Tenerifén 2 magyar nyelvű fakultatív kirándulásunk van (Viasale utazási iroda) - a Teide szigettúra és a Történelmi városok. Természetesen a szigettúra a népszerűbb, szinte kötelező program azoknak akik először járnak a szigeten, főleg a Teide miatt. Bár igazából mindkét kirándulás ajánlott, mert a szigettúra a sziget nyugati részére és inkább a természeti értékekre irányul, míg a másik a keleti részre és az épített örökségre. Én nem idegenvezetek egyiken se, csak ha vannak szlovákok akkor fordítok. Eddig összesen háromszor voltam, kétszer az elején megnézni, és egyszer szlovákokkal.
Reggel 8 és 9 között van az indulás délről. Miután felszedtük az utasokat a déli részen, nyugat felé vesszük az irányt.
Tenerife, "az örök tavasz szigete", a 7 fő Kanári sziget legnagyobbika, az Atlanti-óceánban fekszik, körülbelül 300 kilométerre Afrika partjaitól. Területe 2 034 km2, lakosainak száma 905 ezer. A sziget legfőbb jellegzetessége hogy 2 arca van: teljesen más a dél és az észak. Míg a déli rész kopár és száraz, alig 15 napot esik az eső egész évben, addig az északi rész teljesen zöld, itt viszont hűvösebb van, és több a csapadék. Pont ezért a hagyományos lakott rész az északi, itt gyönyörű természetet és történelmi városokat is találunk. A turistaközpontokat viszon délen építették fel, az állandó kellemes időjárás miatt. A szigeten még a 2 részen belül is több mikroklíma található más és más időjárással. Mindez a Teide vulkánnak köszönhető, mely Tenerife közepén magasodik. A szigetnek 2 repülőtere van, az északi, a Los Rodeos, és a déli a Reina Sofia, melyet 1978-ban nyitottak. Azóta lendült fel igazán a turizmus, a szigetet ma évente 5 millió turista látogatja.
LOS GIGANTESElső megállónk az Archipenque kilátó, Los Gigantes felett. Los Gigantes, "az óriások", egy 500-800 m magas meredek sziklafal, mely a Teno hegység részét képezi. Kb. 16 kilométeren húzódik a sziget északnyugati partján Gigantestől egészen a Punta del Teno-i világítótoronyig. Gigantes érdekessége még az is, hogy rengeteg delfin és pilótabálna él a környéken. A kilátó a főút mentén található, és az egyik legjobb hely ahonnan megcsodálható a sziklafal, valamint Los Gigantes és Puerto de Santiago települések a kis kikötővel együtt. Van itt egyébként egy pici kávézó és szuvenírbolt, de nem mindig van nyitva. Mi egyébként is csak pár percre szoktunk itt megállni hogy lefotózzuk a kilátást.
GARACHICOKövetkező megállónk északon Garachico felett a Restaurante Mirador de Garachico. Van ott egy étterem, kávézó és szuvenírbolt az út mellett. A kávézóból és az étterem tetején lévő kilátóból is nagyon szép a kilátás Garachico városkára. Jó időben persze, mert az is előfordult már hogy olyan köd volt, hogy nem látszódott semmi!
Garachico a múltban Tenerife legjelentősebb kikötője volt, ide hozta a portékáját minden hajó Európából, Afrikából és Amerikából. Mindez akkor ért véget, amikor 1706-ban kitört a Trevejo tűzhányó, és elöntötte a város kikötőjét a láva. A város nagy részét rendbehozták, de a kikötőt már nem építették többé újjá. Innentől kezdve Puerto de la Cruz vette át a fő kikötő szerepét. Garachico ma kis városka, mely büszke a múltjára. Legfőbb nevezetességei a plébániatemplomon kívül a természetes medencék, melyeket az óceánba folyt láva alakított ki. Garachico egyébként egy kör alakú félszigeten fekszik, mely jól látható fentről, ahogy a különálló Roque de Garachico szikla is.
