VELENCE 1.rész

Ezúttal Velencét szeretném bemutatni, ahol eddig hatszor jártam, igaz mindig egy-egy napokat és általában a karnevál idején, egyszer pedig májusban.

Velence a Velencei-lagúnában fekszik, a Pó és a Piave folyók torkolatánál az Adriai-tengerben. Az egész város a lagúnával együtt 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Velence kb 118 szigetből áll, több mint 150 kanálisa, 400 hídja, 15 000 háza, 1100 palotája és 100 temploma van.

A város a nevét a Venétek népcsoportról kapta, akik a 10. században telepedtek itt le. Velence sokáig a Velencei Köztársaság fővárosa volt, és számtalan jelzővel illették már: Serenissima, az Adria királynője, a vizek városa, a maszkok városa, a hidak városa, az úszó város, a kanálisok városa, a világ legromantikusabb városa, de voltak negatív jelzői is - mint a kémek, gyilkosok, sötét zsalárok, kurtizánok városa.

A történelmi városmag 6 zónára, ún. Sestieri-re oszlik - Cannaregio, San Polo, Dorsoduro (ide tartoznak a Giudecca és az Isola Sacca Fisola szigetek), Santa Croce, San Marco (a San Giorgo Maggiore szigettel) és Castello (ide tartozik a San Pietro di Castello és a Sant´Elena). A többi sziget nem része a Sestieri-nek, mert autonómiát szereztek a történelem folyamán. A nagy Velencét egyébként 3 részre oszthatjuk - a szárazföldi részre (Mestre, Porto Marghera, Chioggia), a történelmi központra és a többi szigetre (Murano, Burano, Torcello, Lido és Pallestrina).

RIVA DEGLI SCHIAVONI

Városnézésünket ott kezdjük ahol a legtöbb turista - a Riva degli Schiavoni-n, ugyanis itt van a fő kikötő, és ez a legtöbb turista első találkozási helye Velencével. Ez a part az egyik legnyüzsgőbb sétány Velencében, nevét a Dalmátokról kapta akik a portékájukát hordták ide az Adrián. Az egészet pompás paloták szegélyezik, melyek többsége ma előkelő szálló. Legismertebb közülük az 5 csillagos Danieli, a Dandolo nemesi család palotája, ahol számos híres ember szállt már meg (Dickens, Wagner, Goethe, Byron, Hemingway, Harrison Ford, Steven Spielberg), de a Turista című film sok részletét is itt forgatták Angelina Jolie és Johnny Depp főszereplésével.

ARZENÁL

Velence egyik legszebb és leghíresebb épülete az Arzenál. Az itt gyártott hajóknak köszönhette a Velencei Köztársaság a sikerei nagy részét. Fénykorát a 16. században élte, amikor 24 óra alatt össze tudtak rakni egy egész gályát. Ami nem csoda, hisz több mint 16 000 ember dolgozott itt, akik különféle előjogokat élveztek a városban. A fehér mészkővel díszített hatalmas téglaépület 1 km² területű, bejáratánál két torony áll, melyet oroszlán szobrok szegélyeznek. Az egyik a híres pireuszi oroszlán eredetije, melyet a görögök a mai napig szeretnének visszaszerezni Velencétől. Nem messze az Arzenáltól található a Tengerészeti múzeum épülete is.

PONTE DEI SOSPIRI

Velencének két híres hídja van... az egyik a Rialto, a másik pedig a Ponte dei Sospiri, vagyis a sóhajok hídja. Ez utóbbi a régi börtönt köti össze a Dózse-palota ítélőtermével. A fehér mészkő hidat Antonio da Ponte tervezte, és ez Velence egyetlen fedett hídja. Belsejében két, egymástól fallal elválasztott sötét folyosó van, melyeken átvezették a rabokat. A kis réseken keresztül nagyon kevés fény szűrődött csak be. És hogy honnan kapta a híd a "romantikus nevét"? Lord Byron költőtől a 20. században. Valószínűleg az elítéltek sóhajára akart utalni, amikor utoljára láthatták szeretett városukat...

SAN GIORGIO MAGGIORE

Szemben láthatjuk a San Giorgio Maggiore szigetet és fenséges templomát, mely hozzá tartozik Velence városképéhez. A bencés rendi kolostort és templomát Andrea Palladio tervezte klasszikus reneszánsz stílusban. Harangtornyából nyílik állítólag a legszebb kilátás Velencére, mert innen láthatjuk a Szent Márk teret is (ide még nem skerült eljutnom, így nem tudom tényleg így van e). A sziget csak hajóval közelíthető meg.

PUNTA DELLA DOGANA

Szintén a másik oldalon, de kicsit tovább a Grand Canal és a Giudecca kanális találkozásánál lévő háromszög alakú terület a Punta della Dogana. A Dogana da Mar, a régi vámhivatal ma múzeum. Az épület tetején két Atlasz szobor látható, akik egy arany gömböt tartanak a hátukon, Fortuna istennő forgó szobrával a tetején.

