ANAGA - LAURISILVA - CRUZ DEL CARMEN - TAGANANA - ROQUE DE LAS BODEGAS - BENIJO
Anaga az egyik legszebb hely Tenerifén... vadregényes táj, magas hegyek, mély völgyek, mintha nem is Tenerifén lenne, inkább olyan mint La Gomera. 😀 Egyszerűen lenyűgöző! A szigeten a Teide vulkánon kívül 2 nagy hegységet találunk, a Macizo de Teno-t északnyugaton és a Macizo de Anaga-t északkeleten. Mindkettő hasonló tájakkal rendelkezik. Anaga Tenerife legtávolabbi, legészaknyugatibb csücskében fekszik, és a részét képezi a több ezer éves babérerdő is. Legelőször a Történelmi városok nevű fakultatív kirándulásunkon jártam itt, aminek az eredeti programjában a babérerdő megtekintése, ebéd és kilátások szerepeltek, de amikor én voltam, olyan köd volt az egész északi részen, hogy kilátás az egyáltalán nem volt, így akkor lementünk Taganana városkába is. Ez egyébként nem szerepelt a programban. Másodszor a barátommal jártam itt bérelt autóval. Akkor megnéztük a babérerdőt, megálltunk a Mirador del Jardina és a Cruz del Carmen kilátóknál, és elmentünk Tagananába, és a Roque de las Bodegas és a Benijo strandokra. Nagy szívfájdalmam hogy Anagát nem sikerült jobban felfedeznem. Rengeteg helyet akartam még megnézni, bemenni jobban a hegyekbe, a távolabbi részekre is... felfedezni a tájakat, a kilátásokat, az eldugott kis falvakat, és a strandokra is vissza akartam még menni... Sajnos Anagára nagyon nehéz eljutni autó nélkül, a buszok ritkán járnak, és csak egy-egy helyekre, lehetetlen velük felfedezni a környéket. A barátommal terveztük márciusban, akkor jött volna ismét, de keresztbetett a corona... Ott akartunk aludni egy éjjel, megnézni a naplementét a parton, és felfedezni a hegyeket.. ebből sajnos már nem lett semmi. 😢
ANAGA
Az Anaga hegység Tenerife legkorábban kialakult része, hegycsúcsait vulkánkitörések hozták létre 7-9 millió évvel ezelőtt. Legmagasabb pontja az 1024 m Cruz de Taborno, további ismertebb csúcsai a Bichuelo, Anambro, Chinobre, Pico Limante és a Cruz del Carmen. Bár 1000 méteres magasságaival alacsonyabbak mint a sziget nagy része, sokkal intenzívebb azonban a hegyek és a völgyek közti különbség a meredek lejtőknek köszönhetően. Itt található a sziget legészakkeletibb pontja is, a Punta de Anaga. Anagát 1987-ben természetvédelmi parkká alakították, majd 1994-ben Vidéki park lett belőle. 2015-ben pedig az UNESCO Bioszféra-rezervátummá nyilvánította a gazdag növényvilágának köszönhetően, melyből sok az endemit (csak itt élő faj). Anaga a lgcsapadékosabb térség Tenerifén, ezért a legzöldebb is. Ez fekvésének és a passzátszeleknek köszönhető. Lakossága kevés, mivel nem ideálisak itt a körülmények a mezőgazdaságra. 26 települést találunk Anagában, a többségét csak pár ház alkotja. Anaga volt a 9 guancs királyság egyike, ahol Beneharo mencey uralkodott a spanyolok érkezésekor. Anaga La Lagunából közelíthető meg a legegyszerűbben. Az utak jó minőségűek, bár sok a szerpentin. A falvakba vezetnek utak, sok helyre azonban csak gyalog juthatunk el a turistaösvényeken (kilátók, eldugott strandok, Faro de Anaga világítótorony). Ezekről sajnos nem tudok véleményt alkotni.
Ez az első kilátó az úton, még a babérerdő előtt. Szép innen a kilátás a völgyre ahol La Laguna és az utána lévő falvak fekszenek. Itt volt régen az Aguere tó, melynek a helyén létrejött La Laguna városa. Érdekes volt megfigyelni a beton szélén sütkérező kanári gyíkokat.
