ROTHENBURG OB DER TAUBER
Rothenburg ob der Taubert tartják Németország legszebb kisvárosának, ezért is szerepelt az én bakancslistám élén is, és Bamberg mellett Rothenburg volt a másik ok, amiért ezt a régiót válaszottam utazásom helyszínéül. És hogy miért is ilyen híres? Rothenburg egy teljes egészében fennmaradt, favázas házakból álló, városfalakkal körülvett középkori városka, a középkori romantikus német városok mintaképe. Világhírű attrakció, Németország egyik legkedveltebb turistacélpontja.
A valamivel több mint 11 000 lakosú Rothenburg ob der Tauber Közép-Frankföldön található, 80 kilométerre Nürnbergtől. Nevét onnan kapta hogy a Tauber folyó völgye feletti fennsíkon fekszik. 1142-ben Konrad von Hohenstaufen várat épített a mai várkert területén, ez körül jött létre a város 1070-ben. A városfalakat és a tornyokat a 13.-14. században építették. Rothenburg a középkortól kezdve egészen 1083-ig szabad császári város volt, a 30 éves háború után elvesztette jelentőségét. A 2. világháborúban a város kb. 30 százalékát lebombázták, főleg az óváros keleti része sérült meg. Az óvárost újjáépítették, de a házakat nem a régi formájukban csak hasonló stílusban rekonstruálták, a homlokzataik egyszerűbbek mint az eredeti középkori házaknak. A város viszont ma nem egy múzeum, hanem egy nagyon is élő város, bár modern elemek nélkül.
Rothenburg egyike Németország azon 4 városának, melyekben érintetlenül fennmaradtak a középkori városfalak, érdekes módon mind a 4 Bajorországban található. Része az ún. Romantikus útnak is, mely 460 km hosszú, és Würtzburgot köti össze Füssennel. Rothenburg több, főleg fantasztikus film helyszínéül szolgált, és karácsonyi vásáráról is híres. A környék egyébként bortermelő vidék is, Rothenburgnak is van saját készítésű bora.
Nürnbergből 1 vagy 2 átszállással lehet eljutni Rothenburgba. Én az 1 átszállásosat választottam, ez viszonylag jó időpontban is volt. 8:37-kor indult reggel a vonatom Stuttgart felé. Dombühlben kellett átszállnom a Rothenburgi buszra. Az egész út olyan 1 és háromnegyed óra volt, háromnegyed óra a vonattal és másik háromnegyed óra a busszal. Pár percet késett a vonat, így 6 percem volt átszállni. Szerencsére egyszerű volt... ahogy kiszálltam a vonatból csak át kellett sétálni egy aluljárón keresztül a másik vágányra. Az állomásépületbe nem is kellett bemenni, rögtön ott volt szemben a buszmegálló. A busz már bent állt, a 807-es és a 817-es megy Rothenburgba, de ki is volt rá írva a célállomás.
Ami az időjárást illeti, 20 fokot jósoltak aznapra és napsütést felhőkkel váltakozva, de reggel elég rossz idő mutatkozott. Szemergett az eső, az egyik állomáson csurgott is ahogy keresztülmentünk, és Dombühlben, ahol átszálltam, ott is szemerkélt az eső. Aztán mire Rothenburgba értünk már sütött a napocska, de még hideg volt, olyan 17 fok körül lehetett. Később szerencsére jó idő volt, eléggé felmelegedett, és többségében sütött a nap, néha volt csak pár felhő. A buszmegálló Rothenburgban a vonatállomás mellett van. Szemben volt egy kisebb áruház... volt ott Kaufland, Teddy, Kik meg Jisk. Innnen nem olyan hosszú az út a városközpontig, a Rödertor-ig, kb. 10 perc.
Visszafelé 18:30-kor mentem, ugyanúgy ahogy idefelé... vagyis majdnem. Busszal Dombühl-be, onnan pedig S-Bahn-nal Nürnbergbe. Két átszállással rövidebb az út - 1:15, 1:30 óra, de ha valami késik akkor már bajban van az ember.
