COLMAR
Colmarban a központ közelében kerestem szállást, végül a Hotel Primo Colmar Centre-t választottam a Bookingon. 194,40 eurót fizettem 3 éjszakáért reggelivel. Viszont amikor megláttam a szobámat sokkot kaptam 😂. A negyedik emeleten volt a tetőtérben, így csak egy kis tetőablak volt a falon.
Ez még hagyján, de a szoba olyan pici volt hogy a kettes ágy mellett csak pár centiméter volt hogy el lehessen menni mellette, a másik oldalán meg volt egy kis asztal és szék, de a széket is alig lehetett kihúzni. A tető pedig teljesen rálógott az ágy egyik felére. Egy embernek még ok.. de ha kettőnek is kiadják na akkor ott már gáz van! Szekrény se volt, a sarokban volt 2 polc - egy alul és egy felül, és a felső alatt volt néhány akasztó.. ez volt a szekrényem 😅. Klausztrofóbiásoknak tuti nem ajánlom!!! Nekem végül is mindegy volt, az ágy másik felén lehetett aludni (bár hozzáteszem hogy a matrac nagyobb volt mint az ágy (szerencsére 2 külön ágy volt, így arrébb tudtam tolni), és tényleg csak aludni jártam oda. A fürdőszoba legalább normális volt. Gondolom egyébként hogy nem minden szoba ilyen, a fotókon pl. sokkal nagyobb hely volt... A reggeli sem volt híres.. minden nap ugyanaz, és kis választék.. csak 2 féle szalámi és sajt, meg voltak müzlik, lekvár, nutella, croissant.. de én például még olyan hotellel nem találkoztam ahol ne lett volna sonka reggelire, vagy tojás... Ízileg nem volt rossz, és volt háromféle dzsúsz, meg kávéautomata. A reggeli 7 órától volt. Ami viszont szuper volt, az a hotel elhelyezkedése. Ennél jobbat nem is választhattam volna!! A hotel mellett volt egy átjáró amin kersztül 2 perc alatt az Unterlinden múzeum mögötti téren voltam, itt kezdődik a központ. Ugyanitt volt egy hatalmas Monoprix szupermarket is pékséggel, ruhabolttal, gyógyszertárral. A másik pedig hogy pár percnyire a hoteltől van egy buszmegálló (Scheuer Kestner - a mozi mögötti úton kell keresni), innen mennek a buszok Eguisheimba, Riquewihrbe és Ribeauvillébe, de a Kaysersbergbe menő busz megállója sincs messze. Ennek kifejezetten örültem hogy nem kellett minden nap elgyalogolnom az állomáshoz. Hogy a hotelről se csak rosszatt írjak, a recepciós hölgy nagyon kedves és segítőkész volt.. megkereste nekem a buszmegállókat, és menetrendeket is nyomtatott.
Colmar 70 000 lakosával Elzász harmadik legnagyobb városa Strasbourg és Mulhouse után. A várost a 9. században alapították, és 1226-ban kapott városi jogokat II. Frigyes német-római császártól. Nagy Károly óta az uralkodók kedvelt városa volt, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta. A városon a Lauch folyó folyik keresztül, melyet egy csatorna köt össze a Rajnával. Colmart a legelzászibb elzászi városnak nevezik, illetve sokszor emlegetik az elzászi borok fővárosaként is. A középkori városkában épségben megmaradtak főleg a 15. és 17. század között épült színes, német gótikus és korai reneszánsz favázas épületek
(interaktív térkép itt).
LA PETITE VENISEA "kis Velence" Colmar legismertebb és legelbűvölőbb része. Nevét a Lauch folyó kanálisairól, és a partján sorakozó színes házakról kapta. Régen a kertészek laktak itt, akik a folyó körüli mocsaras területet zöldségtermesztésre használták, majd portékáikat lapos, gondolákhoz hasonló csónakon szállították a piactérre eladásra. A folyó melletti QUAI DE LA POISSONNERIE pedig a halkereskedők, hentesek, tímárok negyede volt. A házak színei az egyes mesterségekre utaltak - a halkereskedők házai kékek voltak, a zöldség- és gyümölcsárusokéi zöldek, a sárga házakban sajtkészítők, a fehérekben pékek, a pirosakban hentesek, a rózsaszínű házban pedig állítólag prostik laktak.