SANTA MARIA DELLA SALUTE

A Dogana folytatása a Santa Maria della Salute templom, az egyik legismertebb látványosság Velencében. A 18. században építették hálából a nagy pestisjárvány elmúlásakor. Tervezője Baldassare Longhena építész. A nyolcszögletes alaprajzú templomnak két kupolája és két harangtornya van. Belsejében Tiziano és Tintoretto festményeit is megtaláljuk. Az épület tetején lévő Szűz Mária szobor azért érdekes, mert a kezében a velencei főtengernagy botját tartja. A Salute templom a színhelye a november 21-ei Festa della Madonna della Salute zarándoklatnak is, amikor pontonhíddal kötik össze a templomot a Szent Márk térrel.

PIAZZA SAN MARCO

Meg is érkeztünk a Szent Márk térre (Piazza San Marco). Ez Velence legnagyobb tere, és eltérően más olasz városoktól itt ez az egyetlen amit Piazza-nak hívnak (a többi Campo, Campiello). Napóleon Európa legszebb szalonjának nevezte. Bejáratát a Piazetta alkotja, a két hatalmas gránit oszloppal (eredetileg hármat hoztak Libanonból, de a harmadik a vízbe esett és nem tudták onnan kihúzni). A két szobor a tetejükön Velence két védőszentjét ábrázolja - az egyik Szent Theodor egy krokodíllal, a másik pedig Szent Márk szárnyas oroszlánja. Érdekesség hogy a két oszlop között egészen a 18. századig kivégzések folytak, és sok babonás velencei még a mai napig sem mer átmenni közöttük.

PALAZZO DUCALE

Az első szembetűnő épület, ami már a tenger felől is feltűnik, az a Dózse-palota (Palazzo Ducale). És pont ez volt a cél, hogy hirdesse a Velencei Köztársaság dicsőségét. Eredetileg a kikötőt védő várnak épült a 9. században. A 14.-15. században építették át egy gyönyörű gótikus palotává. A többi középkori olasz palotával ellentétben a Dózse-palota alját alkotja a csipkézett loggia, és fent vannak a masszív falak, és nem pedig fordítva. Ez azért volt így mert a köztársaság mindig is jó kapcsolatot ápolt a lakosokkal. A palota három fontos tisztséget töltött be - ez volt a dózse, a kormány és a bíróság székhelye is. 1923 óta múzeum. A homlokzatán megcsodálhatjuk az ún. Portico-t, a balkont, ahonnan a dózse a kivégzéseket figyelte. Ahol két oszlop vörösre van festve, ott kiáltották ki az ítéleteket. Említésre méltó még a gyönyörű csipkézett Porta della Carta, a főbejárat is. Az épület belsejében látogathatók a dózsék lakosztályai, a Nagyterem, de a régi börtönök is, ahonnan Casanovának még megszöknie is sikerült!

BASILICA DI SAN MARCO

A Szent Márk bazilika kétségtelenül Velence legszebb és legnagyobb temploma. Főleg bizánci stílusban épült több évszázad alatt. Építését 828-ban kezdték, amikor két velencei kereskedő ellopta Alexandriából Szent Márk evangélista földi maradványait. Persze ezt a velenceiek úgy magyarázzák hogy Isten akarata volt, hogy Szent Márk legyen a városuk védőszentje és itt legyen eltemetve. A bazilikát sok, a tengerentúli hadjáratokból származó zsákmány díszíti. Külsején jellegzetes az öt mozaikkal díszített, íves portál, a négy görög ló, és Szent Márk angyalokkal körülvett szobra. A templom belsejében a padlót és a falakat is mozaik díszíti. Jelentős az ún. Szent Márk kincse arany és ezüst gyűjtemény, valamint a Pala d´Oro nevű drágakövekkel díszített arany táblaoltár.

CAMPANILE

A bazilika mellett áll a hozzá tartozó Campanile, azaz a harangtorony. Olaszország városaira jellemzőek (a mi templomtornyainkkal ellentétben) az önállóan álló harangtornyok. A San Marco harangtorony 97 m magas, a tetején pedig Gábriel arkangyal 3 méteres szobra áll (így jön ki a kerek 100 m). A toronyban volt börtön is, sőt a halálraitélteket ki is lógatták egy ketrecben a tetejéről. Sajnálatos módon 1902-ben a Campanile teljesen összeomlott egyik pillanatról a másikra. A szerencsétlenség egyetlen áldozata a házmester macskája volt. A tornyot 10 év alattt visszaépítették ugyanolyanná mint korábban volt. Nemcsak maga a torony volt híres, de 5 harangja is, melyek közül mindegyiknek meg volt a saját funkciója. Érdekesség hogy 1609-ben Galileo Galilei a torony tetején próbálta ki új találmányát, a távcsőt.

