Az idén lehetőségem volt Pargáról meglátogatni egy újabb országot ahol még nem jártam, Albániát, mely még viszonylag ismeretlen a turisták számára, és akár úgy is jellemezhetnénk hogy a kontrasztok országa...
Reggel 7-kor indultunk Pargáról, keresztülmentünk Igoumenitsa városán. Körülbelül 1 óra 20 perc az út a határig (Sagiada - Mavromati határátkelőhely). Van ott egy kávézó még a görög oldalon, ott szoktunk olyan 20 perces szünetet tartani (toalett, kávé, reggeli), addig az angol idegenvezető és a buszsofőrünk elintézték a formalitásokat (a vízum benne volt a kirándulás árában, csak a személyi vagy útlevél adatai kellettek hozzá - egyébként nem kell útlevél!!! személyivel is lehet utazni - ezt sokan szokták kérdezni).
Miután átmentünk a határon, felszállt a helyi albán idegenvezető - én háromszor voltam, és mind a háromszor más volt - Vangelis, Vasilis és legutoljára egy nő, Afroditi (de egyébként Vasilis volt a "hivatalos idegenvezetőnk"). Elkezdtek Albániáról beszélni általánosan - Vangelis nem volt túl jó. sokat beszélt politikáról, Vasilis érthetőbb volt, de a legjobb talán Afroditi volt, ő sok érdekességet mondott (le is írok ebből párat a beszámoló végén).
Albánia nagy része is hegyes (egyébként híres a szép természetéről, ebből mi nem sokat láttunk, csak délen voltunk, nem messze a görög határtól), egészen a határtól hegyek vannak, de kicsit kopárabb mint Görögország. Főleg mezőgazdasági vidék az egész és sokkal szegényebb, elhanyagoltabb minden... Sok állatot látni mindenfelé (nem ritkák az úton sem - birkák, kecskék, tehenek, lovak, szamarak...), szekereket, lerobbant kocsikat, romatelepeket, a városban kéregető roma asszonyokat, széttört utakat... Sok a bunker is mindenfelé (állítólag 750 000 van az egész országban - ez a kommunizmus maradványa), valamint mecsetek (az ország 60 százaléka muszlim). Az emberekről nem tudok sokat mondani, mert nem találkoztam sokkal... A határ mentén görög kisebbség él, sokan tudnak görögül is... de Vangelisnek például görög neve van mégse tudott görögül. Az albán nyelv viszont nagyon furcsa, nem hasonlít semmire (az albánok ősei az illírek voltak). Pénznemük az albán lek, de elfogadják az eurót is, viszont kis tételekben kell fizetni mert ha nem tudnak visszaadni, sehol nem váltják be az albán pénzt. Olcsóbb itt minden mint Görögországban. Albániában a közép-európai idő van érvényben, tehát nem úgy mint Görögországban.
Első megállónk Butrint volt, a határtól körülbelül fél óra. Butrint romváros Albánia egyik legjelentősebb történelmi épületegyüttese - hellenisztikus, római, bizánci, velencei és török emlékek keveréke, ezért is olyan különleges, és ezért szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. A nagy kiterjedésű Butrinti tó partján fekszik. Nem egész két órát szoktunk ott lenni, az idegenvezetővel jártuk körbe az egész parkot, mindenről beszélt részletesen.
Bár érdekes a történelme, engem nem nagyon győzött meg maga a hely... tulajdonképpen csak romok összessége... Jobb állapotban csak a bazilika és a színház maradt fenn, valójában eddig csak a város kb 45 %-át tárták fel. Van néhány jó állapotban fennmaradt mozaik padló is, de ezt ritkán lehet látni mert be van fedve homokkal hogy így védjék. Nekem szerencsém volt, mert mindkettőt láthattam, állítólag kétévente cserélik a homokot, ilyenkor látható. Egy kis darab mozaik megfigyelhető a bazilika oltáránál is a bal sarokban, és érdekesek a kőbe vésett feliratok (rabszolgák nevei) a színház falánál. Az itt lévő sekély tóban pici teknősök úszkálnak. Az egész park szintje nagyon alacsonyan van, ezért sokszor elárasztja a talajvíz. Egyébként az egész park nyugodt, ha kikerüli az ember a tömeget, érdemes sétálni, vannak padok is sok helyen pihenésre.