Nos a Petit Venise-nél is ugyanaz volt a véleményem mint Strasbourgban, itt is csalódást okozott. Ha már kis Velence, akkor egy csatornahálózatra számít az ember, végül pedig mindkét városban csak egy kanális van, a fotókon meg mindig ugyanaz az egy vagy két pont szerepel 😅. Nyilván megnézhettem volna a térképen előre, és akkor nem ér csalódás... Sőt talán akkor már Strasbourg egy kicsit jobban tetszett, Colmarban mintha még kevesebb színes favázas ház volna. Az a pár ami van az szép, a kilátás 3 hídról - főleg a Pont Rue des Tanneurs-ról, illetve a Pont Rue des Ecoles és a Pont Rue Turennéről. Utána van még egy híd, a Pont St-Pierre, de azt éppen javították. Ennek a hídnak a lábától indulnak a csónakok, 25 perces út 7 euróba került. Meglepett hogy ilyen egyszerű kis fa tákolmány csónakok járnak itt, de gondolom ilyenek lehetettek régen is, tradicionális lapos fenekű csónakok, kicsit hasonlítanak a velencei gondolákhoz...
MARCHÉ COUVERTA folyó mellett, 2 híd közé zárva találjuk Colmar fedett piaccsarnokát. Az 1865-ből származó épület téglából és vasból épült, és több mindenre szolgált az évek folyamán. Ma ismét piacot találunk benne, ahol helyi sajtokat, kolbászokat, sonkákat, pékárut, zöldséget, gyümölcsöt, halat, k agylót, stb. vásárolhatunk. Minden nap nyitva van, csütörtökönként kinti bódék is vannak.
COLLÉGIALE ST-MARTINAz elzászi vöröskőből épült, díszes majolikacserepes Szent-Márton templom Colmar jelképe. A gótikus stílusú templomot 1235-ben kezdték építeni, de csak a 14. században készült el. Két tornyúra tervezték, de végül csak a déli torony készült el. Bár sokan katedrálisként emlegetik, nem az, Colmar csak pár évig volt püspöki székhely, plébániatemploma pedig ezáltal katedrális. Gyönyörű egyébként, de zavaró volt hogy a katedrális be volt kerítve, és az egész környéke épp fel volt túrva.
ANCIEN CORPS DE GARDEA templommal szemben találjuk a loggiás régi őrszobát, mely a Saint-Jacques csontkápolna és a temető helyén épült a 16. században. A reneszánsz épület különböző célokat szolgált... volt itt laktanya, piactér, bíróság és rendőrség is.
MAISON PFISTERA RUE DES MARCHANDS utcán több történelmi középkori és reneszánsz házat találunk. Egyik jelentős példája a Pfister reneszánsz lakóház, mely a város szimbólumának is számít. A falain lévő festmények főleg bibliai jeleneteket, de német uralkodókat is ábrázolnak. A házat egy gazdag kalapkészítő építette a 16. században, nevét viszont arról a családról kapta akik a 19. században felújíttatták.
MUSÉE BARTHOLDI Amit még érdemes megnézni az utcában, az a Bartholdi múzeum. Aki nem tudná ki is az a Bartholdi (honnan is tudná a többség).. nos Auguste Bartholdi francia szobrász a New York-i szabadságszobor alkotója, aki Colmarban született (azt már talán többen tudják hogy a szabadságszobrot Franciaország ajándékozta New Yorknak). Bartholdi szülőháza ma múzeum, 1922 óta, mely teljes egészében a szobrász életének és munkásságának van szentelve - többek között személyes tárgyakat, rajzokat és fotókat is megtekinthetünk itt.
KOIFHUSA régi vámházat 1480-ban építették, majd a 16. században kibővítették, mai arculata pedig a 19. századból származik. A Koifhus állítólag Franciaország legrégibb nyilvános épülete, valamint Colmar közigazgatási és gazdasági központja. Az alsó szinten raktár és adóhivatal volt, az emeleten pedig a városi elöljárók tanácskoztak. Később volt itt mindenféle - bank, iskola, de piac is.
SCHWENDI SZÖKŐKÚT Lazarus von Schwendi (Schwendi Lázár) német hadvezér és tábornok volt, aki Magyarországon harcolt a törökök ellen, és elfoglalta többek között Tokajt is. Hozott innen néhány szőlőtőkét, melyet Kaysersberg városának adományozott. A szökőkút bronzszobra őt ábrázolja, természetesen szőlőtőkével a kezében. A szökőkút Bartholdi alkotása a 19. századból, mely a II. világháború idején teljesen tönkrement, és újjá kellett építeni.
ÉGLISE SAINT MATTHIEU Colmar templomai közül kitűnik még a régi ferences templom és kolostor is. A Szent Mátyás-templomot a 13. és 14. század között építették a ferencesek, és 1543-ig működött. Miután bezárták a kolostort, kórházat létesítettek benne. A templomot később a luteránusok kapták meg, és két részre osztották... katolikus és protestáns kápolnára. A templom ma is luterán, kiváló akusztikájának köszönhetően koncerteket tartanak itt minden évben a nemzetközi zenei fesztivál keretén belül. A valamikori ferences kolostor neoklasszicista épülete 1937-ig volt kórház, ma médiatár van benne. Az épü let előtt egy szép és modern parkot találunk (Square de la Montagne Verte).
