A mult héten lehetőségem volt meglátogatni egy újabb Kanári-szigetet, El Hierrot, sorrendben ez már a harmadik. Egy napos kirándulás volt Teneriféről, a Tamarán cég hívott, akikkel a Gomera-i dzsip túrát is csináljuk hogy nemrég kezdtek egy újabb kirándulást csinálni El Hierrora, menjünk nézzük meg, és esetlegesen majd áruljuk ha van érdeklődés. Kicsit féltem az úttól, ugyanis 2,5 óra komppal oda is és vissza is, és hát mégiscsak az Atlanti-óceánon.. Gran Canária felé például azt hallottam hogy nagyok a hullámok.
Teneriféről (Los Cristianosból) heti egyszer jár csak komp El Hierrora úgy hogy reggel oda és délután vissza, szerdánként, reggel 8-kor, a Naviera Armas társaság. Egy dzsip szerű minibusszal mentünk, rajtunk kívül csak 4 vendég volt, és 2 sofőr. Végülis nem volt szörnyű az út, volt amikor eléggé hullámzott a hajó, de ki lehetett bírni. Lehethogy csak szerencsénk volt és nem voltak nagyok a hullámok aznap. Viszont amiért talán jobban lehet érezni a hullámzást az az, hogy elég gyorsan halad a hajó, a 4-5 órás távot 2,5 óra alatt teszi meg.
El Hierro a legkisebb a 7 fő Kanári-sziget közül, és a legnyugatabbra fekvő is. Illetve legújabb adatok szerint már a második legkisebb, ugyanis tavaly novemberben a pici La Graciosa szigetét is felvették a fő Kanári-szigetek közé, így már 8 van. El Hierro területe 278 km2, lakosainak száma kb. 10 000, legmagasabb pontja az 1501 m magas Pico de Malpaso. Eredetileg nagyobb volt, de úgy 50 000 évvel ezelőtt a sziget egy harmada a tengerbe süllyedt egy földrengést követően. Hierron mintegy 500 vulkáni kúp található, és arról is híres hogy itt volt a Kanári-szigetek legutolsó vulkánkitörése 2011-ben, pontosabban a sziget mellett az óceán fenekén. Az egész sziget az UNESCO által kinevezett bioszféra rezervátum. Fővárosa Valverde, rajta kívül csak 2 nagyobb település van a szigeten La Frontera és El Pinar. Hierro spanyolul vasat jelent, még sincs semmi köze a sziget nevének a vashoz, az őslakosok, a bimbachék nyelvéből ered, a sofőrünk szerint a jelentése meredek sziklafal.
A komp a főváros, Valverde kikötőjébe, Puerto de la Estaca-ba érkezik (ez engem Santorinire emlékeztetett, a főváros ott is fent volt a hegyen és volt lent egy kikötője). Innen elindultunk a főváros felé, de ott sajnos nem volt megállónk. Az első amit láttunk azok a Gorona del Viento szélerőmű turbinái voltak. Hierro ebben világelső, ugyanis ez az első sziget, amely megújuló energiaforrások fenntartásával (szél- és vízenergia) vált teljesen önellátóvá.
MIRADOR DE LAS PLAYASAz utunkat Hierro gyönyörű fenyőerdején keresztül folytattuk. Itt volt az első megállónk is, mégpedig a Mirador de las Playas kilátónál. Fantasztikus látvány tárul elénk a több mint 1000 m magas sziklafalról az alattunk elterülő El Golfo öbölre. Az egész egy beszakadt vulkáni kráter. A távolban a tengerben a Roque de la Bonanza nevű két kis egymásba fonódó sziklát láthatjuk.