A kilátónál fél - háromnegyed órát szoktunk tölteni. A kávézóban több helyi specialitást is meg lehet kóstolni, ilyen a barraquito, a likőrös kávé vagy néhány édesség, mint például a banános bukta, a mandulás pite vagy a tökös derelye. A szuvenírboltban Tenerifére jellemző termékeket vásárolhatunk, a mosdók pedig fogyasztás ellenében vehetők igénybe.
Ha kis busszal megyünk (maximum 30 főssel), akkor lemegyünk Las Cruces-be is, megnézzük a banánültetvényeket, illetve a kilátást Garachicóra még közelebbről. Maga a szerpentines út látványa is megéri a kitérőt, illetve szép fotókat készíthetünk Garachicóról.
ICODGarachicótól nem messze találjuk Icod de los Vinos városkát, mely amint a nevében is benne van, borairól híres. A város a sziget északi részén fekszik egy termékeny völgyben, ahol régebben cukornádtermesztés folyt, ma pedig banánültetvényeket és szőlőmezőket találunk itt.
A város elején szoktunk kiszállni a buszból, és besétálunk a főtérre. Első megállónk a Főtéren a Királyok háza, a Malvasia Casa de los Reyes, ahol tipikus helyi termékeket kóstolunk meg. Főleg helyi borokat a sziget különböző részeiről, ezenkívül helyi banánból készült banánbort és banánlikőrt, kecskesajtokat, mártásokat, lekvárokat, de még sárkányvérlikőrt is. Megéri itt bevásárolni a helyi termékekből, mert tényleg nagy választék van.
Icod leghíresebb nevezetessége az 1000 éves sárkányfa, mely Tenerife szimbólumává vált. Sárkányfa, vagy eredeti nevén sárkányvérfa csak nagyon kevés helyen található a világon. Leghíresebb lelőhelye az Indiai-óceánban lévő Sokotra szigete. Nevét onnan kapta, hogy egy vörös színű gyanta található a törzsében. Ezt már az ókorban csodagyógyszerként, elixírként használták. Tenerifén több helyen látható sárkányfa, de az Icod-i a leghíresebb, legnagyobb és legrégibb. 1000 évesnek mondják, de a valódi korát 600-800 évre becsülik. A sárkányfa lassan nő, kb.10 év alatt 1 métert, azonban mivel nincsenek évgyűrűi, nem tudják pontosan meghatározni a korát. Az "el drago" (a sárkány), ahogy a helyiek hívják kb. 22 m magas, 10 m az étmérője az aljánál, és 20 m a kerülete. A sárkányvért a gyógyászatban használják, vágási vagy égési sérülések, sebek gyógyítására, ugyanis regenerálja a bőrt, de festékanyagként, sőt hangszerkészítéshez is használják. Az icodi sárkányfa 1917-től nemzeti műemlék. Egy park veszi körül, ahova belépőt kell fizetni, a fa azonban a legjobban a templom előtti térről látható, ingyenesen. Mi is innen szoktuk megtekinteni.
Van egy kis szabadidő fotózásra, szép maga a templom (Iglesia de San Marcos), és a körülötte lévő kis park is, mely tele van mindenféle exotikus fával. Utána lesétálunk a buszparkolóba és megyünk tovább.
Végigbuszozunk a sziget északi részén, Icodból egészen La Espranzáig, itt van ugyanis az ebédünk, a Las Rosas nevű étteremben az út mentén.
TEIDEKirándulásunk fénypontja a Teide, mely 3 718 m magasságával nemcsak Tenerife, de egész Spanyolország legmagasabb pontja. Ezenkívül a világ harmadik legmagasabb vulkánja a hawaii Mauna Loa és Mauna Kea után. De nem a 3 718 méteres magasságával, ugyanis a vulkán a tenger fenekéről nőtt ki, innen mérve kb. 7 500 m. A Teide viszonylag fiatal vulkán, olyan 170 ezer évvel ezelőtt kezdett csak kialakulni. Aktív, szunnyadó vulkán, legutoljára 1909-ben tört ki, a Chinyero kürtőből.
