visszamásztam az útra, és elindultam a másik irányba. Itt rendes autóút volt, de több ösvény is vezetett le a parthoz. Az út végén van a helyi temető, és meglepetésemre itt véget ért az út. Azt hittem körbe lehet menni a félszigetet egészen a világítótoronyig... Illetve valószínűleg lehet is, de ahhoz le kellett volna mennem a partra és itt már nem volt rá lehetőség. Így ismét visszamentem a buszmegállóhoz (eléggé kifárasztott és elkedvetlenített ez a fölösleges mászkálás), és elindultam befelé a városba.
A település fő utcája szép, két nevezetességet láthatunk itt... az első a San Sebastian de la Gomera-ban található Torre del Conde erődtorony kisebb mása (az eredeti állítólag a Kanári-szigetek legrégebbi épülete), a második pedig a SAN MATEO APOSTOL plébániatemplom. Ez utóbbi vörös színű kőből épült, és inkább hasonlít egy olaszországi templomra mint egy kanárira. Nagyon szép egyébként, és hatlmas, tényleg nem vártam itt egy ilyen templomot. Csak a 19. század második felében épült, egy 17. századi szentély helyén.
FARO DE PUNTA DE HIDALGO
Punta de Hidalgo talán leghíresebb nevezetessége a modern világítótornya. Ez Tenerife 7 működő világítótornyának egyike. 1992-ben kezdték építeni, és 1994-ben helyezték üzembe. Fénye 16 tengerészmérföldre látható. Az 50 m magas betonból készült világítótornyot különböző magasságú növekvő oszlopok alkotják, a legmagasabb egy négyzet alapú torony, mely a fényt szolgáltatja.
Na hát ez elég érdekes történet... 😂 Fogalmam sem volt honnan lehet megközelíteni a városból. Persze körbe lehetett menni a parton mindkét oldalról, de én a legrövidebb utat akartam megtalálni a főutcáról. Volt több utcaszerűség, de nem tűntek normális utcáknak... kiválasztottam azt az egyet ami annak tűnt.. nem sokkal a templom előtt - a Camino Las Traviesas utcát. Ezt a google térkép teljesen normális utcának mutatta... egy darabig az is volt... először házak között ment, aztán már csak a banánültetvények között. Majd egyszercsak véget ért az aszfalt, és földút ment tovább a banánültetvények között... de nem volt túl bizalomgerjesztő... nem tűnt normális útnak, és ki is volt téve a magánterület tábla... De nem volt más lehetőség így továbbmentem. Igen ám.. csakhogy az út végén egy zárt rácsos kapu volt 😂 Az volt a szerencsém hogy mellette egy kertszerű elhagyatott telek volt, melynek a végén szét volt törve a drótkerítés... ezen keresztül ki tudtam mászni... Már itt elment a kedvem az egésztől, és a világítótorony látványától se jött meg jobban 😐. Eleve nem szeretem a modern épületeket, de fogjuk rá.. érdekes építmény.. De a környezete sem tetszett egyáltalán.. ugyanaz a "szeméttelep" ami dél-Tenerifén van.. puszta, elhagyatott, csúnya fóliasátrakkal körülvéve (ezekben vannak a banánok).. kempingezőkkel, kutyasétáltatókkal... Legalább a víz színe szép volt. Abszolút nem volt kedvem itt sétálgatni, elindultam a parton Bajamar irányába.. Nem tudtam hol kötök ki, vagy hogy jutok vissza a városba... végül végigsétáltam a parton.
Egy idő után már voltak szebb részek is, ahogy vége lett ennek a kavicsos puszta partnak és földútnak, onnantól kezdve volt egy kiépített aszfalt sétány a parton. Itt már volt néhány hotel és étterem is. Punta de Hidalgora is jellemzőek a természetes medencék, bár ezek inkább csak félig természetesek, félig építettek.. de a parton vannak és folyamatosan áramlik beléjük a tengervíz. Természetes strandot itt nem nagyon lehet kialakítani, mert hatalmasak a hullámok, ezekben a medencékben azonban biztonságos a fürdőzés. Volt itt egy hatalmas medence, állandóan óriási hullámok csaptak bele. Amikor ott jártam elég vad volt az időjárás, hatalmas szél, de gondolom ezen a környéken ez mindennapos... Van egy városi fürdő is azoknak akik nyugodtabb fürdésre vágynak. Ez is a parton van, csak magasabban, szép kilátással. A fürdő fizetős, a természetes medencék használata ingyenes.
Elsétáltam egészen Punta del Hidalgo végéig a kis halászkikötőig. Erre a részre a tipikus színes kanári házak a jellemzőek. A tengerparti sétány elég szép volt, főleg fentről visszanézve.
