Úgy hozta az élet hogy júliusban kiköltöztem a Kanári-szigetek legnagyobbikára, Tenerifére. Egy magyar utazási irodának dolgozom, a ViaSale Travelnek, bár kicsit más munkakörben mint eddig, de van sok hasonlóság is. Egy kirándulásra járok idegenvezetni rendszeresen, ez pedig a Gomera-i dzsip túra. Valójában nagyon örülök hogy ezt kaptam, mert ez a kedvencem a 3 magyar nyelvű kirándulás közül. 😊
La Gomera a második legkisebb sziget (El Hierro után) a 7 nagyobb Kanári-sziget közül. Területe 369 km2, hosszúsága és szélessége is kb. 20 km. Legmagasabb pontja az 1487 m magas Alto de Garajonay, mely a sziget közepén helyezkedik el. Gomera Tenerifétől kb. 30 km-re délnyugatra fekszik.
Ezt a kirándulást a Tamaran nevű cég szervezi dzsipekkel. A találkozó reggel 8-kor van, ekkor osztják el az embereket a dzsipekbe. Mindig több nemzetiségű a túra, a többiek a sofőrök szerint vannak elosztva, csak mi magyarok járunk idegenvezetővel. A dzsipek (landroverek) 6 vagy 8 személyesek, de néha kisbusz szerűségekkel is járunk. Ezután kimegyünk a Los Cristianos-i kikötőbe, innen indul a komp Gomerára 9 óra körül. Két hajótársaság is jár Gomerára, mi a sárga-fehér Fred Olsennel járunk. Az út kb. 50 percig tart a szigetre. A hajón vannak bárok, mosdók és egy szuvenírbolt is.
A sziget fővárosába San Sebastian de la Gomerára érkezünk, itt ismét visszaszállunk a dzsipekbe, és elindulunk a sziget felfedezésére. Ilyenkor a sofőrök már felnyitják a dzsipek tetejét is hogy jobban lehessen élvezni az utat 😊
A fővárosból Hermigua völgye felé vesszük az irányt, bár az útvonal változó. Az első megálló mindig egy fotostop, de nem mindig ugyanazon a helyen van, viszont mindig valami kilátónál ahol látszik Gomera gyönyörű hegyes-völgyes tája.
A második megállónk egy aloe ültetvény Hermigua falucskában. Itt bemutatják mit és hogyan készítenek az aloeból.
Gomerán csak egy pici ültetvényük van, kb. 2000 növénnyel, a gyártás Gran Canarian folyik, de a többi szigeten is vannak ültetvényeik. Az aloe bár kaktusz kinézetű, és akként is viselkedik (a levelei magukba szívják a nedvességet és elraktározzák), valójában azonban liliomféle mint a hagyma vagy a fokhagyma. Az aloenak több mint 300 fajtája van, viszont csak egy az amit a gyógyászatban használnak, az aloe barbadensis, amit mindenki aloe vera néven ismer (a "valódi aloe"). Ezt sárga virágáról különböztethetjük meg. Az aloe levelei tartalmaznak egy aloin nevű sárga anyagot, mely a növény természetes védőanyaga, és erős hashajtó, ezért a levelet 8-10 órán keresztül áztatják, hogy kiázzon belőle az aloin. Aztán meghámozzák, és csak a halfilé szerű belseje marad, mely teljesen átlátszó. Ha az aloe zöld, akkor az már nem természetes. A zselé szerű "halfilét" aztán kipréselik, és a levét gyógyításra használják, de fogyasztható is. Jó sebek gyógyítására, napégésre, rovarcsípésre, különféle bőrbetegségekre, allergiára, fogyasztva pedig tisztítja a szervezetet, erősíti az immunrendszert és gyomorbántalmakra is kiváló. Megjegyzem az íze borzalmas 😁 Természetesen különféle kozmetikumokat is készítenek belőle.. van testápoló, arckrém, fájdalomcsillapító krém, stb. Ezeket ki lehet próbálni, és természetesen megvásárolni is, ahogy egy kis növenykét is haza lehet vinni elültetni. Igazán nem igényes, egy hónapban egyszer kell csak öntözni.