A Teide Nemzeti Park kb. 2000 méteres magasságban kezdődik, területe 18 990 hektár, ez a sziget területének körülbelül a tizede. 1954 óta nemzeti park, 2007 óta pedig szerepel az UNESCO Világörökségi listáján is.
A Teidére 4 út vezet a sziget különböző részeiről. Mi ugye Esperanza felől járunk, ez az utolsó település a Teide előtt. Először sokáig a fenyőerdőn keresztül haladunk, amelyben csak kanári fenyőt találunk. Érdekességük, hogy hosszú vékony tűleveleik magukba szívják a nedvességet a ködből, és később a fák gyökereihez csöpögtetik, megöntözve így saját magukat. Másik jellemzőjük pedig az hogy tűzállóak, sokszor vannak itt sajnos erdőtüzek, amiben a tűlevelek ugyan leégnek, de egy idő után újra kihajtanak a fák.
Első megállónk még itt van az erdőben, a Mirador de Chipeque kilátónál, ahonnan leginkább csak a felhőket látjuk magunk alatt. Ugyanez a helyzet útközben is. A fenyőerdő után fokozatosan ritkul a növényzet, itt már csak kis bokrok, kaktuszok vannak, mivel itt nem esik az eső, a felhők ugyanis többnyire ez alatt a szint alatt vannak. Ezért is tartozik a Teide Spanyolország legnaposabb régiói közé.
Több helyen is meg szoktunk állni útközben fotózni, rengeteg kilátó van az út mentén, ahonnan csodás kilátás nyílik a vulkáni tájra és az alattunk elterülő felhőtakaróra. Van hogy megállunk a csillagvizsgálóhoz közel is. A csillagvizsgálót 1964-ben építették 2400 m magasságban. Ez tökéletes helynek bizonyult, itt ugyanis nincsenek felhők és nincs légszennyezés sem. Azóta viszont teleépítették a szigetet, és van fényszennyezés, így a csillagok vizsgálására már nem annyira alkalmas. Ezért felépítettek egy másik csillagvizsgálót La Palma szigetén, ugyanilyen magasságban, ahol kevesebb az éjszakai fény, a Teide csillagvizsgálót manapság pedig főleg napkutatásra használják.
Ahogy egyre közeledünk a Teidéhez, már bokrok sincsenek, csak a kihalt vulkáni táj, ami leginkább a Marsra emlékeztet. A Teide körül terül el a Las Cañadas kaldera, mely egy hatalmas mélyedés, és úgy keletkezett hogy az itt lévő kb. 4 800 m magas óriásvulkán kitöréskor felrobbant és beomlott. A kaldera 16 x 11 km, néhol 600 m magas, szinte vízszintes fal alkotja a peremét.
Utolsó megállónk a Parador hotelnél van, van ott egy büfé, egy kis szuvenírbolt, ôs természetesen mosdók is. Háromnegyed órát szoktunk itt tartózkodni, mialatt lehetőség van meginni egy délutáni kávét, illetve megnézni a kilátót a parkoló másik végében. Itt található a Roques de Garcia sziklacsoport, melynek leghíresebb tagja a 27 m magas Roque cinchado, a csíkos szikla, mely nagyon sok fotón és képeslapon szerepel.
Hazafelé menet meg szoktunk még állni egy helyen, hogy az idegenvezető kollégám megmutassa mi az a vulkáni bomba. Ezek ilyen gombóc alakú kövek, melyeket kitöréskor köpköd ki a vulkán a kráterből, és a levegőben megszilárdulva a földre esnek. Vannak helyek ahol rengeteg van belőlük.
Innen aztán már tényleg csak hazafelé megyünk, fel az autópályára, és kb. 7 körül szoktunk visszaérkezni a szállodákba.
További képek Teneriféről:
https://link.shutterfly.com/9hil9bZF24
