SANT SALVADORFolytattam a sziget felfedezését keleten. Ezúttal később indultam, egész 9-kor, mert fáradt voltam és nem akartam korán kelni, de nem is terveztem hogy reggel 8-kor érjek oda valahova... Régen meg akartam már nézni a Sant Salvador dombot, de féltem elmenni oda, mert ez egy kilátóhely dombon, és nem tudtam milyen út vezet oda... Ráadásul amikor néztem az interneten, elég nehéznek tűnt... egy csomó kanyar... De nagyon el akartam oda menni, így fogtam magam és elindultam. Tudom hogy az ilyen helyekre reggel a legjobb menni, amikor még kevés az autó... tehát akkor ez volt az első célpontom. Az út végül nem volt olyan nehéz, Zakynthoson sokkal rosszabbakon is mentem 😉. Ugyan dombnak felfelé vezetett, sok kanyarral, de ha az ember óvatosan és lassan megy, és főleg amikor még nem jönnek szembe autók akkor nem történhet semmi...
A volt Sant Salvador kolostor Felanitx után kb 5 km-rel helyezkedik el egy 509 m magas dombon, a Serra de Llevant hegységben. Ez a sziget egyik legfontosabb szentélye, az első remetelak már a 14. században épült itt.
Az út Palmából egy órát tartott. Könnyű megtalálni, már az úton látni a letérőt. A parkolón csak két autó volt rajtam kívül (az elsőn, mert volt ott még több parkolóhely is, de még mindenhol kevés volt az ember). Én ott álltam meg ahol a Krisztus szobor van, sajnos épp mögötte sütött a nap, így nem lehetett jó képeket csinálni. A Krisztus király (Cristo Rei) 7 m magas szobor csak 1934-ből származik, és Krisztust királyként koronával a fején, és jogarral a kinyújtott kezében ábrázolja. Alapzatában egy kis kápolna van. Mögötte le lehet sétálni egy darabon, szép onnan a kilátás.
A másik oldalon van a régi kolostor épület, ez 1716-ban épült, ma hostelként működik, megszállhatunk a 13 cellájának egyikében, egy része pedig étterem. Ingyenes toalett is van az épületben. A kolostor temploma ma is működik, szép a belseje.
A harmadik nyúlványon kicsit lejjebb egy 14 m magas kőkereszt áll, mely a 2. világháború áldozatainak állít emléket. A keresztre vissza lehet menni az útról, van ott hely ahol az autót lehet hagyni, és fel kell sétálni kicsit. Az egész hely varázslatos.. gyönyörű a kilátás minden oldalra.
FELANITXA kirándulást Felanitx város megtekintésével folytattam. Ide már a múltkor készültem, de nem sikerült eljutnom... Az autót elég messze hagytam, Portocolom (vagy Sant Salvador) felé, de így legalább végigsétáltam a városon. Felanitxben volt egy (akkor) ijesztő most már vicces élményem, hogy majdnem becsuktak egy templomba! 😃 A város végén van egy szép nagy templom, kívülről ki volt díszítve, egy héttel korábban valami ünnep volt ott, és nyitva volt... Így hát bementem. Bár a belseje elég sötét volt, de gondoltam hogy olyannak kell lennie... Utánam még két másik turista is bejött.. körülnéztem, lefotóztam a templomot, amikor hirtelen azt vettem észre hogy minden villany lekapcsolódott és becsukódott a bejárati ajtó... gyorsan odafutottam és kiabáltam hogy van e ott valaki... Szerencsére még ott volt a sekrestyés bácsi, aki később elmondta hogy csak azért volt nyitva a templom mert elvitt onnan valami dolgokat.. és azt hitte hogy csak ketten voltak bent, és ők kijöttek... Jól megijedtem 😂😂😂. A mise csak este 6-kor lett volna!!!
Felanitx egész szép városka... tetszett. 15 000 lakosával a nagyobb városok közé tartozik a környéken, de a történelmi központja elég kicsi. Legfőbb nevezetessége a homokkőből épült Szent Mihály plébániatemplom, mely 1248-ból származik, majd a 18. században átépítették, így keverednek itt a reneszánsz és barokk elemek is. A bejárathoz egy kiugró lépcsősor vezet fel, és a templomhoz egy négyszögletű harangtorony is tartozik. Szemben találjuk a Szent-Margit díszkutat ahova pár lépcsőn kell lemenni, a templom mögött pedig van a városháza és a vásárcsarnok. Szép a templom, és az utcácskák is körülötte. De megmondom őszintén már féltem bemenni a templomba 😀.
Felanitxban egyébként már az arab időkben is csempéket gyártottak (azulejos), de a város ismert a borkészítéséről is, valamint arról hogy itt született Guillem Sagrera építész, a palmai katedrális tervezője és Miquel Barceló világszerte ismert kortárs festő.
CALO DES MOROGondolkoztam merre tovább, néztem melyik öböl van hozzám a legközelebb... A Cala Llombards-ot akartam megnézni, ami a múltkor kimaradt, és a híres Calo des Moro-t. Betettem a gps-be a Cala Llombards-ot, és találtam ott egy parkolót, ezúttal ingyeneset. Bár az egész poros és kavicsos volt, hatalmas parkoló volt, és lehetett ott helyet találni. Meg voltam lepődve, mert amikor néztem a térképen, mutatott még utcákat közelebb is a tengerhez... később rájöttem hogy ezek csak a helyieknek vannak, mindenhol ki volt téve a behajtani tilos tábla.
Gyalog kellett menni egy elég nagy darabot, az egyik oldalon a nyíl a Cala Llombards-ot mutatta, a másikon Calo des Moro-t és S´Almoina-t. Megörültem hogy Calo des Moro is ott van, és ha már úgyis gyalog kellett menni, akkor az érdekesebbet választottam. Meg kell hogy mondjam, jó sokat kellett sétálni! Először utcákon, majd egy kis erdőn keresztül, és végül megmászni a sziklákat az öböl körül... De az a kilátás! Amikor megláttam az öblöt azt mondtam hogy ez igen, ez valóban gyönyörű strand... olyan mint a Ión-tenger Görögországban! Csodálatos türkizkék víz... Én az első két nyaramat telepített idegenvezetőként Lefkádán töltöttem, ahol minden strand hihetetlenül türkizkék színű... így számomra az igazán gyönyörű strandok csak az ehhez hasonlóak. Végigmentem az egész öböl körül, egész a másik oldalra, ahol a Cala S´Almoina van, de az nem volt olyan szép. Onnan vissza lehetett menni közvetlenül az útra, így nem kellett még egyszer végigmásznom a sziklákat az egész öböl körül... Így is rendesen elfáradtam! De megérte! Kétségkívül ez Mallorca legszebb öble.
CAP DE SES SALINESOlyan fáradt voltam hogy már nem akaródzott sehova máshova mennem, de főleg nem olyan helyre ahol még gyalogolnom kellett volna... Így olyan helyet kerestem ahova autóval mehetek. Elhatároztam hogy megnézem a világítótornyot a Cap de Ses Salines foknál. Az ismerőseim voltak ott még májusban, tőlük ismertem tulajdonképpen... de amikor ők voltak, nem volt ott szinte senki rajtuk kívül, most pedig az egész út tele volt autókkal. Egész a világítótoronyig mentem ahol persze nem lehetett megfordulni, így vissza kellett tolatnom, megfordulnom és leparkolnom messzebb. Az emberek valószínűleg a környező strandokra mentek.. mert a világítótoronynál nem volt senki. Később mondták többen hogy van egy nagyon szép strand a világítótoronytól kb. 30 percnyi sétára, sajnos ezt akkor nem tudtam. A világítótorony magánterület, csak a kerítésen keresztül lehet lefotózni... de találtam egy kis utat a világítótorony mellett mely a tengerhez vezetett... A másik oldalról pedig a kerítés tönkre volt menve... Az egész partot egyébként érdekes sziklák alkotják... kis lyukakkal, némelyikben kikristályosodott só volt (amikor az ismerőseim voltak ott, akkor víz volt bennük, és kis tavacskákat alkottak, a lábaikat is megmártották benne). A tengernek itt is szép színe volt.
Ezután már fáradt is voltam, meg estére más programot terveztem egy ismerősömmel, úgyhogy innen már tényleg csak haza mentem.