NEVEZETESSÉGEK
A nevezetességekről olyan sorrendben fogok írni, ahogy én meglátogattam őket. Interaktív térképet itt találtok.
Ha a busz- vagy vonatállomásról jövünk, akkor mindenképpen a RÖDERTOR kapun keresztül lépünk be az óvárosba. A RÖDERTURM tornyot és a hozzá tartozó kaput a 14. században építették, és a 2. világháború után újjá kellett építeni. A torony 61 m magas, és a városháza tornya mellett ez a második torony a városban mely látogatható. A benne lévő helyiségben egy kiállítást tekinthetünk meg a város történelméről és újjáépítéséről a háború után.
A Rödertor-tól a RÖDERGASSE utcán keresztül jutunk el a RÖDERBRUNNEN kúthoz (hogy itt minden Röder?!), amiről nem találtam semmilyen információt. Az utca végén viszont 2 tornyot találunk, az egyik a RÖDERBOGEN boltíves kapu óratoronnyal, a másik pedig a MARKUSTURM. Ezek még az első, 13. századi városfalakból maradtak fent, melyek beljebb voltak, a későbbi falakat kijjebbre építették. A toronyhoz egy kis vámházat építettek, szintén a 13. században, mely fogadóként is szolgált. A tornyok Rothenburg egyik legismertebb fotómotívumának számítanak. A szemfülesek pedig még egy gólyafészket is észrevehetnek a Markus torony tetején.
PLÖNLEIN
Hacsak egyetlenegy helyet néznénk meg Rothenburgban, az biztos hogy a Plönlein lenne. Ez a hely köszön ugyanis vissza minden Rothenburgban készült képről. A "Plönlein" jelentése kút melletti kis terecske. Mindez adott is itt... egy sárga favázas ház a 2 utca sarkán, előtte kút és 2 torony - a bal oldali a SIEBERSTURM, a jobb oldali pedig a KOBOLZELLER TOR. A Plönlein sok film és videojáték helyszínéül szolgált, legismertebb az 1940-es Pinocchio, melynek kitalált faluját a Plönlein ihlette. Készüljünk fel rá, hogy mindig itt lesz a legnagyobb tömeg.. ha el akarjuk kerülni, legjobb korán reggel megnézni. Én is rögtön ide mentem, akkor viszonylag még nem volt olyan sok ember. De sajnos árnyékban voltak az épületek, ezért később még egyszer visszamentem.. de sajnos akkor is árnyék volt a házakon.
A Siebersturmon keresztül a régi kórháznegyedbe, a SPITALVIERTEL-be jutunk. A HEILIG-GEIST-SPITAL-t, azaz a Szent Lélek-kórházat a 16. század másik felében építették egy régebbi kórház helyén, akkor még a városfalakon kívül. A középkori spitálokban betegeket és időseket gondoztak, de utazók és zarándokok is éjszakázhattak a hatalmas háromemeletes épületben. A spitálhoz csatlakozik a gótikus spitáltemplom (SPITAL-KIRCHE), mely ma evangélikus templomként szolgál. A kórház körüli épületekből alakult ki később a Spitalviertel negyed. Az utca végén találjuk a SPITALBASTEI-t a SPITALTURM toronnyal és kapuval, mely a legújabb része a városi erődrendszernek, csak a 16. századból származik. Érdekes a kör alakú bástya, barbakánként vagy egy kis erődként szolgált. A bástyát egy száraz várárok veszi körül, és egy kis fedett fahidat is találunk itt.
A KOBOLZELLER TOR toronynál több régi városfal, illetve a KOHLTURM torony is látható. Ezek egyébként a TAUBERTAL, vagyis a Tauber völgyének irányába vezetnek.
