A másik hely amit meg akartam nézni Ausztriában és ami közel van, tehát alkalmas akár egy napos kirándulásra is, az a Neusiedler See, vagyis a Fertő-tó osztrák része volt. Ezúttal hárman mentünk, elvittük magunkkal az unokatestvéremet, Petrát is. Itt is jártam már korábban, szintén külföldi csoporttal, de csak érintőlegesen, akkor több időt a magyar oldalon töltöttünk. Nem volt konkrét tervünk mit nézzünk meg, összeírtam milyen látnivalók vannak, és úgy voltunk vele hogy azt nézzük meg ami belefér. Reggel 9 körül indultunk el otthonról, és 11 körül értünk oda. Autópályadíjra nem volt szükségünk, falukon keresztül mentünk.
A Neusiedler See Európa legnyugatibb sztyepptava valamint Ausztria legnagyobb tava. Területe változó, nagyjából 285 km², ebből 220 km² található Ausztriában és mindössze 65 km² Magyarországon. A tó hosszúsága 34 km, szélessége 4,5 - 8 km között van, maximális mélysége pedig csak 1,8 m. A sekély tó könnyen felveszi a levegő hőmérsékletét, így nyáron lehet akár 30 fokos is, de átlaghőmérséklete 22-23 ℃. A Fertő-tóra jellemző az azt körülvevő széles nádas, néhol akár az 5 kilométert is eléri. A nádat a mai napig használják tipikus pannon nádtetők készítéséhez. A tavat 2 nemzeti park is körülveszi - a magyar oldalon az 1991-ben alapított Fertő-Hanság Nemzeti Park, az osztrák oldalon pedig az 1993-ban alapított Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel. Ezenfelül a Fertő/Neusiedler See kultúrtájat 2001-ben UNESCO Világörökségi helyszínné is választották. És hogy miért ilyen jelentős? Nos egyedülálló az állat-és növényvilága - több száz madárfaj, szürkemarhák, mangalicák, fehér szamarak és bivalyok is élnek a nemzeti parkban. A Seewinkel területén kb. 80 kis szikes sóstó található, nagy része zárt zóna, tehát nem látogatható. Vannak azonban kialakított madárlesek és kilátók, és szervezett kirándulásokon is részt lehet venni. A nemzeti park látogatóközpontja Illmitz-ben található. A Fertő-tavi falvakban is jelentős a bortermelés, rengeteg szőlőültetvényt láttunk útközben. A Neusiedler See is kedvelt a kerékpárosok körében, a tó körül 135 km hosszú kerékpárút található (ebből 38 km Magyarországon).
MÖRBISCH AM SEE (Fertőmeggyes)
Gondolkoztunk hogy ebédeljünk e vagy kávét igyunk, nekem még ugyan korai volt az ebéd, de megpillantottam az Andreas csárda jelzését, és eszembe jutott hogy itt ebédeltünk anno a csoporttal is. Jó kajáik voltak, a személyzet pedig magyar. Na mondom akkor menjünk oda 😊. Bár magyarul is csak én tudtam hármunk közül, de németül meg egyikünk se 😂 Úgyhogy nekem kimondottan jól jött a magyar étlap, az ennivalók egész finomak voltak, az áraik meg hát.. olyan osztrákok 😂.
Ruszt egész óvárosa műemlékvédelem alatt áll. Épületei a 16.-19. század között reneszánsz, barokk és historizáló stílusban épült polgárházak. Ezek a háromszög alakú Rathausplatz köré összpontosulnak. A középkori városfalakkal körülvett városka legfőbb nevezetességei a városháza és a 3 templom. A szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemploma a 17. századból származik, eredetileg evangélikus templom volt (most épp be volt takarva a tornya). A legrégebbi és a legjelentősebb műemlék a Halásztemplom, mely 1400 körül épült. A hagyomány szerint az eredeti kápolnát még Anjou Mária királynő építtette hálából, amiért a halászok kimentették a Fertő-tóból. Sajnos amikor ott voltunk épp zárva volt. Mellette áll a 18. századi evangélikus templom. A főtér tele van éttermekkel és kávézókkal, igazi mediterrán hangulatú. Érdemes sétálni egyet a környező utcácskákban is, és benézni minden zugba 😊. Vicces volt, mert közvetlenül a katolikus templom mellett parkoltunk. Nem tudtuk hol parkoljunk, csak autóztunk körbe-körbe, ott meg volt egy hely... és sehol nem volt tábla se parkoló automata... tehát valószinűleg ingyenes parkoló volt. Sétáltunk, majd ittunk egy kávét az egyik belső udvarban. Érdekes Ruszt kikötője - közvetlenül a faluban van kialakítva, és a nádason keresztül össze van kötve a tóval egy hosszú csatornával.
