KOTOR
Másnap reggeli uticélunk a Kotori-öböl gyöngyszeme, Kotor volt. Kotor, régi olasz nevén Cattaro a Kotori-öböl csücskében terül el. Az óváros lakossága kb. 970 fő, a környező településekkel együtt 23 000. A várost a Lovcen és az Orjen hegyek 1000-1700 m magas mészkőszirtjei veszik körül. Kotor óvárosa, mely egy háromszög alakú földnyelven helyezkedik el, az egyik legjobb állapotban megmaradt középkori óváros a Balkánon. Ezért is került fel 1979-ben az UNESCO Világörökségi listájára.
Építészetét főleg a velencei stílus határozza meg, ugyanis Kotor a 15. és a 18. század között Velence fennhatósága alá tartozott. A várost sajnos többször súlytotta földrengés, a legnagyobbak 1667-ben és 1979-ben voltak. Szerencsére mindig rendbehozták a károkat és újjáépítették a város épületeit. Két érdekesség - az egyik hogy a 19. századig Kotor nyelve az olasz volt, a másik pedig hogy a 20. század elejéig a katolikusok voltak többségben a városban, de Kotor a mai napig a horvát katolikus egyház Kotori egyházmegyéjének a székhelye, mely magába foglalja az egész öblöt. Ez megmagyarázza a sok katolikus templomot a környéken.
Kotor óvárosát 4,5 km hosszú várfal veszi körül, mely egészen a várig húzódik. A falak legmagasabb pontja eléri a 20 m magasságot, szélességük pedig 2 és 16 m között van. A falakat bástyák egészítik ki, közülük kitűnik a KAMPANA félkör alakú torony a CITADELLÁVAL. Közvetlenül a várfal mellett torkollik a tengerbe a Škurda folyó, mely keresztülfolyik Kotoron. A várfalakra fel is lehet menni, tervben volt, de nem találtuk meg a feljáratot, aztán később meg már valahogy kimaradt.
Három bejárati kapuja van az óvárosnak - a díszes TENGERI KAPU a főkapu, mely reneszánsz-barokk stílusban épült, az északi vagy SZÁRAZFÖLDI KAPU és a DÉLI KAPU.
A tengeri kapun keresztül Kotor főterére, a FEGYVEREK TERÉRE (Trg od Oružja) jutunk. Az L alakú tér domináns eleme az 1602-ből származó gótikus-barokk ÓRATORONY. A torony előtt láható egy pellengér (szégyenoszlop) is. Érdemes még megemlíteni a téren REKTORI PALOTÁT, mely a város kormányzójának a székhelye volt.
Az egész óváros szűk utcák, terecskék egyvelege, és tele van templomokkal, palotákkal, középkori kőépületekkel.
Montenegró kikötőjével szemben, a városfal árkádjai alatt termelői piacot is találunk, minden nap reggel 8-tól délután 2-ig. Az interneten azt olvastam hogy vasárnap kivételével, de mi vasárnap is láttuk. Főleg helyi termékeket vásárolhatunk itt. Az óváros pedig tele van éttermekkel, kávézókkal, szuvenírboltokkal.
Kotor a macskák városa is. Mindenhol azt írták hogy rengeteg macska van Kotorban, és szinte minden a macskákról szól, és tényleg. Állítólag régen a tengerészek hozták be őket különböző országokból, hogy kiirtsák az egereket és kígyókat a városban. Ezért egy elég sokszínű és fajtájú macskaközösség alakult itt ki 😊, és mindenhol ott vannak.. éttermekben is székeken, gaucsokon 😀. Vannak a városban macskamenhelyeket támogató szuvenírboltok, sőt még macskamúzeum is!
Rossz hír azoknak akik nem szeretik a tömegeket, hogy Kotorban szinte mindig rengeteg ember van. Ez főleg annak köszönhető, hogy Kotor nagyon népszerű az óceánjáró hajók körében. Az interneten azt írták nézzük meg a hajók menetrendjét, és akkor menjünk amikor nincsenek Kotorban, de nem tudom létezik e ilyen nap.. mert minden nap láttunk hajót amikor arra jártunk, volt hogy nem is egyet. Több csoport is volt a városban, de azért ha vártunk egy keveset a látnivalóknál, mindig tovább álltak és fotózhattunk.