Megnéztem a térképen hogy Bajamar elég messze van még innen gyalog, ezért felmásztam a főútra hogy keressek egy buszmegállót. Szerencsémre volt is egy nem messze, és a busz is jött nemsokára.
BAJAMAR
Bajamar még kisebb település mint Punta del Hidalgo, kb. 2000 lakosa van, és abszolút semmi információt nem találtam ról a neten, csak annyit hogy német turisták kedvelt nyaralóhelye. A település egyetlen nevezetességei pedig a természetes medencék. Bajamar is, ugyanúgy mint Punta del Hidalgo az óceán partján terül el, közvetlenül az Anaga hegység magas hegyei mellett.
A központban szálltam le a buszról, ahonnan pár perc alatt le is sétáltam a partra. Bajamar partjának kb. a közepén terül el a kis homokos San Juan strand, mely egy hosszú hullámtörővel elkerített öblöt alkot, így itt teljesen biztonságos a fürdés akár kisgyerekeknek is. A strand melletti kör alakú tér közepén van egy pici világítótorony. Bajamar legérdekesebb látványossága ahogy a hullámtörőn átcsapnak a hullámok, melyek időnként akár néhány méter magasak is lehetnek. Igazán látványos ezt mondjuk a parti sétány egyik kávézójából nézni. Én is ezt tettem 😊
Bajamarban is van sétány a parton, de nincs összekötve az egész faluban, van amikor feljebb kell menni, majd újra visszajutunk a partra. A strand és a világítótorony után van 2 nagy medence, olyan mint Punta del Hidalgoban, amiknek szinte nem is látszottak a szélei akkora volt a hullámzás. A szélén van egy normális medence is, de azt hiszem az csak gyerekeknek. A kilátás viszont szép volt innen a hegyekre.
A falu másik oldalán is vannak medencék, de én már nem mentem tovább. Elfáradtam és nem volt kedvem már tovább járkálni, meg nem is nagyon láttam volna semmi újat. Amint már írtam ez a környék egyáltalán nem nyűgözött le... csak a kilátások gyönyörűek az Anaga hegységre, meg érdekesek a természetes medencék a hatalmas hullámokkal.
TEGUESTE
Egy másik alkalommal Teguestében, Tacorontéban és Santa Ursulában voltam. Ez volt a legeslegutolsó kirándulásom Tenerifén... 2 nappal a hazaindulásom előtt 😂. Volt még egy kis szabadidőm, amit pobáltam is maximálisan kihasználni a sziget megismerésére. Maradt sajnos több hely is, ahova nem jutottam el, de utoljára ezeket választottam, mert itt se voltam korábban. Hétköznaponként a 105-ös megy Teguestébe is Santa Cruzból, La Lagunából pedig az 50, 51, 52-es busz. Már nem emlékszem pontosan, de szerintem egyenesen mentem Santa Cruzból... tudom hogy sokat gondolkoztam hogy milyen sorrendbe hova menjek, ez mindig függött az időjárástól is, na meg az összeköttetésektől.
Tegueste kis városka, legalábbis a központja pici, egyébként 11 000 lakosa van. Igazából csak láttam hogy szép a temploma mikor keresztülmentem rajta, így gondoltam megnézem. Egyetlen buszmegállója van a város elején, ahol megáll minden busz. Közel van ide a város főutcája. A templomon kívül nem igazán van más jelentősebb nevezetessége, de tetszett a városka vidékies hangulata. Délelőtt 11 körül értem oda, ittam egy kávét a főutcán, sétáltam egy kicsit meg készítettem néhány fotót.
A főutca végén van az IGLESIA DE SAN MARCOS templom egy téren, melyet a 16. században kezdtek építeni egy másik helyen, majd a 18. század elején áthelyezték ide. Szent Márk apostolnak szentelték. A templommal szemben az utca végén láthatjuk a régi városházát.
Érdekes még a FINCA DE LOS ZAMORANO nem messze a buszmegállótól, mely egy 6 hektáros birtok, tele szőlőültetvényekkel, gyümölcsös és zöldséges kertekkel, de sportpályák is vannak a terültetén. A kúria látogatóközpontként szolgál, mely bemutatja a mezőgazdasági életet a régióban (júliusban nem volt látogatható). Még valamit megnéztem volna Teguestében, a babérfás utat, a Camino de Los Laureles-t, de ez kicsit távolabb volt a központtól, és annyi időm nem volt. Inkább felszálltam a buszra és továbbmentem a következő uticélomra, Santa Ursulába.
További képek Teneriféről:
