5. NAP
Folytattam a városnézést Sevillában, bár már nem sok maradt amit még nem láttam. 5 egész napot töltöttem a városban, így bőven volt időm mindenre, nem kellett sietnem, megtehettem hogy csak sétálok a régi házak között, és élvezem Sevilla hangulatát. Többször is megfordultam egy és ugyanazon helyeken, de így is mindig sikerült találni egy olyan épületet vagy részletet amit még nem láttam, vagy épp ugyanazt fotóztam a nap más és más szakaszában.
Csütörtök reggel megnéztem a Salvador templomot belülről, mert oda még nem sikerült eljutnom, pedig a belépőm már vasárnap óta megvolt. Gyönyörű barokk belseje van. Majd folytattam a barangolást a Santa Cruz negyedben, ez volt ami a legjobban elbűvölt, illetve volt még pár utca és tér amit nem láttam. De a legszebb, legtipikusabb része az ami az Alcazar falai mellett húzódik - a Calle Vida utca, a Doña Elvira tér, de érdekes a Callejón del Agua sikátor is.
REAL ALCAZARAmi viszont eddig még kimaradt, az egyik legfontosabb sevillai nevezetesség, az az Alcazar volt. Már többször készültem oda, de mindig hatalmas sor volt a pénztárnál. Először amikor meg akartam nézni délelőtt, legalább 200 ember várakozott, és egy csomó csoport is, akkor nem akartam menni. Másodszor meg már késő volt, épp zárás előtt, mire bejutottam volna már nem lett volna időm semmire (októberben 9:30-tól 18:00-ig van nyitva, utolsó belépés 17:00-kor). Jobb talán ebéd után menni, de a jegyeket mindenképpen jobb előre megvenni az interneten, és akkor nem kell sokat várakozni. Viszont már az utolsó előtti napom volt Sevillában, így azt mondtam hogy mindenképpen kivárom a sort, így is elég későn - 4 óra után jutottam be. A belépő ára egyébként 11,50 € az egész palota területére, kivéve a királyi lakosztályokat, ahova még plusz 4,50-et kell fizetni, de azt nem sikerült kiderítenem ez mikor látogatható.
Mondhatnánk hogy az Alcazar a jóval ismertebb granadai Alhambra kisebb másolata, valójában azonban csak egy része hasonlít rá, de az gyönyörű! Az Alcazar is egy arab palota volt, de a nagy részét a keresztény királyok (főleg I. Péter) építették székhelyükként. A mai napig királyi székhelyként szolgál, 1987 óta a palota is az UNESCO világörökség része. Az egész épület többféle stílusból áll, de a legszebb a mudéjar stílusú Salón de Embajadores (Nagykövetek terme) és a Patio de Doncellas (Hajadonok udvara), az ember úgy érzi magát mintha az 1001 éjszaka meséiben lenne. A palotához természetesen kertek is tartoznak építményekkel, tavakkal, szökőkutakkal, szobrokkal. Megmondom őszintén kicsit többet vártam a palotától, azt hittem az egész arab stílusú, és közben csak egy kis része. Igaz nem is volt túl sok időm és eléggé sietve néztem meg mindent, mert nem is tudtam mekkora az egész, mennyi idő kell rá...
Az Alcazar után elindultam hogy fotókat készítsek az 1929-es iberoamerikai expo pavilonjairól. Ezeket is Manolo mutatta meg még előző nap, de csak végimentünk az úton autóval, nem álltunk meg az egyes pavilonoknál. A San Telmo palotánál kezdtem. Ez a gyönyörű barokk épület eredetileg tengerész egyetemnek épült, ma a független andalúz kormány székhelye. A Teatro Lope de Vega következett (kaszino és színház), majd megnéztem a perui, a chilei, az argentin, a kolumbiai és a marokkói pavilonokat. Mindegyik épület különleges és gyönyörű. Többségük ma az adott ország konzulátusának a székhelye.
A Maria Luisa park mellett 3 pavilont láthatunk még - az egyik Sevilla egyik legszebb épülete, a mudéjar pavilon, ma a Hagyományok és művészetek múzeuma, a másik a Régészeti múzeum, a harmadik pedig a királyi pavilon, melyben ma városi hivatalok vannak benne (épp felújítás alatt van, így nem sok látható belőle).
Ezután találkoztam Cristinával, az egyetemi spanyoltanárnőmmel, akit nem láttam legalább 10 éve! Jó volt őt újra látni és megbeszélni mi is történt velünk azóta 😊. Beültünk egy tapas bárba vacsorázni, utána pedig már hazamentem.