LAURISILVA (Monte de las Mercedes)
A babérerdőt a helyiek Laurisilvának vagy Mercedes-erdőnek (az azonos nevű falu alapján) nevezik. Az örökzöld babérlombú erdők élő kövületnek számítanak Tenerifén, ugyanis több mint 40 millió évet túléltek. A múltban egész Európában voltak babérerdők, melyek azonban kipusztultak a jégkorszakban. Európában ma már csak a makaronéziai szigeteken találunk babérerdőt (Kanári-szigetek, Madeira, Azori-szigetek), itt ugyanis nem volt jégkorszak. A babérerdő egy növénytársulás, melyet kb. 12-15-féle lomblevelű fa alkot. Ilyenek a kanári babér, a kanári magyal, a cserjés hanga, a kanári szamócafa, a babérmeggy vagy az erdei avokádo. Egy szubtrópusi esőerdőről van szó, mely elegendő csapadékot kap, leginkább köd, vagy ún. vízszintes eső formájában. A babérerdők területe ma már sajnos sokkal kisebb mint a spanyol hódítás előtt, sokat kiirtottak belőlük a mezőgazdasági tevékenység miatt. Az erdőt bárhol meg lehet nézni, van több helyen is megálló az út mellett, és sok helyről vezet ösvény is be a sűrűjébe. Azt azért meg kell jegyeznem hogy a gomerai babérerdő szerintem sokkal szebb.
Jó kiindulási pont a CRUZ DEL CARMEN, ahol egy információs központot és egy kis múzeumot találunk, illetve itt kezdődik a Sendero de los sentidos, az "érzékek ösvénye", mely egy max. 1,5 kilométeres kiépített turistaút. Mi csak egy keveset néztünk meg belőle. Van itt egy kilátó is, amiből igazából szerintem semmi se látszik. Itt találjuk a Restaurante Cruz del Carmen éttermet is, ide jártak a turistáink ebédelni a kiránduláson, és dicsérték (bár amit mi kóstoltunk nem volt olyan jó).
A másik étterem ahova csak néha jártunk, a Bar Casa Santiago, nekik nagyon finom a kecskehúsuk. Érdemes megállni itt is, bár egy elég érdekes és veszélyes útkereszteződésben van, de szépek a kilátások mindkét oldalra. Bár amikor először ott voltunk olyan köd volt hogy semmi se látszott 😂. Akkor olyan hideg és nyirkos volt az idő mint nálunk novemberben (pedig júliusban voltunk)!
Érdekes látnivaló a Pared de Anaga, vagyis az anagai fal, mely egy szűk folyosó 2 nagy zöld mohával benőtt fal között, sok fotón szerepel. Az idegenvezető kollégám mutatta amikor először voltam ott, később sajnos elfeledkeztem róla mikor a barátommal jártunk ott autóval 😟.
Taganana az egyik legelbűvölőbb település a szigeten, ahogy a fehér házai elhelyeszkednek a völgyben a magas hegyek között. Legszebb fentről, az oda vezető útról és az egyes kilátókból nézve. Az egyik ilyen a "león del Anaga" (Anaga oroszlánja) nevű szikla mellett van, melyet azért neveznek így mert oldalról hasonlít egy fekvő oroszlánra.
Taganana városnak számít, mivel a legfontosabb település a térségben, és az egyik legrégebbi is Tenerifén. Érdekesség hogy 1885-ig teljesen el volt vágva a külvilágtól, a mai utak többségét pedig csak az 1970-es évek után építették. A mai napig megmaradtak itt a tradicionális házak. A település domináns eleme a 16. századi Nuestra Señora de las Nieves templom, mely az egyik legrégibb a szigeten. Érdekes a város fölé magasodó Roque de las Ánimas (szellemek sziklája) is. A városka elején parkoltunk le az út szélén, még a városközpont előtt, majd sétáltunk ott egyet. A Casa Picar étteremben ebédeltünk rögtön a város elején. Ki volt írva egy táblára mi a napi választék, de mire mi mentünk a felét már kihúzták vagy letörölték 😂. Nem sok választásunk maradt, de amit ettünk (hús, kis halak) az finom volt, ajánlani tudom. Vicces volt, mert aznap amikor kirándultunk nem volt villanyáram, így sehol nem tudtak nekünk kávét csinálni 😂 és gondolom az ételek választéka is limitált volt emiatt. Először azt hittük hogy csak Anagában, de végül kiderült hogy az egész szigeten nem volt áram valami megrongálódott vezeték miatt. Egy idő után már a telefonok se működtek... És ha mindez nem lett volna elég, még betegek is voltunk... nekem a torkom fájt, a páromnak pedig a füle 😞.