A másik templom amit érdemes megemlíteni, az a dominikánus templom, mely szintén a 13.-14. században épült. A 19. században különféle, nem vallási célokra használták, 1898-tól ismét tempomként szolgál. Híres oltárképe a Madonna a rózsalugasban, Martin Schongauer német festő alkotása, mely a Szent-Márton templomból került ide.
MAISON DES TÉTES
A "fejek háza" szintén egy érdekes épület Colmarban. A reneszánsz házat Antoine Burger gazdag kereskedő építtette a 17. században, aki egy rövid ideig Colmar polgármestere is volt. Nevét onnan kapta, hogy homlokzatát kb. 106 groteszk fej vagy maszk díszíti. Az épületben borral is kereskedtek, erre utal az épül tetején Bartholdi egy hordókészítőt ábrázoló szobra. A fejek házában ma egy 5 csillagos hotel üzemel.
Vele szemben találjuk a MUSÉE HANSI-t, mely Jean Jacques Waltz - művésznevén Hansi - francia illusztrátor munkáit állítja ki, ezenkívül elzászi szuveníreket is vásárolhatunk az épületben.
MUSÉE UNTERLINDEN Az Unterlinden múzeum kétségkívül Colmar legismertebb múzeuma. A képzőművészeti múzeum a 13. századi dominikánus kolostorban lett kialakítva, illetve később hozzácsatolták a korábbi városi fürdő épületét is. Nevét a hársfák alatt elhelyezkedő Szent János-kápolnáról kapta (németül unter der Linden). A múzeumban főleg 15.-18. századi, középkori és reneszánsz alkotások kaptak helyet. Leghíresebb darabja az Isenheimi szárnyas oltár, Matthias Grünewald német festő műve. A belépő a múzeumba 13 €, én ezt most kihagytam.
PARC DU CHAMP DE MARS
A vasútállomástól nem messze találjuk Colmar központjának legnagyobb parkját, a "marsmezőt". A park helyén korábban egy sétány volt, ahol a katonák gyakorlatoztak - innen az elnevezés. A parkban 193 hársfát, egy szökőkutat és egy körhintát találunk. A parkkal határos a PLACE RAPP tér, ami egy mediterrán tér hatását keltette cserepes pálmafáival. Igazán szép, és kellemes hely. Találunk itt egy Colmar feliratot, és van itt egy kávézó is, ahol én is megittam egy kávét és megpihentem az egész napos járkálás után.
STATUE DE LA LIBERTÉ
Amint már említettem, Bartholdi, a New York-i szabadságszobor alkotója Colmarból származott, és halálának 100.-ik évfordulóján, 2004-ben Colmarban is elhelyeztek egy szabadságszobor replikát. A 3 tonnás, 12 m magas szobor állítólag a legnagyobb az európai másolatok közül. Egy körforgalom közepén találjuk Colmar külvárosában. Mindenképp meg akartam nézni a szobrot, és mivel elég messze van, kihasználtam amikor volt biciklim, és elkerekeztem ide. Az állomástól kb. 5 kilométerre van.
***MEGJEGYZÉSEK
- Colmar nagyon tetszett az első pillanattól fogva... a favázas házak, maga a kellemes hangulata, még akkor is ha sok ember van mindig, ezenkívül rendezett, tiszta... nem láttam omladozó házakat, tip-top, az öreg házak is.. Van minden ami kell az óvárosban. És fantasztikus helyen laktam, oda is minden közel volt. Nekem nagyon bejött, el tudnám képzelni itt lakni is.., kiindulópontnak mindenesetre tökéletes. Nem olyan mint Strasbourg - az túl nagy, túl nyüzsgő, Colmar sokkal nyugisabb és hangulatosabb. Még a külsőbb részei is tetszettek, az utcák a szállodám környékén, az állomás felé is.. bár az épületek már nem voltak szépek a külvárosban.
- Ami negatív - nagyon sok az építkezés mindenhol, katasztrofálisan néz ki pl. a katedrális környéke, az egész fel van túrva. Persze nyilván vannak szükséges dolgok, de borzalmasan néz ki így az óváros.
- Ami még nem tetszett, hogy valamelyik nap telerakták az óvárost, legalábbis azon a részen ahol lakok, illetve a katedrális környékén elég sok helyen ilyen bolhapiac szerű, kacatos standokkal... de csak egy napig volt szerencsére.
- A városközpont nem túl nagy, gyorsan be lehet járni, később már ugyanazokon a helyeken járkáltam újra és újra... és nincs is olyan sok nevezetesség, inkább csak maga a hangulat, és a színes favázas házak.
További képek Colmarról:
