POLLENCA - MIRADOR DE SES BARQUES - CUBER - GORG BLAU - LLUC - ALCUDIA
Ez tulajdonképpen két kirándulás volt... egy rövid Pollencába, és egy hosszabb a hegyekbe. Ebben az időszakban ugyanis sokáig rossz idő volt, nem lehetett sehova menni. Szombaton szabadnapom volt, de már reggeltől borús idő volt és az eső is csepergett. Sokáig gondolkoztam hogy mit csináljak... nem akartam otthon maradni, mert ez volt az egyetlen szabadnapom a héten, de azt se tudtam hova menjek mert az időjárás kiszámíthatatlan volt, bárhol bármikor rájöhetett valami zápor, zivatar. Végül elindultam északra, Pollenca városába, de hiába vártam hogy kitisztuljon, végig borús volt az idő.
Pollenca két domb - a Puig de Maria és a Puig de Calvari között terül el. Amikor Pollentia római várost (mai Alcudia) elfoglalták az arabok, a város lakói elköltöztek onnan és nem messze megalapították a mai Pollenca városát. A város jelképe a kakas, ami egy félreértésből ered, ugyanis a "pollo" spanyolul tyúkot jelent, a város nevének azonban semmi köze a tyúkhoz, a római Pollentia név változata. Ennek ellenére Pollencában mindenhol megtaláljuk a kakas szimbólumot.
Az autót a főút melletti füves parkolón hagytam (a kakasos körforgalom mellett). Találtam volna még parkolóhelyet közelebb is a központhoz, de nem tudtam hogy néz ki a város. Pollenca egyébként egyáltalán nem nyűgözött le, és nem csak a rossz idő miatt. Hasonló várost vártam mint Alcudia, melynek gyönyörű az óvárosa... Pollencában viszont semmi nincs, csak öreg házak. Megnéztem a főterét a plébániatemplommal, illetve a volt domonkos rendi kolostort ahol ma múzeum van és itt rendezik meg minden nyáron a pollencai nemzetközi zenei fesztivált is (a belépés ingyenes volt). Sétáltam még egy kicsit a központ utcáin, de nem találtam semmi érdekeset.
Az egyetlen valamit érő nevezetesség az a Kálváriadomb, mely a város fölött terül el. 365 lépcsőfok vezet a tetejére, melyet vékony ciprusok szegélyeznek. Itt egy 18. századi kis barokk kápolna fogad bennünket, valamint szép kilátás a környékre (persze ha nincs beborulva).
Még egy érdekesség Pollencáról, Agatha Christie itt töltötte 1932 nyarát, melynek az eredménye a Pollensa-öböl című novellasorozata.
Az idő nem lett jobb, így elindultam hazafelé, és milyen jól tettem, mert egész úton csurgott az eső!
A következő szabadnapom csütörtökön volt. Ekkor már egyre gyakoriabbak voltak a kirándulásaim, ugyanis nagyon rövidült a Mallorcán töltött időm, és az utolsó hetekben már kevesebb volt a munkám is, és több a szabadidőm. Csütörtökönként információs találkozókat szoktam tartani, mert szerdán volt mindig turnusváltás, ez volt az első hét amikor már szerdán nem jöttek új vendégek, így a csütörtököm szabad volt. Ez a kirándulás volt a legvakmerőbb az egész nyáron, ugyanis a Tramuntana hegységbe vettem az irányt. Jártam már Deiában, Son Marrognál, Banyalbufarban, de azok az utak nem voltak olyan nehezek. Most sokkal merészebb dologra szántam rá magam... hogy bemerészkedjek az igazi hegyek közé... ugyanis meg szerettem volna nézni a Cuber és a Gorg Blau víztározókat, és fotókat akartam készíteni a Tramuntana hegyeiről. A Sa Calobra után ez a legnehezebb út Mallorcán, de a legszebb is. Busszal már végigmentem 2-3szor ezen a szakaszon, ezért gondoltam hogy nem lehet annyira vészes...