6. NAP
Eljött az utolsó napom Sevillában. Egyetlen egy hely maradt a városban ahol még egyáltalán nem jártam, és ez a Macarena negyed volt. Ez nem annyira ismert a turisták körében mint Sevilla központja, pedig bővelkedik látnivalókban, főleg a vallási jellegűekben. Ide a C2-es busszal jöttem a Nerviontól (Macarena megálló). Közvetlenül a Macarena kapu és bazilika előtt szálltam ki. A másik oldalon van az andalúz parlament hatalmas reneszánsz épülete (eredetileg a Hospital de las Cinco Llagas kórház), sajnos jelenleg nem látogatható.
BASILICA DE LA MACARENAA bazilika és az egész negyed is Sevilla legismertebb és legjobban tisztelt szentjéről, egy 17. századi Szűz Mária szoborról kapta a nevét, melyet reményteljes Macarena szűznek hívnak (Virgen de la Esperanza de Macarena). Neve a római Macaria istennőtől ered. A szobornak a legnagyobb szerepe a Nagyhét felvonulásai alkalmával van. A bazilikát csak 1949-ben építették, addig a 13. századi San Gil templomban őrizték a szobrot, ahol tűz ütött ki. A templomhoz egy múzeum és egy kis szuvenírbolt is tartozik.
MURALLASKözvetlenül a bazilika mellett áll a Macarena kapu vagy ív (Puerta / Arco de Macarena), az egyike a 3 megmaradt sevillai városkapunak. A kapu a 12. században épült, de mai kinézete a 18. századi klasszicista átépítésből származik. A városfalakat még a római időszakban építették, majd átalakították őket az arab és a keresztény időkben is. Egészen a 19. századig érintetlenül maradtak, akkor részben lebontották őket. Néhány helyen még ma is láthatók, főleg az Alcazar körül és itt a Macarenában.
Megnéztem a negyed fő utcáját, a Calle Feriat és az ott található piacot, valamint néhány templomot. A legszebb az Iglesia San Luis, gyönyörű barokk belseje van. A belépő 4 euro, látogatható a templom, a kápolna és a kripta is. Az Alameda de Hercules egy jegyenyefákkal körbeültetett hatalmas tér, melynek a végén 2 római oszlopot találunk.
Utána ismét találkoztam Cristinával, ebédeltünk és sétáltunk picit a központban. Legalább készített rólam pár fotót, és mesélt is néhány érdekességet a városról 😉. Este még elmentem megnézni egy flamenco előadást, mondom nem mehetek el az nélkül Sevillából hogy ne nézzek meg egy flamencot a hazájában. Egyébként szinte minden utcasarkon találunk "flamenco előadókat", utcai művészeket akik énekelnek, táncolnak, zenélnek... de sokszor még a pincérek is énekelnek egy-egy flamenco részletet 😀 A profi előadásokból is nagy volt a kínálat, a pár nap alatt sok szórólapot összeszedtem illetve reklámot fotóztam le. Nem akartam túl sokat fizetni érte, és olyat akartam ahonnan könnyen haza tudok jutni. Végül a Casa de la Memoria-t választottam a Calle de la Cuana-n, ez közel van a Setas-hoz, onnan pedig ment busz haza. Itt csak előadás van, étel és ital nélkül, 18 euroért. Az előadás itt is (ahogy szinte mindenhol) 1 órás, egy zenész, egy énekes és 2 táncos van. A teremben 90 férőhely van, a székek 2 sorba vannak rendezve a színpad körül. Ahogyan Madridban, itt sem lehetett fotózni vagy videózni az előadás alatt, csak az utolsó 5 percben. Megondom őszintén a madridi sokkal jobban tetszett, ez nekem unalmas volt, és nem nagyon tetszett sem a tánc sem a zene. Így jártam.. Utána már egyenesen hazamentem a 32-es busszal.
***MEGJEGYZÉSEK
ÉPÍTÉSZET- Sevilla és egész Andalúzia területére jellemzőek a fehér-sárga, fehér-vörös épületek, melyek a rendelkezésre álló anyagokból készültek a múltban (a fehér mész, a sárga az ún. albero, mely aranysárga homokkő, a vörös pedig kármin). A legtöbb épület ennek a három színnek a kombinációja. Ezenkívül nagyon elterjedt az arab építészet, pontosabban a mudéjar, mely arab elemeket használó keresztény korban használt építészeti stílus. Leggyakoribb elemei az arab ívek, téglák, faragott gipsz és a színes csempedíszítés.
- Sevillában rengeteg a templom, szinte minden utcában találunk legalább egyet! Másik érdekesség a templomok belső díszítése, ugyanis itt a szobrokat ruhákba öltöztetik. Legtipikusabb figurák az ún. szüzek (virgen) hosszú bő ruhában és koronával a fejük felett.
- A templomokban egyébként általában nem kell belépőt fizetni, csak a nagyobbakban, és sokszor nyitva vannak, többnyire délelőtt, de sokszor este is. Fotózni mindenhol lehetett, kivéve Cádiz katedrálisát.
- A természetből nem sokat láttam, mert többségében városokban voltam, de a környék sík vidék és elég puszta, száraz. Ezt láttam a repülőből is... nem sok zöld van a mezőkön, földeken. A városokban igen, ott sok a park, és tele vannak ültetve pálmafákkal. Sok helyen láttunk gyapot ültetvényeket (fehér vattaszerű termése van).
IDŐJÁRÁS- Sevilla Spanyolország legmelegebb városa, nyáron a hőmérséklet felmegy 40 fok fölé is. A tél enyhe és csapadékos. Amikor ott voltam október második hetében meleg, napos idő volt. Az első napokon még este is 29 fok volt. A hét vége felé kicsit már hűvösebb volt az idő, az utolsó nap pedig borús, és egy kis eső is esett. Ami érdekes még hogy Andalúziában, főleg Sevilla környékén nagyon sokáig világos van mert nagyon nyugaton vannak. Míg nálunk már fél 7 felé kezdett sötétedni, ott még 8-ig világos volt. Reggelente viszont csak későn kezd világosodni, kb. fél 8 körül, de volt olyan is hogy csak 11 óra körül sütött ki a nap, és ugyanúgy mint Madridban tapasztaltam, itt is reggel hűvösebb van, este pedig melegebb.
EMBEREK- Az andalúzok nyitottabbak, kedvesebbek, vidámabbak, főleg a mallorcaiakkal összehasonlítva. Teljesen más ott az atmoszféra, az életforma... Az andalúz nyelvjárás sokak szerint a legrosszabb spanyol nyelvjárás, legjellemzőbb rá hogy nem ejtik a szóvégi s betűket. Én elég jól megértettem őket. Angolul nem igazán tudom hogy beszélnek e, nekem nem volt rá szükségem.
Ami meglepett hogy nem sok külföldivel találkoztam, az ott dolgozók szinte kivétel nélkül spanyolok voltak. Arabot és négert is nagyon keveset láttam arrafelé.
SZUVENÍREK- Tipikus andalúz szuvenír minden ami a flamenco kultúrához tartozik... ruhák, kasztanyetták (kis gesztenye alakú hangszer), illetve a kendők (pañuelos) és nagyon elterjedtek a mindenféle színű, mintájú és anyagú (de főleg fa) legyezők (abanicos). Szintén elterjedtek a különböző mintájú csempék (azulejos), és kerámia termékek (ceramica). Természetesen rengeteg a kulcstartó és mágnes, ezek is általában spanyol témájúak (flamenco, bikaviadalok), vagy Sevilla nevezetességeit ábrázolják.
- Sevillában iható a csapi víz.
- Itt is csipognak a szemaforok, úgy mint Toledoban.
- Nyilvános WC-k nem nagyon vannak, de minden nevezetességnél van WC, általában piacokon is.
- Itt is sok a pad az egész városban, ami abszolút pozitív.
- A spanyol ételekről már írtam korábban
itt... Andalúziában nagy hagyománya van a tapas evésnek, külön szavuk is van rá -
tapear, ami annyit jelent hogy tapas bárról tapas bárra járnak, és különféle apró fogásokat kóstolgatnak... természetesen társaságban, náluk ez olyan szociális esemény, illetve életforma. De nem csak a tapas, de az étkezés minden formája, mely náluk nem csak egy létszükséglet hanem szabadidős tevékenység is.
- Mallorcán nekem mindenki azt mondta hogy Sevilla sokkal olcsóbb, jól lehet ott enni. Ehhez képest én nem vettem észre semmi különbséget. Szerintem minden kb. ugyanannyiba került itt is mint Mallorcán. Kávé - 1,50 - 2 €, tapas Sevillában 2,80 - 3 - 3,50 €, Jerezben volt 2 € is, kebab tányér 5 €€, kebab zsemlye, bagett - 3 - 3,50 - 4 €, menü étteremben 9 - 10 -11 € (leves, főétel, desszert, ital), kardhal adag 11 €, mágnesek 2 - 2,50 - 3 €.
A FOLYTATÁSÉRT KATTINTS IDE...
További képek Sevilláról:
https://qq0u.app.link/e/svLPkLsw5T