ILLMITZ (Illmic)
Ruszt után az utunk a Fertő-tó másik végébe, Illmitzbe vezetett, hogy megnézzük a fehér szamarakat. A tó 2 vége - Mörbisch és Illmitz között egyébként kb. 1 órát tart az út. Na de vissza a szamarakhoz... Nagyon szeretem őket, és a fehér szamarak a Neusiedler See különlegességének számítanak, ahogy sok más állat is. Nézegettem hol lehetne őket látni is.. és találtam egy helyet Illmitz mellett, amit Sandeck-nek hívnak. Nos itt vannak állítólag a fehér szamarak, rajtuk kívül pedig bivalyok, szürkemarhák, sőt még Przewalski lovak is... A google szerint a központból 3 kilométert mehetünk autóval, onnan pedig még kb. 2 kilométer gyalog... Na mikor az utca végére értünk, ahol még házak voltak, ki volt téve egy tábla hogy a helyieken kívül másnak behajtani tilos.. Megpróbáltuk más oldalról, ott elindultunk egy darabig föld úton, majd ismét ugyanaz a tábla... Nem volt más választásunk, leparkoltunk az út elején, ott volt hely, meg is kérdeztük egy traktoristától hogy állhatunk e ott, azt mondta nyugodtan. Elindultunk hát gyalog, egy darabig még gazdasági épületek között, utána meg a pusztában... Ott ki is volt téve a tábla hogy "fehér szamarak 2 km". Na volt az 4 km is!!! A semmiben, tűző napon, fák nélkül (csak a végén volt pár fa), ráadásul a közelben lévő teheneknek köszönhetően még bűz is volt, és egész úton szálltak ránk a legyek! De félúton már nem fordultunk vissza... ha már elindultunk mondtuk megnézzük mi van az út végén. Reménykedtünk hogy csak van valami épület, esetleg büfé... Na az út végén egy dróttal bekerített részen voltak a szamarak, és az összes szamár bent állt a pici istállóban egymás-hegyén hátán és ott lihegtek (a nyár egyik legmelegebb napját sikerült amúgy kiválasztanunk a kirándulásra)! Volt még ott egy kilátótorony, azon kívül pedig semmi!!!! Kb. negyed órán keresztül próbáltuk előcsalogatni a szamarakat... kettő egy pillanatra kijött, ráadásul ezek még fiatalok voltak... Nos ezért gyalogoltunk annyit! A szamarakon kívül semmilyen más állatnak nyoma sem volt... De nem mi voltunk az egyetlenek, mikor odaértünk voltak mások is, igaz ők kerékpárral, ráadásul páran autóval is odamentek, pedig aligha lehettek helyiek! Megpihentünk picit és indultunk vissza. Mondanom se kell, a visszaút még fárasztóbb volt... már az utolsó kívánságainkon kezdtünk el gondolkozni 😂
Azért hogy valami pozitívat is írjak, a fehér szamarak igazi ritkaságnak számítanak, az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből maradtak fenn, a barokk korszakban, a 17.-18. században tenyésztették ki őket, és főleg nemesek tartották őket. Állatkerteken kívül, a Fertő-tavi Sandeck az egyetlen hely ahol találkozhatunk velük. Nos... azt hiszem legközelebb mégis kihagynám 😂😂😂.
Podersdorf a legismertebb turistaközpont a Neusiedler See partján. Két fő nevezetessége van - a szélmalom és a világítótorony. A négy vitorlás szélmalom egyike a két szélmalomnak mely a valamikori 400-ból megmaradt Ausztriában. 1800 körül épült, és 1926-ig működött. A malom 15 méter magas, és óránként 300 kg gabonát tudott megőrölni. Ma turista attrakcióként szolgál. A falu végén találjuk, az Illmitzbe vezető úton. A világítótorony a tóba nyúló mólo végén található. 12 m magas, és csak az 1990-es évek építették. Hajózásnál kevésbé használják, inkább tájékozódási pontnak és viharjelzőnek építették a vizi sportok szerelmeseinek. Ma pedig már turisztikai látványosság, illetve ahogy már említettem, a Fertő-tó szimbólumává vált. Mi először megálltunk pár percre a szélmalomnál hogy lefotózzuk, utána pedig siettünk be a központba.
Podersdorf az egyetlen falu ahol nincs nádas, így közvetlenül a tó partján fekszik. 2 km hosszú kiépített strandot találunk itt, ún. lidot. Ez a tó legszebb strandja, apró kavicsos, mindenféle szükséges szolgáltatás megtalálható itt. Állítólag itt a legtisztább is a víz. Háát nekem tűnt túl bizalom gerjesztőnek. A strandok egyébként fizetősek a nyáron, pár euro a belépő. Itt például 5,80, délután 2 után kevesebb, este 6-tól pedig már ingyenes. Podersdorfnak teljesen tengerparti hangulata van, az egész úgy néz ki. Van egy nagy ingyenes parkoló, mellette pedig egy sétány boltokkal, éttermekkel. Mögöttük vannak panziók, víkendházak is, utána pedig még egy sétány a parton. A strand be van kerítve, de este már nyitva voltak a kapuk. A strandot kettéválasztó mólón bármikor lehet sétálni. A parton van fű és padok is. Ami viszont vicces volt, illetve akkor még nem tudtuk hogy nagyon sekély a víz, ezért is lepőtünk meg hogy még nem tudom hány méter után is bokáig vagy max térdig ért a víz az embereknek. Volt szemben egy kis szigetecske, ott sétálgattak körülötte. Több településen vannak parti éttermek, beach bárok (Mole West - Neusiedl am See, Das Fritz, Strandbar - Weiden am See), Podersdorfban pedig a Sunset bar. Gondoltuk megiszunk itt egy koktélt, de elég későn értünk ide, közvetlenül naplementére, és tele is volt, így csak fotóztunk. És nem voltunk egyedül sajnos! Covid ide vagy oda, tömve volt az egész móló naplementére váró fotósokkal, romantikázó párokkal, mulató fiatalokkal... hát mit mondjak, eléggé rontott a képen, de ez van. A világítótorony tényleg festői látványt nyújt, naplementében pedig egyenesen csodás. El tudtam volna képzelni csak ott ülni, iszogatni, nézni a naplementét, és nem sietni sehová... Talán majd jövő nyáron ez is megvalósul. Mindenesetre ez egy méltó befejezése volt az érdekes és kalandos napnak.