Ha a Plönlein-tól visszamegyünk az Untere Schmiedgasse utcán a Főtér irányába, itt találjuk a JOHANNISKIRCHE templomot, melyet kolostortemplomként építtetett a 14. század végén a máltai Szent János-lovagrend. Érdekes a templom vékony hatszögletű huszártornya. A templomot valőszínűleg nemrégiben festhették át fehérre, mert a neten lévő képeken szinte mindenhol rózsaszínű. A templom előtt található a JOHANNISBRUNNEN szökőkút.
Közvetlenül a Szent János-templom mögött, a régi kolostorépületben találjuk a MITTELALTERLICHES KRIMINALMUSEUM-ot, a Középkori Bűnügyi Múzeumot. A múzeum betekintést nyújt a büntetőjogi ügyekbe a középkortól kezdve egészen a 19. századig. Különféle kínzó- és büntető eszközöket találunk itt, de középkori jogi szövegek és grafikák is kiállításra kerültek. A belépő 9,50 €, de pár eszközt ingyenesen is megtekinthetünk a múzeum udvarán. Én is ezt tettem 😁 A múzeumhoz tartozik egyébként egy kávézó is.
MARKTPLATZ
Rothenburg szűk utcáihoz képest meglepőnek tűnhet a város nagy főtere, a Marktplatz. Legszebb és legfontosabb épülete a RATHAUS. A Városháza 2 teljesen különböző épületből áll. Az eredeti gótikus rész a 14. századból származik, az előtte lévő reneszánsz részt pedig a 16. században építették, miután az eredeti épület leégett. A barokk árkádok a 17. századból származnak. A városháza legkiemelkedőbb eleme a 60 m magas karcsú torony, ahova 220 lépcsőfokon keresztül fel is mászhatunk. Nagyon szép innen a kilátás az egész városra. A belépő jelenleg 4 € volt. A városháza belsejében kitűnik az eredeti Kaisersaal, azaz császári terem, a lépcsőház, de az épület alatti kazamaták és börtön is jó állapotban fennmaradtak, és meg is tekinthetők. A gótikus épület boltíves átjáróján is keresztülsétálhatunk.
A másik épület a téren, amit érdemes megemlítenünk, az a RATSTRINKSTUBE, azaz a tanácsosurak kocsmája vagy tavernája. A nevéből kiderül hogy a városi tanács tagjai tartották a találkozóikat és mulatságaikat ebben a 17. századi épületben. Rothenburghoz kapcsolódik egy legenda... miszerint a 30 éves háborúban, pontosabban 1631-ben a katolikus Tilly grófja el akarta foglalni a protestáns Rothenburgot. Kitalálta hogy csak akkor kíméli meg a várost ha valaki egyszerre fel tud hajtani 3,25 liter frank bort. Erre az akkori polgármester, Georg Nusch vállalkozott, aki tényleg egyhúzomban kiitta a pohát tartalmát, megmentve így a várost. A "Meistertrunk", azaz a mesterivó így helyi hőssé vált, a jelenetet pedig reggel 10 és este 10 között minden órában megtekinthetjük a Ratstrinkstube asztronómiai óráján. Az épületben ma egyébként a turista információs iroda található.
A városházával szemben áll Rothenburg legnagyobb szökőkútja, a GEORGSBRUNNEN, ami nem mást mint Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja. A 8 m mély kutat a 17. század elején építették reneszánsz stílusban és gazdagon díszítették. A kereskedők az állataikat itatták a kút vizéből, melyeket itt a piactéren adtak el. Érdekes a kút mögött álló 2 hatalmas favázas ház. Az egyik a Marien-Apotheke gyógyszertár, a másik pedig a Fleisch- und Tanzhaus, melynek furcsa neve arra utal hogy a ház felső emeletein bálokat rendeztek, míg a földszinten a hentesek árulták a portékáikat.
KATHE WOHLFAHRT WEIHNACHTSDORF & WEIHNACHTSMUSEUM
Rothenburg egyik legnagyobb nevezetessége a karácsonyi bolt és karácsonymúzeum. Míg a múzeumba belépőt kell fizetni, a karácsonyi bolt szabadon látogatható, és hatalmas! A karácsonyi díszeket árusító céget 1964-ben alapította Käthe Wohlfahrt és férje Wilhelm a Stuttgart melletti Herrenbergben. 1977-ben átköltöztek Rothenburgba, azóta itt van a székhelyük. Több helyen van boltjuk Németországban, Rothenburg mellett pl. Nürnbergben, Bambergben és Berlinben, de Barcelonában, a belgiumi Brugges-ban, az elzászi Riquewihrben (utóbbi kettőben jártam), és az USA-ban is több helyen. A bolt több szintes, és egy egész karácsonyi falut mutat be. Tipikus német karácsonyi díszeket találunk itt különböző méretekben, állítólag 12 000 darabot... ilyenek a különféle karácsonyfadíszek, diótörők, gyertyaívek, karácsonyi piramisok, betlehemek, stb. Azt azért meg kell hagyni hogy kegyetlen drága itt minden... például a tipikus német díszek, a fából készült karácsonyi piramisok és gyertyaívek, a legkisebbek 70 eurónál kezdődtek!!! A múzeumban nem voltam, bőven elég volt a bolt is... de azt azért érdemes megnézni, még nyáron is 😄
Egyébként ha már az érdekes boltoknál tartunk, majdnem a Käthe Wohlfahrt-tal szemben találunk egy óriási plüssmackó boltot is, a Teddyland-et, ahol mindenféle méretű és fajtájú macit találunk, sőt más plüssállatkákat is.
A Teddyland előtt áll egy reneszánsz szökőkút, a HERNBRUNNEN, mely egy kétfarkú hableányt ábrázol. A kút környékén volt régen a marhapiac. Kicsit tovább a Herrengasse utcán találjuk a ferences templomot, a FRANZISKANERKIRCHE-t, mely a város legrégibb temploma. 1281-ben építették koragótikus stílusban, a ferences kolostor részeként. A kolostort később mindenfélére használták, de a templom viszonylag jó állapotban megmaradt. Ma evangélikus templomként szolgál.
BURGTOR & BURGGARTEN
A Herngasse végén találjuk a Várkaput, melyen keresztül a Várkertbe jutunk. Ahogy a nevükből is kiderül, itt állt valamikor a Rothenburgi vár. A Hohenstaufen család építtette 1142-ben, és igazából csak egyetlen király, III. Konrád uralkodott innen, fiai korai halála után elvesztette jelentőségét. A várat állítólag egy földrengés tette tönkre 1356-ban. Mivel már nem lehetett újjáépíteni, köveit a városfalak, és házak építésére használták fel a helyi lakosok. Egyetlen épülete amit felújítottak, a Blasius kápolna, ami eredetileg nem kápolna volt, de annak szentelték fel. Ma a két világháborúban elesettek emlékműveként is szolgál. A 12. századi várnak nem volt kertje, a mai parkot a 19. században alakították ki a vár helyén. A fák és virágok mellett szobrokat is találunk itt, és szép innen a kilátás az óvárosra és a Taubertal völgyre. Én sajnos nem sétáltam tovább, csak a kilátást néztem meg az elejéről, mert már nagyon fáradt voltam. Van itt egyébként több pad, ahova le lehet ülni, és ingyenes mosdókat is találunk a bejáratnál.
A vár helyén építették fel a 14. században az erődített Várkaput (BURGTOR), hogy védjék a város bejáratát. Előtte várárok volt és egy felvonóhídon keresztül lehetett megközelíteni. A külső kapun a szabad királyi városok címere látható. A belső kapun egy maszkot vehetünk észre, melyen keresztül szurkot öntöttek a támadókra. A BURGTORTURM a város legmagasabb tornya.
Meg akartam egyébként nézni még a TABUERTAL völgyet is. Van ott valami elvarázsolt erdő néhány attrakcióval, mint a TOPPLERSCHLÖSSCHEN, egy lakótoronyszerű kis kastély, vagy a DOPPELBRÜCKE, a dupla híd a folyó felett. A kastélyig a sétány kb. 2 km hosszú, de sajnos ez nem az én lábaimnak volt való, hogy még akkora túrát tegyek.
ST. JAKOBS-KIRCHE
A Főtértől nem messze találjuk Rothenburg legfontosabb templomát, a Szent Jakab-templomot. A késő gótikus templomot 1311-ben kezdték építeni, és 170 évig tartott amíg befejezték. Katolikus templomnak épült, de alig 100 évvel a befejezése után kitört a Reformáció, és a templom azóta protestáns (evangélikus). Érdekessége hogy 2 tornya nem egyforma magas - az egyik 55, a másik 58 m. A templom a Santiago de Compostelába vezető zarándokút része, Szent Jakab szobrát a templom előtt láthatjuk. Belsejében 2 oltár tűnik ki. Az egyik a Friedrich Herlin által készített főoltár, a Tizenkét Apostol oltár, melynek hátlapján Rothenburg legrégibb ábrázolását találjuk. Még híresebb a Szent Vér-oltár, melyet Tilman Riemenschneider würzburgi fafaragó készített és az utolsó vacsorát ábrázolja. Az oltár jelentős ereklyét őriz... egy cseppet az utolsó vacsora miseborából, mely Krisztus vérévé változott. Ezt a figurák feletti keresztben találjuk. Én sajnos nem mentem be a templomba, már nem is tudom miért... talán nem volt nyitva, vagy csak siettem már... A hatalmas templom egyébként a város háztetői fölé emelkedik és minden kilátóból látható.
A Szent Jakab-templommal szemben állt a ST.-MICHAELS-KAPELLE kápolna. A szintén gótikus 15. századi kápolna a Szent Jakab-temető mellett állt, és csontházként, illetve temetőkápolnaként szolgált. 1560-ban, amikor a temetőt a városfalakon kívülre telepítették, a kápolna elvesztette jelentőségét, és könyvtárként használták. 1804-ben lebontották, mára csak egy kis darab maradt belőle.
ROTHENBURGER TURMWEG
Ahogy már korábban is írtam, Rothenburg óvárosát majdnem teljes egészében középkori városfalak veszik körül, melyeken végig is lehet sétálni. A 14. századi falak 6 kapuból és 46 toronyból állnak, kb. 4 km hosszúak, ami 2,5 óra alatt sétálható végig. Mindenhol azt írják hogy körbe lehet sétálni a falakat.. így én is ezt hittem. Az igazság viszont az, hogy nem lehet őket teljesen körbesétálni, mert nem az egész maradt fenn. Én azt mondanám hogy olyan 60-70 százalékukon körbe lehet menni. Visszamentem a Rödertor-hoz, a bejárati kapuhoz ahol reggel a városnézést kezdtem, és felsétáltam a falra. Végig ilyen szűk, kőből kirakott fakorlátos folyosó van, ahol maximum 2 ember fér el egymás mellett. Nos.. rögtön előjött a tériszonyom is, mert elég magasan van, és hát látni hogy hol vagyok... Sok helyen fel és le lehet egyébként sétálni, vannak fa- és kőlépcsők is. A Röderturmtól elsétáltam a Klingenturm-ig, a köztük lévő tornyok a WEIBERTURM, a THOMASTURM, a GALGENTOR, a KUMMERECKTURM, a HENKERSTURM és a PULVERTURM.
A GALGENTOR, vagy másnéven Würzburger tor a város egyik főbejárata volt. A "Galgen" akasztófát jelent, előtte volt ugyanis a kivégzőhely akasztófákkal. A Galgentortól a Galgengassén keresztül eljuthatunk a WEISSER TURM toronyhoz, mely szintén még az eredeti 13. századi belső erődrendszerből maradt fent. A torony környéke a közékporban az itt élő zsidó közösség székhelye volt. Ez a torony nálam valahogy kimaradt, csak a kilátóból fotóztam le.