Elindultam reggel Soller felé, innen pedig fel a hegyekbe. Az első megállóm a MIRADOR DE SES BARQUES volt, itt már jártam a magyar szigettúrán, hazafelé szoktak itt megállni fotókat készíteni a kilátónál és frissen facsart narancslevet inni. Reggel 10 körül értem oda, de a parkoló már akkor is tele volt, épphogy csak meg tudtam állni. Pár perc múlva pedig megérkeztek a buszok is tele turistákkal... Most én is megittam egy narancslevet és próbáltam élvezni a kilátást Port de Sollerre, de nem mertem sokáig maradni, mert féltem hogy rossz helyen parkolok, vagy elállják az utamat a buszok és nem fogok tudni kijutni. Így inkább elindultam tovább.
Útközben próbáltam minél többször olyan helyet keresni az úton ahol meg lehett állni fotózni, annyira gyönyörű volt a táj! Amikor busszal mentem erre, ez a szakasz még talán jobban elbűvölt mint a Sa Calobra, a hegyek engem leginkább Svájcra vagy Kanadára emlékeztettek.
A Cuber és a Gorg Blau mesterséges víztározók a Tramuntana hegységben, nagy jelentőségük van a sziget ivóvíz ellátásában. Kerítéssel vannak körülvéve, így védve az emberektől a tisztaságukat.
Az első tó a CUBER volt, ez a kisebb. Szerencsére a tó felett van egy kis kilátó ahol meg lehet állni... épp egy autónak elég egyszerre 😄 de szerencsére nem volt még nagy forgalom. Nyáron amikor keveset esik ezek a tavak majdnem teljesen kiszáradnak. A tónál volt két kisebb parkoló, de eléggé tele voltak, az emberek túrázni járnak a környéken. A parkoló mellett pedig szamarak legelésztek, igaz kerítés mögött. A tó körül bár kapu és kerítés van, oda lehetett menni hozzá közel, sőt sétaútvonalak is vannak körülötte... Én nem akartam messzire menni, csak készítettem néhány fotót a tóról. Itt is legelészett pár szamár, sőt az egyik épp a tóból ivott 😊
Innen nagyon közel van a PUIG MAYOR, Mallorca legmagasabb hegycsúcsa, a fehér "golflabdával" a tetején, ami NATO katonai bázis. Az egész környéke zárt katonai terület, így nem megközelíthető. Innen egyébként egyáltalán nem tűnik úgy hogy a hegy 1445 m magas, valószínűleg azért mert a tavak is magasan fekszenek, közel a csúcshoz.
A Cuber után következett a nagyobb víztározó, a GORG BLAU (kék kanyon). Itt van bőven parkolóhely a tó mentén. Egy 1969-ben feltárt oszlopot is találunk a tó mellett, mely valószínűleg egy 6. századi templomhoz tartozott.
Nem messze a Gorg Blau után van egy viadukt, és itt van az elágazás, ahonnan az egyik irányba a Sa Calobra szerpentines út vezet a Torrent de Pareis szurdokba. A másik út, melyen én is tovább mentem, a Lluc kolostorhoz vezet. Eddig nem volt nehéz az út, innen következett a leghajmeresztőbb része... szakadék melletti szerpentineken, de fantasztikus kilátásokkal!
SANTUARI DE LLUCKövetkező állomásom a Lluc kolostor volt. Csak egyszer voltam itt a nyár elején a szigettúra kiránduláson, de akkor alig fél óránk volt, ami nem volt elég semmire. Vissza akartam jönni önállóan, hogy végignézzem az egészet, de mostanáig féltem az ide vezető úttól. A kolostor területén nagy parkoló van (buszok és autók számára is), fizetett, de lehet kombinált jegyet venni a parkolóra és a kolostorba (5 euro). A templomba nem kell fizetni, csak a múzeumba, de a parkolásért mindneképpen fizetni kellett, így mindegy volt. A kolostor nagy területen fekszik, és több részből áll.
Lluc Mallorca fő Mária-kegyhelye és zarándokhelye már a középkortól. A zarándoklat alapját a "La Moreneta", a kis Fekete Madonna szobrocska képezi, melyet állítólag egy Lluc (Lukács) nevű, keresztény hitre áttért arab pásztorfiúcska talált az itteni erdőben a 13. században. Elvitte a közeli Escorca templomába, de a szobor eltűnt és visszakerült az eredeti helyére. Ez többször is megismétlődött, míg végül építettek neki itt egy kápolnát. A mai épületek többsége a 17. századból származik.
