Zagori tájegység a Pindosz hegységben található, Epirusz régióban, Ioannina városától északra. Kiemelkedő természeti szépségéről híres, neve szláv eredetű - hegyek mögötti területet jelent. Mi Pargáról jártunk ide fakultatív kirándulásként.
Reggel 8-kor indultunk Pargáról, első megálló Ioannina előtt a Stop & Go kávézó volt, 1 óra 15 perc utazás után, kb. 20 percet álltunk itt. Eztuán letértünk az autópályáról és bementünk a falvak közé, a kacskaringós utakra a Zagoroxoriába (= Zagori falvai).
Zagori területén tipikusak az ívelt kőhidak, körülbelül 60 van belőlük a térségben. A falvakat kötötték össze, ugyanis egészen 1975-ig nem voltak itt utak. Mi kettőt néztünk meg belőlük - az egyíves Kokorost és a háromíves Kalogerikot. A busz mindkét hídhoz közel állt meg, a Kokorosnál közvetlenül, a Kalogerikonál kicsit le kellett sétálni. Fantasztikus látvány mindkét híd, főleg a Kokoros, körülvéve hegyekkel, a patak ami csordogál alattuk (nyáron ki voltak száradva), a tükröződés, és egyedi élmény átsétálni rajtuk.. Érdekes járni a kődarabokból álló íveken, a Kokoroson van egy mini korlát, a Kalogerikon egyáltalán semmi, de nem veszélyes sétálni rajtuk. Csodálatos az egész Zagori természete... mintha egy más világba csöppenne az ember.
Következő megállónk Monodendri falucska volt, és a Vikos kanyon. A Vikos kanyon vagy szurdok a Guiness rekordok könyvében is szerepel, mint a legmélyebb kanyon a szélességéhez viszonyítva (20 km hosszú, 1600 m mély és 450 m széles, illetve legszűkebb helyein csak néhány méter).
Először elmentünk az Oxia kilátóhoz, az a falu után van kb. 9 km-re. A kilátó előtt van egy figyelemre méltó kőerdő is. A buszt a parkolóban hagytuk, onnan 5 perc séta a kanyonig. Ez is olyasmi amit az ember nem sokszor lát az életében. Fentről lenézve a hatalmas és mély szakadékba... eláll az ember lélegzete!!! Csodálatosan gyönyörű, és zöld, tele növényzettel! Lent van egy kiszáradt patakmeder, ott még ősszel se láttam sok vizet.
Itt a parkolóban volt a nyáron egy szamár - a sofőrjeink elnevezték Tiskos-nak, nagyon aranyos és szép volt, nem félt az emberektől, kéregetett vizet és ennivalót, kis szemtelen volt... bedugta a fejét egy autó csomagtartójába és a buszunkba is be akart mászni 😊
Ezután megálltunk a faluban a Dionisos étterem előtt ahol ebédelni szoktunk, és gyalog mentünk a másik kilátóhoz, az Agia Paraskevi kolostorhoz, 1 km a falun keresztül. Innen nem látszódik olyan szépen a kanyon, de a természet itt is nagyon szép. Maga a kolostor csak egy kis épület - templom kis udvarral, és van ott egy vallási tárgyakat áruló kis szuvenírbolt is. Végig lehet menni a kolostor területén, és utána még végigsétálni a kanyon körül, közvetlenül a szakadék mellett, A vége már csak a bátraknak való, kis is van téve egy tábla a kolostor után hogy "vigyázat veszélyes"... Nagyon szűk az út, és mellette mély szakadék van, egy helyen pedig egy nem túl biztonságos deszkán kell átmenni... Ezt a részt nem ajánlom senkinek.
Monodendri falucska egyike Zagori 45 tradicionális falvának, mely ugyanúgy mint a többi, kőből van építve. Nagyon érdekes az építészete... minden kőből van - a házak, a falak, a háztetők, az összes épület, az utak... Még ma is csak kőből építkeznek, ez az egyedüli megengedett építőanyag, viszont ez már nem a környékről származik, ugyanis az egész terület védett. A faluban van 2-3 szuvenírbolt is, viszont érdekes hogy élelmiszerüzlet nincs! A 45 településből ez csak a nagyobbak kiváltsága. Mindenki akkor jött vissza amikor akart, és megebédeltünk a már említett étteremben.
Utolsó megállónk Ioannina városa volt, mely Görögország 5. legnagyobb városa, a Pamvotis tó partján terül el. Az út kb. egy órát tartott ide Monodendritől. Egy óra szabadidőnk volt (ami nagyon kevés egy ekkora városra). A tó partján álltunk meg a vár alatt. Felmentünk a várba, ott lehetett körülnézni. Elég nagy területen van a vár, és elég jó állapotban maradt fent. Belépőt a vár területére nem kell fizetni, csak az egyes múzeumokba. A Fethiye-mecset, a Bizánci Múzeum, a régi konyha, a régi kincstár egy kis templommal, és Ali pasa palotájának romjai láthatók a területén. Itt van eltemetve a híres hírhedt Tepeleni Ali Pasa, sírját csak egy vasketrec alkotja, melyet benőtt a gyom. Mondhatnánk hogy kár érte, de talán megérdemelte a sorsát...
Aki nem akart feljönni a várba, lent maradhatott és sétálhatott a tó partján, vagy beülhetett valamelyik kávézóba. Innen járnak a városnéző fiákerek, itt láttam egyszer egy érdekességet... A kanca mellé be volt kötve egy csikó is a kocsiba (ilyet se láttam még), amelynek ráadásul Adidas "sportcipői" voltak! Erre azt szoktam mondani hogy anyuka nem tudta hova tenni a kisfiát, így elvitte magával a munkába, és szépen fel is öltöztette 😂
Az út Pargáig 1,5-2 óra volt, este 7 óra körül szoktunk visszaérni.
További fotók Zagori-ról:
https://qq0u.app.link/e/Gu9r4QrYaU
