NEUSCHWANSTEIN A Neuschwanstein kastély gyerekkori álmom volt, volt egy puzzlem, amin az szerepelt (szerintem nem vagyok egyedül). Eddig valahogy nem jött ki a lépés hogy megnézzem, meg igazából nem is vonzanak a turistás helyek. De amint Füssen szóba jött, mondom akkor láthatom a Neuschwanstein-t is... Azzal tisztában voltam, hogy magát a kastélyt nem nézzük meg - egyrészt a jegyek már hetekkel előre ki vannak árusítva, másrészt nem is télen szeretném megnézni. De kívülről azért mindenképpen látni akartam, ha már ott voltunk.
MALLORCA - SZIGETTÚRA (fakultatív)
–
Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások
Három fő fakultatív kirándulásunk volt - a szigettúra, az Alcudia - Formentor és a fél napos Sárkánybarlang.
A szigettúra volt az egyik legkedveltebb egész napos kirándulás, még akkor is ha elég drága volt. Bár igazából nem nevezhetnénk "szigettúrának", ugyanis csak a Tramuntana hegységet foglalta magába, de kétségkívül ez a sziget legszebb része. Drága meg azért volt, mert benne volt a hajó, a történelmi vonat és villamos jegyeinek az ára. Én ezen a kiránduláson sajnos csak egyszer voltam (csehszlovák), még a legelején, a hajózás miatt inkább kihagytam (mert nem szeretem a hullámokat). Kétszer voltam még szigettúrán a magyarokkal, de nekik kicsit más programjuk volt.
Az indulás reggel 9 körül volt délről (Palmanova). Az első megálló INCA városában volt egy bőrkészítő üzem boltjában. Inca a bőrkészítés központja a szigeten már évszázadok óta. Állítólag már a római időkben is készítettek itt sarukat. Incát i.e. 123-ban alapította V. Cecilio Metelo a Palmát és Alcudiát összekötő úton mint pihenőállomást. A városban több családi vállalkozást találunk akik bőrkészítéssel foglalkoznak, megtaláljuk itt például a Camper világhírű márkát is. Mi a Paco Llabres - Unic boltot látogattuk meg Inca közepén, ahol nagy volt a választék cipőkből és táskákból egyaránt. A bolt mellett van egy kávézó, és természetesen toalett is. Kb. fél óra szabadidőnk volt itt. Innen tovább folytattuk az utunkat Lluc kolostorába.
LLUC
Lluc Mallorca fő Mária-kegyhelye és zarándokhelye már a középkortól. A zarándoklat alapját a "La Moreneta", a kis Fekete Madonna szobrocska képezi, melyet állítólag egy Lluc (Lukács) nevű, keresztény hitre áttért arab pásztorfiúcska talált az itteni erdőben a 13. században. Elvitte a közeli Escorca templomába, de a szobor eltűnt és visszakerült az eredeti helyére. Ez többször is megismétlődött, míg végül építettek neki itt egy kápolnát. A mai épületek többsége a 17. századból származik.
Amikor ott voltunk a templomban mise volt. Ilyenkor az oltáron látható a Madonna szobra, de nem lehet közelebb menni, és fotózni is csak maximum a bejárattól lehet. Ha nincs mise, akkor az oltár meg van fordítva, és a szobrocska mögötte, a hátsó kápolnában látható. Állítólag csodatévő ereje van, teljesíti a kívánságainkat ha megbűvöljük vagy megérintsük.
A kolostorhoz a bejárattól egy kerengőszerű kőfolyosó vezet, melyet fagerendák fednek, emeletén a fakorlát mögött pedig a szerzetesek szobái sorakoznak. A több mint 100 kolostorcellát ma kiadják szállásként a zarándokoknak és turistáknak. A korlát alatti vályúszerűségek a lovaknak szolgáltak.
Van itt egy magán egyházi iskola is, valamint híres még a kolostor gyermekkórusa is.
A szuvenírboltban főleg kegytárgyakat vásárolhatunk. A helyiek szerint ha vezetünk, érdemes színes szalagokat, vagy a Fekete Madonnát ábrázoló mágnesszerű tárgyakat vennünk, és kitenni az autónkba, mert megvédenek utazásaink során.
Volt itt egy kevés szabadidőnk, utána folytattuk az utunkat a Sa Calobrán keresztül a Torrent de Pareis kanyonba.
SA CALOBRA
A Sa Calobra (spanyolra fordítva "la culebra", vagyis "a kígyó") Európa egyik legfélelmetesebb és leglátványosabb útja. Már a kolostortól vezető úton egyre több a szerpentin, majd az út egy elágazáshoz ér ahol egy viadukt van. Innen vezet tovább lefelé a tengerhez a 12 km hosszú hajtűkanyrokkal tűzdelt út. A Sa Calobrát 1932 és 1939 között építették Antonio Parietti olasz származású építész tervei alapján. 7000 munkás dolgozott rajta, a sziklából vájták ki csákánnyal, kalapáccsal és hasonló eszközökkel. Az út 800 méteres szintkülönbséget gyűr le. Legismertebb részei a 3 Mária-kanyar, melyek egy M betűt írnak le, Parietti állítólag így tisztelgett két szerelme előtt (Mária és Mallorca), valamint a Nyakkendőcsomó-kanyar, ahol az út 320 fokos ívet ír le a saját tengelye körül. Itt van egy pici bár is toalettel. Máshol sajnos nem nagyon lehet megállni a úton, pihenők nincsenek kialakítva. Az út végén találjuk a Caval Bernát-szorost, ahol a 2 szikla egy résnyi helyet hagyott, épp annyit hogy átférjenek rajta az autók és autóbuszok. A gyakorlott buszsofőröknek egyébként nem okoz gondot naponta végighaladni a Sa Calobran, nem úgy mint a turistáknak akik autót béreltek és életükben először járnak ilyen terepen, és foglamuk sincs mit kezdjenek ha jön velük szembe valami. 2 busz azonban biztosan nem találkozik egymással, mert szabályozva van mikor mehetnek csak lefelé, és mikor csak felfelé a buszok. Egyébként a legnagyobb forgalom reggel 10 és délután 3 között van itt. Ami még itt gondot okoz, azok a kerékpárosok, nagyon elszaporodtak Mallorcán, és a kedvenc útjuk épp a Sa Calobra. Azoknak akik félnek a szerpentineken nem ajánlatos, de egyébként mindenképpen megéri végigmenni rajta egyszer, csodálatos mind maga az érzés, mind a kilátások. Bár a táj kopár, itt fát már alig találunk.
A Sa Calobra végén található Mallorca Grand Canyonja, a TORRENT DE PAREIS szurdok. Az öbölben találunk egy kis kikötőt, és néhány önkiszolgáló éttermet és kávézót. A kanyon kb. 15 percnyi sétára van a parkolótól, nyilak jelzik merre kell menni... végig a tenger mellett, majd 2 gyalogos alagúton keresztül. A Torrent de Pareist az azonos nevű patak alakította ki, mely a Serra de Tramuntánából szállítja a vizet, és nyáron ez többnyire ki van száradva. A kanyon mindössze 30 m széles, de nagyon impozáns ahogy két oldalról körülveszi a két hatalmas, 600 m magas sziklafal. Egy pici kavicsos strandot találunk itt, mely egész szezonban tömve van. És nem csak a strand, hanem az egész kanyon és környéke. De gyönyörű látványt nyújt az biztos. Nekünk sajnos csak 1 óra szabadidőnk volt, mely egyáltalán nem volt elég arra hogy a kanyont is megnézzük, meg is fürödjünk, sőt meg is ebédeljünk (máshol pedig erre nem volt lehetőség).
Innen aztán hajóval mentünk tovább Port Soller-be, egy kis katamaránnal. Így lehetőségünk volt megcsodálni az öblöt és az azt körülvevő sziklapárt a tenger felől is, de ugyanolyan impozáns az egész part a Tramuntana hegyeivel a háttérben. Viszont a katamarán eléggé mozog ha hullámzik a tenger, ezért is nem mentem többször erre a kirándulásra, mert félek a hullámoktól, és bizony előfordul hogy nagyobb hullámok is vannak, és ezt sose lehet előre tudni.
PORT SOLLER Soller város kikötője, egy majdnem teljesen zárt, védett öbölben fekszik. A bejáratnál két oldalon 2 világítótornyot találunk. Nagyon festői a kikötő sok kis hajóval és csónakkal. Nekünk kb. fél óránk volt miután kikötöttünk, ez csak arra volt elég hogy készítsünk pár fotót és megigyunk egy kávét vagy egy frissen facsart narancslevet. Rögtön mentünk ugyanis tovább Mallorca egyetlen villamosával Sollerbe. A villamos vonalat 1913-ban nyitották a történelmi vonat folytatásaként, Soller városát kötötte össze a kikötővel. Hossza 4868 m, a vonat állomásától indul, keresztülhalad Soller főterén majd szinte végig a tengerpart mentén megérkezik a kikötőbe. Ma már inkább csak turistalátványosság. A szezonban 30 percenként jár, nekünk azonban meg volt rendelve csak csoportoknak. Többen mentünk egyszerre, így minden vagon tömve volt, ülőhely pedig alig van benne. Erre a nyáron is fel kell készülni, ha valaki individuálisan megy. Sollerben átszálltunk a vonatra és azzal mentünk tovább Palma irányába.
A történelmi vonatot 1912. április 16-án nyitották meg a Palma-Soller útvonalon, egy nappal a Titanic elsüllyedése után. Sollert narancs-és citromligetek veszik körül, és a vonatot eredetileg azért építették, hogy könnyen és gyorsan el tudják juttatni a frissen leszedett narancsot Palma kikötőjébe. Innen kapta a "Narancsexpressz" elnevezést, de "Vörös villámnak" is hívták a sebessége miatt. A keskeny nyomtávú vonat kb. 1 óra alatt teszi meg a 27,3 km hosszú távot Palmáig. Közben megáll Bunyolában is. Az egész út nagyon vadregényes, egy viadukton és 13 alagúton haladunk keresztül, a leghosszabb majdnem 3 km, a legrövidebb csak 33 m hosszú. A vonatozás a táj miatt is nagy élmény, gyönyörű a kilátás a környező hegyekre és völgyekre, ha pedig még tavasszal vonatozunk útközben szinte leszakíthatunk egy-egy narancsot és citromot az út mentén roskadozó fákról. A vonatot a turisták és a helyiek is egyaránt kedvelik, azonban nem olcsó mulatság! Egy egyirányú jegy 25 euróba kerül, tehát oda-vissza 50 €. A villamos egy irányban 7 €, a kombinált jegy (vonat + villamos) pedig 32 €. Itt már csak egy csoport volt egy-egy vagonban, így bőven volt mindenkinek helye. A vonat végállomása egyébként a Placa d´Espanyan van, de mi az előtte lévő megállón szálltunk ki, Palma előtt, itt várt ránk a busz, és innen már a hotelokba mentünk vissza.
Bár eléggé rohanós kirándulás, sok minden van belesűrítve a programba, és kevés az idő mindenhol, mégis nagy élmény, és sokat lát az ember. A helyeket pedig mindenképpen megéri megnézni.