Amikor megérkeztem, a templomban ismét mise volt (szigettúrakor is). Bár ilyenkor az oltáron látható a Madonna szobra, nem lehet közelebb menni, és fotózni is csak maximum a bejárattól lehet. Ha nincs mise, akkor az oltár meg van fordítva, és a szobrocska mögötte, a hátsó kápolnában látható. Állítólag csodatévő ereje van, teljesíti a kívánságainkat ha megbűvöljük vagy megérintsük. Amikor később újra visszamentem már vége volt a misének, de akkor se mertem közel menni a szoborhoz, nemhogy még meg is érintsem.. a csendben imádkozó hívők nem néztek volna rám jó szemmel.. 😕
Érdekes a bejárattól vezető kerengőszerű kőfolyosó, melyet fagerendák fednek, emeletén a fakorlát mögött pedig a szerzetesek szobái sorakoznak. A több mint 100 kolostorcellát ma kiadják szállásként a zarándokoknak és turistáknak. A korlát alatti vályúszerűségek a lovaknak szolgáltak.
A kolostor múzeumában főleg vallási tárgyak, miseruhák vannak kiállítva, de találunk itt más kiállítási tárgyakat, kerámiát, festményeket, bútorokat is (nem túl érdekes az egész). A kolostornak híres még a gyermekkórusa is, az ún. blauets ("kékek"), akik kék színű reverendájukról kapták a nevüket.
Az egész épületkomplexumban van még városháza, pékség, étterem, kávézó, és természetesen toalett is. A szuvenírboltban szintén főleg kegytárgyakat vásárolhatunk. A helyiek szerint ha vezetünk, érdemes színes szalagokat, vagy a Fekete Madonnát ábrázoló mágnesszerű tárgyakat vennünk, és kitenni az autónkba, mert megvédenek utazásaink során.
Az épülettől nem messze van egy domb, ahova fel lehet sétálni, az egyik oldalán domborművek vannak, a tetején pedig egy nagy kereszt, ahonnan szép a kilátás a kolostorra és a környékre is. A kolostor másik oldalán van még egy botanikus kert is, ami inkább egy dzsungelnek tűnt nekem, ezért ezt inkább kihagytam. Az egész területre egyébként elég volt valamivel több mint egy óra.
Elhatároztam hogy ha már idáig eljöttem, akkor végigmegyek az egész hegyi úton, így Lluc után Pollenca felé vettem az irányt. Ez a szakasz is csodaszép volt, de sajnos sehol nem volt egyetlen hely sem az egész úton ahol meg lehetett volna állni fotózni. Gondolkoztam hogy visszamenjek Pollencába jó időben, de végül nem volt kedvem hozzá, így csak a kis római kőhidat néztem meg a város határában, ami a múltkor kimaradt.
Inkább ellátogattam még ALCUDIÁBA. Alcúdiáról már írtam korábban
itt, ugyanis jártam oda minden héten a fakultatív kiránduláson belül. De az az egy óra csak arra volt elég hogy a piacon bóklásszunk. Ezért készültem már régen elmenni a városba önállóan is, hogy megnézzem az egészet nyugodtan... Először megálltam a tengerparton Pollenca és Alcudia között, majd végigsétáltam a központjában és a városfalakon. A város egyébként teljesen más képet nyújt piac nélkül, alig lehet ráismerni az utcákra amikor nincsenek tele sátrakkal. Megnéztem a volt bikaviadal arénát, és kisétáltam a város határába hogy készítsek pár fotót a római romokról (bemenni már sajnos nem lehetett mert csak 14:30-ig volt nyitva, én pedig fél 5 körül voltam ott), a Szent Anna kápolnáról és a szemben lévő temetőről. Innen pedig aztán már elindultam hazafelé.
További képek Mallorcáról:
https://qq0u.app.link/e/jY1h8P49aU
