2016.02.27. - 2016.03.01.
Ez a nem egész négy napos februári athéni kirándulás
több oknál fogva is különleges volt a számomra. Először is mert életemben
először utaztam repülővel (igen, jól hallottátok.. idegenvezető létemre még
soha nem repültem 😄 ), másodszor pedig láthattam a kedvenc görög
énekesemet, Nikos Vertist, ráadásul egészen közelről is 😉
Évekig féltem a repüléstől, most viszont már kiváncsi voltam rá és szerettem volna kipróbálni. A barátnőmmel, Zuzkával tervezgettük hogy elmegyünk valahova közösen... Végül Athénra esett a választás, én ugyan már voltam ott, ő viszont még nem, és bármikor visszamegyek szeretett Görögországomba, úgyis hiányzott már ősz óta 😉 A fő célom pedig a repülésen kívül az volt, hogy lássam Nikos Vertist...
Ryanairrel utaztunk Pozsonyból Athénba, a jegyet már kb 1,5 hónappal előtte megvettük, így 70 euroba került az oda-vissza út. Az online chceck-in-t saját magunknak kellett megcsinálni (ez mindig így van ezeknél a fapados járatoknál), a barátnőm szerint minél később csináljuk meg annál jobb, mert az a tapasztalata hogy hátulról kezdik "osztogatni" a székeket... és a legjobb minél előbbre ülni. Illetve a szárnyak környékén a legstabilabb, ott érezni a legkevésbé a turbulenciákat... Sikerült is a 6-os sort kapnunk - én középen ültem, Zuzka pedig a folyosó mellett.
1. NAP
12:50-kor indult a gép Pozsonyból, de én már korán reggel elmentem otthonról. Körül akartam nézni a repülőtéren, azt hiszem kiskoromban voltam ott utoljára mikor a nagynéném elvitt hogy megmutassa... azóta felújították, és talán át is építették. De kicsi az egész, nincs ott semmi érdekes. 2 órával korábban kellett ott lenni, a Zuzka 11 után jött, akkor mentünk már az útlevél ellenőrzésre. Felmentünk rögtön, mivel nem adtuk le a csomagjainkat. A Ryanair megengedett méretei a kézipoggyászra egyébként 55cm x 40cm x 20cm, és lehet még egy 35cm x 20cm x 20cm-es kistáskánk. Vannak direkt repülésre gyártott bőröndök, de mivel nem utazok gyakran, nem akartam még ezt is venni. Találtam otthon egy utazótáskát, ami megfelel a méreteknek, és ha kell akár összébb is lehet nyomni. Nem ellenőrizte egyébként senki, se Pozsonyban, se Athénban.
Folyadékot nem lehet felvinni a fedélzetre, csak max 100 ml-es flakonokat, ebből is 10 darab lehet ősszesen (1 liter). Kellett ezekre venni egy lezárható zacskót (1 euro 2 db - automatában), de nem sok fér ezekbe a zacskókba (viszont nagyon jól záródik! ennek köszönhetem hogy az összetört körömlakkom nem folyott ki a ruháimra). Először a jegyünket és az útlevelet nézték, utána átmentünk a röntgenen - a táskákat külön a futószalagra kellett rakni, a folyadékos zacskót is, ezenkívül le kellett adni a kabátot, csizmát, ékszereket levenni. Persze mindig jobb a nagyobb biztonság...
Tele volt a gép, és mi az utolsók között szálltunk be, így azt mondták leteszik a csomagjainkat, mert a fedélzeten már nem volt hely. Várni kellett még amíg beszálhattunk. Indulás előtt egyáltalán nem féltem, inkább izagtott voltam. A felszállásnál csak egy kis nyomást éreztem, de nem volt vészes. Utána kezdtem csak félni amikor már a levegőben voltunk és belegondoltam hogy "úristen a levegőben vagyok!" Elkapott néhány pánikroham... amit magam nem tudtam volna leküzdeni. A zenehallgatás sem segített, nem tudtam rá odafigyelni. Csak az segített hogy beszélgettünk a Zuzkával, és az elterelte a figyelmem. Amúgy az volt a vicces hogy ő már számtalanszor repült, de a két utolsó alkalommal rossz tapasztalata volt - rossz idő volt, dobálta a szél a gépet, és levegőt is alig kapott... Szóval nem tudom épp melyikünk félt jobban 😂 Én minden rezzenésnél megkérdeztem tőle hogy ez normális e, most mi van... erre ő meg egyszer hogy "mi történt nem hallom a motor hangját"... Hát még csak akkor milyen pánik fogott el! Az volt a legrosszabb pillanata az egésznek! De aztán lassan megnyugodtunk mindketten... Később csináltam pár fotót is mikor már Görögország fellett voltunk, északról már a tenger felett repültünk Athénig, látszott néhány hegy és sziget is... A látvány fantasztikus volt!
De a legboldogabb mégis akkor voltam amikor szálltunk le és láttam közeledni a talajt. 😃 Azt mondják a legrosszabb a fel- és a leszállás, szerintem meg ez volt a legjobb része. Kicsit huppant a gép a földön, de amúgy rendben volt minden. Egyébként nem egész 2 órát tartott az út. Nálunk nem volt túl jó idő, Athénban viszont ragyogó napsütés és meleg fogadott.
A repülőtérről az X95-ös busszal mentünk a Syntagmára - 6 euro a jegy (a repülőtérről nem érvényes más jegy, akkor se ha például több napos jegyünk van); onnan pedig metróval a szállásunkhoz (Metaxourgio állomás). Olyan jó érzés volt újra ott lenni...
A szállásunk a három csillagos Apollo Hotel volt (Achilleos 10). Semmi extra - egyszerű szoba fürdőszobával, de nekünk megfelelt. A környék se a legjobb, de ki lehetett bírni. Éjszaka azonban inkább nem ajánlatos ott kint sétálni, van pár gyanús alak a környéken.
Este kimentünk a városba - sétáltunk a Monastirakin, Plakan, Syntagmán, megnéztük a szuvenír üzleteket, s vacsoráztunk egy tavernában a Plaka környékén. Hihetetlen hogy olyan meleg volt, hogy még este is kint lehetett ülni a teraszokon. 10 óra felé visszamentünk a hotelba.
A MÁSODIK RÉSZÉRT KATTINTS IDE...