Saranda modern város következett, Butrinttól nincs messze. A Paradise étterem előtt álltunk meg a sétáló utca elején ahova ebédelni jártunk. Az étterem fekvése nagyon jó, a tengerparton terasszal, szép a kilátás, és maga az étterem is. Az ételeik finomak - 5-6 féléből szoktunk választani, az áraik olcsóbbak, 8 euro volt a menü (főétel rizzsel és burgonyával, saláta és desszert). Helyi specialitás a kagyló, ugyanis a butrinti tóban tenyésztik őket.
Saranda az Albán riviéra egyik kedvelt üdülőhelye, nevét 40 mártírról kapta (a saranda ugyanis negyvenet jelent görögül - eredeti neve Agioi Saranta = Szent negyven). Nem vár az ember egy ilyen várost Albániában - olyan mint a Francia riviéra vagy Miami. Hosszú tengerparti sétány pálmafákkal és luxus épületekkel. De nem minden az aminek látszik... ha egy sorral hátrébb ment az ember már kisebb volt a luxus, két sorral hátrébb pedig már inkább Albániára hasonlított 😊 Szép város amúgy, de nekem kicsit túl modern. Az első amit Sarandából láttam az az, hogy bár luxus szállók és éttermek szegélyezik a főutat, út az nem volt 😄 Akkor csinálták amikor ott voltunk... az egyik felén volt csak út, a másik fele pedig teljesen feltúrva... A sofőrjeinknek tényleg jó képességekkel kell rendelkezniük, Görögországban se könnyű, de Albániában még rosszabb vezetni! Van strand is a város közepén, kicsit tovább egy kis csónak kikötő, a végén pedig a nagy kompkikötő (Korfuval állandó összeköttetésben van). Van egy ortodox templom és egy mecset, régészeti maradványok és egy park is. Egyszer bazár is volt a parton.
Két óra szabadidőnk volt Sarandában (az ebéddel együtt). Siesta időben tartózkodtunk ott, úgyhogy a legtöbb bolt zárva volt, csak szuveníresek voltak nyitva. Fél 4 óra körül szoktunk visszaindulni. Az albán-görög határon van egy kis duty-free shop, ott még megálltunk (nincs túl nagy választék - az alkohol és a cigaretta olcsóbb, de a többi termék szerintem drágább mint máshol). Pargára délután 6 - fél 7 körül értünk.
***NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG ALBÁNIÁRÓL:
- Albánia egészen 1990-ig zárt kommunista ország volt. Sokkal szigorúbb volt ott a rendszer mint a mi országainkban. Az emberek nem választhatták ki saját maguk hol laknak, mit tanulnak, hol dolgoznak. Például ha valaki elment megnézni Butrintot, nyomon követték hogy vissza is jöttek e.
- A lakosság 60 százaléka muszlim, a második legnépesebb vallás a görög ortodox, de vannak római katolikusok is még a velencei időkből. Az albánok elsősorban albán nemzetiségűnek vallják magukat, és csak aztán jön a vallás, és nagyon büszkék arra hogy békében élnek egymás mellett a különböző vallások hívei.
- Albánia eredeti neve a "sasok országát" jelenti, zászlóján is kétfejű sas van piros alapon. Ezért a nemzeti állatuk a sas, nemzeti viráguk pedig a pipacs, szintén azért mert piros.
- Amit valószínűleg kevesen tudnak, hogy Albániának egyetlen királya volt - I. Zog, akinek a felesége magyar volt Apponyi Geraldine, az ő unokájuk a mai trónörökös.
- Az albánok nemzeti hőse Szkander bég (eredeti nevén Kasztriota györgy), a híres törökverő hadvezér, de albán származású Teréz anya (aki egyébként sokáig nem térhetett vissza Albániába, ma róla nevezték el Albánia repülőterét) és a színész John Belushi is.
- Albániában is fordítva bólogatnak az emberek mint nálunk (tehát ha igen akkor vízszintesen bólintanak, ha nem akkor függőlegesen)
További képek Albániáról:
https://qq0u.app.link/e/dGj88MMZaU
