RONDA - PUEBLOS BLANCOS

8. NAP - PUEBLOS BLANCOS

RONDA

Következő napi programunk az ún. Pueblos blancos, vagyis a fehér falvak voltak. Ezek nagyon tipikusak egész Andalúziában, legtöbbjük mégis Cádiz és Malaga tartományokban található, a Sierra de Grazalema hegységben. Legismertebb közülük Ronda. Rondát is nagyon szerettem volna már megnézni, régóta ismertem képekről... Tudtam hogy itt van a közelben, de nem könnyű eljutni oda Sevillából tömegközlekedéssel, így nagyon megörültem hogy lesz autónk, ráadásul Jerezből még közelebb is volt.

Rondán kívül meg akartunk még nézni egy vagy két másik falvat is, elsőként azonban Rondába mentünk, mert ez volt az amit semmiképpen sem akartunk kihagyni, és nem tudtuk mennyi idő szükséges rá. Úgy voltunk vele, hogy a többit majd meglátjuk. Az út Jerezből 1,5 órát tartott, így 11 után értünk csak oda. Szerencsére sikerült találnunk egy ingyenes parkolót, olyan 15 percnyi sétára a központtól.

Ronda, neve ellenére egyáltalán nem ronda, sőt! Ez kétségkívül Andalúzia egyik legszebb városkája. A legismertebb kép róla a szakadék felett átívelő viadukt szerű híd, és a körülötte lévő bizarr (a görög Meteorákra emlékeztető) sziklák. A 35 000 lakosú Ronda Malaga tartományban fekszik egy fennsíkon, 750 m tengerszint feletti magasságban. Több író és költő kedvenc helye is volt, sokat járt ide például Ernest Hemingway és Rainer Maria Rilke is.

Találtam az interneten egy nagyon jó oldalt, hogy mit nem szabad kihagyni egy napos rondai látogatásunkkor.. tulajdonképpen ez alapján néztünk meg a város nevezetességeit. A sétát a PLAZA DEL SOCORRO téren kezdtük, mely régen piactér volt. Temploma kívülről nagyon szép, belülről egyszerű, csak 1956-ban épült. Szerintem nagyon hasonlít a dél-amerikai templomokra.

Nem messze található a PLAZA DE TOROS, vagyis a bikaviadal aréna. Ez Spanyolország 2. legrégebbi arénája, a 18. század második felében épült (nem a legrégibb, ahogy sok helyen fel van tüntetve; a legrégibb Béjar településen található Salamanca tartományban). Azonban mindenképpen Ronda számít a bikaviadalok bölcsőjének, és minden torreádor álma hogy itt küzdhessen. Bár nem tartanak itt olyan gyakran bikaviadalokat mint pl. Sevillában. A belépő az arénába és a múzeumba 7 €. Először meg akartam nézni, de túl nagy volt a sor és kevés az időnk, és láttam már pár bikaviadal arénát, gondolom ez is ugyanolyan... tehát inkább kihagytam.

Folytattuk az utunkat az új híd, a Puente Nuevo felé, mely Ronda jelképe. A bikaviadal aréna és a híd között egyébként nagyon sok kilátó van, ún. balkonok, ahonnan nem csak a híd és az óváros, de a Ronda körüli táj is jól látható.

Rondán keresztül a Guadalevin folyó folyik, mely a mély El Tajo szurdokot vájta ki. Ezen 3 híd ível át, legismertebb a Ronda jelképének számító 120 m magas PUENTE NUEVO. 1751 és 1793 között épült, az óvárost és az újabb várost köti össze. Le is lehet sétálni, több ösvény vezet a híd alatt, de ehhez is több idő kell, és a visszamászás nem lehet túl könnyű.

A kilátás magáról a hídról is gyönyörű a sziklaszirteken elhelyezkedő városra.

A híd túloldalán kezdődik a tulajdonképpeni fehér város. Itt kiemelhetjük a PLAZA DE LA DUQUESA-t, Ronda főterét, ahol többek között a Santa Maria de la Mayor templomot és a városházát (Ayuntamiento) találjuk.

De érdemes csak úgy sétálgatni a szűk utcácskákban és megfigyelni a hangulatos részleteket... a fehér házakat, templomokat, palotákat...

Elsétáltunk egészen a város másik felére, a PUERTA DE ALMOCABAR kapuig, mely a város régi bejárati kapuja volt a 13. századból. A városfalak egy része is jó állapotban megmaradt. A kapu másik oldalán megebédeltünk, és 15 óra után elindultunk visszafelé az autóhoz. Lett volna még mit nézni, de a városka legfőbb nevezetességeit meg lehet kb. 3 óra alatt is nézni.

GRAZALEMA

Sokat gondolkoztunk hogy melyik falut nézzük még meg, főleg hogy eredetileg még kettőt akartunk megnézni, de az időből már nem nagyon tellett kettőre... Arcos de la Frontera tűnt az egyik legszebb fehér falunak, de ez már az út végén van, nem messze Jereztől. Én viszont ragaszkodtam hozzá hogy megnálljunk Grazalemában, ugyanis egy ismerősöm ezt ajánlotta, és az interneten is úgy szerepelt mint az egyik legszebb falu egész Spanyolországban. És milyen jól tettük hogy megnéztük! Grazalema igazán elbűvölő hegyi falucska.

A 2000-es lakosú Grazalema a Guadalete folyó völgyében fekszik 800 m magasan. A Grazalema hegység 1500 m magas csúcsai veszik körül, valamint a város az azonos nevű természeti park központja is. Érdekessége hogy Spanyolország legcsapadékosabb helyei közé tartozik. Tipikusak a kovácsoltvas rácsokkal valamint virágcserepekkel díszített hófehér házai és szűk kis utcái.

Rondától kb 45 percre van, kicsit kacskaringós utak vezetnek a faluba. Parkolót találni a falu felett, de eléggé tele volt, nekünk is várnunk kellett amíg valaki elment. Egyébként sétáltunk kb egy órát a falucskában és megittunk egy kávét.

Visszafelé célba vettük még Arcost, de már majdnem besötétedett mire odaértünk. Másik úton mentünk mint odafelé, így megcsodálhattuk a tájat a Grazalema hegységben. Láttunk pár hegyi tavat, 1-2 helyen sikerült megállnunk is fotózni. Nagyon szép Zahara de la Sierra falucska is egy dombtetőn.

ARCOS DE LA FRONTERA

Az út kb 1 órát tartott Grazalemaból Arcosba. Több helyen megálltunk még fotózni, Arcosban pedig egy csomó ideig kocsikáztunk körbe-körbe, mert nem bírtunk parkolót találni. A legtöbb utca egyirányú, a központba pedig nem is lehetett behajtani valami ünnepség miatt. Végül elég messze sikerült leparkolnunk, és mire felsétáltunk a központba már fél 8 volt, épp naplementére értünk oda. Így csak pár fotót készítettünk, a többségük így is elmosódott 😒

Arcos egyébként a Guadalete folyó völgye felett magasodik egy mészkő sziklaszirten. Elég nagy városka, 30 000 lakosa van. Fő látnivalója a vár, egy középkori mór erőd, mely ugyan nem látogatható és a Santa Maria de la Asunción bazilika. Érdekessége hogy Arcosnak teljesen hófehér házai vannak, nekem Santorinit idézte. Jó választás volt Grazalemát megnézni, mert Arcost sokkal tovább tartott volna bejárni, és nem is igazán tudtuk volna hol találjunk kilátópontokat ahonnan az egész város látszódik. Ami viszont tetszett, az az esti megvilágítás a kis hangulatos sárga lámpákkal. Mire elindultunk haza már teljesen sötét volt, szerencsére Arcostól Jerez már csak fél órányi távolságra van.