CANYAMEL - ARTA - SON SERVERA - PORTO CRISTO - CALA MANDIA - CALA ANGUILA - CALA ROMANTICA - CALA VARQUES
Ezúttal északkelet felé vettem az irányt, leginkább Arta városa volt a célpont, ahova már a nyár elejétől készültem, azóta amióta Capdeperan voltunk Mirka barátnőmmel, és semmiképp sem akartam kihagyni. Aznap hajnalban indultam el, ugyanis látni szerettem volna egy napkeltét is Mallorcán... és erre a keleti part tűnt a legideálisabbnak. Viszont ez Palmától minimum egy órányira van. Gondolkoztam hogy hova menjek, hol lehet a legszebb, végül Canyamel mellett döntötem, mert ez közel van Artához (és a legmesszebb Palmától). Szeptember végén fél 8 körül kelt fel a nap, így 6 óra után indultam el otthonról, korom sötétben.
Először felmentem az Arta-i barlanghoz, mely nem messze a CANYAMEL strand fölött található. Gondoltam hogy magasabbról szebb lesz a naplemente.. de tévedtem! Ugyanis erről az oldalról nem lehetett látni a felkelő napot, mert egy nagy sziklafal eltakarta. Mérges voltam hogy rossz döntést hoztam, és elindultam visszafelé.. Azt hittem hogy az úton meg lehet állni valami kilátónál, de sajnos az egész magánterület, csak lakóházak és apartmanok teraszai és parkolói vannak arrafelé... Tudtam hogy Canyamelbe már nem érek oda időben, mert elég nagy kerülő amíg az ember odaér a strandhoz... de azért gondoltam megpróbálom.. Száguldottam, de mégse értem oda időben... 😞 A nap addigra már felkelt... az az egy tény vigasztalt csak, hogy Canyamelből sem lehetett volna rendesen látni a napkeltét, mert az is a szikla mögött van... Azért így is készítettem pár szép képet, és sétáltam egyet a tengerparton. Utána megittam egy kávét a kávézóban ahova a sofőrökkel szoktunk járni a fakultatív kirándulásokon mielőtt elkezdtük összeszedni az embereket. Időm volt, elég korán volt még a városnézéshez, és a levegő is kicsit hűvös volt még.
ARTAArta Canyameltől csak kb 15 percnyire van. 9 körül értem oda, de köröztem még egy ideig a városban.. mert nem akartam túl messze leparkolni a központtól, így tovább mentem autóval, ott meg már persze nem találtam semmit... és jött a sok egyirányú utca.. eltartott egy ideig amíg kikeveredtem a központból és találtam parkolóhelyet a régi vasútállomás fölött az út mentén. Ez se volt nagyon messze gyalog, és ingyenes.
Arta domináns eleme a dombon lévő erőd, melynek alapja még az arab időkből, a 10.-13. századból származik, azóta sokszor átépítették, megerősítették. Az erőd magját a Sant Salvador barokk templom alkotja, ezt veszi körbe a bástyákkal tagolt várfal. A bástyák kilátóként is szolgáknak, valamint a falon lévő rámpán is körbesétálhatunk. Szép innen a kilátás magára a városra és a környékre is. A templomba ingyenes a belépés, van bent egy kis múzeum is. Az udvaron éttermet is találunk (hétfőn épp zárva volt), és toalettet is (fizetős).
A várba egy 180 lépcsőfokból álló, ciprusokkal és kőkeresztekkel szegélyezett széles lépcsősoron jutunk fel. A lépcső lábánál található a Transfiguració (Úr megdicsőülése) plébániatemplom, mely a 16.-17. századból származik. Ide belépőt kell fizetni, ugyanis a templom egy múzeum része. Nem volt drága a belépő, de én annyi templomot láttam már hogy igazán nem hiányzott ha kihagyom.
Az egész vár területe egyébként jó állapotban fennmaradt és szépen restaurált. Amikor ott jártam reggel 9 körül pedig még szinte senki más nem volt ott rajtam kívül.
Utána lesétáltam és körülnéztem még kicsit a központban. Itt érdemes még megemlítenünk a városházát 1941-ből, az 1900-ban épült városi könyvtárat, melynek pálmafás udvarán szabadtéri színpad van és a nagy ferences templomot. Arta főutcáját szuvenírboltok, éttermek és kávézók szegélyezik. Utolsó megállóm a régi vasútállomás épülete volt, korábban írtam hogy itt parkoltam. Artában 1977-ig közlekedett vonat, az épületben ma kiállítások, szivenírüzlet és információs iroda található.
SON SERVERAA következő állomásom Son Servera romtemploma volt. Még régebben láttam az útról hogy van itt egy érdekes templom, ezért felkerült a mallorcai bakancslistámra. Most a környéken jártam, így gondoltam megnézem. Azt hittem viszont hogy egy régi gótikus templom romjairól van szó, kiderült azonban hogy ez egy modern szecessziós be nem fejezett templom a 20. század elejéről. 1905 és 1929 között épült, épétésze Antoni Gaudi tanítványa, Joan Rubio volt. Ma vallási és kulturális rendezvények helyszíneként használják. S´Església Nova (új templom) néven keressük, mert van itt egy régebbi templom is. Könnyű megtalálni, ugyanis az egész faluban ki van táblázva. Bemenni a belsejébe nem lehetett, és fotózni is csak elölről lehet, mert az egész körbe van építve. Kicsit csalódtam benne...
PORTO CRISTOFolytattam az utam Porto Cristoba. Ott is sokszor jártam már a barlangos fakultatív kiránduláson, de mindig csak egy darabot láttam a központból, és körül akartam még jobban is nézni. Az autót kicsit messzebb hagytam a központtól. Megintcsak mehettem volna közelebb is, de nem tudtam milyen közel találok még ingyenes és szabad parkolót. Így kicsit többet sétáltam...
Porto Cristo eredetileg Manacor város kikötője volt és halászfalu. Ma főleg sporthajók, vitorláshajók, jachtok védett kikötőjeként szolgál. Nevének jelentése "Krisztus kikötője", mely onnan ered hogy a legenda szerint a 13. században egy csónak futott itt zátonyra, amiből egy kereszt sodródott a partra. A másik változat szerint a hajótöröttek hálából megmenekülésükért egy Krisztus szobrot ajándékoztak a városnak. A város strandja pici de szép, és a part mentén húzódó sétány is kellemes, mely tele van szuvenírboltokkal és kávézókkal. Körbesétáltam az egészet, a strand körüli sziklákban kis barlangszerű lyukak találhatók. Porto Cristo kikötőjében van egy nyaralója a teniszcsillag, Rafael Nadal családjának is, de a nagybátjának is itt van a háza a városban. Rafa jachtja is a kikötőben szokott horgonyozni a nyáron, de sajnos most már nem volt ott, így nem tudtam lefényképezni 😞.
Végül megnéztem még Porto Cristo templomát, az 1916-ban épült Szent Carmen plébániatemplomot.
Strandok következtek... meg akartam még nézni néhány cala-t (öblöt) a szebbekből. A legközelebbi CALA MANDIA volt. Ezeket az öblöket csak onnan ismertem hogy láttam valamelyik fakultatív kirándulás során, mert sokat jártunk erre reggelente összeszedni az embereket. Tulajdonképpen 2 öböl kapcsolódik itt össze... az egyik oldalon Cala Mandia, a másikon CALA ANGUILA, mindkettőnek szép türkizkék vize volt. A két öböl között lehetett parkolni, közvetlenül a víz felett, így nem is kellett messzire menni. Utána megálltam még egy helyen, a Cala Mandia másik oldalán (nem messze a Blau Punta Reina hoteltől), arról az oldalról is szép képeket lehet készíteni.
A CALA ROMANTICA következett. Ezt egy kicsit nehezebb volt megtalálni a táblák alapján, emlékszem hogy bolyongtam egy keveset a környéken mire sikerült odatalálnom. Ugyanis csak a település neve Romantica vagy Cala Romantica, a strandot viszont Estany néven keressük. A gps még egy hotel udvarába is bevezetett 😁. A strand előtt egyébként ingyenes parkoló van és még az út szélén is lehetett parkolni. Az út folytatása egy sétány a víz felett apartmanokkal és pár étteremmel. Itt sétáltam egyet én is, szép a kilátás az öbölre, készítettem pár fotót és ittam egy kávét, aztán mentem is tovább.
Utolsó aznapi célpontom a CALA VARQUES volt, mely állítólag az egyik legszebb strand Mallorcán, és a fotók alapján is nagyon szépnek nézett ki. Az egyik buszsofőrünk szokta mindig emlegetni amikor a Porto Cristo és Portocolom közötti úton mentünk. Ő mondta azt is hogy lehet oda eljutni. Nevezetesen az autót az út mentén kell hagyni, és onnan kb. fél óra gyaloglás. Főszezonban ez nem lehet könnyű, mert bárhol nem lehet parkolni az út szélén. A másik oldalon kicsit tovább van egy kialakított parkolórész, most elég könnyű volt ott szabad helyet találni. Tulajdonképpen semmi nem jelzi merre kell menni a strandra, út sincs, csak egy zárt kapu volt ott és mellette egy nyitott ajtó. Egyik ismerősöm szerint az egész magánterület, de gyalogosan (valószínűleg) átjárható, kocsival behajtani viszont tilos. Nem is lett volna egyszerű végigmenni a hepe-hupás úton. Ugyan így is elhagyott kb 2 autó.. nem tudom hogy az illetők ott laktak e, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyták a szabályokat... Egy jó fél órát kellett gyalogolni a kavicsos úton, de legalább egyenes volt... viszont inkább bakancs való oda mint strandpapucs. Az út végén volt egy kis erdős rész ahol mászni is kellett. 2 kisebb strand volt ott, a picit távolabbi volt a szebb, fehér homokos, sok volt ott azonban a nudista. A másik strandon volt egy kis bódé ahol italt lehetett venni. Láttam a képeken hogy Cala Varquesnél vannak tengeri barlangok és egy sziklaív, lehetett is őket picit látni a másik oldalon, de fogalmam sem volt hogy lehet odajutni. Elindultam egy darabon a másik irányba, de egy idő után már mászni kellett a sziklákon és elég veszélyesnek tűnt, így nem mentem tovább. Ráadásul az ég is kezdett beborulni, úgy nézett ki hogy valami vihar közeledik. Így inkább fogtam magam és elindultam visszafelé. A strandok szépek voltak, főleg a fehér homokos, a víz türkizkék volt, de annyira nem győzött meg ez a cala... szebbet vártam a képek és az elbeszélések alapján.
Ennyi elég is volt erre a napra, elfáradtam, úgyhogy hazamentem.
További képek Mallorcáról:
https://qq0u.app.link/e/jY1h8P49aU