Az aloe ültetvény után következik a banánültetvény. A banán a Kanári-szigetek legelterjedtebb terménye. Termesztését az angolok kezdték el a szigeten. Régen nagy jelentősége volt itt a banántermelésnek, ugyanis Európában ez volt az egyetlen hely ahol megtermett. A banánfa lágy szárú növény, nagyon könnyen kidől, ezért kell sok helyen bekeríteni, hogy védjék a széltől, illetve kitámogatják botokkal, hogy a banánfürt se húzza le. Érdekessége hogy egy banánfa életében csak egyszer terem, utána kivágják. Viszont az anyanövényen mindig jönnek kis hajtások, ebből lesz az új növény. Kb. 1-1,5 év után terem, egyetlen banánfürtöt mely 50-70 kiló is lehet. A banánt mindig zölden szüretelik le, szétválogatják egy üzemben, és a jó kemény és zöld banánokat szállítják a szárazföldre, ahol majd etiléngázzal kezelik, úgy lesz mind egyenletesen sárga. A kanári banán azért finomabb és édesebb, mert itt az ún. "selejt banánt" kóstolhatjuk meg, mely a napon érett meg. Kanári banánt egyébként csak Spanyolországba exportálnak, ez még Franco tábornok tilalmából származik.
Hermiguaból elindulunk Agulo falucska felé, következő állomásunk a Roque Blanco étterem. Addig keresztülmegyünk jónéhány szerpentinen és meredek lejtőn. Az étteremtől nagyon szép a kilátás a környező völgyre. Itt bemutatják nekünk a silbo gomero-t, azaz a gomerai füttynyelvet. Mivel a sziget nagyon meredek hegyes, és a falvak illetve az egyes házak messze voltak egymástól, így az emberek nem tudtak hogy kommunikálni. Ezért fejlesztettek ki egy füttynyelvet, mellyel megértették egymást néhány kilométer távolságban is. Még a sziget őslakosai, a guanchok kezdték használni, majd átvették a spanyolok is. A füttynyelv tulajdonképpen a spanyol nyelv imitációja, és annyira egyedi hogy az UNESCO is felvette a szellemi világörökségi listájára.
Ebéd után tovább folytatjuk az utunkat a sziget belseje felé, a Garajonay nemzeti parkba. A legenda szerint a park Gara gomerai hercegnő és Jonay tenerifei herceg tragikus szerelméről kapta a nevét. A fiatalok azért nem lehettek egymáséi, mert a 2 sziget természeti erői szemben álltak egymással. Tenerifét a tűz istenei, míg Gomerát a víz istenei uralták. Amikor Gara es Jonay az esküvőjükre készülődtek, Gomerát földrengés rázta meg, Tenerifén pedig kitört a Teide. Ezt a babonás guanchók nagyon rossz előjelnek vélték és eltiltották egymástól a szerelmeseket. Ők azonban elszöktek otthonról és a hegyekbe menekültek. A legmagasabb pontról viszont már nem volt menekvés így inkább a halált választották minthogy egymás nélkül kelljen élniük. Egy mindkét végén hegyesre faragott nyársot helyeztek egymás közé mely a szívükbe fúródott, ők pedig egy utolsó ölelésben szenderültek örök álomba.
A Garajonay nemzeti park a sziget kb. 10 százalékát teszi ki, és itt található a világ egyik legnagyobb babérerdeje. Babérerdő ma már a világon csak itt található a Kanári-szigeteken, Madeirán és az Azori-szigeteken, a többi helyen kipusztította a jégkorszak. Nem csak babérfából áll, hanem egy nagyon jelentős növénytársulás, ahol kb. 12-15 fafajta található, melyek a különböző kontinensekről kerültek ide évmilliókkal ezelőtt. Ezért került fel az UNESCO természeti világörökségi listájára is. A vadbabéron kívül elterjedt itt a kanári magyal és a hanga is. A mohával benőtt fák pedig egy igazi elvarázsolt erdő hangulatát keltik.
Mi a Laguna Grandenál szoktunk megállni, ami egy kiszáradt tó, és kb. fél óra szabadidőnk szokott lenni. Van itt egy büfé, mosdók és egy látogatóközpont is.
A nemzeti parkban kb 1200 m magasan járunk, innen aztán már elindulunk lefelé, vissza a fővárosba.
Útközben még megállunk egy cukorsüveg formájú hegynél, a Roque Agando-nál, mely a legutolsó vulkáni kürtő a szigeten. Úgy keletkezett hogy a magma nem folyt ki a vulkánból hanem megszilárdult a belsejében, majd a vulkán külseje leomlott. Lenyűgöző a látvány a sziklára valamelyik út mellőli kilátóból.
Utolsó megállónk a főváros, San Sebastian de la Gomera, melyet a helyiek "la villa"-nak, azaz "a város"-nak neveznek. San Sebastiánt a 15. században alapították, legrégebbi épületei is ebből az időszakból származnak. Színes házai teraszosan helyezkednek el a kikötő felett.