Az első nap reggel 10 körül értünk oda, és valódi bolondokháza volt a városban. Nagy forgalom, rengeteg ember, autó... Ilyenkor szinte lehetetlen parkolót találni, pedig elég sok fizetős parkoló van az óváros körül, de mind tele volt és sorban álltak az autók. Több helyen azt olvastam hogy Kotorban nem lehet ingyenesen parkolni, viszont egy szlovák blogban azt írták hogy van egy utca ahol lehet (Njegoševa), és igazuk volt. Remélem nem haragszik meg az illető, hogy veletek is megosztom... Amikor oda mentünk persze tele volt, utána kerültünk egyet a városban, de egyik parkolóban sem találtunk helyet, így visszamentünk az utcára mert a vége felé is volt két fizetős parkoló, és ott még volt hely. Szerencsénkre épp elment valaki, így sikerült ingyen parkolnunk. Amikor másodszor voltunk ott, délután 3 óra felé, akkor viszont több üres hely is volt az utcán.. érdemes tehát megnézni.
Kotor teljesen lenyűgözött! Az óváros, ami sokkal nagyobb mint gondoltam gyönyörű, minden utcácskája, minden háza.... bárhova megy az ember, szinte érezni lehet a történelmet. De nem csak az óváros, hanem a vár is, a kilátások, és az egész öböl kétségkívül Montenegro fő látnivalója.
SZENT IVÁN VÁRA
Mindenképpen tervben volt a kotori vár megmászása is, de sajnos a nyaralásunk elején mindketten kicsit betegek voltunk, és a fájós torkomnak nem tett volna túl jót a sok lépcső. Az utolsó napunkon volt még egy szabad délutánunk, és akkor úgy döntöttünk hogy felmegyünk, nem akartam kihagyni azokat a kilátásokat, és innen készíthetők a legszebb fotók is Kotorról és az öbölről.
A kotori várat különféleképpen nevezik - eredeti nyelvén Sveti Ivan, de elterjettebb az olasz San Giovanni elnevezés, mely magyarul Szent Ivánra vagy Szent Jánosra is fordítható. A várat a 6. században építtette I. Justinianus bizánci császár, a legnagyobb jelentősége pedig a velencei uralom idején volt. Utoljára a II. világháború alatt foglalták el, ma már csak rom, de viszonylag jó állapotban fennmaradt. A 280 m magas, azonos nevű Szent János dombon fekszik, ahova kb. 1350 lépcsőfok vezet fel. A barátom nem akarta elhinni hogy tényleg ennyi, így visszafelé nagyjából megszámoltam őket 😃. Nos és hogy mennyire nehéz vagy veszélyes a mászás... mindenfélét olvastam róla, ezért most leírom a saját véleményem. Veszélyesnek egyáltalán nem mondanám, és speciális túracipő sem kell hozzá. Az egész úton van csúszós meredek kavicsos rámpa szerűség, és mellette lépcsők, és bár néhány helyen egész szűkek a lépcsőfokok, ezek szerintem teljesen biztonságosak. Ráadásul szinte végig fal van mellettünk. De azért nyilván ne papucsban vagy szandálban menjünk. Akinek van egy kis kondija annnak szerintem meg se kottyan. Akinek nincs az azért megérzi, de főleg azért mert hosszú az út felfelé. Az egész egyébként úgy néz ki, hogy mindig van egy szakasz lépcső, aztán utána meg lehet pihenni, majd megint lépcsők, megint pihenő. A jegyárusító fiú azt mondta 40 perc alatt felérünk, de mi 40 perc alatt mégcsak le se értünk, nemhogy fel, pedig akkor már nem álltunk meg sehol. Minium egy óra kell rá, de felfelé szerintem több is. Apropó jegyek... 8 eurót kell fizetni azért hogy felmászhassunk a várba! Viszont azt írták több helyen az interneten hogy csak október elsejéig, illetve reggel 8 és este 8 között. Ezért is lepődtem meg nagyon hogy még októberben is elkérték a 8 eurót! Ha ezt tudom akkor lehethogy inkább reggel 8 előtt mentünk volna... Vacilláltunk is kicsit hogy most akkor mi legyen, de ha már elhatároztuk magunkat és ott voltunk, akkor végül kifizettük és felmentünk. Állítólag van több út is felfelé, így kikerülhetjük a fizetést, de én inkább nem kockáztatnék, szerintem ez a legbiztonságosabb. A tetején elég sok épületmaradvány van, de itt jobban kell vigyázni, némelyik omladozó, a legtetejére fel se metünk.
Sajnos elég későn indultunk már, 4 óra után.. a kilátás az öbölbe elég sötét volt, mérgelődtem is, de a várat még megvilágította a nap és végül sikerült elég szép képeket készítenem. Az egész hely nagyon fotogén.. a lépcsők, a várfalak, a kilátás a városra, az öböl, a hegyek a háttérben...
A legfotogénebb pedig talán a majdnem félúton lévő GYÓGYÍTÓ BOLDOGASSZONY-TEMPLOM, mely a 16. században épült. Nevét onnan kapta hogy állítólag kigyógyultak itt az emberek a pestisből. Fent már nagyon körül se néztünk, tényleg későre járt és kezdett nagyon hideg is lenni, felöltözve persze nem voltam rendesen, de így is sötétedésre értünk vissza. Vicces volt hogy útközben több helyen is voltak ital árusok, hűtőtáskával.. nem is rossz biznisz, biztos sokan elfelejtenek elegendő vizet vinni magukkal.
Ha valaki szereti a szép kilátásokat, akkor mindenképpen érdemes egyszer felmászni a várba is. Kicsit ugyan fárasztó volt, bár szerintem főleg azért mert nem voltam teljesen egészséges, de így is megérte. Bár a 8 eurót azért sokallom, főleg Montenegróban!!!
KOTOR SZERPENTINEK
Nemcsak a várból nyílik csodás kilátás Kotorra és a Kotori-öbölre, hanem az ún. Kotor szerpentinekről is, de ehhez már autó kell. Kotor szerpentineknek egy 8,3 kilométeres útszakaszt neveznek, a Kotorból Cetinjébe, Montenegró régi fővárosába vezető úton. A magasból készült felvételeken jól látható a cikk-cakkos út, mely 16 hajtűkanyarból áll, és 423 m szintkülönbséget tesz meg. Így ránézésre elég hajmeresztőnek tűnik, de ha megy rajta az ember fel se tűnik. És bár szerepel a "legveszélyesebb utak listáján", egyáltalán nem veszélyes. Legtöbb helyen ugyan szűk egysávos, de jó minőségű út betonkorláttal, és többször van olyan hely ahova le lehet húzódni ha jön szembe autó. Egyébként nem volt nagy forgalom, találkoztunk pár autóval, de ki lehetett bírni.
A google térképen több kilátópontot is találunk - "panorama Tivat bay and Kotor bay", "Trojica", "Stone viewpoint over Kotor", "Best view of Kotor", na ehhez képest egyetlen kilátópont sincs, legalábbis nem kiépített konkrét kilátó, de mégcsak az olyan hely is kevés ahol meg lehet állni az út szélén! Ezt nagyon hiányoltam. A megállók általában a kanyarokban voltak, itt meg elég veszélyes az úton mászkálni és fotózni. Pedig a kilátások fantasztikusak ahogy egyre kapaszkodunk feljebb... a legmagasabb pontokról jól belátható az egész Kotori-öböl.
Az út végén van egy bár (Hotizont bar), gondoltuk megiszunk itt valami meleget, mert itt fent már kezdett elég hideg lenni, és hatalmas szél volt. Nos a bár csak egy bódé, bár voltak a belsejében asztalok meg székek, de úgy nézett ki az egész mint ami használaton kívül van. Semmi mást nem lehetett vásárolni csak dobozos hűtött italt (az ia 3-3,50 euróba került).. kávéjuk állítólag lett volna, de épp nem működött a villanyáram 😏. Wc-jük se volt, csak kint az úton voltak bódék. A bár mögött egyébként teraszosan helyezkednek el az asztalok és székek, és nagyon szép innen a kilátás. Legalul van egy platform ami konkrétan a sziklákon van.. innen lehet a legjobb képeket csinálni, de ilyen óriási szélben elég veszélyes volt, meg nem is lehetett sokáig megmaradni kint.. még a kólás dobozunkat is lefújta a szél az asztalról 😓
További képek Montenegroról:
https://link.shutterfly.com/rDYVTO5XYub