2019.06.16. - 2019.06.23.
Tavaly júniusban én is kipróbáltam milyen egy igazi tengerparti nyaralás. Igaz hogy szolgálati úton voltam, de picit belekóstoltam abba is milyen amikor az ember csak lubickol vagy a napon heverészik 😊 Egy Andalúziában élő ismerősöm szólt hogy kéne idegenvezető egy cseh csoporthoz. És mivel még otthon voltam és nem volt munkám a nyárra, mondom miért ne.. az 1 hét is több a semminél. Az uticél Isla Canela volt, Huelva térségben. Megmondom őszintén, sose hallottam még róla korábban.. Egy 1 hetes nyaralás volt, fakultatív kirándulásokkal. A feladatom az volt hogy tartsak az utasoknak egy tájékoztatót a térségről, adjam el nekik a kirándulásokat és menjek el velük idegenvezetni. Nos, kicsit gondolkoztam rajta, mivelhogy sose voltam még ott, az egyedüli amit ismertem a kirándulások közül Sevilla volt! Ráadásul kb. 4 napom volt felkészülni rá.. De hiába, szeretem a kihívásokat, és imádott Andalúziámnak se tudtam ellenállni 😊. Az se könnyítette ugyan meg a dolgomat, hogy a szervező helyi spanyol volt, az a tipikus "mañana", vagyis "ráérünk arra", "majd holnap"... tehát alig tudtam valami információt szerezni tőle, és az interneten is nagyon kevés volt erről a pici kis nyaralóhelyről..
Na de kezdjük az elején... a kaland már itt kezdődött 😃 Először úgy volt, hogy 1 vagy 2 nappal korábban megyek Bécsből, de drága volt a repjegy, így kénytelen voltam a turistákkal együtt repülni Prágából! A repülőgép délután 17:15-kor indult, de nekem már kora reggel el kellett mennem otthonról hogy Prágába érjek... Vonattal Pozsonyba, majd Pozsonyból Prágába, Prágában pedig busszal a reptérre. A tájékozódás könnyű volt a prágai reptéren, bár 2 épülete van.. a busz ott tett ki a bejáratnál. A Smartwingssel utaztam Faroba, Portugáliába. Volt egy 23 kg-os feladandó bőröndöm, ezt leadtam, megkaptam a repjegyet és volt még időm kávézni is. A Smartwingsnél, mivel charter nincs előre repjegy és ülőhely. Megkértem a hölgyet a check-in pultnál hogy ablak mellé adjon helyet mert félek ha nem látok ki. Igaz majdnem a legutolsó sorba kerültem, de teljesen rendben volt. Ez volt az első alkalom hogy a Smartwingsszel repültem.. nem lehet rá egy rossz szavam se, ráadásul a termékeik ára alacsonyabb volt mint a Ryanairnél. Féltem az úttól, mert most repültem életemben először 3,5 órát, ráadásul egyedül. De nagyon élveztem! A kilátás fantasztikus volt, Franciaország felett repültünk először a tenger felé, csak sajnos végig a szemembe sütött a nap, így nem nagyon tudtam élvezni. Leginkább a végén Faro környéke volt érdekes, a folyócskákkal, csatornákkal és mocsarakkal tüzdelt tengerpart, és épp naplemente körül érkeztünk ide. Portugál idő szerint 19:55-kor szálltunk le, itt egy órával kevesebb van mint nálunk, vagy mint Spanyolországban. Elég soká tartott amíg megkaptuk a csomagokat és amíg megtaláltam az összes utasunkat a reptéren. Egy kisbusz várt ránk, ami elvitt a hotelbe. A faroi reptér kb. 50 kilométerre van Isla Canelától, jó későn értünk a hotelbe. Emlékszem hogy a mikrofon se működött a buszban, a sofőrünk pedig először vezette ezt a kisbuszt 😂 Máris jól kezdődött a kirándulás!!!
Miután megérkeztünk becsekkoltunk, utána pedig még megvacsoráztunk, szerencsére hideg vacsorával vártak a hotelben.
A szállásunk a 4 csillagos Playa Canela hotelben volt. A szálloda arab stílusban épült, szép volt kívülről és belülről is, és nagy. A legérdekesebb a belső tér volt, az erkélyszerű folyosók tele voltak futtatva zöld növényekkel. Itt közlekedett az üveglift is. Az udvaron volt egy nagy medence, és pálmafákkal teleültetett napozórész. A szobák is tágasak voltak és szépen berendezettek, 2 nagy kettes ággyal. Az erkélyem részlegesen az óceánra nézett, részlegesen pedig a mocsarakra. Volt vízforralóm is, így kávét is készíthettem magamnak, és egy kis hűtőm. Ha individuálisan utazok, általában a legolcsóbb helyeken szoktam megszállni, így nekem egy 4 csillagos hotel luxushelynek számít 😃... jó volt egy kicsit élvezni. Félpanziónk volt svédasztalos reggelivel és vacsorával. Nagy választék volt mindenből, és finom volt a kaja. A hotelnek volt még kinti és benti bárja is, és különböző animációs programokkal is szórakoztatták a vendégeket. Én ezeket többnyire kihagytam. Az épületben volt egy szuvenírbolt is, egy kisebb élelmiszerboltot pedig a mellette lévő hotelben találunk.
ISLA CANELAAz Isla Canela egy kis természetes sziget Spanyolország legnyugatibb csücskében, Huelva tartományban, nem messze a portugál határtól. A Costa de la luz, a napos tengerpart kevésbé ismert fele ez, a másik fele az ismertebb Cádiz tartomány. Isla Canela a Guadiana folyó torkolatánál fekszik, mely a határt képezi Spanyolország és Portugália között, a másik oldalról pedig a Carreras folyó szegélyezi. Az egész környék természetvédelmi terület, tele van homokdűnékkel és mocsarakkal. Érdekessége hogy az egész sziget területe egy társaság tulajdonában van, ezért már 20 éve tartósan fejlődik. Ez annyit jelent hogy nagy hagsúlyt fektetnek a természet védelmére, nem építhet itt bárki bármit, és az itt lévő épületek mind egyforma stílusúak. A szigeten csak 6 szálloda van, mind 4 csillagos, több mint 4000 lakás, egy 18-lyukú golfpálya, egy sportkikötő, és egy kis bevásárlóközpont boltokkal, éttermekkel és bárokkal. A sziget nagy része tulajdonképpen egy vékony sáv, egyik oldalról a széles strand szegélyezi, utána van egy sor épület, az épületek mögött pedig mocsarak vannak. A mocsár másik oldalán van Isla del Moral, mellyel szinte egybeépült, kicsit tovább pedig az Isla Cristina. Isla Canela aranysárga homokos strandja kb. 7 km hosszú.
Első napom azzal telt, miután megtartottam reggel az információs találkozót, hogy először körbenéztem a hotelben, majd elindultam felfedezni a környéket. Ez a térség eléggé ismeretlen a mi turistáink számára, inkább csak spanyolok és portugálok járnak ide. Igazából nem nagyon van itt mit csinálni, nincs itt szinte semmi, csak a hotelek és a strand. Ráadásul itt a szezon csak júliusban kezdődik, június közepén még elég kihalt minden. A hotelnek van egy hátsó kijárata a strand felé, onnan egy szűk kis sétányra jutunk. Időnként megjelent itt pár bódé néger árusokkal, akik főleg ruhákat, táskákat árultak, plusz volt egy szuveníros bódé is, de ez minden. A sétány mögött van egy pálmafasor, utána pedig egy bokros, füves természetvédelmi terület, ezen keresztül vezetnek fahidak a strandra. Utána következnek a homokdűnék és a széles strand. Minden hotelhez tartozik egy chiringuito, egy kis beach bár/étterem, de a többségük még zárva volt. A strand pedig minden nap annyira szeles volt, hogy szinte meg se lehetett közelíteni a vizet. Ez már ugyanis az Atlanti-óceán, mely hidegebb és sokkal szelesebb is. Pár perc alatt mindenünket telefújta a szél homokkal, egyszerűen nem lehetett ott megmaradni. Ráadásul az első napokban a vihar telehordta a partot zöld algákkal, aminek a látványa nem volt túl kellemes. Aki fürdőzni akart ezen kellett először átvágnia. A szél csak az utolsó 2 napban enyhült, akkor már melegebb is volt, így páran meg is mártóztak az óceánban. Én inkább csak esténként sétáltam ki a partra, akkor már mindig jobb idő volt. Csodás naplementéket lehet itt látni, bár a nap sajnos nem az óceán fölött ment le, hanem a másik oldalon, az épületek mögött, de mivel nincs nagyon beépítve a környék, szépen lehet látni a mocsarak felett.
Valamelyik nap tovább sétáltam a sétányon a hotelek mellett, de ott már csak lakások voltak, utána meg már azok se, csak építkezések, meg egy pici park útközben. Találtam egy chiringuitot is ami nyitva volt, jóval messzebb a hotelünktől, de ott se lehetett sokáig kibírni, annyira fújt a szél.
A hotelek másik oldalán van a főút. Rögtön a körforgalomnál kezdődik egy épületsor néhány étteremmel, amely a kikötőhöz vezet. Pár perces séta az egész, a mi hotelünk ugyanis rögtön a sziget legelején volt. Ez a rész szép, a marina a sok kis vitorláshajóval és jachttal, valamint pár kávézóval és étteremmel ami nyitva van. A kikötő végén van a "bevásárlóközpont", ami egy szép arab stílusú fehér-kék épület, de sajnos el van hanyagolva. Csak a földszinten van pár étterem és bolt, az emelet kihalt. Itt találunk egy picit nagyobb szupermarketet, de a választék majdnem mindenhol csak ugyanaz. És arra is fel kell készülnünk hogy Isla Canelán nem andalúz árakkal fogunk találkozni az biztos! Mivel nincs konkurencia, mindenből kevés van itt, nyugodtan megengedhetik maguknak hogy felhúzzák az árakat. Legyen szó élelmiszerről a boltokban, szuvenírekről, vagy kajáról, italokról az éttermekben, bárokban. Na és persze semmi andalúz hangulat nincs az egészben. Csak egy művileg létrehozott turistaövezet. Aki viszont nyugalomra vágyik a természet lágy ölén, annak tökéletes.
Jár a térségben egy kisvonat, ki volt téve a téli menetrendje is, de én egyszer se láttam közlekedni. Ezenkívül van a kikötőből egy kompjárat Isla Cristinára, naponta 10-szer, ez akkor 6 euro volt oda-vissza. Bővebb információt nem tudok róla, mert nem próbáltam ki.
Valamelyik nap a hét vége felé átsétáltam az Isla del Moral részre, melyhez egy hídszerű út vezet a mocsáron keresztül. Ennek érdekessége hogy szemmel látható itt az apály és a dagály. Volt amikor tele volt vízzel, és volt amikor majdnem teljesen ki volt száradva. Ez naponta váltakozott. Isla del Moral-on szintén semmi nincs, csak néhány kisebb bár, étterem és bolt. Isla Canelával ellentétben, ami a turistaövezet, ez viszont teljes mértékben helyi! Nincsenek hotelek, helyette takaros kis színes házikók vannak. Nagyon meglepett mennyire új mindegyik, és milyen szép, rendezett az egész környék!
AYAMONTEÉrkezés utáni második napon elmentem megnézni Ayamonte városát, mely a legközelebbi nagyobb város, kb. 9 km-re van Isla Canelától. Rendszeres buszjárat van oda, a buszmegálló közvetlenül a hotel mellett található.
Ayamonte kb. 20 000 lakosú város, mely közvetlenül a portugál határon fekszik, a Guadiana folyó torkolatánál. Fekvése miatt mindig stratégiailag jelentős hely volt. Laktak itt ibérek, görögök, rómaiak és arabok is, mindegyik nyomot hagyott a város kultúráján, szokásain. Nevét valószínűleg az Aya nevű dombról kapta. Később a városka felváltva tartozott Portugáliához és Spanyolországhoz. Határváros lévén fontos szerepet játszott Amerika felfedezésében is, városi jogokat 1664-ben kapott.
Ayamontét állandó kompjárat köti össze a folyó másik oldalán lévő portugál Vila Real de Santo Antonioval, valamint 1991-ben adták át az új, modern 2 méteres nemzetközi függőhidat a várostól északra, melyen keresztül könnyebb az átjutás a két ország között.
Ayamonte egy tipikus andalúz kisváros, óvárosa tele van szűk kis utcákkal, fehérre meszelt házakkal, éttermekkel, bárokkal... Itt már lehetett érezni az andalúz hangulatot, és az árak is sokkal alacsonyabbak voltak.
Van pár központi tere, ilyenek a PLAZA DE LA CORONACION és a PLAZA DE LA LAGUNA, melyek színes mozaikcsempés padokkal vannak körülrakva.
Több templom is van Ayamontéban, én csak a 15. századi IGLESIA DE NUESTRA SEÑORA DE LAS ANGUSTIAS-t néztem meg.
Bekukkantottam a piacra is, a MERCADO DE ABASTOS-ra, ahol tengerparti város lévén főleg halat és tenger gyümölcseit árulnak, és lefotóztam néhány érdekesebb épületet. Ilyenek pl. a városháza, a színház és a vámház. Túl sok nevezetesség nincs a városban, de érdemes picit körülnézni. Vásárolni is érdemes, viszont készüljünk fel rá, hogy egész délután zárva van majdnem az összes bolt a siesta miatt. Sajnos aznap nem volt túl jó idő, még esett is egy picit, így pár órás séta után visszamentem a hotelbe.
Négy fakultatív kirándulás lehetőségünk volt - Huelvába, Kolumbusz nyomában, Sevillába és Algarveba, Portugáliába. Létszám híján csak az utolsó kettő valósult meg, pont az a kettő amit szerettem volna, nyilvánvalóan segítettem rábeszélni az embereket 😁. Sevilla azért, mert a kedvenc városom, és az egyedüli amit jól ismertem, Algarve pedig azért mert már régen szerettem volna ide eljutni... De úgy igazából ha már választani kellett, ez a kettő ért a legtöbbet, és mivel kevés emberünk volt (összesen 23), sajnos választani kellett. Volt még egy olyan lehetőség hogy Gibraltár, pár ember szeretett volna menni, de nagyon messze volt, sokat kellett volna utazni, és túl drága is lett volna.
Sevilláról már korábban írtam, amikor egy hetet töltöttem ott
https://mytravellings19.blogspot.com/2018/10/sevilla-jerez-ronda-cadiz-1resz.html,
az Algarve-i fakultatív kirándulásról pedig itt olvashattok:
https://mytravellings19.blogspot.com/2019/08/algarve-fakultativ-andaluziabol.html
Utolsó nap csak késő este indult haza a gépünk, 20:40-kor, de a szállodát már 14:00-kor elhagytuk, ugyanis a programunk része volt hogy még a reptér előtt megnéztük a portugál Tavira városkát. Prágába hajnali fél 1 körül értünk.
Az egészet összefoglalva nem volt rossz kirándulás. A hely maga ugyan nem nagyon tetszett, de lettek új élményeim, tapasztalataim. A feladataimat viszonylag jól elvégeztm, az utasaim elégedettek voltak, a kirándulások is szuperek voltak, én pedig nyaraltam egyet és kipihennem is sikerült magam 😊
További képek Isla Caneláról:
https://link.shutterfly.com/kAZ25aOte5