Gomerát Kolumbusz szigetének is nevezik, ugyanis ez volt az utolsó hely ahol Kolumbusz Kristóf megállt Amerika felfedezése előtt. Kolumbus 1492 augusztusában hajózott ki Andalúziából, Huelva városából, és a passzát szelek segítségével hajózott el egészen Amerikáig. A Kanári-szigetek az útjába estek, Spanyolországtól kb. 1000 kilométerre vannak, innen pedig még vagy további 5000 km van hátra Amerikáig. Kolumbusz azért nem Tenerifén állt meg, mert ott még folytak a harcok a spanyolok és az őslakos guanchok között, ráadásul épp akkor tört ki az egyik vulkán is a szigeten. Gomera már spanyol fennhatóság alá tartozott, béke volt, és volt itt elegendő víz és élelem. San Sebastián védett kikötője alkalmas volt a kikötésre. Kolumbusz még 2 alkalommal jött vissza Gomerára, ennek az egyik oka a sziget úrnőjével, Beatriz de Bobadillával folytatott viszonya volt.
A fővárosban szinte minden Kolumbuszra emlékeztet. A főtér sarkán találjuk a tengerész szobrát. Mögötte, a régi vámház udvarán van egy kút, a legenda szerint a vizével szentelte meg Kolumbusz az újonnan felfedezett kontinenst. A város fő nevezetessége a Miasszonyunk Mennybemenetele templom. A háromhajós plébániatemplom alapjai a 15. századból származnak. Szerkezete vulkáni kő, de a legtöbb belső díszítés, így az oltárak is fából készültek. Állítólag Kolumbusz is imádkozott itt a nagy út előtt.
A főtér melletti parkban áll a Torre del Conde erődtorony, mely a Kanári-szigetek legrégibb épülete. Idősebb Hernán Peraza építtette a 15. század közepén hogy védelmet nyújtson számára a guancsokkal szemben. A szigetek őslakosai, a guancsok berber eredetű kőkorszaki barlanglakó törzsek voltak. A spanyolok csak a 15. században hódították meg a Kanári-szigeteket, miután kiűzték a mórokat az országból. Gomerán a Peraza nemesi család telepedett le. Beatriz Bobadilla az ifjabb Hernán Peraza felesége volt. A gróf szinte mindenkivel hadban állt, valamint viszonyt folytatott a guancso fővezér lányával, ezért a guancsok egy felkelésben megölték a sziget kormányzóját. Beatriz ezt kegyetlenül megtorolta, egy csomó guancsót kivégeztett, ezért is tartja a történelem "véres grófnőnek". A fiatal özvegy nem bánkódott sokáig a férje után, először Kolumbusz karjaiban keresett vigaszt, majd hozzáment Alonso Fernandez de Lugohoz, Tenerife meghódítójához.
Az említett nevezetességeken kívül nem sok más látnivaló van a városban, de érdemes sétálni egyet a szűk kis utcáin, vagy beülni a főtér valamelyik kávézójába. Nekünk kb. egy óránk van mindig a városban, a komp fél 6-kor indul vissza Tenerifére.
***NÉHÁNY TOVÁBBI INFORMÁCIÓ GOMERÁRÓL:
- Ahogy a legtöbb Kanári-szigetnek, Gomerának is 2 arca van - délen kopár kősivatagot találunk, észak pedig szép zöld. Az időjárás is ugyanígy változik mint a táj, attól függően hogy a sziget melyik részén vagy milyen tengerszint feletti magasságban vagyunk, egy nap lehet részünk napsütésben és melegben, valamint hidegben, felhős, esős, ködös és szeles időben is.
- Gomera régen a mezőgazdaságból élt és önellátó volt. Nagyon jelentős volt a trópusi gyümölcsök termesztése - banán, mango, avokádo, papaya, maracuja, ugyanis Európában a Kanári-szigetek voltak az egyedüli hely ahol ezek megtermettek. Amerika felfedezése előtt még cukornádat is termesztettek itt, és rumot is készítettek. Trópusi gyümölcsök ma is vannak, de a termesztésük már nem olyan jelentős. Ezeken kívül termesztenek még krumplit, paradicsomot és szőlőt is, melyből helyi borokat készítenek.
- Amiből még nagyon sok van a szigeten az az agave - virágából mézet készítenek, leveleiből pedig szizál rostot nyertek régen, és ezt zsákok és kötelek készítésére használták; valamint a fügekaktusz, melyet a rajta élősködő bíbortetű miatt termesztettek, amiből kárminvörös festéket nyertek.
- Tipikus helyi termék a pálmaméz, a guarapo, melyet a datolyapálmák terméséből nyernek, valamint a kecsketúró, az almogrote.
- Ma Gomera nagy mértékben a turizmusból él, de a szigeten nincs tömegturizmus. Délen van pár nagyobb szálloda, és a szigetnek saját repülőtere is van, ahova Teneriféről és Gran Canariáról érkeznek repülőgépek.
További képek Gomeráról:
https://link.shutterfly.com/CvkhZHJFS0