KLINGENTOR szintén a város egyik főbejárata volt, a Klingenturm pedig víztoronyként szolgált. A torony mögött található a WOLFGANGSKIRCHE erődtemplom, melynek érdekessége hogy össze van kötve a városfalakkal és a Klingenturm-mal. A templomból közvetlenül fel tudtak mászni a toronyba. Másik érdekessége hogy alatta kazamatákat is találunk.
A Szent Wolfgang-templom a 15. században épült késő gótikus stílusban. Pásztortemplomnak is nevezik, ugyanis a pásztorok tesvérisége alapította, és Szent Wolfgangnak, a nyájak védőszentjének szentelték. A juhtenyésztés és gyapjúkereskedelem ugyanis nagyon fontos volt a középkori Rothenburgban. A pásztorok évente hálaadási ünnepséget tartottak a templomban, utána pedig mulatni mentek. Itt alakult ki 1911-ben az ún. pásztorok táncának a hagyománya, melynek 1986-ban egy kis múzeumot is nyitottak a templom egyik szárnyában.
A Klingentor-nál jöttem rá hogy nem lehet továbbmenni a falon, onnantól egészen a Burgtor-ig csak a falmaradványok mellett lehet sétálni. Sok helyen végig lehet menni a falon belül és kívül is. A kövezkező tornyok a STRAFTURM, a KLOSTERTURM, a dominikánus bástya a dominikánusok kolostorával, a BETTELVOGTSTURM, valamint a BURGECK kis saroktorony.
Az utolsó amit még meg akartam nézni, az a GERLACHSCHMIEDE házikó volt. Felmásztam még egyszer a falra, ismét a Röderturm közelében, de a másik oldalról, mert fentről lehet a legjobb fotókat készíteni a házról. A Gerlachschmiede jelentése "Gerlach kovácsműhely", 1967-ig ugyanis kovácsműhely működött itt ahol lovakat patkoltak, Georg Gerlach pedig egy legendás kovács volt. A favázas, hullámos tetejű házikó úgy néz ki mintha valamelyik meséből csöppent volna ide. 1945-ben sajnos teljesen lebombázták, de ismét felújították. Ma magánkézben van, így csak kívülről csodálható meg. Érdemes a részleteket is megfigyelni.. ilyenek a patkóajtó, a vastábla, és a címer egy koronás kígyóval, melyet maga Gerlach kovács tervezett. A Gerlachschmiede is Rothenburg egyik leggyakrabban fényképezett motívuma.
SCHNEEBALL
Ha csak egyetlen tipikus dolgot szeretnénk Rothenburgban megkóstolni, akkor azt mondanám hogy az a Schneeball legyen (bár nekem nem igazán ízlett). A Schneeball jelentése hólabda, google-n hólabda fánk-nak nevezik magyarul. Egy omlós tésztából készült, hógolyó alakú süteményről van szó, melyet csíkokból tekernek össze, és egy speciális kör alakú sütőformában forró olajban sütnek ki (olyasmiben mint a gömb alakú teaszűrő). Ezután porcukorral vagy fahéjas cukorral szórják be, de ma már rengeteg féle ízesítésű hólabdával találkozhatunk. A Schneeball régen ünnepi sütemény volt, és Frankföld, illetve Baden-Württemberg egyes régióiban volt ismert. Ma leginkább Rothenburg ob der Tauber specialitása, és egész évben kapható. A hagyományos hólabdák 8-10 cm átmérőjűek, de láttam kisebbeket is, és mivel száraz péksüteményről van szó, akár 8 hétig is elállnak hűtőszekrény nélkül. Csak az eredeti került 2,50-be, az összes többi 4 € volt. Én csokisat vettem, de egyáltalán nem izlett.. meg se ettem az egészet. Egyébként szerintem hasonló a tésztája, mint a bambergi Hase-nak, amit előző nap ettem.