TORRE DELL´OROLOGIO

A bazilika másik oldalán a Torre dell´ Orologio-t, azaz az óratornyot láthatjuk. Ez egy háromemeletes reneszánsz építmény, közepén az óratoronnyal, két oldalt pedig két kisebb épülettel. Az óra maga több szintes, a tetején két mór szobor kongat egy nagy harangot, alatta a velencei szárnyas oroszlánt láthatjuk egy nyitott könyvvel, majd Szűz Máriát a kis Jézussal, mellettük medig bal oldalon az órák láthatók római számokkal, jobb oldalon pedig a percek arab számokkal. A központi motívum a nagy kék-arany számlap, körülötte a márványlapra vésett 24 óra római számokkal. Az óramutató a Nap képével forog körbe és mutatja az órát. A kör belsejében az állatöv 12 jegye látható, ezek lassabban mozognak, középen pedig a Föld, Hold és csillagok, melyeknek állandó pozíciókuk van. A monda szerint megvakították a szerkezet készítőjét, hogy ne készíthessen még egy ugyanilyet senkinek.

A Szent Márk téren lévő többi épület, melyek három oldalról veszik körbe a szabályos téglalap alakú teret, a Régi és az Új Prokuráciák. Ezek a prokurátorok (akik a dózse után a második legfontosabb tisztséget töltötték be) irodái és lakhelyei voltak. Az elsők a 12. században épültek, az újak a 16. században. Lakott itt egy ideig Napóleon, de Sissi császárnő is. Ma a Correr galériának és a Régészeti Múzeumnak adnak helyet. Az épületek árkádjai alatt híres régi kávézók és éttermek bújnak meg, mint a Caffé Quadri vagy a Caffé Florian. Ez utóbbi Európa legrégibb megszakítás nélkül működő kávéháza, ahol többek között Rousseau, Goethe, Byron, Thomas Mann és Hemingway is járt.

Az óratorony alatti kapun át folytatjuk az utunkat a Rialto felé a Mercerian keresztül, mely Velence fő bevásárlóutcája. Innen elég könnyen megtaláljuk a Rialto hidat és a nagy kanálist.

CANAL GRANDE

A Canal Grandet vagy Grand Canalt Velence "fő sugárútjának" is mondhatnánk. Ez a 4 km hosszú, 4,5 m mély, 30-70 m széles kanális S alakban szeli át a várost és választja azt ketté. Számos előkelő palota szegélyezi (kb 200), ezeknek a fő homlokzatuk a csatorna felé néz, hátul többször van kis kertjük is. Néhány helyen van előttük "járda", de ez elég ritka, úgyhogy nem lehet végigsétálni a Grand Canal mentén, a palotákat a legjobban hajóról láthatjuk. Csak 4 híd szeli át a kanálist: kettő rögtön az elején - a Ponte dei Scalzi (a mezítlásbosok hídja), mely a mellette található mezítlábas szerzetesek kolostoráról kapta a nevét, és a modern Ponte della Constituzione vagy Ponte di Calatrava, melyet a spanyol Santiago Calatrava tervezett 2007-ben. A kanális másik végéhez közel található az Akadémia híd (Ponte dell´ Accademia), eredetileg vashíd, ma fahíd. Mellette áll a Gallerie dell´ Accademia galéria, ahol Tintoretto, Tiziano, Bellini és Paolo Veronese festményeit láthatjuk. Érdekes módon nem a hidat nevezték el a galériáról, hanem a galériát a hídról!

PONTE DI RIALTO

Az elegáns, isztriai kőből készült Rialto híd Velence legrégibb és legismertebb hídja. Ezen a helyen mindig is volt átkelő a Canal Granden, kezdetben pontonhíd a 12. századig, majd felnyitható fahíd, és felvonóhíd, mely egyszer összedőlt a tömeg alatt. 1507-ben merült felt egy állandó híd építése, de csak 1591-re készült el. Tervezője a már említett, de kevésbé ismert építész Antonio da Ponte (akit épp azért neveztek így, mert sok hidat épített). A híd két ferde rámpából tevődik össze, mindkét oldalon üzletsor húzódik rajta végig.

A Rialto a nevét a Rivo Alto-ról kapta, mely magas partot jelent. Ez a hely volt az egyik legrégebben lakott Velence területén, ugyanis védett volt az árvizektől. Később piac és kereskedelmi központ volt. A Velencei Köztársaság idején idáig jöttek a nagy teherhajók, itt rakták le és árulták portékáikat a kereskedők. A mai napig ezen a környéken vannak a piacok (hal, gyümölcs, zöldség), ahova a helyiek és a turisták is szivesen járnak.