Aztán a fenyőerdőt hirtelen felváltotta a babérerdő, itt már az idő is sokkal hűvösebb lett, és majdnem teljesen ködös, felhős. Frontera falu felé mentünk, és megálltunk egy kilátóhelyen az út mentén a falu felett, rögtön az erdőből kiérve. A kilátás ami fogadott egyszerűen mesés volt! El tudtam volna nézni órákig! 😊
LA FRONTERAFronterában a Candeláriai Miasszonyunk templomát néztük meg (Iglesia de Nuestra Señora de la Candelaria). 1818-ban épült egy régebbi templom helyén. Érdekesség hogy míg a templom lent van a főtéren, a harangtorony 35 méterrel odébb egy domb tetején épült. A templom zárva volt, a harangtorony pedig már nem működik. Igazából amiért érdemes felmászni a toronyhoz a meredek lejtőn és lépcsőkön, az ismét a csodás kilátás minden oldalra. Itt volt az ebédünk is, a Sol de España nevű étteremben. Igaz hogy csak kétféléből választhattunk, de az legalább finom volt. 😀
Pár méterrel az étterem után megálltunk még egy pékségben, hogy megkóstoljuk Hierro tipikus édességét, a quesadillát, mely egy kecskesajtból készült virág alakú kalács. Érdekes volt az íze, de teljesen tele voltunk ebéd után. Amire mi inkább felfigyeltünk, az az ananász vol, ugyanis a Kanári-szigeteken ez is megterem. Hierron 130 hektáron termesztenek ananászt.
Frontérából elindultunk a vulkáni tájra. Végig a tenger felett haladtunk, szerpentineken, sziklaszirtek és kráterek között. Volt egy olyan szakasz ahol a szűk utat mindkét oldalról kráter szegélyezte, mintha egy hídon haladtunk volna keresztül. Megálltunk a Faro de Orchilla fellett, mely Hierro és a Kanári-szigetek legnyugatibb pontja is. Pont ezért volt híres a múltban, ugyanis 1885-ig, a Greenwich-i rendszer bevezetése előtt itt haladt keresztül a kezdő délkör, mivel Hierro volt az akkor ismert világ legnyugatibb pontja. A legtöbb európai térkép Hierroval kezdődött. A szigetet ezért a mai napig "Isla del Meridiano"-nak, a délkör szigetének hívják. Sajnáltam hogy a világítótoronyhoz nem mentünk el, de sajnos nem fért bele az időnkbe.
SANTUARIO INSULAR DE NUESTRA SEÑORA DE LOS REYESKövetkező megállónk a Szűz Mária szentély volt Dehesa de Sabinosa település közelében (Santuario Insular de Nuestra Señora de los Reyes) fent a hegyekben. Az itteni Szűz Mária El Hierro védőszentje, mely 1546-ban érkezett a szigetre egy hajóval. Akkor a Caracol-i barlangban helyezték el, a mai szentélyt, illetve remetelakot 1577-ben építették neki. A sziget legnagyobb eseménye a 4 évente július első szombatján megrendezett "Szűz Mária lejövetele" ünnepség, amikor lehozzák a szobrocskát a hegyi szentélyből a fővárosba. Ez az ünnepség ahhoz köthető, hogy egyszer nagy szárazság idején a lakosok feljöttek ide a szentélyhez esőért imádkozni a Szűz Máriához, és levitték a szobrot Valverdébe egy felvonulás keretében. Amint az egyik hegyhez értek útközben, csoda történt, és jött egy nagy záporeső.
EL SABINARInnen továbbhaladtunk El Sabinar-hoz. Az út végén már nem volt aszfalt, hepe-hupás volt, igazi dzsip safari! 😀 A környéken pedig mindenhol tehenek legelésztek, amiknek csöveken keresztül vezetnek ivóvizet vályúkba. Sabinar érdekességei a szél által meghajolt, és mindenféle alakzatba csavart borókafenyők, melyek a sziget jelképévé váltak. Főleg egy (Sabina), mely be is van kerítve, így próbálják védeni.
CHARCO AZULA fenyőktől vissza kellett jönnünk végig ugyanazon az úton, a krátereken keresztül, le a faluba, mert más út onnan nem vezet. Megnéztünk egy nagyon szép természeti képződményt, a Charco Azult. Hierron is sok természetes medence van, melyek alkalmasak fürdőzésre is. Az egyik legszebb épp a a Golfo öbölben elterülő Charco Azul. Fentről is nagyon szép a látvány, de érdemes lesétálni a medencékhez, ugyanis van ott egy barlangszerű képződmény, ahol gyönyörű türkizkék színű a víz! Bár elég megerőltető lemászni, de főleg visszamászni felfelé a meredek lejtőkön, és lépcsőkön, de mindenképpen megéri!
HOTEL PUNTAGRANDEKét megállónk volt még mielőtt visszamentünk a komphoz. Az egyik Puntagrande volt, ahol megnéztük a világ állítólagos legkisebb szállodáját. A hotel 1984-ben bekerült a Guiness rekordok könyvébe is, mint a világ legkisebb szállodája, erről oklevele is van. A pici szálloda egy az óceánba benyúló lávanyelven helyezkedik el, és érdekes sziklaképződmények veszik körül. A víznek pedig gyönyörű színe van a sziklák közt. 3 szobával rendelkezik, és egy étterem is tartozik hozzá. Nem olcsó mulatság azonban itt megszállni, minimum 2 éjszakát lehet foglalni, mely a terasz nélküli szobáknál 340 euróba kerül, a teraszos szobánál 440 euróba! Ez nyilván azért van, mert a 3-szobás szálloda üzemeltetése is ugyanannyiba kerül mint egy nagyobb szállodáé, és ezt valakinek meg kell fizetnie.
LA PEÑA KILÁTÓA 700 m magasan elhelyezkedő kilátó talán a legszebb a szigeten. Lenyűgöző kilátás nyílik innen az El Golfo 1,5 m magas és 15 km hosszú szikláira. A kilátó épületét és a hozzá tartozó kertet a híres Lanzarote-i művész, César Manrique tervezte, aki organikus terek kialakításának szentelte életét. Madridban tanult, majd 2 évet élt New Yorkban, miután visszatért szülőföldjére. Itt aztán azért küzdött hogy ne modern épületek lepjék el a szigetet, hanem olyanok melyek összhangban vannak a természettel. Nemcsak Lanzarotén alkotott, a többi Kanári-szigeten is vannak építményei. A La Peña kilátó épületének különlegessége, hogy a falai egymásra rakott és gondosan összeillesztett kövekből, kötőanyag nélkül épültek. Az épületben étterem működik, mely ott jártunkkor épp zárva volt. Ráadásul csak pár perces megállónk volt fotózásra, mert menni kellett vissza a kikötőbe.
A kilátóból látszódnak a Salmor-sziklák is, melyek a hierrói óriásgyík egyik előfordulási helyei. Mi ugyan nem láttuk őket, azért mégis ejtenék róluk pár szót. A hierrói óriásgyík 45-60 cm hosszú, de vannak 1 méteres példányaik is. Érdekesség hogy egy Bécsben élő magyar professzor fedezte fel őket a 19. század végén, a középkori legendák alapján. Latinul a professzorról nevezték el őket Gallotia simonyi-nak. Nagyon megfogyatkozott a számuk, főleg a macskáknak, kutyáknak és patkányoknak köszönhetően, 1985-ben kezdték el őket mesterségesen szaporítani. Mára már kb. 1500 van belőlük, de még mindig a kihalás veszélye fenyegeti őket. Ma rezervátumokban, az ún. Lagartario-kban láthatjuk őket, szabadon kicsi az esélye hogy összefutnánk velük.
Innen már csak a kikötőbe mentünk, a komp fél 6 körül indult vissza. A program jó volt, sokat láttunk, az egyedüli ami hiányzott belőle az a szabadidő, illetve kávészünet volt. Kicsit rohanás volt az egész nap, de hát kevés volt az idő, a komphoz voltunk kötve, és csak így tudtunk több mindent látni. El Hierro engem teljesen lenyűgözött, talán még jobban tetszett mint Gomera. Nagyon változatos annak ellenére hogy a legkisebb sziget. Gyönyörű kilátások vannak mindenhol, és az is tetszett hogy nagyon sokat megtudtam, mind a soförőktöl, mind pedig utánaolvasva az interneten, erről a számomra eddig teljesen ismeretlen szigetről... Az út ugyan fárasztó hajóval, de Hierróra bármikor visszamennék! 😊
További fotók El Hierroról:
https://link.shutterfly.com/eOOY1cgDS0