De ami még ennél is viccesebb volt, az az hogy tankolni akartunk, mert nem volt túl sok benzinünk, vagyis volt, de nem tudtuk elég e lesz ha elmegyünk a strandokra is... Ezért megkérdeztük az étteremben hol van benzinkút... azt mondták Anagában sehol, de mutattak egy helyet a városka végén, egy éttermet (Restaurante Roque de Ánimas) ahol árulnak benzint... Odamentünk, mondtuk mit szeretnénk, erre a pasi kihozta a kanna benzint és beleöntötte a kocsinkba 😂 2 euróba került 1 liter (benzinkúton kevesebb mint 1 €/liter)! De hát nem volt választási lehetőségünk 😃😃😃. Elmesélte hogy mivel Anaga természetvédelmi terület, nem építhetnek itt akármit.. hoteleket se például.
ROQUE DE LAS BODEGAS
Miután benzinünk már volt, elindultunk kifelé Tagananából a strandok irányába. Az első a talán kevésbé ismert, de csodaszép Roque de las Bodegas. Ezt igazából falunak se nevezhetjük, mert csak néhány ház van az út mellett, főleg bárok és éttermek. Leghíresebb a Restaurante Playa Casa Africa, de csak később hallottam róla, így nem voltunk ott. A házakkal szemben egy csodaszép finom fekete homokos strand húzódik, mely egy védettebb öbölben van, így nem olyan nagyok a hullámok. Csodás hátteret alkotnak a mögötte lévő hatalmas sziklák. Ez volt az első szép fekete strand amit láttam Tenerifén, és úgyis maradt meg bennem mint az egyik top strand a szigeten. Sajnos az időjárás épp elromlott picit, felhős volt az ég, napsütésben biztos még szebb lett volna. Sétáltunk egyet a homokban és a víz szélén és fotóztunk. Parkolni egyszerű volt az út szélén.
A Roque de las Bodegas után következik a PLAYA DE ALMÁCIGA, mely egy kisebb köves strand Almáciga település alatt, ami picit magasabban van. Utána meg van még egy kisebb homokos strand is Benijo előtt. Az út a strandok között egyébként nagyon vadregényes, gyönyörű kilátásokkal.
BENIJO
A másik strand pedig amit meg akartunk nézni az a Benijo, mely Tenerife egyik leghíresebb és legszebb strandja. Csodaszép képeket láttam róla az egyedi Roque de Benijo sziklacsoporttal a tengerben, főleg naplementében. Ez volt a tervünk márciusban, itt akartuk megnézni a naplementét. Voltak itt nagyon helyes kiadó apartmanok is, de azzal jobb ha tisztában vagyunk hogy kevés a szálláslehetőség ezen a környéken. Igazából nem sok mindent tudtam a strandról, csak meg akartam nézni. A strand fölött található Benijo, ami nem is falu, hanem ún. caserio, ami házak összességét jelenti... pár szétszórt ház. Fogalmunk sem volt hogy lehet eljutni a strandhoz... aztán rájöttünk hogy sehogy, legalábbis nem autóval 😁. Végigmentünk a falun, aminek a vége zsákutca, így vissza kellett fordulnunk. Kerestünk parkolót, de csak pár volt az út szélén ami foglalt volt, vagy pedig néhány magánterület. Végül eljutottunk a falu másik végén a kilátóhoz, ott is volt egy kisebb föld parkoló, szerencsénkre pont elment valaki, így leparkolhattunk. Az út folytatódott tovább, vagyis már csak egy kacskaringós föld út, de ki volt téve a behajtani tilos tábla (a helyieken kívül legalábbis). Gyönyörű volt innen a kilátás. Benijo-ra egy hosszú lépcsősoron lehet lejutni, ami az előző parkolónál van egy ház mögött (abszolút jelöletlen helyen), van mellette egy teraszos étterem is. Akkor meg se találtuk, csak utólag a térképen. Igazából elég késő volt már, se időnk se kedvünk nem lett volna lemászni a strandra, betegen meg pláne, akkor elég volt felülről megnézni. El is indultunk ezután hazafelé.
Érdemes egyszer végigmenni a Tagananából Santa Cruz-ba vezető úton is, El Bailadero-nál van az elágazás. Gyönyörű kilátások vannak innen is.