MEGJEGYZÉSEK
- Rothenburg csodálatosan gyönyörű. Szerencsére rá kellett jönnöm hogy ennyi utazás, tapasztalat és meglátogatott hely után is még mindig vannak olyan helyek, ahol azt tudom mondani hogy wow... és csak ámulok, és azt mondom hogy igen, ez gyönyörű.. és boldog vagyok! Nekem Rothenburg egy ilyen hely volt. Nem hiába tartják Németország legszebb kisvárosának, teljes mértékben egyetértek vele. Semmihez sem hasonlítható amit eddig láttam Németországban, nem bántam meg hogy megnéztem, teljesen lenyűgözött.
- De azt sajnos meg kell hagyni hogy mivel Rothenburg ilyen népszerű, nagyon turistás. Délelőtt amikor odaértem még nem voltak sokan... érdekes módon, mert ez fél 11 körül volt nyáron... akkor még szinte üresek voltak az utcák, és fotókat is jól lehetett csinálni. Igaz hideg is volt.. én is azzal kezdtem, hogy kerestem egy kávézót, hogy felmelegedjek 😊 Nem is volt még akkor sok minden nyitva, nehéz volt kávézót találni. Végül egy olasz Eiscafé-ba mentem be, ott se volt senki. Egyébként annyira sokan nem voltak szerintem később se... tettem fel képeket a netre, és többen írták hogy amikor ott voltak ennél sokkal nagyobb tömegek voltak. Abszolút lehetett olyan helyeket is találni az óvárosban ahol szinte senki sem volt.
- Sok spanyolt hallottam a városban, spanyolok körében népszerű Rothenburg, de hallottam olaszt, görögöt, németet, angolt, sőt magyart is.
- Egyébként kisebbnek gondoltam Rothenburgot, mondom végigjárom az egy-két utcácskáját... És hát van mit csinálni, nézelődni, nem olyan picike. A városközpontban mindent lehetne fotózni... a házakat, virágokat, színes részleteket, tele van szuvenírboltokkal. A Tauber völgyén kívül amúgy szerintem mindent megnéztem.
- Ami engem nagyon idegesített az első pillanattól fogva hogy autók járnak a történelmi városközpontban, konkrétan mindenhol! Az összes városkapun keresztül, a sétálóutcákon.. nincs sehol csak gyalogos övezet ahol ne lennének autók, és parkolnak is mindenhol... borzalmas!!! Emlékszem a Plönlein-nál nem arra kellet várnom a fotózásánál, hogy elfogyjanak a turisták, hanem minden percben félre kellett ugranom, mert jött egy autó. Utálom amikor az ilyen történelmi városközpontokból se zárják ki az autókat.
- Ami az árakat illeti, készüljünk fel hogy elég magasak. Mivel Rothenburg ilyen népszerű a turisták körében, ezért megengedhetik maguknak. Éttermek nagyon drágák, én Currywurstot ettem kebabosnál, az is 11,90 € volt, kebab zsemlyében is azt hiszem 8 vagy 8,90 €, ez nagyon sok. Élelmiszerbolt az nincs az óvárosban, vizet árultak 1-2 helyen. A városfalon a Burggarten mellett volt egy "Kalte Getränke" feliratú bódé, ahol a fél literes víz 1,75, cukrászdában meg 2 valamennyi, talán 2,70 volt!!! nem normális. Kávé amit reggel ittam nem volt olyan sok... 2,80 a Tasse Kaffee, és itt a tejet sem számolták fel külön. Képeslapok.. a nagyobb legtöbb helyen 1 € volt, de volt 80 centért is, a kisebbek 50-60 centbe kerültek (sok szép volt egyébként), mágnesek 2,90-3,50 € voltak.
További fotók Rothenburg ob der Tauberről:
